• poratkák

Házi poratkák otthonunkban

Az állandóan lesben álló, mikroszkóp nélkül láthatatlan, apró házi poratka otthonunk természetes szem ételtakarí­tója.

Miért jelentenek gondot a poratkák?

A házi poratkák az arachnid család tagjai – ebbe a családba tartoznak a pókok, bolhák, kullancsok is. A pókokhoz ha­sonlóan az atkáknak is nyolc lábuk van, ám ők maguk teljesen vakok és ártalmat­lanok, mivel nem csípnek vagy szúrnak, és nem hordoznak semmiféle betegsé­get sem. Természetes tápanyaguk az elhullott emberi bőrpikkely, növényi ros­tok, házi por, gomba spórák, virágporsze­mek és rovarpikkelyek.

Hatalmas atkapopuláció él ottho­nunkban, különösen az ágyak, szőnyegek és bútorkárpitok rostjai kö­zött. Hogy valami képet kapjunk arról, hogy milyen apró is ez a lény: egyetlen gramm porban ezer poratkát lehet ta­lálni. Egy ágyban több mint tízezer atka található, s talán még kétmilliónál is több ürülékgalacsin. Ezek a galacsinok általában az orr, a szem és a tüdő lég­útjainak nyálkahártyáján keresztül jut­nak be testünkbe.

Olyan aprócskák, hogy ha felkavarjuk őket egy egészen hétköznapi eseménnyel, például azzal, hogy leülünk egy ágyra vagy kárpitozott székre, heverőre vagy díványra, még legalább harminc percig lebegnek a le­vegőben, mielőtt újra leülepednének. Máshol is megtelepszenek, függönyök, kárpitok, szőnyegek rostjai közt. Így a földön játszó gyermekek különösen nagy kockázatnak vannak kitéve a szőnyeggel borított lakásokban.

A házi poratka biológiája

Az, hogy hány poratka van az ottho­nunkban, nem annyira a takarítás és törölgetés alaposságától függ, hanem inkább a lakás levegőjének páratartal­mától és hőmérsékletétől. A házi por­atkák nem isznak, hogy csillapítsák szomjukat; ehelyett közvetlenül a le­vegőből szívják fel a vizet a bőrükön ta­lálható speciális mirigyeken keresztül. Legjobban hetvenöt-nyolcvan százalé­kos relatív páratartalom mellett fejlőd­nek.

A relatív páratartalom a levegő maximális lehetséges vízpáramennyisé­gének százaléka – más szóval telítettség – ami viszont a környezeti hőmér­séklettől függ. A hőmérséklet azért fontos, mert a melegebb levegő több nedvességet képes megtartani, mint a hideg levegő. Ha a páratartalom le­csökken, az atkák egyszerűen nem ké­pesek gyarapodni és szaporodni.

Visszaszorításuk

A házi poratkák visszaszorításának egyik lehetséges módja a páratartalom szabályozása. Ez önmagában nem je­lent teljes megoldást, mert az atkák védekező mechanizmusa a lecsökkent páratartalomban is megóvja őket a ki­száradástól. A végzett tanulmányok azt mutatják, hogy 15°C-on körülbelül negyvenöt százalékos relatív páratarta­lom mellett képesek a házi poratkák vízegyensúlyuk fenntartására és a túl­élésre; 25 °C -on ötvenöt, 30 °C -on pe­dig hatvanöt százalék mellett.

A páratartalom mellett a másik fő tényező a lakásunkban élő poratkák számának korlátozására a környezeti hőmérséklet. Az atkák nem képesek reszketni vagy izzadni testhőmérsék­letük szabályozása érdekében, s így túlélésük teljesen az őket körülvevő le­vegő hőmérsékletétől függ. Az atkák számára az ideális hőmérséklet 25 °C körül mozog. Ha tehát a lakás hőmér­sékletét ez alatt tartjuk, korlátozzuk a számukat. A házi poratkák testhőmér­séklete szabályozza az anyagcsere-működésük gyorsaságát.

Eszerint ala­csony hőmérsékleten mind peterakási készségük, mind várható élettartamuk alacsonyabb lesz, ami a poratkák szá­mának csökkenéséhez vezet. Ezért hozhat megkönnyebbülést a hegyvidéki környezet azoknak az asztmásoknak, akik a poratkára érzékenyek, mert nagy magasságban mind a páratartalom, mind a környezeti hőmérséklet túl ala­csony az atkák számára.