A nedvesedés elleni állagjavító megoldások
Az állagjavító beavatkozás lehet:
- alapvető építészeti átalakítás;
- utólagos vízszintes vagy függőleges szigetelés;
- a falakban lévő nedvesség elpárologtatása;
- a falban felgyülemlett nedvesség továbbítása oda, ahol nem okoz kárt;
- a pórusokat tömítő, hidrofobizáló, vagy éppen a falak lélegzését elősegítő anyagok használata.
Az egyes csoportokba sorolt beavatkozásokat többféleképpen is meg lehet valósítani. Bár a felújítás során általában nem csak egyfajta eljárást alkalmazunk, hanem többet kombinálunk, mindig megnevezhető egy, amelyet a legfontosabbnak tartunk a megvalósítandó cél szempontjából. A megfelelő beavatkozás kiválasztása során mindig mérlegelni kell annak lehetséges káros mellékhatásait az épületszerkezet távolabbi vagy kapcsolódó részeire.
Logikus, de káros hatása a fal belső oldali felületi szigetelésének, hogy a szigetelőréteg mögött felhalmozódik a víz, és a falon felszivárogva a magasabban fekvő részeket károsítja. Ismerünk olyan eseteket is, amikor a jó szándékkal épített szivárgók és a hozzájuk tartozó vízelvezető árkok ahelyett, hogy elvezették volna a vizet, az épület közvetlen közelében vízgyűjtővé váltak, és a felgyülemlett esővíz átáztatta a falakat.
Az utólagos szigetelési eljárások eredményességét egy lejtős terepre épített házon, családi villán mutatjuk be. Az alagsorban végrehajtott beavatkozásokat, megoldásokat és azok negatív hatásait a 20. ábra mutatja.
20. ábra. A falak nedvesedése a lejtős terepre épült családi házban.
Az épület talajszint alatti falai mindenhol teljes felületükön nedvesednek, a magasabban fekvő részeken a talajszint felett mintegy 0,9 m-es magasságig látszik a nedvességfolt. A nedvesedés fő oka a talajban a lejtő felőli oldalon felgyülemlett torlaszvíz, valamint az alapok alól felszivárgó nedvesség.
Az épületen tehát megmutatkoznak mindazok a hibák, amelyek elsősorban az épület elhelyezkedéséből adódnak – az épületszerkezetekkel szemben komoly követelményeket támaszt az, hogy a ház egy része a talajszint alatt helyezkedik el. A felmerült károk természetesen elkerülhetőek lettek volna, ha az építés során jó minőségű szigetelőanyagokat használnak, mivel a nedvesedés másik oka a hiányzó vagy időközben tönkrement talajnedvesség elleni szigetelés.
Szigetelés a kapillárisok injektálásával
Az injektálással a falban egy víztaszító réteget alakítunk ki, amely megakadályozza a víz felszívódását (21. ábra). A szigetelést el lehet készíteni hagyományos módszerrel is, vagyis a fal szakaszos bontásával vízszigetelő lemezt is elhelyezhetünk a falban, de sokkal kevésbé munkaigényes módszer az injektálás.
21. ábra. Utólagos falszigetelés injektálással.
Ez az első pillantásra nagyon egyszerűnek, hatékonynak tűnő eljárás, de a pincehelyiségekben, ahol a falakkal egyenlítették ki a talaj szintkülönbségeit, pontosan meg kell tervezni a végrehajtását.
A legjobb, ha más módszerekkel kombináljuk, mint pl.:
- az injektálás síkja alatti falrész felületi szigetelése;
- a falak kiszellőztetése szellőzőcsatornákkal;
- fal melletti szellőzőaknák kialakítása.
Bizonyos esetekben az injektálásos szigetelést alkalmazhatjuk raszter-szerűén is, ami azt jelenti, hogy a falazat szigetelése részben vagy egészben a teljes falat érinti. Az injektálásos módszert tartós emberi tartózkodásra szolgáló helyiségek esetében mindig kombinálni kell a padló vízszintes szigetelésével. A leírtakból látható, hogy ez az eljárás nem oldja meg az épület elhelyezkedéséből adódó problémákat, a talajszint alatti falakban, a szigetelés mögött ugyanúgy felgyülemlik a víz, mint korábban, csak már nem jut be a belső térbe. A módszernek ezt a hiányosságát alaposan mérlegelni kell, az injektálás csak akkor alkalmazható, ha az építőanyag tulajdonságai statikai szempontból megengedik.
Az injektálással létrejött szigetelőréteg és a szellőzőaknák, -csatornák kombinációja
A részben a talajba süllyesztett helyiségekben jellemzően a külső falak nedvesednek. A szigetelést megoldhatjuk a következő módon (22. ábra):
- a hiányzó, károsodott szigetelést pótoljuk injektálással kialakított vízszintes szigetelősávval;
- a talajban lévő, a falakat oldalról veszélyeztető vizet a falak mellett kialakított szellőzőaknákban, légrésekben vezetjük el, amelyek alján gyűjtőcsatornát kell kialakítani, és gondoskodni kell a megfelelő természetes átszellőzésükről is.
22. ábra. Injektálásos szigetelési eljárás és a szellőzőakna kombinációja.
A módszer előnye az egyszerű kivitelezés, hátránya, hogy a falak mellett mindenképpen ki kell alakítani a szellőzőaknákat. Ez csak akkor oldható meg, ha az épület mellett van hely, és a föld alatti közműhálózat is lehetővé teszi.
Az injektálásos szigetelés és a felületi szigetelés kombinációja
Abban az esetben választhatjuk ezt a módszert, ha az épület elhelyezkedése miatt nem tudunk légaknákat, légréseket építeni a külső falak mentén. A legtöbb, teljesen a földbe süllyesztett helyiségben együtt alkalmazhatjuk a következő eljárásokat (23. ábra):
- vízszintes szigetelőréteg, amelyet injektálással hozunk létre a talajfelszínnel egy vonalban vagy bizonyos esetekben a talajszint felett;
- az alagsori helyiségek belső felületeinek szigetelése.
23. ábra. Injektáló furatok és a légpórusos vakolat.
Ez a megoldás elsősorban a kivitelezés egyszerűsége miatt előnyös, azt okozza azonban, hogy a falakban a szigetelőréteg mögött jelentősen megnő a nedvességtartalom. Ezt a körülményt kell statikai szempontból nagyon alaposan elemezni, és körültekintően kell megválasztani a függőleges felületszigeteléshez kapcsolódó vízszintes szigetelőrétegek helyét. Ezt a megoldást csak kivételes esetekben válasszuk, olyan helyeken, ahol csak kisebb falfelület szigetelését kell megoldani.
Az injektálás és a külső felületi szigetelés kombinációi – alternatívák
A külső felületi szigetelést és az injektálást akkor tudjuk együtt alkalmazni, ha az épület elhelyezkedése és a többi körülmény (pl. talaj típusa) lehetővé teszi, hogy körben munkaárkokat ássunk (24. és 25. ábra). Az árokból hozzáférve a fal külső felületét függőleges szigetelőréteggel vonjuk be, amely tömíti az egyes réseket, repedéseket stb. is. A falban a padló vonalában lévő vízszintes injektált szigetelés a falak és a padló felületi szigetelésével felületfolytonossá válik az épület körül, teljesen szigetelve azt. Ha a pincefödém szintje a talajjal egy vonalban vagy kicsivel feljebb van, érdemes ilyen felületfolytonos „teknőszigetelést” kialakítani a földszint alatt is.
24. ábra. Az injektálásos szigetelés és a külső szigetelőrétegek kombinációja – I. változat.
25. ábra. Az injektálásos szigetelés és a külső szigetelőrétegek kombinációja – II. változat
Ennek a megoldásnak az előnye, hogy hatékony szigetelést alakíthatunk ki vele, a hátránya viszont, hogy szükség van az épület körül a munkaárokra, és ezt nem minden esetben tudjuk megvalósítani.
Elektroozmózisos szigetelés
Ez a megoldás olyan épületekben is sikerrel alkalmazható, amelyekben más módszerek nem váltak be, mert a helyiségekhez nem lehet hozzáférni. Az elektroozmózisos eljárás nem igényel komoly építési munkákat, ezért a szűk, nehezen megközelíthető pincehelyiségekben is eredményes lehet. A rendszert pozitív és negatív elektródák alkotják, amelyeket az épület falaiban kell elhelyezni.
A pozitív elektródákat nem muszáj a felújításra szoruló helyiségekben felszerelni, a leggyakrabban nem is ott helyezik el, a negatív elektródákat viszont mindig a legalsó padló szintje alá kell tenni. A nedvesség áramlása a két elektróda között kialakuló elektromos erőtér következménye. Napjainkban a fém elektródák helyett már vezetőképes műanyag és grafit háló- és rúdelektródákat használnak.
A módszer alkalmazását bizonyos mértékben nehezítheti a homlokzatképzés, mivel a hálóelektródák emiatt gyakran eltérő magasságokba kerülnek. Az elektroozmózist nem kell semmilyen más, komoly beavatkozással járó módszerrel kombinálni, csak a következő kiegészítő, hatásnövelő eljárásokat javasoljuk.
Ezek:
- javítóvakolat alkalmazása a kijelölt felületen – mindig a pozitív elektróda fölött 30-50 cm magasságig;
- tudva, hogy az elektroozmózis a padlóra is hatással van, érdemes ott is felületi szigetelést készíteni, a fal mellett hozzávetőlegesen még egy méteres sávban, valamint tartós emberi tartózkodás esetén a teljes felületen.
Az elektroozmózis alkalmazását javasoljuk minden olyan épületben, amelynek bonyolult pincerendszere van. Alapvető előnye, hogy ez felszíni megoldás, az elektródákat a fal felületén kell elhelyezni, ezért megengedett a műemléképületekben is. Jó hatásfokkal alkalmazható azokban a pincékben is, ahol megkövetelik, hogy a belső felület nyers téglafal legyen. A módszer szárító hatása szinte azonnal jelentkezik, és időben gyakorlatilag nem korlátozott.
26. ábra. Szigetelés elektroozmózissal.
Falszárítás elektroozmózissal a különböző magassági szintek kihasználásával
Az elektroozmózis klasszikus alkalmazásakor (27. ábra) a pozitív elektródákat az épület homlokzatán, kicsivel a talajszint felett, a negatív elektródákat pedig a legalsó pinceszint padlója alatt helyezik el. A bemutatott példa sok esetben túl ideális lehet, főleg ha számításba vesszük az épület homlokzatának alakját és építészeti elemeit: az ablakok, ajtók, homlokzati díszítések helyzetét. A pozitív elektródát mindig a nedvesedés legfelső részén helyezzük el, de figyelembe kell venni az épület díszítőelemeit.
27. ábra. Elektroozmózisos falszárítás a különböző magassági szintek kihasználásával.
Az elektroozmózishoz használt elemek elhelyezése a tagolt homlokzaton
A tagolt homlokzatú épületeken, amelyeknél gyakran az alagsor világítóablakaival, világítóaknáival is számolni kell, az elektroozmózishoz használt elemeket az adott helyzetnek megfelelően kell beépíteni (28. ábra). A választott példán a pozitív elektródákat az ablakok párkánya alatt, míg a negatív elektródákat a legalsó pinceszint vonalában, a külső falak alatt ferdén helyezzük el. A falakban felgyűlt nedvesség áramlását így nem akadályozzák az ablakok, és nem csökken a rendszer hatékonysága. A bemutatott részlet nem mutat teljes megoldást, a szellőzőablak kiszárításáról még gondoskodni kell.
28. ábra. Az elektroozmózishoz használt elemek elhelyezése tagolt homlokzaton.
Az elektroozmózis injektálással és külső szellőzőcsatornával kombinálva
A bonyolultabb épületek esetében, ahol a külső és belső tartófalak vizesedését egyaránt kezelni kell, együtt kell megoldani a nedvesség elleni szigetelést a vízelvezetéssel és a falak kiszárításával.
A következő módszereket kombináljuk:
- a közbenső főfalakban injektálással pótoljuk a vízszintes szigetelőréteget;
- a külső falakat elektroozmózissal szárítjuk ki;
- a külső falak mellett szellőzőcsatornát, légrést alakítunk ki, amivel elősegítjük, hogy a nedvesség elpárologjon belőlük a külső környezetbe.
Ez a kombináció ugyan bonyolultnak hangzik, de nagyon hatékony, és anyagilag sem túlságosan megterhelő. A megvalósításhoz ugyanis nem kellenek mély munkaárkok, ezáltal csökkennek a költségek, és minden olyan épületben sikerrel alkalmazható, ahol a pincét teljesen felújítják.
29. ábra. Az elektroozmózis injektálással és külső szellőzőcsatornával kombinálva.
17. és 18. kép. Az elektroozmózist könnyű alkalmazni, és nem jár komoly bontással. A képek a módszer alkalmazása előtti és utáni állapotot mutatják.
19. és 20. kép. A kiszárításos módszerek, amelyek az eredeti nedvességvédelmi rendszer felújítását jelentik, hatékony megoldások lehetnek a műemléképületek pincéiben. Az eredeti rendszer általában az átépítések során sérül meg, azok hatásait kell kiküszöbölni. A képek a módszer alkalmazása előtti és utáni állapotot mutatják.