Utólagos szigetelés a leggyakoribb épülettípusoknál
Sík terepen egyedül álló épület Lehetséges károsodások
A nedvességfoltok felső széle a külső falakon a talajszinttől egészen 1,5 m magasságig, a belső oldalon 0,9 m-ig érhet. A károsodás nem függ a légköri feltételektől vagy a lehullott csapadék mennyiségétől. A belső falak ugyancsak nedvesednek, a foltok magassága eléri a talajszint feletti 0,6 m-t. Szélükön a vízben oldódó sók kicsapódnak, ún. sókivirágzás látható. A nedvesedésre nincs hatással a szellőzés javítása, sem a klímaberendezés használata.
Okok
A nedvesedés fő oka a talajban lévő víz, amely terepszint alatt lévő szerkezeteken át (alapok, padló, falak) szívódik fel a falakba. Mennyiségét a talajviszonyok határozzák meg (pl. a talajvíz szintje, a talaj összetétele, a talaj vízmegtartó képessége stb.). A falak nedvesedése elkerülhető lenne, ha a falak higroszkópikus tulajdonságai megváltoznának, de főleg az segítene, ha az épület körbe lenne szigetelve.
Az utólagos szigetelést az okokat figyelembe véve kell kivitelezni:
- függőleges szigetelősíkot kell kialakítani a talajszint alatt lévő falak mentén;
- pótolni kell a padló hiányzó vagy károsodott vízszintes szigetelését;
- pótolni kell a hiányzó vízszintes szigetelést a falakban, ezt az alap és a fal találkozásánál kell beépíteni.
19. ábra. A leggyakoribb épülettípusok: a) sík terepen egyedül álló ház; b) lejtős telekre épített egyedül álló ház, részben a terepszint alatt; c) lejtős telekre épített ház a terepszint alatt lévő pincével; d) sík terepen álló ház, teljesen alápincézve; e) lejtős telekre épített zártsorú beépítésű ház, részben a terepszint alatt lévő pincével; f) lejtős telekre épített zártsorú beépítésű ház, teljesen a terepszint alatt lévő pincével.
Lejtős telekre, részben a terepszint alá épített egyedül álló ház
Lehetséges károsodások
Azokon a helyeken, ahol a ház falai csak részben vannak a terepszint alatt, nedvesedés jelenik meg, amelynek felső széle mintegy 0,9 m magasságban van a talajszint felett (ritka esetben ennél magasabban is lehet). Azon a részen, ahol a fal teljes egészében a terepszint alatt van, az egész falfelület nedvesedik. A nedvesség általában eléri a felsőbb szinteket is, azok falai hasonló károsodást szenvednek, mint a sík terepen álló ház földszinti falai. A lejtős talajjal érintkező falakon megjelennek a „klasszikus” háromszög alakú nedvességfoltok. Ezek határai párhuzamosan követik a talaj vonalát, annál mintegy 0,6 m-rel magasabban. Csapadék esetén jelentősen nő a fal nedvességtartalma, ilyenkor a nedvesedés még magasabbra felkúszik.
- Nedvesség a talajban
- Bitumenes készítmények az útépítésben és az építőiparban
- Épülethatároló szerkezetek a hőszigetelésben
Ezek a cikkek is érdekelhetnek:
Okok
A falak nedvesedésének fő oka a talaj különböző rétegeiben felgyűlő víz, amely a falba a kapilláris szívás hatására jut be, vagyis a szerkezet és a talaj érintkezése miatt. Az ok közvetlen összefüggésben van a lehullott csapadék mennyiségével, hisz ez a felszín közeli rétegekben, a falak közelében gyűlik fel. A talajjal nem érintkező falfelületeken az alapok alatti rétegből felszívódó víz miatt nedvesedik az épület, az előző típusnál tárgyalt módon.
Az okokból egyértelműen következnek az utólagos szigetelés feladatai:
- meg kell akadályozni, hogy a falfelület közvetlenül érintkezzen a talajjal, erre a legjobb módszer a kettő találkozásánál készített felületi szigetelés;
- jó megoldás, ha a falat szellőzőcsatornával választjuk el a talajtól; a csatorna aljáról el kell vezetni a vizet;
- a közfalakban és a talajjal nem érintkező falakban utólagos vízszintes szigetelőréteggel kell megállítani a nedvesség szivárgását, és így helyettesíteni a tönkrement vagy hiányzó szigetelést.
Lejtős telekre épített alápincézett ház Lehetséges károsodások
A pince külső falai, amelyek a talajszint alatt vannak, teljes felületükön ki vannak téve a talajnedvesség károsító hatásának. Ez jelentkezik az alagsor mennyezetén is, és ennek következtében nedvesednek a felső szintek. A részben a terepszint alatt lévő földszinten és első szinten jobbára azok a falak károsodnak, amelyek a talajjal érintkeznek, ezeknek a teljes felszínén tapasztalható az állagromlás.
A magasföldszint falait elsősorban az alsóbb szintről a falakban felszivárgó nedvesség károsítja. Az épület talajszint feletti külső falain mintegy 0,6 m-ig ér a nedvesedés, a lejtős talajjal érintkező falak állagromlása szintén a földfelszín feletti 0,6 m széles sávban észlelhető. A külső falakhoz kapcsolódó belső válaszfalakon a károsodás csökken, a csomópontoknál azonban ezeken is tapasztalható a nedvesedés.
Okok
A károsodás fő oka lehet a közvetlenül bejutó víz vagy a talajnedvesség, amely a rossz minőségű vagy tönkrement szigetelésen át beszívódik a pince falaiba, majd ezeken keresztül a födémet is károsítja. A boltozott pincékben a károsodást okozhatja az ívek talpánál lecsapódó nedvesség is. A pince feletti, részben talajszint alatt lévő helyiségekben a rétegvízből vagy talajvízből származó nedvesség szabadon károsítja a padlót, és feljebb hatolva a tartófalakat is. Ezen a szinten a kárt a lehullott csapadék mennyisége is befolyásolja: minél több eső esik, annál nedvesebbek a falak, szárazabb időszakban viszont javul a helyzet. A pincében azonban állandóan azonos mértékben nedves falakkal találkozhatunk. Az itt és a földszinten lévő válaszfalak akár 0,6-0,9 m magasságig is nedvesedhetnek.
A megfelelő utólagos szigetelési módszer kiválasztása ennél az épületnél meglehetősen összetett feladat, fontos figyelembe venni az épület rendeltetését. Ha a legalsó szintet is rendszeresen, tartósan használják, vagyis az egészségre nem ártalmas mikroklímát kell teremteni, akkor a fal belső vagy külső felületét kell szigetelni, ami segíti a földszinti falak nedvesedésének megszüntetését is.
A szellőzőcsatornával történő kiszárítás ebben az esetben bonyolult feladat, elképzelhető megoldás a belső oldali drénrendszer kiépítése, amely a rétegvizet levezeti a pincepadló síkja alatti szintre, és onnan juttatja ki az épületből. Ennél azonban figyelembe kell venni a rétegvíz mennyiségét, áramlását, és ennek függvényében megtervezni az optimális megoldást. A felsőbb szintek, vagyis a részben még a talajszint alatt lévő földszint és az első szint esetében utólagos vízszintes szigetelőréteget alkalmazzunk, amelyet a szellőzőcsatornákkal kombinálhatunk.
Sík terepen álló ház, teljesen alápincézve
Károsodás
Ennél a típusnál a pince falai általában egészen a födémszerkezetig teljesen át vannak ázva a szigetelés hiánya miatt. Néhány esetben viszont másról van szó: az épületeket ugyan kívülről természetes anyagokkal, agyaggal vagy bitumennel teljesen leszigetelték, az épület körül pedig világítóablakokat, angolaknákat építettek, amelyeken keresztül a pince fényt kap és szellőzik.
A falak átázását sajnos éppen a világítóablakok okozzák, ráadásul ezeket a pincéket általában kereskedelmi célokra használják, ami nem teszi lehetővé a nedvesség természetes elpárolgását a falakból, így az a falazat anyagában lévő kapillárisokon át akár 0,9 m-es magasságig is felszivárog. A csapadék mennyisége és a légköri viszonyok nem befolyásolják az épület állagát.
Okok
A falak nedvesedésének közvetlen oka általában a talajban, az épület körül felgyűlt nedvesség, amely a hibás szigetelésen át a falakba szivárog. A falak átázását okozhatja az alapok alól, a vízszintes szigetelés károsodása miatt felszívódó nedvesség, de az épület körüli járdáról a falakra verődő és azokba bejutó víz is. Ez utóbbi okozza, hogy a falak egészen az ablakszintig, az ablakpárkányig nedvesednek.
Részben hozzájárul a falak állagának romlásához a rosszul beépített vagy szerkezethibás világítóablak és a nem megfelelő lábazatképzés is. Nem ritka azonban az sem, hogy a nedvesedés közvetlen és egyedüli oka a hanyagul kivitelezett vagy károsodott szigetelésű világítóablak, amelynek rossz a vízelvezetése, így valójában vízmegtartó aknává alakul át.
A javasolható felújítási munkák ennél az épületnél főként építészeti jellegűek:
- át kell építeni a világítóablakok, angolaknák vízelvezetését, de megoldást jelenthet az is, ha lefedjük azokat;
- kívülről szigetelni kell az épület falait;
- megfelelő megoldás lehet az is, ha a vízelvezető árok kihasználásával szellőzőcsatornát alakítunk ki az épület körül, amelyben a levegő mozgása nyújt védelmet a falak nedvesedése ellen;
- fel kell újítani a falakban lévő vízszintes szigetelést is, amivel meggátoljuk, hogy az alap felől felszívódó nedvesség tönkretegye a falakat.
Lejtős terepre épített zártsorú beépítésű ház, részben a terepszint alatt lévő pincével
Károsodás
A talajszint alatti, vagyis a talajjal érintkező falak teljes mértékben át vannak ázva. A nedvesség feljut a talajszint fölé is, általában akár 0,9 m magasságig. A szemben lévő, talajjal nem érintkező fal 0,6 m-ig nedvesedik. A nedvességfolt akár kétszer magasabbra is érhet az épület tűzfalain, amelyek a szomszédos házzal érintkeznek. A szomszédos épületek tűzfalai gyakran befolyásolják egymás nedvesedését, legtöbbször ezeknek a falaknak a felületeit terheli meg legnagyobb mértékben a víz.
Tízből kilenc esetben a két szomszédos tűzfal között hézag van, aminek tulajdonjogi okai vannak. Ezt csak feltárással tudjuk száz százalékosan megállapítani, de nem tévedünk nagyot, ha minden esetben feltételezzük meglétét. A tűzfalakban felgyűlő nedvesség károsítja a hozzájuk kapcsolódó belső falakat is, ezeken a jellegzetes háromszög alakú nedvességfoltok jelennek meg.
Okok
Egyrészt az előző típusoknál ismertetett okok, vagyis:
- a falak mellett felgyűlt talajvíz;
- az alapokon át a falakba szivárgó nedvesség;
- a falakba az ún. kapillárishatás miatt beszivárgó talajnedvesség.
Ezek mellett károsan befolyásolják a falak állagát és az épület vizesedését okozzák a szomszédos épületek egymás melletti tűzfalai. Rontja a falakat a tűzfalak közé beszivárgó víz is. Az ún. szabad víz jelenlétét a falakban lévő nedvesség vegyi elemzésével lehet megállapítani, megfelelő megoldás lehet azonban a helyszíni próbafúrásos nedvességmérés is.
A javasolt utólagos szigetelési eljárásokat korlátozza az épületek elhelyezkedése, mivel nagyon ritkán fordul elő, hogy az egymással szomszédos házak mindegyikét egyszerre szigetelnék. A tűzfalak kiszárítása nagyon bonyolult, szinte megoldhatatlan feladat, ha nem dolgozhatunk a szomszédos épületben. Legalább a falak vízszintes szigetelését oldjuk meg valamelyik ajánlott módszerrel, és szigetelni kell a falakat a pince és a földszint között is. A pince többi falának további nedvesedését a korábban leírt módszerekkel lehet megszüntetni, de itt is komoly gátló körülmény, ha a szomszédos épületben nem végezhetünk felújítási munkákat.
Lejtős terepre épített zártsorú beépítésű ház, teljesen a terepszint alatt lévő pincével
Károsodás
A városok történelmi központjában lévő műemléképületeknél nagyon gyakori a nedvesedés. Ezek a házak különböző korokban épültek, ráadásul még az egyes szintek jellege is fokozatosan változott az utcák folyamatos feltöltődése miatt, aminek következtében a földszint alagsor lett. További gondokat okoz, hogy a későbbi ráépítések nem vették figyelembe a korábbi épületrészek alaprajzát. A történeti épületek többségében a pince nem tipikus alaprajzú, annak csak egy része van az épület alatt, a többi rész az udvar vagy az utca alatt húzódik. A falak és a boltozatok felületei közepesen nedvesednek.
Tekintettel a minimális szellőzésre és a jelentős mennyiségű beszivárgó nedvességre, ilyen helyiségekben csak nehezen lehet vendéglőt üzemeltetni vagy más kereskedelmi tevékenységet folytatni, pedig ezeket a pincéket előszeretettel hasznosítják így. A még talajban lévő magasabb szinteken a falak szintén teljes felületükön nedvesednek, azokon pedig, amelyek közvetlenül a talajszint felett vannak, a nedvesedés általában 0,9 m-es magasságig ér.
Külön problémát okoznak azok a belső vagy külső falak, amelyek a pince falainak közvetlen folytatásai, vagy közvetlenül az alapra épültek. Ezeknél a higroszkopikus, felszívódó nedvesedéssel kell számolni, amely azoknál a falaknál emelkedik a legmagasabbra, amelyek a legmélyebben fekszenek a talajban. Ezeknek a falaknak a felszínén alul kisebb mértékű a nedvesedés, mint magasabban.
Okok
Ebben az esetben nehéz megkülönböztetni a nedvesedés elsődleges és a másodlagos okait, az épület egyes részeit külön kell kezelni. A nedvesedés oka általában mindig az alapok alól felszívódó nedvesség, az oldalról, a talajból a falakba jutó víz és a pincehelyiségek nagy relatív páratartalma. Ez jelentkezik a magasabb szinteken is kissé más formában.
A szóba jöhető utólagos szigetelési eljárások kivitelezését szinte mindig korlátozzák az épületekre vonatkozó műemlékvédelmi előírások és a tervezett rendeltetésük. Ha a legalsó szinteket nem akarjuk semmilyen célra használni, akkor a nedvesség felszívódását vízszintes szigeteléssel gátolhatjuk meg. A szellőzőcsatornás megoldást nagyon ritkán és feltételesen alkalmazhatjuk, a leggyakoribb megoldás a falak felületének szigetelése.