• faház

Dicshimnusz a faházról…

Ház a Fekete-erdőben, de nem tipikus fekete-erdei ház. Bár a terv hagyományos fa alapanyagra szorítkozik, mégsem népies. Lemond a konty- és csonka kontytetőről, de megtartja az erkélyeket és a maga útján halad összhangban maradva környezetével. A faépítés modern építészeti eszközökkel, a mai életformához igazodó technikai és életfeltételekkel módosul.

Akár azonnal belevág­nék egy újabb faház építésébe vallja az építtető, Thomas Albrecht. „Egyszerűen más a hangulata. A fa melegnek hat, akkor is, mikor a fűtés ki van kapcsol­va.” Az építész, Hansjakob Schneider megerősíti: „Egé­szen mások itt a felületi hő-viszonyok. Mikor kint mí­nusz fokok vannak, az ember egy fa és kőfal elé tartva ke­zét, egyből érzi, hogy a kő mennyivel hűvösebb.”

További érvek a faalap-anyag mellett: építési módja környezetbarát, alapanyaga újra termelődik, mely — leg­alábbis itt a Fekete-erdőben -hosszas szállítás nélkül is elér­hető. A néhány évvel ezelőttig életben lévő DIN (Német Szövetségi Szabvány) által előírt kémiai favédelmet Schneider már több mint 10 éve nem alkalmazza.

A ház tervezése ugyan­olyan átgondoltan zajlott, mint az alapanyag kiválasztá­sa. Az Albrecht házaspár az építésszel való első találkozást követő háromnegyed évnyi tanakodás után jutott el az alaprajz kialakításáig. Bele­merültek ebbe a feladatba, házakat néztek meg, és be­szélgettek a mérnök korábbi ügyfeleivel. „Aztán saját há­zunkkal szemben is megfo­galmaztuk a számunkra fontos szempontokat, mint például a bejárható beépített szekrényt, vagy a ruhaledobót a pincében” — árulja el Albrecht.

A tervezőnek adott terve­zési alapfeltétel volt, hogy a ház legyen fából, és legyen világos. A napfény útját is figyelembe vették. Ezért áll­tak el attól a tervtől, hogy a garázst és a bejáratot a déli fekvésű kocsibejáró mellé helyezzék, így eltávolodtak a rézsűtől és a lakóhelyiségeket megnyitották a napfény előtt.

Első lépésben, a külső mé­reteiben 8,87 x 10,12m-es ház, megjelenésében ,,tömör” látványú maradt. „Azért, hogy a ház ne tűnjön túl nagynak, és mégis legyen helye további dolgozó- és pihenőszobának, a tetőteret beszűkítettem és ott csak kisebb helyiségeket alakítot­tam ki.” — fejti ki Schneider. Ennek eredménye a nem szokványos, három különbö­ző szintre kiterjedő tetőszer­kezet, ami jól megfelel a nem közönséges házról álmodó megrendelők igényeinek.

Némely őslakó számára azonban a ház nem illik bele a hagyományos fekete-erdei építészet arculatába. Az ilyen kritikát azonban Schneider mérnök nem veszi komo­lyan: „Egy jól sikerült épüle­tet ma az ember gyakorlati­lag bárhol felállíthat.” Vélemé­nye szerint a hagyományos fekete-erdei kontytetőt úgyis csak a nagyon öreg tanyákon lehet ma már látni. A lakóhá­zakon nem találhatók meg tiszta formájukban. „A lakó­épületeken látott konty- és csonka kontytetők csupán divatjelenségek, és a hőn sze­retett erkélyekkel együtt fő­ként a folklór giccshez van közük.”

Ez az eltolt szintű tető nem csupán extra lakóterüle­tet, de különleges lakóminő­séget is biztosít. A rövid süllyesztett-székes tető kisab­lakain és a teraszajtón át ki lehet látni a Fekete-erdő völgyre — turista idill saját négy fal közt. A stúdiót sok­féleképpen lehet hasznosítani. Önmagában, a későbbiekben a már nagyra nőtt gyerekek használhatják zavartalanul. Az egy szinttel lejjebb elhelyez­kedő tároló helyiséget úgy alakították ki, hogy szükség esetén WC-vel, zuhanyzóval, mosdóval felszerelve a stúdió­val együtt önálló lakásként működhessen.

A vendég WC Phillipe Starck tervezésű tárgyaival szinte kár illemhelynek!

A ház a beköltözéskor tu­datosan nem volt „kész”. A háziúr mosolyog: „Célunk volt, hogy amikor beköltö­zünk, a ház ne legyen száz­százalékos. Az ebédlőasztal feletti lámpát félévig keres­tük, amíg meg nem találtuk az igazit – Olaszországban.” A függönyök is hiányoznak még. Az anyagokat már ki­választották, de pontos elhe­lyezésükről és kialakításukról még nem döntöttek. A stú­dió sincs még kész, tervezik egy bár beépítését is. A be­rendezési tárgyak kiválasztá­sánál a minőségre és nem ideiglenes megoldásokra tö­rekedtek. Ez jól látszik a ne­mesacél kilincseken és az ér­tékes konyhabútoron.

A közeljövőben szükség lesz a vízmelegítésre használt napelemek beépítésére is. Mind a nap, mind az olaj fű­téses vízmelegítéshez szüksé­ges, melegvíztárolóhoz vezető csöveket lefektették. Az el­képzelések szerint a napele­mek a garázs üveg-előtetőjé­re kerülnek, ami emiatt nem vízszintesen, hanem ferdén fut felfelé. így a napelemeket a délről beeső napfény opti­mális szögben fogja érni. Ezenkívül a pincétől az eme­leti öltözőig további vezeté­kek futnak majd, és mivel az csak egy karnyújtásnyira van a tetőtől, az sincs kizárva, hogy ott is napelemeket sze­relnek fel.

Már megvalósult a környe­zetkímélő terv, az esővíz gyűjtő. A kertben leásott ciszterna 5000 litert képes tárolni. Ehhez tartozik egy szűrőberendezés és egy pum­pa, amely a pincében találha­tó. Ennek előnye a ciszterná­ban való elhelyezéssel szem­ben, hogy ellenőrzések, javítások esetén jobban megkö­zelíthető. A vizet a kert lo­csolására használják.

Sajnos, bár a ciszterna kapacitása megengedné, a WC öblítésére és a mosógép vízellátására mégsem alkalmazható ez a víz, mert míg máshol az esővíz felhasználását csökken­tett helyi díjjal jutalmazzák, addig itt a közösség úgy határozott, hogy megtiltja házon belüli felhasználását. Évekkel ezelőtt ugyanis a közeli völgygáttal szerződés­ben rögzítették a felhaszná­lásra kerülő vízmennyiséget. Azóta a környéken a vízfel­használás mégis csökkent.