• klíma
• szellőzés

Panelépületek szellőztető és klímaberendezéseinek felújítása

A szellőzés műszaki megoldása az épületek szintszámától, létesítésé­nek időpontjától függően változott. Az alacsony, többszintes (legfel­jebb 5 szintes) épületekben a WC-kben, kamrákban és fürdőszobák­ban természetes felhajtóerővel működő (ún. gravitációs rendszerű) szellőztető berendezéseket létesítettek.

Az 5 szintnél magasabb épületekben a konyhák, WC-k, kamrák, fürdőszobák szellőztetését kezdetben gravitációs üzemmóddal kí­vánták megoldani, később azonban itt is mesterséges elszívást alkal­maztak. (Ezekben az épületekben olyan szellőztető-berendezéseket terveztek, amelyek általában gravitációs üzemmódban működtek. Ha a lakó szükségesnek tartotta, akkor a lakásából működésbe hozhatta az ún. kisegítő, huzatnövelő ventilátort, amelyet ilyenkor egy idő­kapcsoló néhány percre bekapcsolt.)

A gáztűzhellyel ellátott konyhákban – a szintszámtól függetlenül – óránként 4-szeres légcserét biztosító, központi működtetésű huzatfo­kozó ventilátorral ellátott szellőztető-berendezéseket alakítottak ki. A szellőztetőkürtők anyagai és kialakítása a kivitelezés időpontjá­tól és a szerelést végző cég által alkalmazott műszaki megoldástól függően többféle volt.

Gravitációs szellőztetőkürtők

A gravitációs üzemmódra tervezett szellőztetőkürtőket mellékcsator­nás kivitelben gyártották. A kialakítás lényege, hogy minden emele­ten a gyűjtőkürtőbe egy szintmagasságú mellékcsatorna csatlakozott, amelyen keresztül a megfelelő mellékhelyiség szellőztetését megol­dották. A mellékcsatornát azért alakították ki, hogy az egyes helyisé­gekből távozó levegő ne áramolhasson át másik lakásba vagy helyi­ségbe. Az előírások szerint gravitációs szellőztetőkürtőbe szinten­ként csak egy bekötést lehetett létesíteni. Az alkalmazott megoldások a következők voltak.

Gravitációs üzemmódú vagy gravitációs, de időszakosan ventilá­toros üzemmódú szellőztetés:

• Műanyagból gyártott, négyszög keresztmetszetű mellékcsator­nás szellőztetőkürtők gravitációs elszívó rácsokkal, négyszög ke­resztmetszetű, tokos csatlakozóidomokkal. A legkorábban ház­gyári technológiával előállított épületekben négyszög kereszt­metszetű, PVC-anyagú, mellékcsatornás szellőztetőkürtőket szereltek. Az akkori alacsony színvonalú gyártástechnológia és építőipari kivitelezési technológiai fegyelem következtében a kürtők már a beépítés előtt vagy a beépítés során súlyosan sé­rültek, megrepedtek, kitöredeztek. A folytonossági hibák, vala­mint a kürtők tűzveszélyes volta miatt az 1970-es évek végén le kellett cserélni ezeket fém-(alumínium-) kürtőkre.
• Alumínium anyagú, négyszög keresztmetszetű mellékcsatornás szellőztetőkürtők gravitációs elszívó rácsokkal, négyszög ke­resztmetszetű, tokos csatlakozóidomokkal. Az alumínium anyagú, mellékcsatornás szellőzőkürtők kezdetben teljes hosszuk­ban négyszög keresztmetszetűek voltak, belül négyszög ke­resztmetszetű mellékcsatornával. Az emeletmagas, négyszög keresztmetszetű csatornák toldását nem lehetett légtömören megoldani.

Lakásokon belül a mellékcsatornákra állandó keresztmetszetű rá­csot szereltek, amelyekkel az elszívott levegő térfogatát nem lehetett szabályozni. A szellőzőkürtők tömítetlensége és a légrácsok szabályozhatatlansága következtében a szellőztetett helyiségekben általá­ban kisebb a légcsere mértéke a tervezettnél.

Ventilátoros üzemű szellőztetőkürtők

A gravitációs szellőztetőkürtők működését a meteorológiai körülmé­nyek alapvetően befolyásolják. A kürtő működése az év nagy részé­ben bizonytalan. A szellőzés csak akkor működik, ha a szellőztetett helyiségben a hőmérséklet annyival nagyobb a külső hőmérséklet­nél, hogy a természetes felhajtóerő le tudja győzni a kürtő ellenállá­sát. A légcsere mértékét a külső hőmérsékleten kívül a szél iránya, erőssége, a lakás tájolása, a nyílászárók állapota is befolyásolja. Ha a külső levegő hőmérséklete azonos vagy meghaladja a belső hőmérsékletet, akkor a szellőzés nem működik.

A gravitációs szellőzésre időszakosan rásegítő ventilátoros megol­dás – amelynél a lakásokból lehetet indítani a huzatnövelő ventilátort – nem hozta meg a várt eredményt. A gyakori kapcsolás miatt az au­tomatika rövid időn belül tönkrement, a gravitációs üzemmódra ter­vezett szellőztető berendezés ventilátoros üzemmódban nem műkö­dött megfelelően. (A ventilátor a levegő túlnyomó többségét a hozzá legközelebb lévő helyekről, azaz a legfelső szintekről szívta el. Az alsóbb szintek megfelelő mértékű szellőztetése nem valósult meg.)

A szellőztetett helyiségekbe a szellőzőkürtőhöz csatlakoztatva az elszívandó légtérfogat áram beállítására alkalmas elszívó szelepeket építettek be. A szelepek csak egyszeri fix értékre való beállításra al­kalmasak. Az igényeknek megfelelő, folyamatos mennyiségszabá­lyozás nem oldható meg.

A gravitációs szellőztetőkürtők kedvezőtlen működési tapasztala­taiból okulva az 1970-es évek közepétől a panelos épületek döntő többségében már csak folyamatos üzemmódra tervezett ventilátoros szellőztetést létesítettek. Ennek lényege, hogy minden szellőztetőkürtő tetejére egy elszívó ventilátort szereltek, a ventilátor az eredeti tervek szerint folyamatosan üzemel. Alkalmaztak olyan megoldást is amikor több szellőztetőkürtőt fogtak össze és ezen kürtőket egy kö­zös gyűjtővezetékről szívták meg.

A szellőztetőkürtők változatai az alábbiak voltak:

• Alumínium anyagú, négyszög keresztmetszetű szellőztetőkür­tők, háromszög keresztmetszetű mellékcsatornával, szabályoz­ható elszívó szelepekkel, kör keresztmetszetű csatlakozóidomokkal. (A kürtők csatlakoztatása tömörebb volt a korábban említett négyszög keresztmetszetűeknél, de a kivitelezés és a használat során a tömítések egy része sérült, tönkrement. A sza­bályozószelepekkel a helyiségenkénti elszívás mértéke beszabályozható volt. Feltehetőleg a szelepeket a lakók a későbbiek során akarva, akaratlanul elállították.)
• Alumínium anyagú, kör keresztmetszetű szellőztetőkürtők, kör keresztmetszetű mellékcsatornával, szabályozható elszívó szelepekkel. (A kürtők légtömör csatlakoztatása megold­ható volt, a légveszteség lényegesen kisebb a korábban kivitele­zett megoldásokhoz képest. A légszelepek szabályozása mint előző.)
• Alumínium anyagú, kör keresztmetszetű, mellékcsatorna nélkü­li szellőztetőkürtők, szabályozható elszívó szelepekkel. (A kür­tők légtömör csatlakoztatása megoldható volt, mellékcsatorna hiányában folyamatosan üzemelnie kell a ventilátornak, külön­ben a szagok akadály nélkül átáramolnak a másik lakásba, he­lyiségbe.)

A panelos épületek gépészeti rendszerei közül talán a legrosszabb állapotban a szellőztető berendezések vannak. A szellőzőkürtők kialakítása gyakran nem volt megfelelő, amit to­vább rontott a rossz minőségben végzett szerelés. Az alkalmazott te­tőventilátorok többsége mára már elöregedett. Általánosan jellemző, hogy ezeknek a ventilátoroknak a rendszeres karbantartását nem vé­geztették el.

„Energiatakarékossági megfontolásból” a ventilátorok többségét csak szakaszosan vagy egyáltalán nem üzemeltetik, bár az ME 95-74 2.75 előírása szerint: „A többszintes panelos épületek gázberendezéssel felszerelt helyiségeinek szellőzőkürtőit óránként 4-szeres lég­cserét biztosító, központi működtetésű huzatnövelő ventilátorral kell ellátni.” Az előírás ezen pontjának betartása azért szükséges, hogy gázszivárgás esetén ne keletkezhessen olyan mértékű gázkoncentrá­ció a lakásban, amely robbanást idézhetne elő. A lakások felújításakor a korábban alkalmazott szellőztetési mód­szer koncepcióját is felül kellene vizsgálni.

A felújításnak nyilvánvalóan része a nyílászárók cseréje. Fokozott légzárású nyílászárók beépítése estén, amennyiben a levegő utánpót­lásának szervezett módját nem oldják meg, a szellőztető berendezések nem lesznek működőképesek.

Panelos épületekben az estleges gázrobbanás elkerülése érdekében biztonsági okokból szükség van egy állandó légcserére. Ezen túlme­nően a párakoncentrációt is megfelelő értéken kell tartani, illetve gondoskodni kell a jó közérzet biztosításához elegendő mértékű lég­cseréről is. A megfelelő komfortérzet biztosításához óránként 0,5-0,8-szoros légcserére van szükség. Ezekben a lakásokban a szellőzés hiányosságai, a hibás hőszigete­lés, valamint a tervezettnél nagyobb páraterhelés következtében saj­nos ma is gyakran előfordul a penészesedés.

Egy átgondolatlanul végrehajtott nyílászárócsere ezt a helyzetet tovább ronthatja. Felújítás esetén csendes üzemű központi elszívó ventilátorokat kel­lene telepíteni, vagy – a külföldön elterjedt módszereket követve – a lakásokban elhelyezett, gyűjtő kürtőre kapcsolt egyedi ventilátorok­kal oldani meg a feladatot.

A korszerű, központi elszívó ventilátorral üzemelő berendezésekkel szembeni elvárások

A biztonság (gázszivárgásból adódó gázkoncentráció-növekedés el­kerülése), a megfelelő komfortérzet csak folyamatos üzemű szellőz­tetéssel valósítható meg. Tehát nézzük meg, melyek azok az elvárások, amelyeket egy mai, korszerű lakásszellőztető berendezésnek tudnia kell.

Egycsöves központi elszívás, helyi igényeknek is megfelelő sza­bályzással:

• Energiatakarékos, csendes üzemű, kis szervizigényű ventilátor.
• Helyi (elszívó szeleppel megvalósítható) szabályozási lehetősé­gek:
  – automatikus önszabályozás állandó légtérfogat áramra,
  – kézi vezérlés két légmennyiség (alap/emelt) között, vagy
  – elektromos kapcsolás két légmennyiség (alap/emelt) között,
  – fokozatmentes higrosztátos szabályozás (növekvő nedves­ségtartalom – növekvő légtérfogat áram).

A helyi elszívó szelepek időszakos szabályozásából bekövetkező zavaró hatásokat ki kell küszöbölni. Ezért a központi elszívó ventilá­toroknak olyan műszaki jellemzőik kell, hogy legyenek, amelyek alkalmassá teszik őket az előbb jelzett követelmények teljesítésére. Egyszerűbb esetben – ha a ventilátor jelleggörbéje elegendően mere­dek – önmagában a megfelelő ventilátortípus megválasztásával is megoldható a feladat. Igényesebb esetben bármilyen fordulatszám ­szabályozású ventilátor egy nyomástartó szabályozással alkalmassá tehető a feladatra.

Üzemszerűen folyamatosan működő ventilátor esetében nem for­dul elő átszivárgás egyik lakásból a másikba. A ventilátor meghibá­sodása esetén az egyes lakások közötti levegőátáramlás megakadályozható, ha minden bekötésbe egy-egy visszacsapó szelepet építe­nek be. (A megfelelő típusokat az Építőipari Műszaki Engedéllyel rendelkező termékek közül lehet kiválasztani).

Az áthallás csökkentése ellen a leágazásokat egymással szemben függőleges irányban eltolva (nem keresztidommal) kell kialakítani. Magasabb igényszint esetén beépíthető hangcsillapító/fojtó elem is. Hangcsillapító elemet az elszívó ventilátor környezetében, az áthallás elleni védelemre szolgáló szerkezeteket a leágazásoknál célszerű be­építeni (6. ábra).

6. ábra: Hangcsillapítás különböző megoldási lehetőségei. Hangcsillapító elem. Hangcsillapító/fojtó elem

A légutánpótlás megoldása a jól működő szellőztetőrendszer fontos eleme. Erre különösen a nyílászárók tömítése, vagy korszerű, foko­zott légzárásúra való cserélését követően van szükség. Egyszerűen belátható, ha a nyílászárók tökéletesen tömítettek, hi­ába szívjuk meg a helyiséget, abban légcsere nem jön létre.

A lakások átszellőztetését meg kell tervezni

Úgy kell a levegő ­bevezető nyílásokat elhelyezni, hogy azok biztosítsák lehetőség sze­rint valamennyi helyiség átöblítését, ugyanakkor akadályozzák meg a kellemetlen szagoknak a lakás egyes helyiségei közötti átáramlását. A friss levegőt általában a szobákba vezetjük be, a szennyezett leve­gőt pedig a mellékhelyiségekből (konyha, fürdő, WC, kamra) szív­juk el.

A friss levegő bevezetésére többfajta levegő bevezető szerkezet áll rendelkezésre. Vannak ablaktokba szerelhető és falszerkezetbe épít­hető típusok. Ezen kívül vannak olyan szerkezetek, amelyek a külső légtér és a lakótér közötti nyomáskülönbség változásával arányosan növelik vagy csökkentik az átömlő-keresztmetszetet. Más műszaki megoldású levegő bevezetők a lakótérben kialakuló légnedvesség változásával arányosan növelik vagy csökkentik légáteresztő képes­ségüket. A lakásban a légáramlás útját akadályozó ajtókba ajtórácsokat cél­szerű beépíteni, de megoldható a légáramlás az egyes helyiségek kö­zötti küszöbmentes kialakítással is.

A friss levegő bevezetésénél gondolni kell arra, hogy téli időszak­ban a külső hideg levegőt fel kell melegíteni. Viszonylag kis lég­mennyiségek esetén ennek legegyszerűbb módja, ha a friss levegőt egy fűtőtest mögött, fölött juttatjuk a helyiségbe. A szellőzési rend­szer átalakításakor ellenőrizni kell azt is, hogy a fűtőtestek mérete megfelelő-e, azaz képes-e a helyiségbe bevezetett friss levegő felmelegítésére. Egy rosszul megválasztott levegő bevezetési hely kelle­metlen hőérzetet alakíthat ki a lakásban. Ezért a lakásfelújítást min­dig épületgépész szaktervező bevonásával valósítsuk meg.

Kiegyenlített nyomású szellőztetés

Ezzel a szellőztetési móddal érhető el a legkedvezőbb megoldás. Amennyiben a friss levegőt is ventilátor segítségével juttatjuk a szel­lőztetett térbe, pontosabban oldható meg a szabályozás. Egyúttal le­hetőség adódik a friss levegő felmelegítésére, illetve az elszívott le­vegő hőtartalmának visszanyerésére. Korszerű berendezés esetén a beszívott levegő fűtése és hűtése egyaránt megoldható.

Természete­sen ezeknek a berendezéseknek a telepítése jelentős építészeti és gé­pészeti átalakításokat von maga után. A beruházási költség is lénye­gesen nagyobb az előzőleg ismertetett rendszernél. A hagyományos panelos épületek szellőzési rendszerének átalakításánál ez a szellőzé­si megoldás csak kivételes esetekben valósítható meg.

Egyedi léghűtési megoldások

Az utóbbi években a nyári hőmérsékletértékek gyakran lényegesen meghaladták a korábbi évek adatait. A tartós meleg következtében a lakótérben tartósan 30 °C körüli vagy azt meghaladó hőmérséklet alakult ki. Sok lakástulajdonos egyedi léghűtő berendezések felsze­relésével igyekezett a problémát megoldani. Egy épületen belül gyakran többféle hűtési megoldással lehet találkozni: mobil klímabe­rendezés, ablak klíma, Split-rendszerű klímaberendezések.

A klímaberendezések telepítése során sok probléma adódhat. Néz­zük meg, melyek a leggyakrabban előforduló gondok:

• az épület villamosenergia-ellátását lényegesen kisebb fogyasz­tásra tervezték, ezért a központi hálózat túl lesz terhelve, és az épületen belül üzemzavar fordulhat elő,
• a lakás villamosenergia-ellátását lényegesen kisebb fogyasztás­ra tervezték, ezért a lakás villamos hálózata túl lesz terhelve, üzemzavar fordulhat elő,
• a klímaberendezés megjelenik az épület homlokzatán, felszere­léséhez építési engedély szükséges,
• a klímaberendezés üzemi zajszintje meghaladhatja a határérté­ket, működtetése zavarhatja a szomszéd lakásokban élőket.

Mindezek figyelembevételével az épület gépészeti és elektromos hálózatának felújítása során fel kell mérni az esetleges pótlólagos energiaigényeket, és az elektromos hálózatot célszerű már úgy kiépíteni, hogy a későbbiekben felszerelendő hűtőberendezések energia­ellátása egyszerűen megoldható legyen.

Egy átfogó felújítás során meg kell fontolni annak a lehetőségét, hogy egy központi folyadék-hűtőgép segítségével biztosítsák a laká­sok (vagy csak akik igénylik) hűtésienergia-igényét. A központi gép telepítése esztétikailag elfogadhatóbb megoldást adhat, további előny, hogy az akusztikai problémák is biztonságosab­ban kezelhetők, mint nagyszámú egyedi berendezés esetében.