Faházak

Hogyan szigeteljük faházunkat? Hőszigetelés, hangszigetelés, tűzvédelem [TIPP]

Az ember nem a következő tíz évre építi a házát – több generációnak készíti azt. Hogy ez megtörténhessen, már a tervezésénél és az építési engedély benyújtásánál figyelembe kell venni a DIN szabványokat, a hőszigetelési és az építési hatósági előírásokat. Itt a különböző építésfizikai állandók nagy szerephez jutnak.

Az égés-, a hang- és hőszigeteltség

Az égés-, a hang- és hőszigeteltség nem csak a külső falaknál, hanem az emeletek közötti födémeknél is fontosak.

Alapvetően ésszerű cse­lekedet a szabványok, előírások és rendele­tek betartása, azaz szabályosan építkezni, mivel ezek arra szolgálnak, hogy stabil, jól lakható házak épüljenek. Ez természetesen a faházakra is vonatkozik. így például a DIN 1052-nek („Faépítmény”) -a faépítés egyik alapszabvá­nyának — betartása a ház sta­tikai állékonyságát szavatolja. A DIN 1052-3 („Paneles fa­házak”) többek között meg­határozza a tartó keretek és a panelek minőségét, előírja a szabványos panelek kialakítá­sát. Emellett számos építésre engedélyezett alapanyag léte­zik, melyeket alternatívaként használni lehet. Hasonló mó­don szabályozzák ezen alap­anyagokat és a kész ház hő-, hang- és tűzvédelmi előírá­sait.

A hőszigetelés ajánlólevele

A faházakat a jövő előremu­tató hőszigetelési modelljének is tekinthetjük. Nem csak a DIN 4108 („Hőszigetelés a magasépítészetben”), és az 1995. évi hőszigetelési előírá­sokat múlhatja felül, de a fo­lyamatos fejlődés következté­ben szinte a minimális hő­energiaigényű ház is megva­lósítható.

Ez nem véletlen: egyrészt a fa a szerkezetépítő anyagok közül a legjobb hőszigetelő, másrészt a faszerkezetek sza­bad tereit teljes mértékben szigetelésre lehet felhasználni, a helykihasználás („Szerkezeti vastagság = szigetelési vastag­ság”) miatt pl. a fakeretes há­zak alapesetben már 12 cm hőszigetelést tartalmaznak. Szükség esetén, ennek további vastagítása lehetséges. Például az emeletes házaknál gyakran alkalmazott 14-16 cm vastag keretekbe, ugyanilyen vastag hőszigetelés kerül.

Családi vagy ikerházaknál statikailag nem szükséges a vastag vázszerkezet. Itt kedve­zőbb megoldást jelent, ha pl. egy 6 cm vastag további szi­getelőréteget építenek be -kívülről vagy belülről — a fal­szerkezet  síkja   elé, annak homlokzat lécezetébe vagy a belső falburkolatába szerelve. A falak így is keskenyek ma­radnak, és mintegy 10%-nyi lakófelületet nyerhetünk, a ha­gyományos építési módok­hoz képest.

A „belső” megoldásnál bur­kolati rétegként is funkcionál­hat ez a plusz réteg. Akár kí­vül, akár belül helyezkedik el, hatása nem csak összeadódik a falvázközökben lévő hőszi­getelőjével, hanem ugyanak­kor le is fedi a faszerkezetet, és így ezeken a helyeken megoldja a hőhidak nélküli résmentes szigetelést. Ezeket a problémákat így „szisztema­tikusan” ki lehet védeni. A szoba meleg levegőjének köz­vetlen kiáramlása vagy kidiffundálása ellen, valamint a légmozgással szállított pára fa­lakban való kicsapódásának elkerülésére párazáró réteget helyeznek el a fő és kiegészí­tő szigetelő réteg közé. A pá­rafékező réteget tehát nem kell a konnektorok és egyéb szerelékek miatt átvágni.

Légzárási követelmények

Az új DIN 4108-7 és az ezt követő energiatakarékossági előírások a jövőben a házak légszigetelési követelményeit úgy fogják szabályozni, hogy a szellőztetésből származó hőveszteséget, mint a meleg ki­áramlásának második legfon­tosabb összetevőjét, minimá­lisra csökkenthessék. Faházak­nál ezt a célt a szerkezeti kö­tések kialakítási módjával és a falszerkezeti rétegek helyes sorrendjével érik el. Elsődle­ges a résmentesen és az egész házat körbevevő, jól kialakí­tott párazáró réteg, ezt egészí­ti ki a szél elleni szigetelés, a belső burkolat és a külső fal­burkolat, mely az épületszer­kezetet és a hőszigetelést óvja a külső levegő okozta lehűlés­től. A ház légszigetelését ki­válóan ellenőrizni lehet, pl. a Blower-door-teszttel. Ezzel bármikor ellenőrizni lehet az érvényes szabályozások betar­tását.

Az egészséges lakóklímá­hoz hozzátartozik a megfele­lő szintű légcsere. De ennek nem a rések menti „akaratlan szellőzés” során, hanem az ab­lakok és ajtók célzott nyitásá­val, és a jól kontrollált szellő­ző és szellőztető rendszerek al­kalmazásával kell létrejönnie, így lehet hatékonyan követni azt az ajánlást, hogy a szoba teljes levegőmennyisége két­óránként lecserélődjön. Az ennél sűrűbb légcsere energe­tikai luxus lenne.

Télen meleg, nyáron hűvös

A faházak jó hő-, lég- és szél­szigetelése és a szellőztető be­rendezések alkalmazása lehe­tővé teszi a viszonylag kis méretű és teljesítményű fűtési berendezések alkalmazását. Ezekkel egy faház éves faj­lagos energiaszükséglete — amely az 1995-ös Hőszigete­lési előírás jellemző paraméte­re — könnyen 50 kWh/lakterület m2/év alá csökkenthető. Ez éves szinten kevesebb, mint 5 liter/m2 fűtőolaj fel­használásnak felel meg, ami lényegesen kevesebb, mint amennyit az 1995-ös előírás megenged.

Keretes rend­szerű fal fel­építése

Keretes rend­szerű fal fel­építése: 1. bel­ső burkolat, 2. párafékező ré­teg, 3. építési tömörfa osz­lop, 4. tartó elem (a tömör­fa alternatívá­jaként), 5. hő­szigetelés, 6. szélzáró réteg, 7. lécezés, 8. borított burko­lat.

A jó hőszigetelés nem csak takarékos és környezetbarát, de pozitív hatású a lakóminő­ségre is. A külső falak meleg belsőfelületei mellett, a huzat nélküli faház lakói kényelme­sen vészelik át a telet. Mind­emellett nyáron a hűvös légtér is garantált. A jó hőszigetelés következtében a hőség nem jut be a házba, feltéve persze, ha az ablakokat és az üvegfe­lületeket (melyek minden épü­letben hőhídként jelentkez­nek) beárnyékolják vagy lefe­dik.

A faházak kis hőtároló (hőelnyelő) tömege a hiedel­mekkel ellentétben semmi­képp sem hátrány, hanem el­lenkezőleg a faház még hosszú hőségek idején is gyorsan lehűl az esti és kora reggeli szellőztetések során. Ezzel szemben télen a reggeli órák­ban az esti lehűlést követően, vagy az esti hazaérkezés után hamar felmelegszik. Ezért a faházaknál ideálisak a gyorsan melegítő fűtési rendszerek. A nagy hőtároló tömeg hát­rányos a gyors szobaklímavál­tás szempontjából, ezért az építésfizika legújabb állás­pontja szerint faházaknál ez felesleges.

Hangszigetelés ­többet ésszel, mint erővel

A jó hangszigetelés érdekében a faszerkezetes építési eljárá­sok inkább intelligens réteg­rendszereket és anyagkombi­nációkat használnak fel, mint nagy tömegű alkotórészeket. A DIN 4109 („Hangszigete­lés a magasépítészetben”) ál­tal előírtakat így biztosan be lehet tartani. Emellett a szab­vány javaslatai lehetővé te­szik, hogy kiegészítő eljárá­sok segítségével a házon be­lüli, valamint a környező munka- és lakóterületek mi­atti fokozott hangszigetelési igényeket meg tudjuk oldani.

A speciális igényeket kielé­gítő hangszigetelés legfonto­sabb elemei az alábbiak:

  • többrétegű burkolatok;
  • cellás szerkezetek;
  • rések szigetelése megfelelő tömítőanyaggal;
  • az épületgépészeti szerelvé­nyek hangtechnikai szétvá­lasztása, emeletenkénti ta­golása és megfelelő fali csatlakozások kialakítása.

Ez nem csak a több laká­sos házak közfalainál és födé­méinél lényeges, de például ikerházaknál, garzonlakások­nál vagy egy családi ház kü­lönösen védeni kívánt terüle­tei esetén is ajánlott.

Emellett alapvetően érvé­nyes az, hogy a faház – bár kisebb a falvastagsága és a tö­mege — legalább ugyanolyan jó hangszigetelési paraméte­rekkel rendelkezik, mint a konvencionális alapanyagból épült házak. Hasonlóan jól szigeteli a külső zajokat is. Egy kisenergia igényű faház, extra szigetelőrétegekkel és megfelelően üvegezett abla­kokkal még egy repülőtér za­jától is kielégítően megvéd, itt a hőszigetelés és a hangszi­getelés kiegészíti egymást.

A modern faházakban még a lépészaj sem okoz problé­mát. Hatásos megoldás a jól kialakított mennyezetburko­lat, a födémek gerendaközei­nek szigetelőanyaggal való ki­töltése, és száraz vagy nedves (pl. cement-esztrich) eljárással készített úsztatott padlóbur­kolat, mely utóbbit a hagyo­mányos építészetben is alkal­maznak. A különböző épület­gépészeti szerelvények rugal­masan kialakított megfogásai és a hangszigetelt burkolat alatti vezetés óvnak ezek mű­ködési zajától.

Tűz elleni védelem

A lakóházak tűzvédelemét el­sősorban a mindenkori építé­szeti előírások szabályozzák a DIN 4102 („Tűz elleni véde­lem a magasépítészetben”) rendelkezéseivel együtt. A szabvány fő sarokpontja az épületszerkezetek tűz esetén tanúsított tűzállósági ideje, kiegészítve az egyes építő­anyagok éghetőségi paramé­tereivel, így pl. az F 30-B rö­vidítés annyit jelent, hogy az adott épületszerkezet a nor­mában meghatározott égés­nek kitéve 30 percen keresz­tül teljesen funkcióképes kell maradjon, és gyúlékony anyag­ból (mint pl. fa) is kivitelez­hető.

A faházak alapmodelljeinek tervezésénél az F 30-B tűzállósági kategória betartá­sa követelmény. Az építtetők olyan faépületek esetében is ezt a tűzzel szembeni védel­met biztosító építményt kapják, melyekkel szemben az előírások nem szabnak meg ilyen mértékű tűzbiztonsági követelményeket. Jó példaként említhetjük az egylakásos csa­ládi házakat, ahol az egyes épü­letrészeket elválasztó falak akár F 90-B tűzállósági fokozattal is könnyedén megépíthetőek.

Az előírások teljesítésére megoldásként alkalmazható a rétegelt- és ásványi szálakkal erősített fa burkolólap, gipsz­lap, duplakeretes konstrukció, vagy – akár zaj – és hő szi­getelésnek is megfelelő — tűz-záró réteg beépítése. A faház­építés az építésfizikailag több jó tulajdonsággal rendelkező anyagok széles skálájával ren­delkezik.

A házak tulajdonosait in­kább házuk tűz esetén való viselkedése érdekli jobban, mint az arra vonatkozó szabványoknak való megfelelősége. Bármely faház típust tekintjük a fő veszélyforrás nem az egyes épületszerkezetek gyúlékonysága, hanem a berendezés, a bútorzat és az egyes készülé­kek többszörös tűzterhelése, amely nem ritkán még mér­gező gázok kibocsátásával is párosul. Ezzel ellentétben a fa­ház egyes szerkezeti elemei nagy tűzbiztonságot nyújtanak.

Faház “viselkedése” tűzben

Alapvető a fa azon tulaj­donsága, hogy a nagyobb ke­resztmetszetű faelemek nehe­zen gyulladnak. Különösen igaz ez, ha a tűz a fát csak egy oldalról éri. Az égés következ­tében keletkező faszénréteg mintegy szigetelésként védi a fagerenda belső rétegeit, mellyel a szerkezet a teherhordó képességét sokáig megőrzi. A fa hőtágulása elhanyagolható. Egyszóval a faház hirtelen összeomlásával még tűz esetén sem kell számolnunk.

A fa teherhordó szerkeze­tek egyébként gipszlapokkal vagy ásványi anyaggal erősí­tett faanyaggal vannak bur­kolva, szigetelésként pedig ás­ványgyapot réteg kerül rá. így a faházak lakói ugyanolyan biztonságban érezhetik magukat, mint a hagyományos épületekben lakók.

Ezt a tényt erősíti, hogy az építésügyi előírások akár há­rom vagy négyemeletes fahá­zak építését is lehetővé teszik, valamint a biztosítók és az építést finanszírozó pénzinté­zetek által a faházépítmények hagyományos háztípusként történő elismerése is. Itt is igaz az, hogy megéri több bizto­sítót felkeresni és a biztosítá­sok tartalmába betekinteni.