• radon

Radon az otthonunkban? Miért veszélyes a radon a lakásban?

A radon színtelen és szagtalan, radioaktív gáz, amely a talajban és a kőzetekben lévő urán bomlása során keletkezik. Leggyak­rabban vulkanikus kőzetekre épült lakóépü­letekben éri el mennyisége a fenyegető mér­téket, ezekben is elsősorban az alacsonyabb szinteken.

Hazánk nagy részét több ezer méter vastag tengeri és folyami üledék borít­ja, ezért nálunk csak néhány körülhatárolt (a középhegységekhez tartozó vagy azokhoz közeli) körzetben fenyeget. A szabadban a gáz gyorsan szétoszlik a levegőben, s nem jelent különösebb veszélyt az egészségre, zárt térben azonban jelentősen felhalmozódhat. A radon egyes területeken a talajból az épü­letek alapján és a falak repedésein keresztül, valamint szigeteletlen csatornacsövek mentén szivároghat be az épületek belsejébe.

Miért veszélyes?

A radon radioaktív bomlása során radioaktív részecskék, ún. „radon leánymagok” kelet­keznek. E részecskék a lélegzés során a szervezetünkbe kerülnek, s ott megtapad­hatnak a tüdő vagy a hörgők szövetein. Be­ágyazódva sugárzást bocsátanak ki, ami idő­vel tüdőrákot okozhat.

Megengedett radonszintek

A lakóházakban a talajból származó radon koncentrációja általában a pincében a legna­gyobb. Arra azonban nincs biztos módszer, hogy mérések nélkül megállapítsuk, egy adott házban magas-e a radonszint.

Magyarországon a lakóhelyiségek éves átlagos radonkoncentrációja 55 becquerel. Ez jóval alacsonyabb, mint sok más országok átlaga (pl. Kanadában 800 becquerel). A hatóságilag megengedett határérték az Európai Unióban 200-600, az Egyesült Államokban 150-220 becquerel. A már álló épület radonterhelését nagyon nehéz csökkenteni. Ki lehet egészíteni a talaj felőli szigetelést, és érdemes sűrűn és alaposan szellőztetni.

Az új építkezésekhez speciális radonszigetelést fejlesztettek ki. A talajra légáteresztő (pl. sóder- vagy perlit-) réteget kell fektetni, erre erős fóliát, majd a hagyo­mányos betonaljzatot, nagyon gondosan szi­getelve. A légáteresztő rétegből szellőzőkürtő kell vezessen az épület fölé, ebbe szükség ese­tén ventilátoros szellőzést kell beépíteni.

A radon mérése

A radonszint megállapításá­nak egyetlen biztos módja van: a mérés. Nagyon fon­tos, hogy az átlagos kon­centrációt határozzuk meg, mivel a radon szintje napról napra, sőt óráról órára is vál­tozhat. A vizsgálat néha hét nap alatt elkészül, máskor egy évig is eltart­hat.

Minél hosszabb időn át végzik a méré­seket, annál pontosabb lesz az eredmény. A lakáson belüli mérésekhez passzív (pl. faszéndetektorok vagy alfa-nyomdetekto­rok) és aktív eszközök (pl. radonmonitor) is felhasználhatók. Ezeket az eszközöket meg­határozott időn át kell a vizsgált légtérben tartani, majd a megfelelő laboratóriumba kell küldeni, ahol kiértékelik az eredményeket.