• belső hőszigetelés
• hőszigetelés

Építsünk előreláthatóan korszerű házat!

Mit jelent az a kifejezés, hogy valami „a jövőnek is megfelel”? A házak esetében ez a tökéletes szigetelést, az energiatakarékos berendezéseket, az átgondolt belsőépítészeti kialakítást, valamint a maradandóságot, a korszerűt jelenti. De nézzük a részleteket!

Ha házunkat úgy szeretnénk felépí­teni, hogy az a jö­vőben is megfelelő legyen, akkor a munkálatok szaksze­rű megtervezésekor durva szabályként elfogadhatjuk, hogy a házat annak hőház-tartása szempontjából, a fű­tést és a hőszigetelést egyet­len egységnek kell tekinteni.

Ha ezt a szabályt és az épí­tészeti összefüggéseket betart­juk, akkor egyrészt megkímél­hetjük magunkat a rossz dön­tésektől, másrészt a problé­mákat kellő időben észlelhet­jük, és megbeszélhetjük az il­letékes szakemberrel.

A ház korszerűsítése előtt célszerű teljes körű tervet készíteni, még akkor is ha bizonyos munkálatokra csak később kerül sor. Ugyanez a szabály érvényes a ház energiaellátására is.

A jó hőszigetelés a belsőépítészeti munkák alapja

Mi történik, ha a főfalakat kí­vülről szigeteljük? A levegő sajátossága, hogy a nálánál alacsonyabb hőmérsékletű légtömeg felé áramlik. A hi­deg évszakokban tehát a fű­tött házból a falakon keresz­tül kifelé. A légáramlással el­vesző hőnél is több hő vész el a falak hővezetése által.

Itt jelentkezik a hőszigete­lés előnye: a szigetelőanyag hővezető képessége kicsi, így megakadályozza a hőveszteséget. Ezt a hatást külső vagy belső szigeteléssel is elérhet­jük. A kétféle szigetelésről a későbbiekben még lesz szó.

Egy adott ház hőveszteségét úgy is meghatározhatjuk, hogy mennyi az a hőszükséglet, amely ahhoz szükséges, hogy az elveszett hőt pótol­juk; ennek mértékegysége a kWh/m²/év. Egy régi, hőszi­getelés nélküli épület hő-szükséglete 220-270 közötti. Ez óriási energiapocsékolás. Az újonnan épült épületek hőszükséglete 54-100 kWh/ m²/év.

Az ún. energiatakarékos házak, azaz a jövő házai 30-70 kWh/m²/év hőszükség-lettel is „megelégszenek”. Ha a hőszükségletet az elhasz­nált energiahordozó mennyi­ségével szeretnénk jellemez­ni, akkor a következőképpen számíthatjuk át: 10 kWh kb. 1 köbméter földgáz vagy 1 li­ter fűtőolaj fűtőértékének fe­lel meg. (Az átszámítás a fű­tési rendszer hatékonyságától függően durva közelítés. -A szerkesztő) A régebbi épí­tésű házak esetében tehát óri­ási lehetőségek rejlenek az energiatakarékosság terén.

Az alábbiakban tekintsük át a szigetelendő felületeket:

• külső fal szigetelése,
• talajjal érintkező felüle­tek szigetelése,
• tetőszigetelés,
• hőhidak megszüntetése,
• pince szigetelése,
• hőszigetelt ablakok be­építése,
• korszerű kazán beépítése,
• fűtéscsövek hőszigetelé­se,
• melegvíz-ellátó csövek szigetelése.

Egy épület hővesztő helyeit könnyedén megállapíthatjuk, ha készítünk róla hőfotót, így a hőszigetelést célirányosan végezhetjük el.

Külső szigetelés

További fontos szem­pont, hogy a hőszigete­lés teljes egészében bevonja házat, azaz nem maradhatnak rések, lyukak sem. Ez azért fontos, mert minden egyes ponton, ahol a hőszigetelés megszakad, fennáll annak a veszélye, hogy a nem vagy rosszul szigetelt terület – ala­csonyabb hőmérsékleténél fogva – a belső levegő ned­vességtartalmának lecsapó­dása miatt átnedvesedik, és ezáltal megrongálódik. Ilyen­kor szakszóval hőhíd alakul ki. Azzal a fizikai törvény­szerűséggel, amely hőhíd esetén fellép, már mindannyian találkozhattunk: ami­kor a hidegből beléptünk egy melegebb helyiségbe, szem­üveglencsénken a pára lecsa­pódott.

Értelmezzük ezt a tör­vényszerűséget a házunk ese­tében! A levegőnek mindig van egy bizonyos hőmérsék­lete és páratartalma. A pára­tartalom a levegő hőmérsék­letétől is függ: minél maga­sabb a levegő hőmérséklete, annál nagyobb mennyiségű vizet képes felvenni. Ha a levegő egy alacsonyabb hő­mérsékletű felülettel érintke­zik vagy közegbe jut, akkor lehűl és a felesleges páratar­talom kicsapódik belőle (har­matpont).

A hőszigetelési munkála­tokat tehát úgy kell elvégezni, hogy ne maradjanak olyan felületek, ahol a pára le tud csapódni. Ez egyébként a belsőépítészet egyik alapkö­vetelménye is.

Hőszigetelés nélküli fal hőmérsékleti viszonyai. Felül a nyári, alul a téli viszonyokat láthatjuk. Lényeges a hőszigetelés a fal belső oldalának hőmérséklete szempontjából is.

Páralecsapódás kialakulhat a lakóhelyiségekben is, bejáratnál vagy a többitől hidegebb helyiség­ben. Egy m³ 20 °C-os levegő 17,5 g vizet képes felvenni míg a 0 °C-os csak 5 g-ot. Ha ez a 20 °C-os levegő (pl. falazat belső, hideg felületnél) 0 °C-ra lehűl, a felvehető vízmennyiségek különbsége -12,5 g – pára­ként a hideg felületen kicsapódik.

Mielőtt részletesebben fog­lalkoznánk a belső terek hőszigetelésével, nézzük meg, hogy milyen lehetőségeink vannak a külső falak szigete­lésére. A meghatározott sor­rendben felrakott, többrétegű hőszigetelés már mintegy 40 éve jól bevált. Ezek a hőszi­getelő rétegek lehetetlenné teszik a hőhidak kialakulását, hiszen lefedik a repedéseket, megakadályozzák a káros kö­vetkezmények kialakulását és javítják a külső falak hőtá­roló képességét. Ezáltal sta­bilizálják a légtér hőmérsékletét is, ami a lakóhelyiségek kellemes klímájához nélkü­lözhetetlen.

Az utólagos, külön hőszi­getelés időpontjának körül­tekintő megválasztásával a költségeket csökkenthetjük. Ezt a műveletet a legkisebb ráfordítással a szükséges karbantartási-felújítási munkákkal egy időben végezhet­jük el.

A hőszigetelés elhelyezése arra is lehetőséget kínál, hogy a homlokzatot átalakítsuk, vagy – ha állagát már nem tartjuk megfelelőnek – felújít­suk, esetleg szakember segít­ségét igénybe véve visszaál­lítsuk az épület eredeti stílus­jegyeit.

Széles körben elterjedt és technikailag is előnyös az a megoldás, ha a homlokzatok­nál a hőszigetelést egy hor­dozó vázra erősítik, amely a külső burkolatot (pala, ce­ment, fa, zsindely) hordozza. A külső burkolat és a hő­szigetelés közé szellőzőréte­get építenek be, mely meleg időben a légcserélő mozgása miatt a falra alacsonyabb hőterhelést juttat, mint a kül­ső levegő hőmérséklete.

A kétrétegű falak utólagos hőszigetelését a falak közti rés teljes kitöltésével végez­hetjük el. Ehhez a munkához természetesen szakemberre van szükség. Az utólagos hőszigetelést elvégezhetjük természetesen úgy is, hogy egy pótlólagos külső hőszigetelő réteget (például porózus betonréte­get) húzunk a fal elé.

Az említett hőszigetelési eljárásoknak főleg az a célja, hogy a hideg évszakokban megakadályozzák a helyisé­gek belső levegőjének lehű­lését. A legkorszerűbbek a közelmúltban kifejlesztett, ún. transzparens szigetelő­anyagok. Ha ezeket – többré­tegű hőszigeteléssel kombi­náljuk, tovább csökkenthet­jük a ház hőveszteségét. így télen és a hűvösebb idősza­kokban is energiát takarítha­tunk meg. Ebben az esetben tulajdonképpen a napenergia passzív hasznosításáról van szó. Ezt a módszert csak azo­kon a falakon érdemes alkal­mazni, melyek a melegíten­dő helyiséggel, például a nappalival közvetlenül hatá­rosak.

A páralecsapódás veszélye ott is fennáll, ahol a vasbeton födém vagy koszorú egészen a homlokzat síkjáig ér. 1 külső fal, 2 padló szerkezet, 3 födém, 4 hőhíd és lecsapódott pára.

Meglévő hőhíd mentén a nedvesség azonnal lecsapódik. Például, belső tér felőli szigetelésnél ahol egy merőleges falszakasz megszakítja a szigetelést. 1 külső fal, 2 belső tér felőli szigetelés, 3 lecsökkent hőmérsékletű levegő a sarkokban, 4 merőleges fal, 5 lecsapódott pára. 6 nedves vakolat.

A külső fal utólagos hőszigetelése lehet cementlap, zsindely, fa, vagy műanyag. Nyáron jó megoldás, ha a burkolat és a szigetelés közé egy szellőztető légrést építünk be.

Kétrétegű falak utólagos szigetelése. A külső fal és a homlokzati előfal közötti résbe táguló expandált vulkánikus perlitet juttatnak.

Külső falak utólagos hőszigeteléseként jól beváltak a közvetlen szigetelések és felületképzések: főfal, régi vakolat és festés, felületjavítás és kiegyen­lítés (ha kell), tisztítás, ragasztóanyag, hőszigetelés, alapozás, simító glettelés és benne üvegszálas háló erősítés, felületképzés színezéssel.

A talajjal érintkező külső falak hőszigetelését az alapozás szintjétől elhelyezett szigetelőlapokkal végzik. 1 pincefal, 2 vízszintes ned­vesség elleni szigetelés, 3 utólagos függőleges nedvesség elleni szigetelés, 4 szigetelést védő réteg, 5 vizet taszító hőszigetelés, 6 a hőszigetelés védőrétege.

Belső tér felőli szigetelés

A belső tér felőli szi­getelés lehető­sége elsősor­ban a műemlékvédelem alatt álló házak, a megőrzésre ér­demes homlokzatok, vala­mint a jellegzetes stílusú épü­letek esetében merül fel, mi­vel a külső homlokzat megváltoztatása módosítaná a ház összképét.

A belső tér felőli hőszige­telés további előnye, hogy egyrészt a munkát apránként, helyiségről helyiségre halad­va végezhetjük el, másrészt akkor is megoldható, ha tár­sasházban lakunk, és a ház többi lakója nem akar szige­telni.

A belső tér felőli szigetelés olcsóbb, mint más szige­telési eljárás. De nem árt, ha döntésünk előtt tájékozó­dunk, mert gondolnunk kell arra is, hogy az eljárás az egyéb hiányosságai mellett belső téri munkálatokat je­lent, tehát a közvetlen élette­rünkben folyik. A szigetelés elhelyezését követően a helyiségek gyorsabban meleg­szenek fel, klímájuk kelleme­sebb lesz.

Párazáró réteg nélkül megépített belső tér felőli hőszigetelés esetében a pára kicsapódik.

Belső tér felőli szigetelés polisztirolhabbal, közismertebb nevén purhab. 1 gipszkarton-lap, 2 ragasztó, 3 gipszkarton-lap, 4 polisztirol szigetelés, 5 meglévő fal, 6 vakolat. Ezt a megoldást laikusok is alkalmazhatják.

A belső tér felőli szigete­lésnek sajnos hátrányai is vannak, mivel a külső falak fizikai tulajdonságait teljesen átalakítja. A falban a hőmér­séklet akár 0 °C alá is csök­kenthet, s a vezetékek elfagy­hatnak.

Ezen túl a leszigetelt falak hőtárolását elveszítjük, és en­nek jótékony hatását nem él­vezzük többé. Párazáró réteg nélkül beépített hőszigetelés esetén a külső falak átnedve­sednek és amellett, hogy hő­szigetelő képességük emiatt csökken, további problémák is jelentkeznek.

Hőszigetelés a fal elé szerelt fém tartóváz segítségével. A fal és a fémváz közét hangszigetelő anyaggal töltik ki, az állványba pedig minimum 50 mm vastag ásványgyapot lapokat illesztenek.

Gondot okoz az is, hogy a belső tér felőli hőszigetelésnél hőhidak alakulnak ki. Hőhíd azokon a helyeken van, ahol a főfalak és a válaszfalak csatlakoznak. A hangszigete­léssel szintén lehetnek problémák, mivel a hőszigetelé­sen áthatoló hanghullámok a falban okozhatnak rezonanci­át, melyek jól terjednek. Ezért a munkálatokba taná­csos akusztikust is bevonni.

Kedvező megoldást kínál a vázra szerelt szigetelés. A vázat közvetlenül a fal elé erősítik, a csatlakozási ponto­kat és éleket szigetelőszalag­gal választják el, hogy a hang terjedését minimalizálják. A vázat rögzíthetik csak a pad­lón és a födémen is. A vázba ásványgyapot lapokat he­lyeznek. Ha a kivitelezést szakem­berre bízzuk, a belső tér felőli szigetelés által okozott prob­lémákat minimalizálhatjuk.

Hőszigetelés ásvány- vagy üveggyapottal. 1 gipszkarton, 2 80 mm-es ásványgyapot, 3 párazáró réteg, 4 meglévő fal. A polisztirol önmagában párazáró réteget képez – az ásványgyapot-szigetelés esetén viszont külön párazáró réteg beépítésére is szükség van, mert a páralecsapódás csak így kerülhető el.

Tetőszigetelés

Ahogy már említettük, fontos, hogy a hőszige­telő réteg a házat körbebur­kolja. Ez igaz a ház legfelsőbb szintjére is, melynek szigetelését kétféleképpen végezhetjük el: vagy magát a tetőt, vagy a padlás födémét szigeteljük. Mindenképpen célszerű végiggondolni, hogy nem kedvezőbb-e, ha közvet­lenül a tetőt szigeteljük, még akkor is, ha jelenleg a padlás­teret nem használjuk lakás­célra.

A szarufák alá elhelyezett tetőszigetelésnek köszönhe­tően a hőmérséklet ingadozá­sától magát a tetőszerkezetet is meg tudjuk védeni.

A szarufák közé elhelye­zett szigetelés költségtakaré­kos megoldás, ám gyakran előfordul, hogy a szarufák mérete nem teszi lehetővé a szükséges hőszigetelő réteg beépítését. Ebben az esetben a hőszigetelés szükséges vas­tagságából levonják a szaru­fáknál rendelkezésre álló vastagságot és a hiányzó vas­tagságot a szarufák alatt pó­tolják. Ennek az is előnye, hogy a szarufáknál nem ala­kulhat ki hőhíd. Ennél a meg­oldásnál döntő a hőszigetelő anyag kiválasztása. A szige­telés elé párazáró anyagot helyeznek. Meleg helyiségek ese­tén erre külön figyel­met kell fordítani.

A mellékelt ábrán egy tetőtér szarufák alatti szigetelését mutatjuk be. 1 lég- és párazáró réteg, amit hézagmentesen kell felragasztani, illetve rögzíteni, hogy a helyiség meleg levegője ne juthasson át rajta. 2 a hőszigetelés külső oldalát hővisszaverő anyaggal, a belsőt párazáró anyaggal vonták be.

Ablakok

A korszerű, fából, mű­anyagból, alumínium­ból vagy ezen anyagok kom­binációjából készített abla­kok beépítésével energiát ta­karíthatunk meg. Az energia­takarékosság a hőszigetelt profiloknak, a speciális, gáz­zal feltöltött hőszigetelő üvegnek, valamint a záródó felületek hatékonyabb szigetelésének köszönhető. Ezen jól tömített ablakoknál külön oda kell figyelnünk a megfe­lelő szellőztetésre.

A levegő magas páratartal­ma károsítja az épületeleme­ket, s fennáll a penészképző­dés veszélye is. Napjainkban már kaphatók olyan ablakok is, ame­lyek a folyamatos légcseréről gondoskodnak anélkül, hogy huzat lenne a lakásban. Számos szellőző berende­zés kapható, ezek a szüksé­ges szellőztetés közben kiala­kuló energiaveszteséget mi­nimalizálják.

A speciális hővisszaverő réteggel (piros) bevont ablak felületi hőmérséklete 17 °C, ez is garantálja a kellemes lakókörnye­zetet. A jó hőszigetelő képességű ablakok felületi hőmérséklete kb.9°C

Az energiatakarékos há­zakban azonban az ablakok­nak további funkciójuk is van, mégpedig az, hogy a napenergia egy részét hasz­nosítsák. A napenergia passzív felhasználása, továbbá a belső „hőforrások” – például a tűzhely, a villanykörte, a hűtőszekrény motorja, vagy akár az emberi szervezet – is javítják az energiatakarékos­ság hatékonyságát.

Az energiatakarékosság azonban csak akkor lehet ha­tékony, ha a pótlólagosan nyert energiára, hőre a fűtő­berendezés elég érzékenyen reagál.

A korszerű, ablakok mellett a szellőző beren­dezés hőcserélővel és hőpumpával felszerelve működik energiatakarékosán. A külső levegő, B kiáramló levegő, C távozó levegő, D helyiségbe áramló levegő. 1 hőcserélő, 2 ventillátor, 3 hőpumpa.

A korszerű ablak a több rétegű üvegnek (1) és a xenon-gáznak (2) köszönhetően jó hőszigetelő képességű. További elemek: 3 profilléc, 4 butil-tömítés, 5 poliszulfid-tömítés, 6 profilléc.

Az ablakoknak lehetővé kell tenniük, hogy a helyiség légcseréje zárt ablakok mellett is megvaló­suljon. A friss levegő az ablakok beépített, szabályozó nyílásain keresztül áramlik a belső térbe.

Fűtés

Milyen részegységekre kell gondolnunk, ami­kor a fűtés korszerűsítéséről beszélünk? Könnyebben áttekinthető a kérdés, ha a fűtésrendszert öt csoportba soroljuk. Hőtermelőkre, melybe a kazánok is tartoznak, a hő elosztását végző egységekre (csövek, keringető szivattyú), azon egységekre, melyek feladata, hogy a hőt az egyes lakóhe­lyiségekben leadják (például a radiátorok, vagy a padlófű­tés), a szabályozó egységekre, a szellőzőkre, kéményekre.

A kazánok piacán szinte áttekinthetetlenül bőséges a kínálat. Ajánlatos a beveze­tett, ismert márkák közül választani, melyek műszaki pa­raméterei megfelelnek az igényeknek, s „tudásszintjük” egymástól alig különbö­zik. Napjainkban azokat az alacsony hőfokon üzemelő kazánokat tekinthetjük ener­giatakarékosnak, melyek a hagyományos, 70-90 °C-kal ellentétben a vizet csak kb. 40-75 °C-ra melegítik fel.

Alacsony hőfokon üzemelő kazánok: Az ún. alacsony hőfokon üzemelő kazán felépítésének vázlatos ábrája. 1 energiatakarékos fűtőtest, 2 kondenzvíz elvezetése, 3 égéstermék. Az égéstermék hőjével a kondenzvíz gyűjtő csővezetéket előmelegítik.

Az alacsony hőfokon üzemelő kazán a háztartás melegvíz-ellátásáról is gondoskodik. A kombinált fűtés­-melegvíz-ellátás egyik lehetséges megoldására mutat példát a mel­lékelt ábra.

A kazán hőmérséklete a pillanatnyi időjáráshoz iga­zodik melyet az érzékelő egység a szabályozó rendszernek folyamatosan továb­bít. Az alacsonyabb hőmér­sékletnek köszönhetően csök­ken az égéstermék hőmérsék­lete, s ennek következtében a hőveszteség is. Ezért a hőelosztó rendszer hővesztesége is kisebb lesz, továbbá az alacsony hőmérséklet miatt meghosszabbodik az egyes egységek élettartama.

Még az alacsony hőfokon üzemelő kazánoknál is haté­konyabban működnek az ún. kondenzációs kazánok, me­lyek károsanyag-kibocsátása még kisebb. A kondenzációs kazán elő­nye az, hogy az égés során keletkező vízpárát is haszno­sítja, amely a hagyományos kazán esetében a gázokkal együtt távozik. Hőcserélője a vízpárából a hőt kivonja és a fűtőberendezéshez vezeti.

Korszerű fűtőberendezés vázlatos rajza: 1 külső hőérzékélő, 2 időkapcsoló, 3 központi egység, 4 termosztát, 5 ventillátor, 6 elektromos meghajtású keverő, 7 pumpa.

Az alacsony hőfokon üze­melő kazán gondoskodhat a ház melegvíz-ellátásáról is. A korszerű kazánok külső hő­szigetelése hatékony, sugárzó hőveszteségük csekély. A hőveszteséget a fűtés­csövekben is el kell kerülni: a hőszigetelés akkor hatékony, ha a szigetelőréteg vastagsá­ga a csövek átmérőjével megegyezik.

Az alacsony hőfokon üze­melő kazánokhoz a hagyo­mányosnál nagyobb felületű fűtőtestekre van szükség, hi­szen a kívánt hőmérséklet el­érése az alacsonyabb vízhő­mérséklet mellett csak így garantált. A padlófűtés – nagy fűtőfelületének köszönhető­en – ideális az alacsony hőfo­kon üzemelő kazánokhoz.

Szabályozás

A cél, hogy minél több ener­giát takarítsunk meg, egyre több mechanikus és elektro­mos szabályozókészülék ki­fejlesztését hozta magával. A külső hőérzékelőt általá­ban a ház észak-nyugati falá­ra szerelik fel, ez továbbítja az információt a kazánnak, amely szükség esetén bekap­csol, s a kazán- és a fűtőbe­rendezések hőmérséklete emelkedni kezd.

A termosztát a beltéri sza­bályozók és a központi egy­ség segítségével állandó érté­ken tartja a hőmérsékletet. Az időkapcsoló csökkenti az éjszakai hőmérsékletet és energiafogyasztást. Ez akkor is jó szolgálatot tesz, amikor a háziak – például hétvégén vagy szabadság alatt – hosszabb ideig távol vannak. A készülék megakadályozza a csövek elfagyását is. Össze­foglalva célszerű elkerülni a túlságosan nagy hőingadozást, a kondenzvíz lecsapódá­sát a hideg falfelületeken, s azt, hogy a helyiséget az ere­deti hőmérsékletre nagy energiaráfordítással kelljen újra felmelegíteni.

Fűtőtest-szabályozók kaphatók egészen egyszerű, és elektromos vezérlésű változatban is.

A szabályozóegységeknek sokféle funkciójuk van, ám fontos, hogy ennek ellenére könnyen kezelhetők legyenek. A diagnosztika megkönnyíti a készülék üzemben tartását, és javítását, valamint jelzi a hibákat is.

A szabályozó berendezé­sek a fűtési rendszer főbb funkcióját és elemét is „szemmel tartják”, és jelzik az esetleges hibákat. Az előbbiekben röviden bemutatott korszerű megol­dásoknak köszönhetően az energiahordozók áringadozásának nem leszünk túlságosan kiszolgáltatva. Egészséges lakóklímát biz­tosítanak, környezetbarátok, továbbá könnyen, kényelme­sen kezelhetők.