Faablakok és főbb jellemzőik
Régebben az ablakok és ajtók szinte kizárólag fából készültek. A fa ismert kedvező tulajdonságainak köszönhetően kiválóan alkalmas nyílászárók készítésére, ennek megfelelően – a műanyag ablakok térhódítása ellenére – a faablakok napjainkban is népszerűek. Az elmúlt évtizedekben a követelmények szigorodásával, illetve a gyártási- és építési technológiák fejlődésével a faablakok kialakítása sok tekintetben változott. Ennek következtében alapvetően megkülönböztetjük a (régebbi) hagyományos és a (mai) korszerű faablakokat.
Hagyományos faablakok
A hagyományos faablakok fő típusai a következők:
- pallótokos;
- egyrétegű gerébtokos;
- kapcsolt gerébtokos;
- egyesített szárnyú gerébtokos ablak.
Pallótokos ablak
Napjainkban már nem alkalmazott, de régi épületekben még megtalálható, kétrétegű ablakszerkezet. Jellemzően a külső falsík mentén kialakított kávára építve készültek. Az ablak tokszerkezetét gyalult pallókból képzett keretszerkezet alkotja; ennek szélessége a káva méretéhez igazodik. Ehhez kapcsolódik a külső és belső szárny (3.12. ábra). Előbbi kifelé, utóbbi befelé nyitható. Külső oldalon a tokborítás felett vízvezető lécet rögzítettek. (Régebben a nyári időszakban a külső ablakszárnyakat gyakran árnyékoló fa zsalutáblákra cserélték.)
3.12. ábra. Pallótokos faablak
Egyrétegű gerébtokos ablak
Régebben, elsősorban az alsóbb rendű épületeknél, épületrészeknél alkalmazott egyszerű ablak, melyet egyszelvényű tokszerkezet és az ehhez kettős ütközéssel csatlakozó szárnyak alkotnak. Az egy réteg üvegtáblát egyszerű üvegszegekkel és tapaszolással rögzítették. Az ablakszárny alsó, vízszintes részéhez fa vízvető perem elem csatlakozik. Ez az alsó tokrészt védve az elé vezeti az üvegfelületen lefolyó vizet (3.13. ábra).
- Parketta a fürdőszobában? Ismerd meg hogyan!
- Előzze meg a fa károsodását!
- Fatüzelésű vaskályhák veszélyei és használata
Ezek a cikkek is érdekelhetnek:
3.13. ábra. Gerébtokos faablak
Kapcsolt (kétrétegű) gerébtokos ablak
Két, egymás mellé épített és bélésdeszka közbeiktatásával összekapcsolt gerébtokos ablak. A szárnyak kettős ütköztetéssel kapcsolódnak a tokhoz. Mindegyik ablakszárny befelé nyílik, ezért a külső szárnyak mérete kisebb (3.14. ábra). Az egyik legelterjedtebb hagyományos faablak-típus volt. Rendszerint másfél tégla vastag, kávás falszerkezetbe építették. A külső szárnyak alsó, vízszintes része a tok elé „ugró” vízorros kiképzésű. (A kapcsolt gerébtokos megoldás az ablakok mellett az erkély aj tok jellemző kialakítása is volt.)
3.14. ábra. Kapcsolt gerébtokos faablak
Egyesített szárnyú gerébtokos ablakok
A kapcsolt gerébtokos szerkezet továbbfejlesztéseként jött létre az egyesített szárnyú ablak, amelynél a tokszerkezetet ragasztással összeépített két gerébtok, a szárnyat pedig csavarozott kötéssel egyesített két ablakszárny képezi. A szárnyak háromszoros ütközés mentén illeszkednek a tokhoz. A belső oldali üvegtáblát üvegszorító léccel, a külsőt pedig hagyományos tapasztassál rögzítették. A két szárnyrészt összekapcsoló csavarozás oldható, így biztosítva van a belső felületek tisztítása (3.15. ábra).
3.15. ábra. Egyesített szárnyú gerébtokos faablak
Korszerű faablakok
A napjainkban jellemző, korszerű, hőszigetelt üvegezésű faablakok a korábban gyártottaknál szélesebb tok- és szárnykeresztmetszettel készülnek (3.16. ábra). A nagyobb keresztmetszeti méret (általában 68 és 88 mm szélesség) lehetővé teszi két- és háromrétegű hőszigetelő üvegezés szárnyba építését (3.16. és 3.17. ábra).
3.16. ábra. Hőszigetelő üvegezésű korszerű faablak
3.17. ábra. Három rétegű, hőszigetelő üvegezésű korszerű faablak
A tok és szárny rendszerint három ütközési felületen csatlakozik egymáshoz. A külső oldali ütközés csak takarást szolgál, a középső a víz- és légzárás érdekében tömített, a belső oldali ütközés pedig lehet csak takaró vagy tömített. A tok és a szárny alsó, vízszintes része különböző szelvényű fém vízelvezetést biztosító profilokkal van fedve. A hőszigetelő üvegezést szilikongumi ágyazatba rakott szorítólécek rögzítik (a gyártás során).
A korszerű gyártástechnológiában a fa nyílászárók elemei (tok, szárny) hossztoldásos módszerrel készülnek. Ennek lényege, hogy a hosszabb faelemeket (pl. tokszár) nem egy, hanem több, ékfogazott fakötéssel egymáshoz ragasztott kisebb faelemből gyártják. Ennek köszönhetően csökken a vetemedésre való hajlam, a két keretszerkezet merevebb lesz, így tartósan megelőzhető a deformáció. A kész fa keretelemeket a gyártás során gombaölő szerbe áztatják. A megfelelő felületi védelmet vizesbázisú lazúrbevonattal vagy fedőfestéssel biztosítják.
Az ablakok általában bukó-nyíló működést lehetővé tevő vasalattal készülnek. Ezek egyben több ponton biztosítanak záródást a szárny kerülete mentén.