Fa homlokzatok kezelése
Munkák fahomlokzaton
A fa falburkolatok nagyon sok helyen megtalálhatók: a kerti laktól az oromfalon át egészen a komplett faházakig alkalmazzák a fát. Ez a hagyományos anyag nagyon mutatós és kellemes, barátságos környezetet teremt.
A hazai fafajták – elsősorban a tűlevelű fák – azonban viszonylag érzékenyek a nedvességre. Ezért a fahomlokzatok intenzív karbantartást igényelnek.
A fahomlokzatok felépítése
A fahomlokzat hosszú életét elsősorban az ún. „konstrukciós (építészeti) védelemmel” lehet elérni. Ezek egyrészt azt a célt szolgálják, hogy az anyagba minél kevesebb nedvesség tudjon behatolni, másrészt lehetővé teszik a gyors kiszáradást, pl. egy kiadós esőzés után.
Különösen fontos a megfelelő hátsó szellőzés
Ehhez a fát nem közvetlenül helyezzük az alapra, például a falra, hanem attól bizonyos távolságban. Az ehhez szükséges tartószerkezetet úgy kell kialakítani, hogy a levegő a fahomlokzat mögött cirkulálni tudjon (szellőztetett burkolat) és így a nedvesség ki tudjon száradni. Ezt a hátsó hézagot keresztlécezettel lehet létrehozni.
Fahomlokzatok állagfelmérése:
- Hogyan válasszunk homlokzati hőszigetelést
- Homlokzati szigetelés
- Faborítás – Deszkaburkolatú falak
Ezek a cikkek is érdekelhetnek:
Megnevezés | Igen | Nem |
1. A fa már nem alkot összefüggő felületet? | ||
2. A csaphornyos kötések már nem mindenhol kapcsolódnak? | ||
3. Vannak-e sérült farészek? | ||
4. Vannak-e korhadt faelemek? | ||
5. Vannak-e megduzzadt faelemek? | ||
6. Leválik-e a lazúr favédő bevonat vagy lakkréteg? | ||
7. Mattá vált-e a lazúr favédő bevonat vagy lakkréteg? |
Ha a kérdések közül akár egyre is igen választ kell adnunk, felújításra van szükség. 1-5.: Ki kell cserélni az érintett faelemeket 6-7.; Elegendő az újbóli kezelés.
A további fontos intézkedések közé tartozik a fa bütüfelületeinek (fűrészelt végeinek) védelme, a talajszinttel, különösen földdel való érintkezés megakadályozása és/vagy csepegtető élek kialakítása, melyeken át a víz gyorsan le tud csepegni.
A legjobb konstrukciós intézkedések sem teszik azonban feleslegessé a favédő szerek alkalmazását: a fahomlokzat kizárólag megfelelő védőbevonattal lesz tartós. A megfelelő falazúros bevonatrendszerek felhordását rendszeres időközönként meg kell ismételni – azaz a fahomlokzatok intenzív karbantartást igényelnek.
A fahomlokzatok tetszetősek, azonban védőbevonatukat rendszeresen karban kell tartani.
Hibák a fahomlokzatokon
Ha a szerkezeti favédelemről nem gondoskodunk, ezt súlyos hibák jelzik. Ilyenek:
A fa nagyobb felületeken elkorhad
Nincs vagy nem kielégítő a hátsó szellőzés. Az első jelek észlelésekor először azt nézzük meg, vajon szabadok-e a levegő be- és kilépő nyílásai a lécezet alatt, ill. felett, vagy azokat például a lehullott falevelek eltömték. Az utóbbi esetben tisztítsuk meg a szellőzőnyílásokat és figyeljük meg, hogy kiszárad-e a homlokzat. Ezt követően az esetleg használhatatlanná vált faelemeket cseréljük ki és falazúrral vagy lakkal vonjuk be újra az egész homlokzatot.
Ha a hátsó szellőzés a rések kitisztítása után sem lesz megfelelő, akkor az egész fahomlokzatot le kell szerelni, rácsszerkezetet kell készíteni, és a burkolatot ép faanyagból újra meg kell építeni.
A fa alulról korhadni kezd
Az érintett faelemek hozzáérnek a földhöz vagy túl közel vannak a talajszinthez. Ekkor a felcsapódó víz a bütüfelületeken (fűrészelt végeken) át alulról behatol a fába. A faelemeket szárítsuk ki, esetleg vágjuk le rövidebbre (szüntessük meg a földdel való érintkezést). Kiszáradás után vonjuk be a fát megfelelően hatékony favédő szerrel.
A fa kifakul, a festék lepattogzik
Az ultraibolya sugárzás hatására a fa kifakul – a különböző mértékben elszíneződött faelemek egyértelműen arra utalnak, hogy a megfelelő favédelem hiányzik.
Ha a fa festékbevonatát hosszabb időn át nem újítjuk fel, akkor a falazúr bevonat vagy zománcfestékréteg a környezeti hatások és az öregedés következtében lepattogzik.
A nedvesség nyitott kapukat talál és behatol a fába. A fa ennek hatására megduzzad, majd száraz állapotban újra összehúzódik. Hideg időben a nedvesség megfagy a fa sejtszerkezetében és azokat a jég nagy erővel feszíti. A következmény: a fában repedések keletkeznek, egyes részek esetleg le is hasadnak.
Ha a fa a talajjal – elsősorban a csupasz földdel – érintkezik, akkor felszívja a nedvességet és korhadni kezd.
Ritkábban az is előfordul, hogy a fában szú vagy más rovar telepszik meg, amely belülről roncsolja annak anyagát – ezt a megfelelő favédő szerekkel (fungicid) lehet megszüntetni.
Fahomlokzatok védelme
A szabadtéri faburkolatok védelme tehát elengedhetetlen és annak elsősorban a következő céljai vannak
Ezek:
- az anyag megvédése a nedvességtől;
- a mikroorganizmusok, például gombák, megtelepedésének megakadályozása;
- az ultraibolya sugárzás, valamint a szél és az időjárás okozta kifakulás megakadályozása.
Súlyos tünet, ami a lehető leggyorsabb cselekvést indokolja. A régi zománcfesték bevonat maradványait le kell csiszolni, teljesen az alapfelületig, majd két- vagy három rétegű zománcfesték felújító bevonatot – vagy páraáteresztő vizes diszperziós lazúr favédő rendszert kell felhordani.
Konstrukciós favédelem: A keresztlécezet lehetővé teszi, hogy a nedves fa ki tudjon száradni.
A lécezetben járatok jönnek létre, melyeken keresztül a levegő cirkulálni tud.
Konstrukciós (építészeti) favédelem
Döntő fontossága van a fahomlokzat szakszerű kialakításának, más szóval az ún. konstrukciós favédelemnek. Ha a homlokzatot újonnan építjük vagy felújítjuk, feltétlenül gondoskodjunk a megfelelő hátoldali szellőzésről, ami lehetővé teszi a megázott faelemek gyors kiszáradását, valamint véd a felszálló nedvességtől. Ha a faburkolatot egészen az épület aljáig – mondjuk a terasz padlószintjéig – le kívánjuk vinni, akkor a padló és a faszerkezet alja között legalább 3 cm rést hagyjunk.
Csapóeső elleni védelem
A csapóeső és felfröccsenő víz elleni védelem szempontjából a különböző fafajiakban lévő természetes anyagok (gyanta, olaj vagy csersavak) különösen jelentősek. A gyantatartalmú tűlevelű fák, például a lucfenyő vagy az erdei fenyő, alig állnak ellen a nedvességnek és ezért a szabadban alkalmazva intenzív és szakszerű (gomba, rovar, időjárás elleni védelem) kezelésben kell azokat részesíteni.
Az olajtartalmú fák, például a teák vagy a cédrus esetén nem feltétlenül szükséges a kezelés.
A komplett favédelem módját ezért a fafajtához igazítva kell megválasztani; bizonyos favédő szereket kifejezetten egyes fafajiakhoz fejlesztettek ki, például a tűlevelű fákhoz való gomba- és rovarölő alapozókat vagy a teakolaj alapozót.
Az erősen túlnyúló tetők hatékonyan védik a fa homlokzatokat a csapóeső ellen.
Favédő szerek
Favédő szereknek azokat a termékeket nevezzük, amelyek az építőanyagokat a gombák és rovarok pusztításától megvédik. Ezek a szerek elsősorban mérgező gombaölő szereket tartalmaznak. Ezért a gyártó használati utasítását és az előírt óvintézkedéseket pontosan be kell tartani. Az újabb faalapozók ma már tartalmazzák a szükséges komplett gomba- és rovarölő szereket is.
Zománcfestékek, színtelen lakk és favédő lazúrok
Ezek az anyagok megvédik a fát a nedvesség és a kifakulás ellen, a mikroorganizmusoktól azonban nem. Egészségre ártalmas anyagokat nem tartalmaznak. Az ilyen anyagok a fahomlokzatok megvédésére tökéletesen megfelelnek, mert ezeknél a gombák vagy rovarok okozta veszélyeztetés szinte soha nem fordul elő.
Tekintsük alapszabálynak, hogy lehetőség szerint mindig a hatóanyag nélküli szereket és termékeket részesítsük előnyben, elsősorban azokat, amelyek a környezetvédelmi „kék angyal” vagy „zöld pont” megkülönböztető jelzést viselik. Ezek különösen megfelelnek a környezetvédelem követelményeinek és az emberre teljesen veszélytelenek (de nincs fungicid- és baktericid hatásuk).
A szabadban alkalmazott hatékony nedvességvédelemhez teljesen elegendők a kémiai adalékokat csupán kis mennyiségben tartalmazó, időjárás ellen védő lakkok és festékek. Egyetlen kivétel: az előzetes kezelésben nem részesített tűlevelű fáknál hatóanyag-tartalmú alapozásra van szükség. A lazúr favédő jól látszani hagyja a fa erezetét, ezzel szemben a lakk- és zománcbevonatok összefüggő, fedő festékréteget alkotnak.
A lazúrok lehetnek vékony- vagy vastagrétegű lazúrok. A vékonyrétegű lazúrok hígabbak, így a fa szerkezetébe mélyebben be tudnak szívódni, és szinte nincs is rétegvastagságuk. A vastagrétegű lazúrok ezzel szemben szabályszerű festékréteget alkotnak.
A munkát lehetőség szerint közepes hőmérsékleten végezzük, se tűző napon, se esőben ne dolgozzunk. A gyártók ezenkívül arra is felhívják a figyelmet, hogy a bevont faanyagot a száradás ideje (általában két-három óra) alatt nedvesség ne érje. Vegyük figyelembe, hogy vannak olyan színtelen lazúrbevonatok, amelyek az ultraibolya fénynek (uv) nem állnak ellen és ezért a fa színe idővel megváltozhat. Újabban kaphatók ultraibolya sugárzásnak ellenálló színtelen lazúrbevonó anyagok is.
A termékek feldolgozásra kész állapotban kerülnek forgalomba és azokat általában nem szabad hígítani. Különösen a színes lakkokat és favédő lazúrokat felhasználás előtt alaposan fel kell keverni.
A felhordáshoz a célnak legjobban megfelelő ecseteket és hengereket használjuk. A szaküzletekben például speciális ecsetek és hengerek kaphatók, melyeket akril- vagy műgyanta alapú termékekhez lehet használni. A festőszerszámokat különböző minőségben lehet kapni. Minél jobb a szerszám minősége, annál könnyebben lehet azzal a festékeket, lakkokat vagy favédő lazúrokat felhordani. Nem ajánljuk az „olcsó” ecsetek használatát, mert azok könnyen hullatják a szőrüket.
A festékcseppek csúnya foltokat okoznak. A festendő felületek alatti részeket ezért gondosan takarjuk le. Ha mégis megtörtént a baj és lakk vagy lazúr cseppent a téglára, ablakdeszkára vagy – keretre, akkor ezt terpentinnel, vagy hígítóval átitatott ronggyal haladéktalanul töröljük le.
Jó tanács
A lakkok fedőréteget alkotnak (fent), míg a lazúrok látszani hagyják a fa szerkezetét (lent).
A lazúr favédő szerek nagy színválasztékban kaphatók, de tartsuk szem előtt a környezetvédelem szempontjait is.
Első bevonat
A külső térben alkalmazott tűlevelű fákat az első bevonat felhordása előtt feltétlenül alapozni kell. Legcélszerűbb, ha olyan lazúralapozót választunk, amely már tartalmazza a szükséges gomba- és rovarölő szereket, vagy pedig alapozás előtt kezeljük favédő szerekkel. Ehhez az szükséges, hogy a fa száraz, szilárd és tiszta legyen. A faelemeket még kezelés és alapozás előtt vágjuk le a szükséges méretre, hogy a különösen veszélyeztetett bütüket is impregnálni lehessen. Ezzel egyúttal azt is elkerülhetjük, hogy a már kezelt fa vágásakor hatóanyag szabaduljon fel.
Ezen a házon jól felismerhető a bal oldali felújító lazúrfestés, míg a ház jobb oldala sürgős felújításra szorul.
Felújító bevonat
Legkésőbb két-három évvel a faburkolat elhelyezése után megjelennek az időjárás hatására keletkezett első repedések. Ezek a védőréteg folyamatosságát is megszakítják, ezért szükségessé válik egy felújító bevonat felhordása.
A lakkot vagy favédő lazúrt mindennemű előzetes kezelés nélkül felhordhatjuk, a fa megcsiszolására vagy az alapozás megismétlésére nincs szükség. Ha a tömör fában erősebb repedések mutatkoznak, használjunk vékonyrétegű lazúrt, mert az jobban behatol a résekbe. Viszont, ha a régi védőréteg teljesen lepusztult, akkor a favédő szeres kezelés, III. a favédő szereket tartalmazó alapozás is szükséges.
A felújító bevonathoz általában célszerű az első bevonatnál használtakkal azonos típusú termékeket választani. Ez különösen megfontolandó akkor, ha a felületnek csak egy részét kell újra befesteni, mert a különböző gyártók termékeinek színárnyalatai az azonos elnevezések ellenére jelentősen eltérhetnek egymástól.
Régi, öreg faelemek felújítása
Az öreg, régóta nem kezelt faelemeket felújítás előtt alaposan tisztítsuk meg. A lepattogzott festéket és leváló faszilánkokat drótkefével távolítsuk el, majd csiszolópapírral (100-as finomság) csiszoljuk át a teljes felületet. A fa korhadásnak indult részeit el kell távolítani, ilyenkor a faelemet teljesen ki kell cserélni, de legalább az egészséges rész utáni darabot le kell vágni. A fát az előkészítés után védőszerekkel, valamint alapozóval kezeljük, majd lakkozzuk vagy lazúrozzuk.