• enyvezés
• fakötések

Enyvezett kapcsolás (fakötések)

Az enyvezett kötés lényege. Az enyvezett kötés az asztalosiparban igen régóta ismeretes. Lényege az, hogy a két fafelület közé felhordott enyv a kötés összesajtolása után kis tüskék formá­jában behatol a fa rostjai közé, és ott megkemé­nyedve, nyíró igénybevétel szempontjából ellen­álló kötést hoz létre. Az összesajtolás után az enyvrétegnek elvileg el kell tűnnie a két fafelület közül.

Enyvezéssel csak rostokkal párhuzamos felü­letek köthetők össze. A végfák és hosszanti rost­szálú fák, valamint a végfákhoz tompán illeszkedő végfák enyvezett kötése nem tartós. Könnyű be­látni ugyanis, hogy a fa bütü-felületére merőleges irányú hosszanti csőedény-rendszerbe behatoló enyvtüskék csak igen laza kapcsolatot hozhatnak létre; ilyen irányban a tapadó feszültség is jelen­téktelen.

Teherhordó faszerkezetek

Az utóbbi évtizedekben az enyvezett kötést az építőipar teherhordó faszerkezetek faelemeinek kap­csolására is felhasználja. E kapcsolási mód előnyei: a kötés merevsége, mert mint korábban láttuk, az enyvezett kötéseknél elmozdulások jóformán nin­csenek; továbbá, hogy az enyvezett kötéseknél elkerülhetők – a más kapcsolásoknál alig kiküszöbölhető – keresztmetszet-gyengítések. Enyvezett szerkezetekkel jelentős faanyag-meg­takarítás érhető el.

A felsorolt előnyök indokolttá teszik az ilyen kapcso­lási móddal előállított szerkezetek mielőbbi bevezetését nálunk is. Ugyanis megfelelő berendezések, az ilyen mun­kában jártas szakmunkások és az ilyen természetű enyvezéshez leginkább megfelelő műgyanta-enyvek hiánya idáig nem tette lehetővé enyvezett teherhordó szerkeze­tek létesítését.

Az enyvezett kapcsolások teherátadása a ros­tokkal párhuzamos vagy közel párhuzamos irányú nyírás után történik. A nyíró határfeszültség τ = 12-20 kg/cm², ami megfelel a rostokkal pár­huzamos irányú nyíró feszültségnek.

Követelmények az enyvezett kötésekkel szem­ben

Az alábbi lényeges meg­állapításokat tehetjük:

1. Mind a tervezés, mind a kivitelezés terén kellő szakértelemre van szükség.
2. Az enyvezésre kifejtett nyomás egyenletes és folytonos legyen; ezért megfelelő sajtoló berendezést kell alkalmazni. A rugós és a hidraulikus sajtó megfelelő; az asztalosiparban használatos csavaros szorító azonban erre a célra nem alkalmas. Külföldi szakértők tartós nyomás kifejtését és avégből szegezés vagy csavarozás egyidejű alkal­mazását is ajánlják. Az enyvezést technológiai szükségességből ki­folyólag legalább +15 C°-nál magasabb hőmérsék­letű helyiségben kell végrehajtani.
3. Lehetőleg vízálló műgyanta-enyvet kell hasz­nálni. Kazein-enyvet csak nedvességtől védett helyen szabad alkalmazni. A fafelületeket az enyv-fajta természetének megfelelően elő kell készíteni és gondosan le kell tisztítani.
4. Csak 18% nedvességtartalmú faanyagot szabad felhasználni; az enyvezendő felületek tel­jesen szárazak legyenek.
5. Az enyvezett felületek ne legyenek a ragasztás síkjára merőleges irányú számottevő húzó erőkkel igénybe véve.
6. Az összeenyvezett részek rostjai lehetőleg egymással párhuzamosak legyenek.
7. Az időjárási hatásoknak kitett részeket víz­záró bevonattal kell védeni.

Technológiai megjegyzések. Amennyiben két darab deszka vagy palló összeenyvezésével állítunk elő egy vastagabb fakeresztmetszetet, úgy ügyelni kell arra, hogy a faelemek az enyvezési felület mentén, az ún. „bal” felületükkel érintkezzenek (148 a ábra); ellenkező esetben ezek a két szélen elválnak egymástól (147 b ábra).

148. ábra. Deszkák és pallók egymásra enyvezésének helyes és helytélen módja

Több deszka vagy palló enyvezésénél úgy kell eljárni, hogy a 148 c ábra szerint a „jobb” és „bal” oldalak érintkezzenek, mert a fa zsugorodásából és duzza­dásából előálló belső feszültségek okozta károsodás csak így kerülhető el. A 148 d ábra szerint egy­másra fektetett elemek az enyvezési felület mentén elválnak. A fa vetemedése is (pl. magas gerincű enyvezett fatartók övrészénél) káros következ­ményekkel járhat; az összeenyvezett elemek elválhatnak egymástól.

A fa mozgásából keletkező belső feszültségek kérdését beható vizsgálat tár­gyává tették és igen nagyszámú kísérlet alapján dolgozták ki az erre vonatkozó elméletet.

Az enyvezés kivitelezése

Az építőiparban a következő enyvfajták használatosak: a) glutin, amely állati fehérjékből, csontból, porcból vagy bőrből készül; b) véralbumin; c) kazein; d) kemé­nyítő (dextrin), ez burgonyából, rizsből vagy búzából készül és e) műgyanta-enyvek. A teherhordó szer­kezetek enyvezett kötéséhez ezek közül csak a kazein- és a műgyanta-enyvek felelnek meg. A többi enyvfajták a nedvességnek és a gombásodásnak nem állnak ellen. Az általánosan ismert bőr- és csontenyvet melegen, a por alakban forgalomba kerülő és vízzel kevert kazein-enyvet pedig hideg állapotban alkal­mazzák.

A műgyantaenyvek közül leginkább haszná­latosak a kaurit enyvfajták. Ezek nagy előnye, hogy nemcsak melegen, hanem hidegen is alkal­mazhatók. Az egyik faelemre kaurit-enyvet, a másikra pedig kötést gyorsító réteget hordanak fel. A hideg úton való enyvezés a kivitelezést jelen­tősen egyszerűsíti.

A kazein és kaurit enyveket igen vékony rétegben kell felhordani, ezért az enyvezendő felületeket meg kell gyalulni. Nagy figyelmet kell fordítani arra, hogy egy­részt ne legyenek túlságosan vastag enyvfoltok, más­részt, hogy ne maradjanak ki enyvezetlen felületek, mert ezek a körülmények a kötés szilárdsága szempontjá­ból igen veszélyesek lehetnek.

A kaurit-enyv és a finomra őrölt bakelitpor keveréké­ből álló Klemm-enyv előnye, hogy 2-2,5 mm vastag­ságú rétegben hordható fel. Ezáltal elérhető, hogy a fafelületeket nem kell meggyalulni.

Külön figyelmet érdemel az a plasztikus műgyanta enyvfajta, amely dróthálóval ellátott, kb. 1,5 mm vastag lemezekből áll. A lemezeket az összekötendő faelemek közé helyezik, majd a dróthálóba elektromos áramot kapcsolva, a kötést meleg úton hozzák létre. Az enyvezett kapcsolások alkalmazási köre. Enyvezett kapcsolást először Hetzer alkalmazott 1907-ben. A nevéről elnevezett szelvényű, tartók eleinte még állati származású csontenyvvel és me­leg eljárással készültek.

Faelemek toldása

A húzott gerendák enyvezett toldása hevederek segítségével (149 a ábra), vagy fogazott bütü kötéssel (149 b ábra) történik; a deszkák, pallók és zárlécek (hevederek) esetében pedig 1 : 10 ferdeségű illesztéssel oldható meg.

149. ábra. Húzott gerendák toldása enyvezett kötéssel; a) hevederekkel, b) fogazott bütü illesztéssel

Az enyvezett többfás tartók leginkább födém­gerendák céljaira használatosak (150 a ábra). Az egyes faelemek egymáshoz enyvezéssel vannak kapcsolva.

150. ábra. Enyvezett többfás tartók; a) T szelvényű födémgerenda, b) Hetzer-tartó, c) magas gerincű tartó (a vastag vonalak az enyvezett felületet jelentik)

A Hetzer-tartók T szelvényűek, egymásra helye­zett és enyvezett deszka-, illetőleg palló elemekből készülnek (149 b ábra). Kiválóan alkalmasak ívtartók és kerettartók készítésére. A Szovjet­unióban is kiterjedten alkalmazzák az ilyen jellegű tartókat.

Az enyvezett magas gerincű tartók esetében a ge­rinc egymáshoz enyvezett deszkákból vagy pallók­ból áll, amelyekhez az övrészek szintén enyvezéssel vannak kötve (150 c ábra).

Rácsos tartók csomóponti kötéseinek kialakí­tására az enyvezett kapcsolásokat. a mai napig nemigen alkalmazták. Az enyvezéssel készült csomópontok merevségük folytán emlékeztetnek az acéltartók hegesztett kivitelű csomóponti meg­oldásaira.

Ezzel kapcsolatban megállapíthatjuk, hogy az enyvezett szerkezetek más téren is rokonságot mutatnak a hegesztett acélszerkezetekkel, és sok tekintetben azokhoz hasonló szerkezeti lehetőségeket rejtenek magukban.

Nagy jövője van az enyvezett kivitelű, acéllal kombinált szerkezeteknek, mégpedig az aláfeszített tartóknak és az ívtartóknak, amelyeknél a nyomott részek enyvezett fából, a húzottak pedig acélból készülnek. A magasépítési gyakorlatban főleg a tetőszerkezeteknél lehet ilyen megoldásokról szó. Az enyvezett kötés a mélyépítés terén tetsző­leges átmérőjű és hosszúságú cölöpök előállítására, hídtartószerkezetek készítésére felel meg.