Fémlemez fedések
Sík fémlemez fedéseket
Sík fémlemez fedéseket ritkábban készítenek, mint cserepes és zsindelyes fedéseket. Elsősorban egyedi kialakítású, alacsony vagy magas hajlású, illetve különleges geometriájú (íves) tetők esetén fordulhatnak elő. A sík fémlemez fedések készítése a bádogos munkák részét képezi. A szükséges szerszámok, eszközök, illetve az alkalmazott elemkapcsolatok és rögzítési módok megegyeznek a korábban már bemutatottakkal.
Kettős állókorcos lemezfedés
Kettős állókorcos lemezfedés már 5°-os tetőhajlásszögtől alkalmazható (1.200. ábra). A fedéshez minden esetben (hajlásszögtől függetlenül) teljes felületű zárt deszkaaljzatot kell készíteni. Ezt megelőzően építik be az alátéthéjazatot, amelyet hagyományos módon a szarufák felső síkjára ellenlécekkel rögzítenek.
A deszkaborítást az ellenlécekhez szegezve (csavarozva) rögzítik. Ügyelni kell arra, hogy az aljzat egyenletes, sima, illetve felületi hibáktól, kitüremkedésektől mentes legyen. A deszkaborítás alatti szellőző légréteg szabad magassága 15°-nál kisebb hajlásszög esetén legalább 8 cm, 15°-nál nagyobb hajlásszög esetén pedig legalább 4 cm.
1.200. ábra. Kettős állókorcos lemezfedés
A fedés készítését megelőzően a fémlemez sávokat az erre a célra alkalmas géppel előprofilozzák. A lemezek korcmagassága általában 25 mm. A lemezek hossza max. 10 m lehet. A fémlemezek szélességétől függően a korctávolság általában 50 vagy 60 cm. A lemezek rögzítése a korcokba helyezett álló (fix) és csúszófércekkel (1.201. ábra), valamint a lemezsávok felső végén kialakított visszahajtásba akasztott fércsávokkal történik. A rögzítőfércek többféle formájúak lehetnek. A korcokat korclezáró géppel vagy manuálisan lehet lezárni (1.201. ábra).
1.201. ábra. Kettős állókorcos lemezfedés kialakítása, rögzítések, eszközök, gépek
a) álló férc; b) csúszóférc; c) rögzítőfércek beépítése; d) korclezárás géppel
Az állóférceket a fedés adott sávjában kell elhelyezni. Ez akadályozza meg a fémlemezsávok tetőfelületen történő lecsúszását. Az állófércek sávjának helyzete és szélessége elsősorban a tető szélességétől és a tetőfelület méretétől (a lemezek hosszától) függ.
Eresz
Kettős állókorcos fémlemezfedés ereszének kialakítása során a csatornatartó vasakat általában az ellenlécek vonalában a deszkaaljzatba süllyesztve rögzítik (1.202. ábra).
1.202. ábra. Kettős állókorcos lemezfedés ereszképzése
Az eresz vonalában teljes hosszban fém ereszszegély-elem kerül elhelyezésre (ez lényegében egy vízcseppentő lemez). Erre teljesen rátakarva és él mentén aláhajtva kapcsolódnak a fémlemezsávok. Az állókorcok ereszvégi lezárása többféle lehet (1.203. ábra).
1.203. ábra. Állókorcok ereszvégi lezárása
a) íves; b) egyenes; c) ferde
Taréj
A taréj kialakításánál itt is alapvető követelmény a megfelelő kiszellőzés biztosítása, illetve a csapadék bejutásának megakadályozása úgy, hogy mindez ne befolyásolja kedvezőtlenül a tetőfedés megjelenését.
A deszkaaljzat készítése során a gerinc vonalában a kétoldali deszkaborítás között legalább 6 cm széles nyílást kell kialakítani (kihagyni). A gerincszellőzést lehetővé tevő taréj geometriáját a tetőhöz és a fedéshez igazodó egyedi ácsolt faszerkezet adja meg. Ennek kialakítása elsősorban a tető hajlásszögétől és a szükséges kiszellőző keresztmetszettől függ. Minél alacsonyabb a tető meredeksége, annál nagyobb „küszöbbel” kell elkészíteni. A két oldalsó szellőzőnyílás szélessége legalább 4-4 cm legyen (1.204. ábra).
1.204. ábra. Kettős állókorcos lemezfedés taréjképzése
a) alacsony hajlásszögű tető esetén;
b) meredekebb tetőhajlásszög esetén;
Az előre megtervezett fa szerkezetet a szaruzathoz, illetve az ellenléchez kapcsolva építik meg. Ehhez az „ácsolt gerincszellőzőhöz” kétoldalt csatlakozó tetőfedő lemezsávok felső végét fel kell hajlítani a küszöbrészre, és a felhajtás peremét még egy plusz visszahajtással (vízkorccal) el kell látni (1.205. ábra).
1.205. ábra. Gerincszellőző felépítése
A vízköre a felületre merőlegesen feltorlódó csapadékkal szemben képez akadályt. Az ácsolt gerincszellőzőre kerülő lemezfedés mindkét oldalon rátakar a felhajtott lemezrészre úgy, hogy közöttük a szükséges szellőző keresztmetszet végig biztosítva van. A kiszellőző nyílásban a bogarak, rovarok elleni védelmet perforált szellőzőlemez biztosítja, melyet felső lemezfedés alatt rögzítenek.
Az élgerincet – ha szükség van élgerinc mentén a kiszellőztetésre – ugyanúgy képezik, mint a taréjrészt. Az olyan tetőknél, ahol nem szükséges a kiszellőztetés, ott lécbetéttel vagy kétoldali, egymáshoz illeszkedő rögzítőlemezzel képzik az élgerincrészt. A csatlakozó lemezsávok állókorcait az élgerinc mentén lejtésirányba lefektetik (lehajtják). Az így csatlakozó lemezsávok széleit felhajtják a lécbetétek oldalához vagy a rögzítőlemezek álló részéhez. Erre egy lemezfedés kerül (a taréjrésznél is alkalmazottakhoz hasonlóan csak jóval kisebb méretben, kb. 4-6 cm szélességben) (1.206. ábra).
1.206. ábra. Kettős állókorcos lemezfedés élgerinc-képzése
Kettős állókorcos lemezfedés vápa kialakítását alapvetően meghatározza a tető (vápaél) hajlásszöge. Minden esetben a fedési rendszerhez tartozó, a fedéshez illeszkedő fém vápaelemet építenek be. A vápaelem és a fedés lemezsávjai közötti kapcsolat azonban többféle lehet.
Nagyobb hajlásszögű tetőknél (>25°) viszonylag egyszerű a vápaképzés. Ilyen esetekben elegendő, ha a fém vápaelemhez egyszeres fekvőkorccal kapcsolódnak a kétoldali lemezsávok szélei (1.207/a. ábra). Kisebb lejtések esetén a vápaelemre forrasztott rögzítősávokkal kapcsolódnak a fedés lemezsávjai (1.207/b. ábra). Ennél a megoldásnál a lemezsávok mindkét oldalon legalább 25 cm-re rátakarnak a vápaelemre.
1.207. ábra. Kettős állókorcos lemezfedés váparész-képzése
a) egyszeres fekvő korccal;
b) forrasztott rögzítősávokkal;
Oromszegélyek
Az oromszegélyek kialakítása az esztétikai igényektől függően többféle lehet. Minden esetben a fedéshez illeszkedő oromszegély-lemezt csatlakoztatnak a lemezfedés széléhez. Ez történhet felhajtás nélkül, felhajtva (korccal befelé vagy kifelé), valamint lécbetéttel (1.208. ábra). Az oromszegély-lemezeket célszerű minden esetben horganyzott acéllemez betéttel merevíteni.
1.208. ábra. Kettős állókorcos lemezfedés oromszegély képzése
a) felhajtás nélkül; b) felhajtva korccal befelé; c) felhajtva korccal kifelé; d) lécbetéttel
Oldalfalszegélyek
Az oldalfalszegélyek kialakítását elsősorban a tető hajlásszöge és a falburkolás módja határozza meg. A lemezfedés széleit minden esetben fel kell hajlítani a kapcsolódó felületre. A felhajtás mértéke a tető hajlásszögétől függ (25° alatt legalább 10 cm). Vakolt felülethez kapcsolódva a lemezsáv felhajlított peremét a fedési rendszerhez tartozó, a fedéshez illeszkedő szegélyelemmel kell letakarni. Ezt a szegélyelemet tömítőszalag közbeiktatásával dűbelezve szorítják a falhoz (1.209. ábra).
1.209. ábra. Oldalszegély kialakítása vakolt felülethez kapcsolódva
Kéménycsatlakozás
A lemezfedéseknél a kéménycsatlakozást az adott fedéshez illeszkedő, a fedési rendszer részét képező, vagy egyedi bádogos munkával kialakított „fémgallérral” képezik (1.210. ábra). A fedés lemezsávjait minden oldalon fel kell vezetni a fémgallér oldalfalára, legalább 10 cm-re a fedés síkjától.
1.210. ábra. Derékszögű állókorcos lemezfedés
Derékszögű állókorcos lemezfedés
A kettős állókorcos lemezfedésnél kedvezőbb megjelenésű a derékszögű állókorcos lemezfedés (1.211. ábra). Ez 25°-nál nagyobb hajlásszögű tetőknél alkalmazható. Kialakítása megegyezik a kettős állókorcos fedésnél alkalmazottakkal. A lemezsávok közötti korcok lezárása azonban itt egyszerűbb, mint a kettős állókorcoknál, mivel csupán egyetlen lezárási műveletet kell végezni. Az esztétikus, egyedi megjelenésű derékszögű állókorcos fedéseket elsősorban jól látszó felületeken, nagyobb hajlásszögű tetőkön alkalmazzák.
1.211. ábra. Derékszögű állókorcos lemezfedés
Lécbetétes lemezfedés
Napjainkban viszonylag ritkán készül lécbetétes lemezfedés. A kialakítás lényege, hogy a lemezsávok között, a lejtés irányában lécbetéteket helyeznek el. Ezek oldalához támaszkodnak a lemezek felhajtott peremei, illetve ehhez kapcsolódnak a rögzítőelemek (1.212. ábra). A lécbetétet minden esetben külön lemezsávval fedik le.
1.212. ábra. Léc betétes lemezfedés