Magasépítészet

A sávalapok anyaga és szerkezete

A sávalapok készülhetnek téglából, terméskőből, betonból és vasbetonból. Régebben készültek faanyagú, gerenda-és pallórács alapok is.

Az egyes anyagokból előállítható sávalapok különböző szerkezetűek lehetnek. Azt, hogy adott esetben milyen anyagú, illetőleg szerkezetű sáv­alapot célszerű alkalmazni, egyrészt műszaki, másrészt anyaggazdálkodási szempontok szabják meg.

Téglaalapok

Téglaalapoknál a pincefal vastagsága és az alap szélessége közt szükséges kiszélesítést lépcsőzetesen, magassági irányban a téglaréteg magassá­gának, vízszintes irányban pedig a fel téglaméret egésszámú többszörösének megfelelően kell kiala­kítani (164. ábra).

 

Tégla sávalapok164. ábra. Tégla sávalapok; a) négy sor magas 1/2 tégla kiülésű, b) két sor magas 1/4 tégla kiülésű lépcsőzettel; m/k = tg a ≥ 1,7

Hazai gyakorlatunkban általá­ban négy téglaréteg magasságú, külföldön sok helyen két réteg magasságú lépcsőzettel szélesítik ki az alapokat. Az utóbbi megoldás anyagtakaré­kosságra vezet. A lépcsők szélessége ½ vagy ¼ tégla méretű lehet.

Az alapárok fenekén homokterítést vagy mész­habarcs réteget kell alkalmazni. Utóbbi vastagsága földnedves talajon 6 cm, tömör és száraz homokos kavics vagy sziklás talajon 3 cm legyen. (Ugyanezek vonatkoznak a kő alapokra is). A téglaalapok készítésénél legalább H 6 jelű javított falazó mész­habarcsot kell használni, egyébként a falazat a III. osztályú téglafalazat minőségében (lásd később) készüljön.

Téglaalapot csak indokolt esetben szabad létesíteni, akkor, ha valamilyen ok folytán terméskő- vagy beton­alap nem készíthető.

Terméskőalapok

Terméskőalapokat a 165. ábra szerinti lépcsős kiszélesítéssel, legalább H 6 jelű javított falazó mészhabarcsba rakott, megfelelő saját szilárdságú, fagyálló kövekből kell készíteni. A legfeljebb 50 kg súlyú köveket idomított fekvőlappal, elmozdulás­mentesen kell beépíteni; 1-m-enként átkötő köve­ket és soronként 2 cm vastag habarcsterítést kell alkalmazni. A vastagabb hézagokba kőékeket kell helyezni.

Terméskő sávalap

165. ábra. Terméskő sávalap; m/k = tg a ≥ 1,5

A terméskőalapnak újab­ban fokozott jelentősége van, mert az 1951. évi 8. sz. Építőipari Rendelet előírja, hogy talajvízmentes helyeken csak terméskő alapfalazato­kat szabad létesíteni.

Görgetegkő alapok. Az Építőipari Kiviteli Szabály­zat szerint az egyszintű – földszintes – épületek alap­jait kötött talajú földpar­tok közötti alapárokban a közelből beszerezhető görgeteghőből2 is szabad készíteni. A köveket úgy kell alkalmazni, hogy a habarccsal kitöl­tendő űr az alaptömbnek legfeljebb 35%-a legyen. A fejnagyságú vagy nagyobb köveket el kell hasítani. Az alapokba rakott kősorokat rétegenként kell terítem, és a hézagokat H 6 jelű, folyós állapotú javított falazó mészhabarccsal kitölteni., A görgetegkő szemszerkezete akkor jó, ha a 2 – 5 cm-es nagyságú apróbb rész az 5-15 cm-es durva rész közeit éppen kitölti.

Betonalapok

A betonalapok B/50, B/70 és B/100 jelű földnedves csömöszölt betonból készülnek. Bánya­kavics használata nem kifogásolható. Az alapok, ha a talaj nem omladékos, akkor földpartok, egyéb­ként zsaluzat között építhetők meg.

A betonalap kiszélesítését nemcsak lépcsőze­tesen, hanem anyagtakarékosság miatt rézsűsen is el lehet készíteni (166 a ábra). A betonalapoknál a lefelé bővülő keresztmetszetnek megfelelően mód van arra, hogy fokozatosan kisebb szilárdságú, kevesebb cementtel készülő (tehát olcsóbb) betont alkalmazzunk. A különböző minőségű rétegeket megszakítás nélkül kell egymásra betonozni; a rétegek magasságát általában közel egyenlőre kell venni.

Sávalapok

166. ábra. Sávalapok; a) betonból, b) betonban úsztatott kőből; m/k tg a = 1-1,5; a = m/4, de min 15 cm

A betonalapok zsaluzatát a „Monolit jellegű falak” című részben ismertetjük. Ha az alap­test oldalfelülete rézsűs, és a rézsű 30°-nál me­redekebb, vagy ha az alaptest túlságosan kép­lékeny, folyós betonból készül (pl. vasbeton alap­test esetében), akkor a ferde felületeket is zsa­luzni kell.

A különböző magasságú betonalapok egymáshoz csatlakozásának helyes kialakítását mutatja a 167. ábra.

Különböző magasságú betonalap egymáshoz csatlakozása

167. ábra. Különböző magasságú betonalap egymáshoz csatlakozása

A betonba lehet a helyszínen található vagy előnyösen beszerezhető termésköveket is beépíteni (168 ábra). Ilyenkor betonban úsztatott kövekről beszélünk.

Vasbeton sávalap elvi ábrája

168. ábra. Vasbeton sávalap elvi ábrája; a) önálló, b) közös alaptest esetén

Úsztatott kövek

A rendelet előírja az úsztatott kövek alkalmazását. Az úsztatott (ágyazott) köveket a minimális magasságú alapnak csak a magasság közbenső 2/4-nyi; a minimális magasságnál nagyobb magasságú alapnak csak a magasság közbenső 4/6-nyi sávjában szabad elhelyezni. Az úsztatott kő mennyisége a közbenső sáv térfogatának. 30%-a legyen. Az egyes kövek között, valamint a kövek és az alap­test külső síkja közt általában 8 cm betontakarásra van szükség. A kövek legnagyobb mérete az alap vastagságá­nak 1/3 lehet; minimális törő szilárdsága pedig a (28 napos) beton szilárdságánál 100 kg/cm2-rel nagyobb legyen.

Beton alapfalakat csak akkor szabad készíteni, ha az alapok akár építés közben, akár később talajvízzel közvetlen érintkezésbe kerülhetnek. Az agresszív vizeket távol kell tartani a betontól, mégpedig: alagcsövezéssel, agyagtömítéssel, a felület pórusainak víztaszító szerekkel való eltömítésével, vízzáró vakolattal vagy bitumenes védőrétegekkel.

Az előbbi táblázat III. osztályában foglaltaknál agresszívebb talajvíz vagy talaj esetén a betonszerkezeteket bitumen habarcsba falazott kongó­tégla aljzatra ragasztott bitumenes szigeteléssel kell megvédeni.

Vasbeton

Vasbeton alapokat akkor alkalmazunk: a) ha valamilyen ok (pl. talajvíz) miatt nem lehet az alapfenék-síkot olyan melyre levinni, mint amilyen mélyre kellene a vasbetét nélküli (közönséges) betonalapot megépíteni, másrészt b) ha az igen rossz talaj miatt olyan nagyfelületű alaptestre van szükség, amely betonból készítve – nagy tömege miatt – már nem volna gazdaságos. Álta­lában a költséges vasbeton alapok készítésére csak műszakilag indokolt esetben kerül sor.

Egyenletes feszültségelosztást tételezve fel, a vasbeton sávalapokban a hajlító igénybevételnek megfelelő vasbetétek helyére és alakjára jellemző a 168. ábra. A hajlító igénybevételen kívül fontos a nyíró, illetőleg a ferde húzó erők felvétele is. A nyíró erők miatt vagy magasabb lemezt kell ter­vezni vagy alacsonyabb lemezt, és felhajlított vasa­kat kell alkalmazni.

A vasbeton alapok különböző szerkezetűek le­hetnek:

  1. Lemezalapok, felhajlított vasak nélkül (169 a-b ábra), ezek a konzolos szerkezetnek megfele­lően felül rézsűs kialakítással, a lemez szóién 10-15 cm-es vastagsággal készülnek. A lemez m magasságát annak figyelembevételével kell megtervezni, hogy a betonban keletkező fő húzó feszültség ≤ legyen a szabályzat szerinti alsó húzó határfeszültséggel. A felhajlított vasak nélküli alapok bár magasak, de igen gazdaságosak.
  2. Lemezalapok, felhajlított vasakkal (169 c ábra), ezekben a vasat és a betont a felső húzó határfeszültségig lehet kihasználni, ebből kifolyó­lag a fő húzó feszültség nagyobb lesz mint az 1. esetben, ezért a nyíró erőket felhajlított vasbetétek­kel és kengyelekkel kell felvenni. Az ily módon tervezett lemezalapok kevésbé gazdaságosak, de alacsonyabbak lehetnek, egy épületen belül a szélesebb és keskenyebb lemez­alapok egyforma magassággal készülnek. Ennek meg­felelően a szélesebb alapok a szükséghez képest ferdén felvezetett vasakkal, a keskenyebbek pedig csak víz­szintes vasbetétekkel készülnek.
  3. A bordás lemezes alapok (170. ábra) a fal alatt végigfutó hosszanti vasbetétekkel és kengyelezéssel ellátott gerendából, valamint ebből kiálló bordás lemezből állnak. A bordáslemez alapok – nagy merevségük folytán – széles alapok eseten alkalmazhatók, aránylag alacsonyak lehetnek, ké­szítésük azonban – a vasszerelés és a zsaluzás miatt – elég körülményes.
  4. A gerendás-talplemezes (szalag-) alapok (171. ábra) a pillérvázas épületeknél megfelelőek. A pillérek alatt végigfutó két- vagy többtámaszú geren­dából és abból kinyúló talplemezből állnak. A pillé­rektől a gerenda veszi át a terhet, amelyet a kon­zolos talplemez a talaj teherbírásának megfelelő szélesebb területre oszt el. A szerkezet erőjátékát legkönnyebben úgy érzékelhetjük, ha a szerkezetet fordítva – mint oszlopokon végigfutó, konzolos lemezzel ellátott gerendát – szemléljük.

Keskenyebb gerenda és vaskosabb pillér esetén a gerendát a 171 b ábra szerint lehet kiszélesíteni.

Vasbeton sávalapok

169. ábra. Vasbeton sávalapok; a)-b) felhajlított vasak nélkül, c) felhajlított vasakkal; a lemez a mérete = m/4, de min. 15 cm

Bordás-lemezes vasbeton sávalap

170. ábra. Bordás-lemezes vasbeton sávalap

Gerendás talplemezes vasbeton sávalapok

171. ábra. Gerendás talplemezes vasbeton sávalapok

Vasbeton sávalapok sarokkiképzése

172. ábra. Vasbeton sávalapok sarokkiképzése

A vasbeton sávalapok szerkezeti részletei. A két irányból találkozó sávalapoknál a vasbetétek elhelyezése a 172. ábra szerinti legyen, az alsó vas­betétekre átlós irányú pótvasakat kell alkalmazni.

Bármilyen természetű vasbetonalap alá egy vékony – kb. 4-5 cm vastag – a/120 k jelű vagy B 50-es betonból készülő, ún. szerelő beton aljzatot kell alkalmazni azért, hogy a vasak ne a csupasz talajra kerüljenek, és így a vasakat a beszennyeződéstől mentesítsük.

Az elektromos üzemű közúti vasút közelében léte­sülő vasbeton alapoknál ajánlatos a visszatérő vezetéket képező sínből származó és a nedves talaj által vezető kóbor áram hatása ellen aszfalt, illetőleg bitumen bevo­nattal védeni az alapokat.

Előregyártott vasbeton alapok

Téli építkezéseknél gyakran alkalmaznak előregyártott vasbeton egységekből álló sávalapokat (173. ábra).

Előregyártott elemekből készüld vasbeton sávalap

173. ábra. Előregyártott elemekből készüld vasbeton sávalap

A gerendaszerű elemeket zárt helyiségben, a szükséges hőmérsékleten, kedvező munka­feltételek mellett állítják elő, és az elem súlyának megfelelő szállító, illetve emelő eszközökkel juttat­ják az alapárokban előre elhelyezett homokterítésre. Az előregyártott vasbeton alapoknak főleg a téli idényben történő építés eseten van létjogosult­ságuk.

Válaszfalak alapozása

A pincében levő válasz­falak téglaalapjait a 174. ábra szerint kell elkészí­teni. A féltegla vastag és ennél vékonyabb falak alatt azonkívül az aljzatbeton is kialakítható teher­elosztás céljára (175. ábra).

Válaszfalak alapozása téglával

174. ábra. Válaszfalak alapozása téglával

Válaszfalak alapozása az aljzatbeton megvastagításával

175. ábra. Válaszfalak alapozása az aljzatbeton megvastagításával

Vasbeton alapok esetén, de egyéb anyagú alapoknál is (különösen alá nem pincézett épüle­teknél) a válaszfalak, úgyszintén a határfalak alá is vasbeton gerenda készíthető, amely a terhet nem közvetlenül az altalajra, hanem a gerenda felfekvési helyeken, levő alaptestekre adja át (176. ábra). A vasbeton alapgerenda nemcsak monolitos szerkezetű lehet, hanem előregyártott vasbeton típus födémgerendát (lásd később) is fel­használhatunk erre a célra.

Az alápincézetlen épületek válaszfalainak gyámolítására is általában nem alapfalakat építünk, hanem azokat a padlószigetelés szintjében el­helyezett gerendákra állítjuk.

Talajkicserélés

Ha a gyengébb altalaj követ­keztében túlzott alaptest méretek adódnának, akkor a szilárd alaptest alá megfelelő tömörségű (döngölt, érdes szemű) homoktöltés beiktatásával lehet a terhet nagyobb felületre átadni és ennek következtében jelentős mennyiségű (költségesebb) építőanyagot megtakarítani. A homoktöltés a terhet 60°-os szög mentén osztja el. A homoktöltés alá lehet alagcsövet is elhelyezni, és a talajkitérés ellen bennmaradó szádfallal kell védekezni (177. ábra).

Válaszfalak alapozása vasbetongerendával

176. ábra. Válaszfalak alapozása vasbetongerendával.

Alapozás talajkicseréléssel, homoktöltésre

177. ábra. Alapozás talajkicseréléssel, homoktöltésre: 1 – homoktöltés; 2 – alagcső ; 3 – szádfal

A talajkicserélésnél alkalmazott homoktöltés tömö­rítésére nagy gondot kell fordítani. Jelentősebb pillé­rek alapjainál nem elégedhetünk meg a kézi vagy gépi döngöléssel, hanem talaj vibrátorral kell elérni a szük­séges tömörséget. Kellő tömörítés hiányában az eredeti állapotnál rosszabb helyzetet teremthetünk. Ennek a gondolatnak figyelmen kívül hagyásából már igen sok kellemetlen következménnyel járó meghibásodás (tá­maszpontsüllyedés stb.) keletkezett.

Megjegyzés. Az alapozási sík megválasztásánál mérlegelni kell azt a körülményt, hogy a leg­felső teherbíró réteg alatt nem található-e bár mélyebben fekvő, de nagyobb teherbírású olyan talajréteg, amelyen az alapozás gazdaságosabb volna.