• nedvesség

Egy fontos jellemző: a levegő relatív nedvességtartalma

A szorpció magyarázata a pórusokban, az anyagok belső üregeiben keresendő. Ezek a helyiség relatív nedvességtartalmától függően nedvességet vesz­nek fel a belső levegőből. Ha a relatív nedvesség­tartalom nagy, az anyagok is több nedvességet vesznek fel. A nedvesség az anyagok pórusaiban, azok külső és belső felületén helyezkedik el. Az, hogy a páraszorpciónak a belső levegő nedvesség tartalmára gyakorolt kiegyenlítő hatása mennyi­re tud érvényesülni, attól függ, hogy milyen gyorsan megy végbe a szorpció és, hogy a levegő relatív nedvességtartalmának, például szellőztetés hatá­sára bekövetkező megváltozása esetén mennyire gyorsan zajlik le a nedvesség leadása, azaz a de­szorpció.

Minél gyorsabb a folyamat, annál jobb.

Az építő­anyagok közül jó szorpciós tulajdonságai vannak például a fának és a gipsznek. A szorpció kihasználásának mindenesetre feltétele, hogy párafékező, sőt párazáró bevonatok a felületet ne takarják el. Mielőtt a belső levegő túl nagy nedvességtar­talmának nemkívánatos következményeivel foglal­koznánk, meg kell ismernünk az ezt okozó épület­fizikai törvényszerűségeket. Ehhez azt kell tudnunk, hogy a belső levegő által felvehető nedvesség mennyisége a hőmérséklettől függ.

Minél nagyobb ez a hőmérséklet, annál több ned­vességet tud a levegő felvenni, amíg a telített ál­lapotot, azaz a 100 % nedvességtartalmat el nem éri. Ezt a telített állapothoz tartozó mennyiséget a gyakorlatban ritkán érjük el, a levegőben lévő nedvesség annak csak egy részét teszi ki. Ha ezt a részt a teljes mennyiséghez viszonyítjuk, megkap­juk a levegő relatív nedvességtartalmát, amit szá­zalékban szoktak megadni.

Hőmérséklet és a nedvességfelvétel arányának változása

Ha a belső levegő hőmérséklete 20 °C, akkor 1 m³ levegő legfeljebb 17,3 g nedvességet tud felvenni. Ilyenkor telített állapotról, vagy 100 %-os nedvességtartalomról beszélünk. Ha a relatív nedvességtar­talom 50 %, akkor a vízmennyiség megfeleződik, azaz 8,65 g/m³ lesz.

Ha a helyiség határolófelületei közepes hőmérsékletűek, a levegő mozgásának sebessége pedig kicsi, a kellemes belső mikroklíma a levegő nedvességtartalmának és a belső levegő hőmérsékletének együttes hatása alapján alakul ki:

• (A) levegőhőmérséklet
• (B) a levegő relatív nedvességtartalma
• (1) kellemes tartomány;
• (2) még elviselhető;
• (3) kellemetlenül nedves;
• (4) kellemetlenül száraz.

Hőszigeteléssel kitolható a párakicsapódási pont.

A külső falak belső oldalán keletkező páralecsapódást hőszigetelés­sel meg lehet akadályozni. A rajzon jól látható, hogy -15 °C külső hőmérséklet és +20 °C belső hőmérséklet esetén mekkora lehet a levegő relatív nedvességtartalma (A), hogy a pára ne csapódjon ki. A kondenzvíz képződésének veszélye annál nagyobb, minél kisebb a hőszigetelés és ebből következően a külső fal belső felületének hőmérséklete. Egy példa: ha a hőszigetelő réteg vastagsága 40 mm, a kondenzvíz már a levegő 78 %-os relatív nedvességtartalma mel­lett lecsapódik a fal belső oldalán.

A páralecsapódás, ami úgy keletkezik, hogy a nedves belső levegőben lévő pára a külső fal hideg belső felületein lecsapódik, elsősorban a rajzon feltüntetett területeken jelentkezik, és ott elősegíti az egészségi szempontból ártalmas penészesedést

• (1) külső falsarok, geometriai hőhíddal
• (2) külső falsarok a padló szint­jén
• (3) szigeteletlen ablakbélésfal
• (4)nem kellően szigetelt külsőfal­felületek képek, szekrények, függönyök mögött

Egy példa a táblázat alapján: Ha egy helyiségben a levegő hőmérséklete 20 °C, a levegő relatív nedvességtartalma pedig 60 %, akkor 1 m³ levegő 10,38 g vizet tartalmaz, azonban akár 17,30 g-ot is tartalmazhatna. Ha azonban a hő­mérséklet, például a fal mentén, mondjuk 12 °C-ra csökkenne, akkor a 10,38 g mennyiség már nagyobb lenne, mint amennyit a levegő 12 °C-on fel tud venni, nevezetesen 10,03 g. Itt már átlépnénk a harmatponti hőmérsékletet, a víz­gőz kondenzálni kezdene és kondenzvíz alakjában lecsapódna.

A belső levegő víztartalma páralecsapódással és penészesedéssel terhelt, nedves lakásban (kék) és páralecsapódás és penész nélküli, száraz lakásban (piros) egyaránt követi a külső levegő víztartalmának (barna) az ingadozásait. A nedves lakás levegőjének közepes víztartalma azon­ban 6,8 g/kg levegő, míg ugyanez az érték a száraz lakásban csak 4,4 g/kg levegő. Ezek az értékek 20 °C szobahőmérsékletet alapul véve a száraz lakásban 30 %-os, a nedves lakásban 50 %-os relatív nedvességtartalomnak felelnek meg.

Miért fontos a levegő relatív páratartalma és a hőmérséklet közti különbség?

Fontos, hogy ismerjük a levegő relatív nedvesség­tartalmának a belső hőmérséklettel való össze­függését, mert csak így tudjuk azt helyesen érté­kelni. Ha a levegőben lévő nedvesség mennyisége változatlan marad, a belső hőmérséklet azonban csökken, akkor a relatív nedvességtartalom meg­növekszik. Akkor is növekszik azonban, ha a hő­mérséklet nem változik ugyan, de több nedvesség kerül a levegőbe. A levegő relatív nedvességtartal­ma csökken, ha változatlan mennyiségű nedves­ség mellett a levegő hőmérséklete megnövekszik.