• fafajok

Lombos fafajok típusai és jellemzői (ipari felhasználáshoz)

A lombos fafajok rendszertanilag a zárvatermők törzsének kétszikű osztályába tartoznak. A törzsfejlődés során a zárvatermők jóval később jelentek meg, mint a nyitvatermők, ezért fejlettebbnek is tekintjük őket.

A lombos fafajok elterjedése

A Föld fás szárú növényeinek több mint 98%-a lombos. A faj- és formagazdagságuk rendkí­vül nagy. Fajgazdagságuk a tűlevelűekét messze felülmúlja, az ipari felhasználásuk azonban messze elmarad azokétól. Az évente feldolgozott ipari fáknak csak mintegy 1/3 részét teszik ki a lombos fafajok.

A lombos fafajok szöveti tulajdonságai

A lombos fák fateste szöveti felépítés és műszaki tulajdonságok szempontjából rendkívüli változékony. Makroszkópos megjelenésük, rajzolatuk sokféle. A mérsékelt égövi lombos fák több szempont alapján csoportosíthatók. Az edények elrendeződése szerint megkülönbözte­tünk gyűrűslikacsú, félig gyűrűslikacsú és szórtlikacsú lombos fákat.

A tűlevelűek relatív homogén, szabályos szöveti felépítésével ellentétben a lombos fafa­jok szerkezete inhomogén; változatosabb formájú és méretű, gyakran szabálytalan elrendeződésű sejtek építik fel. A leginkább inhomogén szerkezetűek a gyűrűslikacsúak. A szórtlikacsúak szöveti felépítése általában finomabb, egyenletesebb.

A lombos fák fatestében rendszerint több makroszkópos szerkezeti rész figyelhető meg sza­bad szemmel, mint a tűlevelűekében. Az évgyűrűkön kívül az edények, a bélsugarak, ese­tenként a bélfoltok is láthatók. Észrevehető a szijács mellett a színes geszt. Fafajtól függően a felsorolt részek némelyike hiányozhat, vagy szabad szemmel nem látható méretű.

A lombos fafajok műszaki tulajdonságai

Az edények elrendeződésén kívül keménység alapján is csoportosíthatjuk a lombos fákat:

• Kemény lombos fa. Az összes gyűrűslikacsú és félig gyűrüslikacsú fafaj, valamint a szórtlikacsúak egy része ilyen. Szöveti felépítésük és járulékos anyagtartalmuk igen vál­tozatos, így műszaki tulajdonságaik is sokfélék. Sűrűségük 600 és 850 kg/m³ közötti lég­száraz értékkel közepes vagy nagy. Nagy szilárdságú, kopásálló, szívós faanyagot adnak.
• Lágy lombos fák. Kivétel nélkül szórtlikacsúak. Alacsony sűrűségű fafajok, átlagos légszáraz sűrűségük 350-550 kg/m³. Szövetszerkezetük laza. Porózusak, és viszonylag homogének.

A lombos fafajok felhasználási területei

A kemény lombos fák műszaki tulajdonságai nagyon változatosak, ezért felhasználási terü­leteik is igen széles spektrumúak. Kiváló műszaki tulajdonságokkal rendelkeznek, tartós fajok, ezért felhasználja őket pl. a bútor- és épületasztalos-ipar, a belsőépítészet, a magas- és mélyépítés). A kemény lombos fafajok a parketták elsődleges alapanyagai. A lágy lombos fák szilárdsága fajtól függően közepes vagy alacsony. Általában kevéssé tar­tósak, ezért szerkezeti célú építőipari felhasználásra nem alkalmasak.

Kemény lombos fafajok

Tölgyek (Quercus nemzetség)

• Fehér tölgyek. Idetartozik az európai kocsányos és kocsánytalan tölgy, valamint az észak-amerikai fehér tölgy.
• Vörös tölgyek. Idetartozik a csertölgy és az amerikai vöröstölgy.
• A kocsányos tölgy (Quercus robur L.) a hazai erdők mintegy 10%-át alkotja, jellemzően a sík- és a dombvidék fája (Alföld, Dél-Dunántúl).
• A kocsánytalan tölgy (Quercus petraea L.) a hazai erdők kb. 13%-át teszi ki, elsősorban a dombvidék és középhegység fája (Északi-középhegység, Mecsek, Alpokalja, mészszegény, sziklás területek).
• Mindkét faj nemes tölgy. Az ipari feldolgozás szempontjából különbséget teszünk a nemes tölgyek és a csertölgy között.
• Elterjedésük. A tölgyek nemzetsége az északi féltekén terjedt el. A legfontosabb hazai állományalkotó fafajok. A tölgy féléket két csoportba soroljuk:
• Műszaki tulajdonságaik. A kocsányos és kocsány talán tölgy műszaki tulajdonságai közel megegyeznek, ezért az ipari felhasz­nálás során sem különítik el őket. Nagyon fontos ipari haszonfák. Mindkettő nagy sűrű­ségű fafaj. Nagy szilárdságúak, rugalmasak. A kocsánytalan tölgy szilárd­sági értékei valamelyest jobbak a kocsá­nyos tölgyénél, de a különbség nem számot­tevő. A legtartósabb fafajok közé tartoznak, mivel gesztjük csersavtartalma igen magas (10-13%).

A tölgyek szijácsa nem kifejezetten időálló. A széles bélsugarak miatt a faanyag erősen zsugorodik, vetemedik, és igen repedékeny, ezért csak óvatosan szárítható. A korai pasz­tákban a vékony falú, nagy edények szintén növelik a repedési hajlamot.

Egyenlőtlen szövetszerkezetük miatt a tölgyek nehezen megmunkálható, felületkezelhető, ragasztható, telíthető fafajok. Viszont nagyon jól hasíthatok a bélsugarak mentén. Gőzölés után jól hajlíthatok.

Bükk (Fagiis silvatica L.)

• Elterjedése. A közönséges bükk a bükkfélék nemzetségének tagja, amelynek 13 faja ismert. Az északi mérsékelt égövben őshonos. A dombságok és főleg a hegyvidé­kek jellemző fafaja. A hazai erdőknek mint­egy 7%-át alkotja.
• Műszaki tulajdonságai. A bükk jó műszaki tulajdonságokkal rendelkező, fontos ipari fafaj. Nagy szilárdságú és sűrűségű, kemény, rugalmas fa. Bármilyen forgá­csolási eljárással jól megmunkálható. Gőzö­léssel jól hajlítható, késelhető, hámozható. A gőzölés javítja a bükk műszaki tulajdonsá­gait. Jól telíthető, pácolható, felületkezelhető és ragasztható (rajzolata jellegtelen, ezért gyakran kezelik páccal, festéssel). Hátrányos tulajdonsága viszont a nagy zsugorodási, repedezési és vetemedési hajlam. Nem idő­járásálló, külső térben gombák és rovarok is károsíthatják.

Fehér akác (Robinia pseudoacacia L.)

• Elterjedése. A fehér akác Észak-Ameriká­ból származó fafaj. Európában Magyarországon találhatók a legkiterjedtebb akácerdők, a hazai erdőterületek 22%-át képezik. Ez a fafaj a tápdús homoktalajokat kedveli. A melegebb éghajlatot szereti, szá­razságtűrő és fagyérzékeny. Fényigényes, és igen gyorsan növő fafaj.
• Műszaki tulajdonságai. Kiváló műszaki jel­lemzőkkel rendelkező fafaj. Sűrűsége nagy. A legkeményebb, legszilár­dabb mérsékelt égövi fafajok közé tartozik. Kiemelkedően magas az ütő-, hajlító- és nyí­rószilárdsága. Fája szívós és rugalmas. Nehe­zen hasítható. Mechanikai megmunkálása energiaigényes és szerszámkoptató. Nehe­zen ragasztható, pácolható, felületkezelhető és telíthető. Gyengén zsugorodik, kevéssé vetemedik, de lassan szárad, ezért kíméletes szárítási menetrendeket igényel. Kiemelke­dően tartós és időálló. Gőzöléssel nemcsak a színe, hanem a mechanikai tulajdonságai is javulnak.

Gyertyán (Carpinus betulus L.)

• Elterjedése. A közönséges gyertyán a gyer­tyánok nemzetségének tagja, melynek mint­egy 45 faja ismert . Az északi fél­teke mérsékelt égövében honos. A hazai erdők mintegy 6%-át alkotja. A bükkel és tölggyel elegyesen fordul elő. A dombvidékeken talál­hatunk gyertyánosokat.
• Műszaki tulajdonságai. Szövetének 2/3-ad részét vastag falú szilárdító farostok alkot­ják, így ez a legsűrűbb, legnehezebb mérsé­kelt égövi fafaj. Tömör szövet­szerkezetű, nagy szilárdságú, igen kemény. Magas kopásállósággal rendelkezik, és igen szívós. Hátránya, hogy törzse számottevő alaki hibával bír. Ez a mechanikai megmun­kálást nehezíti. Gyalulásnál a felületek szálkásodnak. Jól pácolható és felületkezelhető, de nehezen telíthető. Száradás közben erősen zsugorodik, vetemedik, repedezik.

Csertölgy (Quercus cerris L.)

• Elterjedése. A csertölgy (cserfa) Kis-Ázsiában, illetve Dél- és Közép-Európában ősho­nos fafaj. Hazánk erdőterületének kb. 11%-át borítja. Leginkább sík- és dombvi­déken tenyészik.
• Műszaki tulajdonságai. A csertölgy műszaki tulajdonságai alulmúlják a nemes tölgyekét. Kemény, nagy sűrűségű fafaj hibamentes faanyag szilárdsága nagy, de nem éri el a nemes tölgyekét. Számos jelentős fahibája miatt szilárdsága csökken, és feldol­gozáskor a rönkkihozatal is nagyon alacsony. Erősen zsugorodik, vetemedik és repedékeny.

A csertölgynek gyenge műszaki tulajdonsá­gai miatt korlátozott az ipari felhasználása.

Madárcseresznye (Prunus avium L., Cerasus avium MOENCH.)

• Elterjedése. A cseresznye (madárcseresznye) a Prunus nemzetség tagja, melynek mintegy 200 faja ismert. A madárcseresz­nye elsősorban Közép- és Nyugat-Európában terjedt el, dombvidékeken és középhegysé­gekben tenyészik. Magyarországon őshonos, elegy fafajként elszórtan fordul elő.
• Műszaki tulajdonságai. Jó műszaki tulaj­donságú, finom szövetszerkezetű, szép raj­zolatú, értékes fafaj. Sűrűsége közepes. Középkemény, szívós és szilárd. Mechanikai megmunkálása problémamentes. Kiválóan faragható. Könnyen esztergálható. Gőzölés után könnyen hajlítható. Jól ragaszt­ható és felületkezelhető. Erősen zsugorodik, könnyen vetemedik, ezért óvatos szárítási menetrendeket igényel. Nem kifejezetten tar­tós, könnyen fülled.

Dekoratív színe, rajzolata és a könnyű meg­munkálás miatt minden korban az egyik leg­nemesebb bútor- és belsőépítészeti faanyag volt. Faragott, esztergált luxustárgyak gyár­tására is alkalmazzák. Hangszereket, zenei eszközöket is készítenek a különösen szép cseresznyefából.

 Juhar (Acer nemzetség)

• Elterjedése. Az északi féltekén tenyésző juharok nemzetségének mintegy 1150 faja ismert. Ipari szempontból kiemelkedő jelen­tőségű Európában a hegyi juhar, amely az egyik legértékesebb hazai fafaj. A hegyi juhar a domb- és hegyvidék üde tala­jaiban terem.
• Műszaki tulajdonságai. A hegyi juhar jó műszaki tulajdonságokkal rendelkező, érté­kes fafaj. Közepesen kemény, szilárd, kopásálló és szívós. Faanyaga homo­gén, nagyon tetszetős. Könnyen megmun­kálható, szépen faragható és esztergálható. Jól hámozható és késelhető, telíthető és pácol­ható. Nagy zsugorodási anizotrópiája miatt könnyen vetemedik, repedezik, ezért csak lassan szárítható. Fája nem tartós, könnyen fülled.

Dió, közönséges dió (Juglans regia L.)

• Elterjedése. A diók nemzetségének 15 faja ismert. A közönséges dió az északi féltekének mérsékelt égövében elterjedt, eredetileg bal­káni, elő-ázsiai fafaj. A síkvidék­től a középhegységekig honos. A tápanyagok­ban gazdag talajokat kedveli.
• Műszaki tulajdonságai. A dió a legértéke­sebb fafajok közé tartozik. Műszaki tulaj­donságai igen kedvezőek. Fája kemény, szilárd, rugalmas és szívós. Minden forgácsolási eljárással könnyen megmunkál­ható. Jól faragható, esztergálható, és könnyen hasítható. Gőzöléssel jól hajlítható, színe is előnyösen változik, tarkából egységesen sötétbarnává válik. Jól telíthető, pácolható, felületkezelhető. Közepesen zsugorodik, vetemedik, és repedezésre kevésbé hajlamos.

A dió nemes faanyaga és esztétikus megje­lenése miatt a bútorgyártás és belsőépítészet értékes fafaja. Furnér, intarzia, faragott és esztergált alkatrészek formájában fordul elő. A belsőépítészet dekoratív padló- és falbur­kolatokat, lépcsőket készít belőle. A faszobrászat, a hangszergyártás is használja.