Egy fontos jellemző: a levegő relatív nedvességtartalma
A szorpció magyarázata a pórusokban, az anyagok belső üregeiben keresendő. Ezek a helyiség relatív nedvességtartalmától függően nedvességet vesznek fel a belső levegőből. Ha a relatív nedvességtartalom nagy, az anyagok is több nedvességet vesznek fel. A nedvesség az anyagok pórusaiban, azok külső és belső felületén helyezkedik el. Az, hogy a páraszorpciónak a belső levegő nedvesség tartalmára gyakorolt kiegyenlítő hatása mennyire tud érvényesülni, attól függ, hogy milyen gyorsan megy végbe a szorpció és, hogy a levegő relatív nedvességtartalmának, például szellőztetés hatására bekövetkező megváltozása esetén mennyire gyorsan zajlik le a nedvesség leadása, azaz a deszorpció.
Minél gyorsabb a folyamat, annál jobb.
Az építőanyagok közül jó szorpciós tulajdonságai vannak például a fának és a gipsznek. A szorpció kihasználásának mindenesetre feltétele, hogy párafékező, sőt párazáró bevonatok a felületet ne takarják el. Mielőtt a belső levegő túl nagy nedvességtartalmának nemkívánatos következményeivel foglalkoznánk, meg kell ismernünk az ezt okozó épületfizikai törvényszerűségeket. Ehhez azt kell tudnunk, hogy a belső levegő által felvehető nedvesség mennyisége a hőmérséklettől függ.
Mennyi nedvességet tudunk elviselni a belső levegőben?
Minél nagyobb ez a hőmérséklet, annál több nedvességet tud a levegő felvenni, amíg a telített állapotot, azaz a 100 % nedvességtartalmat el nem éri. Ezt a telített állapothoz tartozó mennyiséget a gyakorlatban ritkán érjük el, a levegőben lévő nedvesség annak csak egy részét teszi ki. Ha ezt a részt a teljes mennyiséghez viszonyítjuk, megkapjuk a levegő relatív nedvességtartalmát, amit százalékban szoktak megadni.
Ha a belső levegő hőmérséklete 20 °C, akkor 1 m3 levegő legfeljebb 17,3 g nedvességet tud felvenni. Ilyenkor telített állapotról, vagy 100 %-os nedvességtartalomról beszélünk. Ha a relatív nedvességtartalom 50 %, akkor a vízmennyiség megfeleződik, azaz 8,65 g/m3 lesz.
Ha a helyiség határolófelületei közepes hőmérsékletűek, a levegő mozgásának sebessége pedig kicsi, a kellemes belső mikroklíma a levegő nedvességtartalmának és a belső levegő hőmérsékletének együttes hatása alapján alakul ki:
- (A) levegőhőmérséklet
- (B) a levegő relatív nedvességtartalma
- (1) kellemes tartomány;
- (2) még elviselhető;
- (3) kellemetlenül nedves;
- (4) kellemetlenül száraz.
Tudta-e?
A külső falak belső oldalán keletkező páralecsapódást hőszigeteléssel meg lehet akadályozni. A rajzon jól látható, hogy -15 °C külső hőmérséklet és +20 °C belső hőmérséklet esetén mekkora lehet a levegő relatív nedvességtartalma (A), hogy a pára ne csapódjon ki. A kondenzvíz képződésének veszélye annál nagyobb, minél kisebb a hőszigetelés és ebből következően a külső fal belső felületének hőmérséklete. Egy példa: ha a hőszigetelő réteg vastagsága 40 mm, a kondenzvíz már a levegő 78 %-os relatív nedvességtartalma mellett lecsapódik a fal belső oldalán.
- (1) külső falsarok, geometriai hőhíddal
- (2) külső falsarok a padló szintjén
- (3) szigeteletlen ablakbélésfal
- (4)nem kellően szigetelt külsőfalfelületek képek, szekrények, függönyök mögött
1 m<sup>3</sup> levegő által különböző hőmérsékleteken felvehető nedvesség maximális és relatív mennyisége (Eichler nyomán)
Egy példa a táblázat alapján: Ha egy helyiségben a levegő hőmérséklete 20 °C, a levegő relatív nedvességtartalma pedig 60 %, akkor 1 m3 levegő 10,38 g vizet tartalmaz, azonban akár 17,30 g-ot is tartalmazhatna. Ha azonban a hőmérséklet, például a fal mentén, mondjuk 12 °C-ra csökkenne, akkor a 10,38 g mennyiség már nagyobb lenne, mint amennyit a levegő 12 °C-on fel tud venni, nevezetesen 10,03 g. Itt már átlépnénk a harmatponti hőmérsékletet, a vízgőz kondenzálni kezdene és kondenzvíz alakjában lecsapódna.
A belső levegő víztartalma páralecsapódással és penészesedéssel terhelt, nedves lakásban (kék) és páralecsapódás és penész nélküli, száraz lakásban (piros) egyaránt követi a külső levegő víztartalmának (barna) az ingadozásait. A nedves lakás levegőjének közepes víztartalma azonban 6,8 g/kg levegő, míg ugyanez az érték a száraz lakásban csak 4,4 g/kg levegő. Ezek az értékek 20 °C szobahőmérsékletet alapul véve a száraz lakásban 30 %-os, a nedves lakásban 50 %-os relatív nedvességtartalomnak felelnek meg.
Miért fontos a levegő relatív páratartalma és a hőmérséklet közti különbség?
Fontos, hogy ismerjük a levegő relatív nedvességtartalmának a belső hőmérséklettel való összefüggését, mert csak így tudjuk azt helyesen értékelni. Ha a levegőben lévő nedvesség mennyisége változatlan marad, a belső hőmérséklet azonban csökken, akkor a relatív nedvességtartalom megnövekszik. Akkor is növekszik azonban, ha a hőmérséklet nem változik ugyan, de több nedvesség kerül a levegőbe. A levegő relatív nedvességtartalma csökken, ha változatlan mennyiségű nedvesség mellett a levegő hőmérséklete megnövekszik.