Homlokzat

Fa homlokzatok kezelése

Munkák fahomlokzaton

A fa falburkolatok nagyon sok helyen meg­találhatók: a kerti laktól az oromfalon át egé­szen a komplett faházakig alkalmazzák a fát. Ez a hagyományos anyag nagyon mutatós és kellemes, barátságos környezetet teremt.

A hazai fafajták – elsősorban a tűlevelű fák – azonban viszonylag érzékenyek a nedves­ségre. Ezért a fahomlokzatok intenzív kar­bantartást igényelnek.

A fahomlokzatok felépítése

A fahomlokzat hosszú életét elsősorban az ún. „konstrukciós (építészeti) védelemmel” lehet elérni. Ezek egyrészt azt a célt szolgál­ják, hogy az anyagba minél kevesebb ned­vesség tudjon behatolni, másrészt lehetővé teszik a gyors kiszáradást, pl. egy kiadós esőzés után.

Különösen fontos a megfelelő hátsó szellőzés

Ehhez a fát nem közvetlenül helyezzük az alapra, például a falra, hanem attól bizonyos távolságban. Az ehhez szükséges tartószer­kezetet úgy kell kialakítani, hogy a levegő a fahomlokzat mögött cirkulálni tudjon (szel­lőztetett burkolat) és így a nedvesség ki tud­jon száradni. Ezt a hátsó hézagot keresztlécezettel lehet létrehozni.

Fahomlokzatok állagfelmérése:

Megnevezés Igen Nem
1. A fa már nem alkot összefüggő felületet?
2. A csaphornyos kötések már nem mindenhol kapcsolódnak?
3. Vannak-e sérült farészek?
4. Vannak-e korhadt faelemek?
5. Vannak-e megduzzadt faelemek?
6. Leválik-e a lazúr favédő bevonat vagy lakkréteg?
7. Mattá vált-e a lazúr favédő bevonat vagy lakkréteg?

Ha a kérdések közül akár egyre is igen választ kell adnunk, felújításra van szükség. 1-5.: Ki kell cserélni az érintett faelemeket 6-7.; Elegendő az újbóli kezelés.

A további fontos intézkedések közé tartozik a fa bütüfelületeinek (fűrészelt végeinek) vé­delme, a talajszinttel, különösen földdel való érintkezés megakadályozása és/vagy csepegtető élek kialakítása, melyeken át a víz gyorsan le tud csepegni.

A legjobb konstrukciós intézkedések sem teszik azonban feleslegessé a favédő szerek alkalmazását: a fahomlokzat kizárólag meg­felelő védőbevonattal lesz tartós. A megfelelő falazúros bevonatrendszerek felhordását rendszeres időközönként meg kell ismételni – azaz a fahomlokzatok intenzív karbantartást igényelnek.

A fahomlokzatok tetszetősek, azonban védőbevonatukat rendszeresen karban kell tartani.

Hibák a fahomlokzatokon

Ha a szerkezeti favédelemről nem gondos­kodunk, ezt súlyos hibák jelzik. Ilyenek:

A fa nagyobb felületeken elkorhad

Nincs vagy nem kielégítő a hátsó szellőzés. Az első jelek észlelésekor először azt nézzük meg, vajon szabadok-e a levegő be- és kilé­pő nyílásai a lécezet alatt, ill. felett, vagy azo­kat például a lehullott falevelek eltömték. Az utóbbi esetben tisztítsuk meg a szellőzőnyí­lásokat és figyeljük meg, hogy kiszárad-e a homlokzat. Ezt követően az esetleg hasz­nálhatatlanná vált faelemeket cseréljük ki és falazúrral vagy lakkal vonjuk be újra az egész homlokzatot.

Ha a hátsó szellőzés a rések kitisztítása után sem lesz megfelelő, akkor az egész fahomlokzatot le kell szerelni, rácsszerkezetet kell készíteni, és a burkolatot ép faanyagból újra meg kell építeni.

A fa alulról korhadni kezd

Az érintett faelemek hozzáérnek a földhöz vagy túl közel vannak a talajszinthez. Ekkor a felcsapódó víz a bütüfelületeken (fűrészelt végeken) át alulról behatol a fába. A faele­meket szárítsuk ki, esetleg vágjuk le rövi­debbre (szüntessük meg a földdel való érint­kezést). Kiszáradás után vonjuk be a fát megfelelően hatékony favédő szerrel.

A fa kifakul, a festék lepattogzik

Az ultraibolya sugárzás hatására a fa kifakul – a különböző mértékben elszíneződött fa­elemek egyértelműen arra utalnak, hogy a megfelelő favédelem hiányzik.

Ha a fa festékbevonatát hosszabb időn át nem újítjuk fel, akkor a falazúr bevonat vagy zománcfestékréteg a környezeti hatások és az öregedés következtében lepattogzik.

A nedvesség nyitott kapukat talál és behatol a fába. A fa ennek hatására megduzzad, majd száraz állapotban újra összehúzódik. Hideg időben a nedvesség megfagy a fa sejtszerkezetében és azokat a jég nagy erő­vel feszíti. A következmény: a fában repedé­sek keletkeznek, egyes részek esetleg le is hasadnak.

Ha a fa a talajjal – elsősorban a csupasz földdel – érintkezik, akkor felszívja a nedves­séget és korhadni kezd.

Ritkábban az is előfordul, hogy a fában szú vagy más rovar telepszik meg, amely belülről roncsolja annak anyagát – ezt a megfelelő fa­védő szerekkel (fungicid) lehet megszüntetni.

Fahomlokzatok védelme

A szabadtéri faburkolatok védelme tehát elengedhetetlen és annak elsősorban a kö­vetkező céljai vannak

Ezek:

  • az anyag megvédése a nedvességtől;
  • a mikroorganizmusok, például gombák, megtelepedésének megakadályozása;
  • az ultraibolya sugárzás, valamint a szél és az időjárás okozta kifakulás megakadá­lyozása.
Súlyos tünet

Súlyos tünet, ami a lehető leggyorsabb cselekvést indokolja. A régi zománcfesték bevonat maradvá­nyait le kell csiszolni, teljesen az alapfelületig, majd két- vagy három rétegű zománcfesték felújító bevonatot – vagy páraáteresztő vizes diszperziós lazúr favédő rendszert kell felhordani.

Konstrukciós favédelem

Konstrukciós favédelem: A keresztlécezet lehetővé teszi, hogy a nedves fa ki tudjon száradni.

A lécezetben járatok jönnek létre

A lécezetben járatok jönnek létre, melyeken ke­resztül a levegő cirkulálni tud.

Konstrukciós (építészeti) favédelem

Döntő fontossága van a fahomlokzat szak­szerű kialakításának, más szóval az ún. konstrukciós favédelemnek. Ha a homlokzatot újonnan építjük vagy felújítjuk, feltétlenül gondoskodjunk a meg­felelő hátoldali szellőzésről, ami lehetővé teszi a megázott faelemek gyors kiszáradá­sát, valamint véd a felszálló nedvességtől. Ha a faburkolatot egészen az épület aljáig – mondjuk a terasz padlószintjéig – le kívánjuk vinni, akkor a padló és a faszerkezet alja között legalább 3 cm rést hagyjunk.

Csapóeső elleni védelem

A csapóeső és felfröccsenő víz elleni véde­lem szempontjából a különböző fafajiakban lévő természetes anyagok (gyanta, olaj vagy csersavak) különösen jelentősek. A gyantatartalmú tűlevelű fák, például a luc­fenyő vagy az erdei fenyő, alig állnak ellen a nedvességnek és ezért a szabadban alkal­mazva intenzív és szakszerű (gomba, rovar, időjárás elleni védelem) kezelésben kell azo­kat részesíteni.

Az olajtartalmú fák, például a teák vagy a cédrus esetén nem feltétlenül szükséges a kezelés.

A komplett favédelem módját ezért a fafajtához igazítva kell megválasztani; bizonyos favédő szereket kifejezetten egyes fafajiak­hoz fejlesztettek ki, például a tűlevelű fákhoz való gomba- és rovarölő alapozókat vagy a teakolaj alapozót.

Az erősen túlnyúló tetők hatékonyan védik a fa homlokzatokat

Az erősen túlnyúló tetők hatékonyan védik a fa homlokzatokat a csapóeső ellen.

Favédő szerek

Favédő szereknek azokat a termékeket ne­vezzük, amelyek az építőanyagokat a gom­bák és rovarok pusztításától megvédik. Ezek a szerek elsősorban mérgező gombaölő szereket tartalmaznak. Ezért a gyártó hasz­nálati utasítását és az előírt óvintézkedéseket pontosan be kell tartani. Az újabb faalapozók ma már tartalmazzák a szükséges komplett gomba- és rovarölő szereket is.

Zománcfestékek, színtelen lakk és favédő lazúrok

Ezek az anyagok megvédik a fát a nedves­ség és a kifakulás ellen, a mikroorganizmu­soktól azonban nem. Egészségre ártalmas anyagokat nem tartalmaznak. Az ilyen anya­gok a fahomlokzatok megvédésére tökélete­sen megfelelnek, mert ezeknél a gombák vagy rovarok okozta veszélyeztetés szinte soha nem fordul elő.

Tekintsük alapszabály­nak, hogy lehetőség szerint mindig a ható­anyag nélküli szereket és termékeket része­sítsük előnyben, elsősorban azokat, amelyek a környezetvédelmi „kék angyal” vagy „zöld pont” megkülönböztető jelzést viselik. Ezek különösen megfelelnek a környezetvédelem követelményeinek és az emberre teljesen veszélytelenek (de nincs fungicid- és baktericid hatásuk).

A szabadban alkalmazott hatékony nedves­ségvédelemhez teljesen elegendők a kémiai adalékokat csupán kis mennyiségben tartal­mazó, időjárás ellen védő lakkok és festékek. Egyetlen kivétel: az előzetes kezelésben nem részesített tűlevelű fáknál hatóanyag-tartalmú alapozásra van szükség. A lazúr favédő jól látszani hagyja a fa ere­zetét, ezzel szemben a lakk- és zománcbe­vonatok összefüggő, fedő festékréteget al­kotnak.

A lazúrok lehetnek vékony- vagy vastagréte­gű lazúrok. A vékonyrétegű lazúrok hígab­bak, így a fa szerkezetébe mélyebben be tudnak szívódni, és szinte nincs is rétegvastagságuk. A vastagrétegű lazúrok ezzel szem­ben szabályszerű festékréteget alkotnak.

A munkát lehetőség szerint közepes hőmér­sékleten végezzük, se tűző napon, se eső­ben ne dolgozzunk. A gyártók ezenkívül arra is felhívják a figyelmet, hogy a bevont fa­anyagot a száradás ideje (általában két-három óra) alatt nedvesség ne érje. Vegyük figyelembe, hogy vannak olyan színtelen lazúrbevonatok, amelyek az ultraibolya fény­nek (uv) nem állnak ellen és ezért a fa színe idővel megváltozhat. Újabban kaphatók ult­raibolya sugárzásnak ellenálló színtelen lazúrbevonó anyagok is.

A termékek feldolgozásra kész állapotban kerülnek forgalomba és azokat általában nem szabad hígítani. Különösen a színes lakkokat és favédő lazúrokat felhasználás előtt alaposan fel kell keverni.

A felhordáshoz a célnak legjobban megfelelő ecseteket és hengereket használjuk. A szak­üzletekben például speciális ecsetek és hen­gerek kaphatók, melyeket akril- vagy mű­gyanta alapú termékekhez lehet használni. A festőszerszámokat különböző minőségben lehet kapni. Minél jobb a szerszám minősé­ge, annál könnyebben lehet azzal a festéke­ket, lakkokat vagy favédő lazúrokat felhorda­ni. Nem ajánljuk az „olcsó” ecsetek haszná­latát, mert azok könnyen hullatják a szőrüket.

A festékcseppek csúnya foltokat okoznak. A festendő felületek alatti részeket ezért gon­dosan takarjuk le. Ha mégis megtörtént a baj és lakk vagy lazúr cseppent a téglára, ablak­deszkára vagy – keretre, akkor ezt terpentinnel, vagy hígítóval átitatott ronggyal haladék­talanul töröljük le.

Biztonságtechnikai tanács: Pontosan tartsuk be a gyártó biztonsági előírásait. A favédő szereket (gomba-, rovarölő) gyermekektől feltétlenül tartsuk távol. A hatóanyag-tartalmú szerek fel­hordását csak szabadban vagy jól szel­lőző helyiségben végezzük.A kiürült do­bozok és elhasznált ecsetek veszélyes hulladéknak számítanak. Egyes termékek nagyon tűzveszélyesek. Bizonyos körül­mények között még az öngyulladás ve­szélye is fennáll, például a teakolaj ala­pozóval való kezeléshez használt ron­gyoknál.

Jó tanács

Ha a favédő lazúr eredeti színárnyalatát meg akarjuk őrizni, akkor először a fa felületét színtelen lazúrral fessük be a felületet és csak ezután hordjuk fel a kí­vánt színes favédő lazúrt. Így a fa alap­színe nem befolyásolja az eredményt. A zománclakkok és favédő lazúrok szín­árnyalata száradás közben még változ­hat. A szín végső megítélésével várjunk legalább 24 óráig, amíg a bevonat kellő­en kiszárad és az esetleges színkorrek­cióhoz szükséges átfestést csak azután végezzük el.

A lakkok fedőréteget alkotnak

A lakkok fedőréteget alkotnak (fent), míg a lazúrok látszani hagyják a fa szerkezetét (lent).

A lazúr favédő szerek

A lazúr favédő szerek nagy színválasztékban kap­hatók, de tartsuk szem előtt a környezetvédelem szempontjait is.

Első bevonat

A külső térben alkalmazott tűlevelű fákat az első bevonat felhordása előtt feltétlenül ala­pozni kell. Legcélszerűbb, ha olyan lazúralapozót választunk, amely már tartalmazza a szükséges gomba- és rovarölő szereket, vagy pedig alapozás előtt kezeljük favédő szerek­kel. Ehhez az szükséges, hogy a fa száraz, szilárd és tiszta legyen. A faelemeket még kezelés és alapozás előtt vágjuk le a szüksé­ges méretre, hogy a különösen veszélyezte­tett bütüket is impregnálni lehessen. Ezzel egyúttal azt is elkerülhetjük, hogy a már ke­zelt fa vágásakor hatóanyag szabaduljon fel.

A tulajdonképpeni lazúrfestést legkorábban a speciális alapozás után egy nappal végezzük el. Az impregnáló alapozóréteg ugyan néhány óra elteltével már száraznak tűnik, a fa azon­ban csak 12-24 óra alatt szárad át teljesen.
Lazúrfestés

Ezen a házon jól felismerhető a bal oldali felújító lazúrfestés, míg a ház jobb oldala sürgős felújításra szorul.

Felújító bevonat

Legkésőbb két-három évvel a faburkolat elhelyezése után megjelennek az időjárás hatására keletkezett első repedések. Ezek a védőréteg folyamatosságát is megszakítják, ezért szükségessé válik egy felújító bevonat felhordása.

A lakkot vagy favédő lazúrt mindennemű előzetes kezelés nélkül felhordhatjuk, a fa megcsiszolására vagy az alapozás megis­métlésére nincs szükség. Ha a tömör fában erősebb repedések mutatkoznak, használ­junk vékonyrétegű lazúrt, mert az jobban behatol a résekbe. Viszont, ha a régi védő­réteg teljesen lepusztult, akkor a favédő szeres kezelés, III. a favédő szereket tartal­mazó alapozás is szükséges.

A felújító bevonathoz általában célszerű az első bevonatnál használtakkal azonos típusú termékeket választani. Ez különösen meg­fontolandó akkor, ha a felületnek csak egy részét kell újra befesteni, mert a különböző gyártók termékeinek színárnyalatai az azonos elnevezések ellenére jelentősen eltérhetnek egymástól.

Régi, öreg faelemek felújítása

Az öreg, régóta nem kezelt faelemeket fel­újítás előtt alaposan tisztítsuk meg. A lepat­togzott festéket és leváló faszilánkokat drót­kefével távolítsuk el, majd csiszolópapírral (100-as finomság) csiszoljuk át a teljes felü­letet. A fa korhadásnak indult részeit el kell távolítani, ilyenkor a faelemet teljesen ki kell cserélni, de legalább az egészséges rész utáni darabot le kell vágni. A fát az előkészí­tés után védőszerekkel, valamint alapozóval kezeljük, majd lakkozzuk vagy lazúrozzuk.