Lakásdekoráció - 201. oldal

Tisztítás

Amikor valamilyen festett felületet – falat, mennyeze­tet, fát vagy padlót – készítünk elő felújításra, nem kell feltétlenül eltávolítanunk a régi festéket, amennyiben az jó állapotban van. Egyszerűen mossuk le a felületet szappanos lemosó oldattal vagy zsírtalanító szerrel, hogy eltávolítsuk a zsírt, amelyen az új festék nem tud megtapadni. Ezután csiszolópárnával érdesítsük a felületet, majd az új festék felhordása előtt portalanítsuk.

A falakon és a mennyezeten keletkezett, például beázás okozta foltok időnként átütnek az új fedőréte­gen, ha a festést megelőzően nem kezeljük megfelelő­en. Vonjuk be a területet alumínium töltő-alapozóval, vagy valamilyen foltosodást gátló spray-vel. A festetlen fémeket elég megtisztítani és lealapozni (a radiátorokat gyakran előre lealapozzák). Ezután következhet egy közbenső bevonat.

A régi festék eltávolítása

Ha a meglévő festést annak idején rosszul hordták fel, vagy olyan sok rétegből áll, hogy az ablakok és az ajtók beragadnának, ha még egyszer ráfestünk, el kell távoli-tanunk a festéket. A rosszul festett, illetve a többször átfestett felületeken már annyi régi festék van, hogy szinte nem is látszanak a díszszegélyek és párkányok elegáns részletei. A sokszor átfestett mennyezeti gipsz-rozetták különösen előnytelenül néznek ki.

Módszerek

Festékeltávolítást leginkább vegyszeres vagy hevítéses módszerrel végezhetünk, bár festékkaparóval szára­zon is lekaparhatjuk például a lépcsőkorlátok dombo­rú felületét. Finoman kidolgozott díszszegélyekhez használjunk raskettát. Munka közben mindig védjük a szemünket és a kezünket, és viseljünk valamilyen egyszerű maszkot is.

Ha a festés régi, vásároljunk a háztartási boltban ólomtesztelő készletet, és derítsük ki, hogy a bevonat nem tartalmaz-e ólmot. Ha igen, a vegyszeres festék­eltávolítás a legjobb módszer, mert a többivel nem kerülhetjük el a mérgező ólomvegyületek belégzését. Az ólomtartalmú festék csiszolásakor vagy kaparásakor ólomrészecskéket lélegezhetünk be, hevítésekor pedig mérgező gázok képződnek.

Kétszer is gondoljuk meg, ha festett fafelületet pácoláshoz vagy lakkozáshoz akarunk előkészíteni, mert nagyon hosszadalmas csiszolásra van szükség ahhoz, hogy az összes alapozót eltávolítsuk a fa póru­saiból. Ha pedig valamennyi mégis rajta marad, a be­vonat foltos lesz. A festett fémfelületeket csiszolópapírral tisztítsuk le. A rozsdát drótkefével távolítsuk el, és javítókittel töltsük ki a lyukakat és bemélyedéseket. Alkalmazzunk fémalapozót, majd erre közbenső bevonatot.

Sokkal könnyebb a festés-mázolás, ha teljesen ki tudjuk üríteni a szobát. A padlót érdemes takarófóliával védeni, hacsak nem kerül sor a parketta vagy szőnyegpadló cseréjére is.

Vegyszeres festékeltávolítás

A vegyszeres festékeltávolítás nagy felület esetén meglehetősen drága. Az a titka, hogy türelmesen ki kell várni a vegyszer hatását – különben több réteget kell felvinnünk ahhoz, hogy eljussunk a nyersfa- vagy fémfelületig.

A festékeltávolító vegyszerek eredetileg oldószer-alapúak, de manapság egyre több környezetbarát, oldószermentes változatot is gyártanak. Ha az előbbivel dolgozunk, védjük a fedetlen bőrfelületeket és a sze­münket, mert bizonyos termékek enyhe égési sérülést vagy bőrirritációt okozhatnak. Kerüljük a gőzök belégzését is, és tartsuk távol a szert a közelben lévő kényes tárgyaktól.

A festékeltávolító szerek többnyire folyadék formá­jában kaphatók, és ecsettel kell felhordani őket, majd spaklival levakarni, amikor a festékréteg fellazul. Léte­zik krémes állagú változat is, amelyet spaklival kell felkenni, majd miután megkötött, a spakli hegyével fel kell lazítani és le lehet húzni. Ez a módszer díszszegé­lyek megtisztítására alkalmas, mivel lehetővé teszi a fes­ték eltávolítását a mélyedésekből is. A festékeltávolító szereket használat után a gyártó utasításai szerint minden esetben azonnal közömbösíteni kell vízzel vagy lakkbenzinnel.

Saját kezűleg végzett festékeltávolítás helyett a nagyméretű, viszonylag könnyen szállítható tárgyakat, például ajtókat, spalettákat és üveg nélküli ablakszár­nyakat szakműhelybe szállíttathatjuk, ahol a festéket oldószerbe merítve távolítják el. Az eljárás azzal a veszéllyel jár, hogy a faanyag elszíneződik, és az össze-eresztések elengednek a régi ragasztó vagy tömítő­anyag kioldódása miatt.

Hevítéses festékeltávolítás

A legtöbb festék gyorsan felpuhul, amikor benzinlám­pával vagy forró légfúvóval hevítjük, és annyira összeugrik és felpúposodik, hogy elég könnyen le lehet kaparni, de vigyázni kell arra, hogy ne vigyük túlzásba a hevítést, mert a festék meggyulladhat. Tűzveszély mi­att ne használjunk a forró, lehámló festékdarabok fel­fogására újságpapírt a padlón, és a biztonság kedvéért mindig legyen odakészítve egy vödörben víz. A kaparó-eszközt úgy tartsuk, hogy az eltávolított forró festék ne hullhasson a kezünkre, és ne okozhasson égési sérü­lést. Pamutkesztyű viselése megfelelő védelmet nyújt.

Benzinlámpa: Folyékony gázt használ a szerszámhoz tartozó kisméretű tartályból, vagy egy gumicsővel hozzácsatlakoztatott nagyobb palackból. A nyílt láng rendkívül forró, ezért folyamatosan mozgassuk, ne­hogy megperzselje a fát, vagy megrepessze az üveget, amennyiben ablakkeretet tisztítunk.

Forró légfúvó: Ez az eszköz olyan, mint egy erős hajszá­rító, amely forró levegőt fúj a festékre. Mivel nem nyílt lánggal dolgozik, biztonságosabb a benzinlámpánál, de még mindig elég forró ahhoz, hogy nem megfelelő használat esetén megégjen a fa, vagy megrepedjen az üveg. A különböző fúvóka csőfeltétek segítségével szabályozhatjuk a légáramlást.

Hevítéses festékeltávolítás menete

Lépések:

1. Tartsuk a forró légfúvót vagy a benzinlámpát az egyik kezünkben körülbelül 15-20 cm-re a festékrétegtől, a másikban fogjunk egy spaklit, és mozgassuk együtt a két eszközt. A díszszegélyek lekaparásához használ­junk raskettát. Arra vigyázzunk, hogy ne vágjunk bele a fába, és ne is perzseljük meg, mert az égésnyomok át­üthetnek az új festéken. Amikor ablakkeretről égetjük le a festéket, ügyeljünk rá, hogy az üveget ne érje hő, mert könnyen megrepedhet.
2. Miután sikerült eltávolítanunk a festéket, a fa erezetével megegyező irányban csiszoljuk le a fafelületet közepes finomságú csiszolópapírral, és fordítsunk külön figyelmet a díszszegélyekre.

A festék eltávolítása radiátorokról

Ha a lakásban valamelyik radiátorra ráférne egy kiadós felújítás, az átfestés előtt érdemes eltávolítani róla a régi festéket, mert a túl vastag festékréteg csökkenti a fűtés hatékonyságát. Ezt a munkát fúrógéphez csatla­koztatott csiszolófejjel végezhetjük.

A festék eltávolítása a kilincseknél

Sokkal szebb lesz a festés, ha a festék eltávolítása előtt leszereljük a kilincset az ajtóról.

Amennyiben valami­lyen okból nem lehet eltávolítani a fém ajtókilincset, egy vékony furnérlemezdarabbal védjük a forró légfúvó vagy benzinlámpa közvetlen hőhatásától. A festékeltá­volító vegyszerek valószínűleg nem tesznek kárt a fém­ben, de ezt érdemes először egy kevésbé feltűnő he­lyen – például a kilincs belső felszínén – kipróbálni.

Repedések tömítése

Miután eltávolítottuk a festéket a falakról és a mennye­zetről, és letisztítottuk a felületet, nézzük meg, nincs-e valamilyen hiba, például repedés vagy lyuk a vakolat­ban. Az ilyen problémák többsége már az előkészítő szakaszban kiderül, bár vannak olyanok is, amelyek azonnal nem láthatók. A leggyakoribb hibák közé tar­tozik a laza vakolat, amely helyenként leválik az alatta lévő falfelületről. Amikor megkopogtatjuk a falat, a la­za vakolat jellegzetes kongó hangot ad. A hibás vakolat­részeket legjobb eltávolítani és új anyaggal kipótolni. Bár egy egész szoba újravakolása komoly munka, amely elég nagy szakértelmet és ügyességet igényel, kisebb javításokat saját kezűleg is elvégezhetünk.

Rések az ablakok és az ajtók mellett

Nagyon gyakran találhatunk réseket a vakolatban azo­kon a helyeken, ahol a fal összeér az ajtó- vagy ablakkeretekkel, illetve a padló szegélylécénél. Ezek több­nyire a faanyag – a hőmérséklet és a páratartalom inga­dozása miatt bekövetkező – mozgásától keletkeznek. Spatulával távolítsuk el a laza törmeléket a repedések­ből, és a réseket töltsük ki kinyomó pisztolyból adagol­ható akriltömítő pasztával vagy tömítő habbal. Ezek jobban tapadnak, mint a cellulóz tömítőanyagok, és bizonyos mértékű mozgást is elviselnek. A tömítő pasztának teljesen ki kell töltenie a rést – ha a repedés túl széles vagy mély, először hidaljuk át egy darab fával vagy hungarocellel. A réskitöltő hab behatol a mélye­désbe, és kitágulva teljesen kitölti a rést. Miután meg­kötött, vágjuk le a kilógó darabokat.

A falak és a mennyezet találkozása

Ezeken a gyenge pontokon, bármilyen anyagot alkal­mazunk, ritkán marad épen a tömítés, mert az épület legkisebb mozgása is újra megnyitja a repedéseket. Legegyszerűbb, ha táguló réskitöltő habot használunk, de nagyon feltűnő, újra meg újra megjelenő repedés esetén a legjobb megoldás, ha a két felület találkozását díszborítással fedjük el. A különböző stílusú, méretű és anyagú (például poliuretán vagy gipsz) díszléceket a kívánt színben is megvásárolhatjuk, vagy tetszőleges színnel akár magunk is lefesthetjük.

Repedések és lyukak a falakon

A kisebb repedéseket cellulóz töltőanyaggal, a nagyo­kat gipszhabarccsal tüntethetjük el. Ha nem előre összeállított anyaggal dolgozunk, a tömí­tőanyag keveréséhez tiszta vizet használjunk, és min­den újabb adag elkészítése előtt mossuk ki a keverő-edényt, mert a megkötött anyag maradéka csökkenti az új elegyek megkötési idejét, s akár a hatékonyságát is.

Ha a repedések különösen szélesek vagy mélyek, szakaszosan tömítsük őket. Az egyes rétegek vastagsága ne haladja meg az 1 cm-t. Rovátkoljuk be mindegyik réteg felületét, hogy a következő réteg jobban megta­padjon rajta. A soron következő réteget akkor hordjuk fel, amikor az előző már megkötött, de még nem telje­sen száraz. A glettelő anyag általában több festéket vagy tapétaragasztót szív magába, mint az eredeti vakolat, ezért az újrafestés előtt kenjük le egy-két réteg általá­nos alapozóval vagy diszperziós festékkel.

Amikor nagyméretű lyukat kell kitöltenünk a falon, pazarlás tömítőanyagot használni, ráadásul a tömítés megrepedezhet, ha nem elég alaposan, több rétegben hordtuk fel. A lyukat, ahol lehetséges, töltsük ki inkább tégla- vagy kőtörmelékkel, majd cementtel erősítsük meg az egészet. Az előre kikevert falazó-habarcs ideális az ilyen kisebb munkákhoz. Miután a lyukat a fal síkjától számított 5 cm-ig feltöltöttük, befedéséhez univerzális hobbivakolatot használhatunk. (Ezt a barkácsolóknak kifejlesztett kész vakolatot ala­pozó vakolat nélkül, 5 cm vastagságig alkalmazhatjuk közvetlenül tégla és hasonló anyagú falakra.)

Nagy területek vakolásához érdemes ideiglenes vezetőléceket szögelni a falra. Ezek segítségével elér­hetjük, hogy az egész vakolt felület egy szintben le­gyen. Amikor a vakolat megköt, távolítsuk el a léceket, és töltsük ki a helyüket a fal síkjának megfelelően.

Repedések tömítése

Lépések:

1. Először egy spakli vagy egy keskeny kaparókés sarká­val óvatosan kaparjuk ki az összes meglazult anyagot a repedésből.
2. Kisméretű ecsettel vizezzük be a repedést, így a vakolat nem tudja olyan gyorsan kiszárítani a tömítő­anyagot, és az nem fog megrepedezni vagy kihullani.
3. Ezután a spaklira rakott tömítőanyaggal töltsük ki a repedést. Addig ismételjük ezt a lépést, amíg a repe­dés el nem tűnik. A tömítőanyag enyhén kijjebb fog türemkedni, mint a környező vakolat.
4. Hagyjuk a tömítőanyagot megszáradni, majd köze­pes finomságú csiszolópapírral csiszoljuk le annyira, hogy egy szintbe kerüljön a környező vakolattal.

Gipszkarton javítása

Lépések:

1. Vágjunk le egy a lyuknál nagyobb gipszkarton darabot. Kössünk madzagot egy szögre, és dugjuk át a gipszkarton közepébe fúrt lyukon. A széleit kenjük be vakolattal.
2. Dugjuk be az új gipszkarton darabot a lyukba, és tart­suk feszesen a madzagot, amíg a folt előtti részt kitölt­jük vakolattal. Amikor a vakolat megkötött, vágjuk le a madzagot, és tüntessük el a lyukat.
3. Sarok javításához szögeljünk egy lécet a falhoz az egyik oldalon a sarokkal egy vonalban, és töltsük ki a másik oldalt vakolattal. Miután megkötött, távolít­suk el a lécet, majd ismételjük meg az eljárást a másik oldalon is.

A felújítás megkezdése előtt ki kell számolnunk, mennyi festéket vegyünk. Ez a lefesteni kívánt felület nagyságától és a szükséges rétegek számától függ, amit a felület porozitása, általános struktúrája és valószínűleg a színe is befolyások

Festékvásárlás

A háztartási festékek többsége 500 ml-es, 1, 2,5 és 5 l-es kiszerelésben kapható. Néhány festéket, például fehér diszperziós festékeket és kültéri falfestékeket nagyobb dobozokban is árulnak. Bizonyos márkák esetében kisebb mennyiségeket, például 250, 100 vagy 50 ml-t is vásárolhatunk. Mindig szerezzünk be elegendő festé­ket, és mindegyik dobozon ellenőrizzük a gyártási számot, hogy ugyanabból a színkeverésből származ­nak-e, mivel a különböző keverésű adagok színei között enyhe, de látható eltérés lehet.

Mennyi festéket vegyünk?

A teljes lefestendő felület területének kiszámításához mérjük meg körben a falak hosszát (vagy ha nincsenek beugrók, csak az egyik hosszabb és az egyik rövidebb falat, és ezt szorozzuk meg kettővel), szorozzuk meg a magassággal, és így megkapjuk a kívánt méretet négy­zetméterben. Vonjunk le minden ajtónál 1,8 négyzet­métert, azután mérjük meg az ablakok magasságát és szélességét (a kisebbeket ne számítsuk bele), és vonjuk le ezek területét is. Ne feledjük a kapott értéket meg­szorozni a szükséges rétegek számával.

Az átlagos méretű többosztatú ablakokhoz szüksé­ges festék mennyiségének kiszámításához szorozzuk össze a teljes ablakkeret szélességét és magasságát, és kezeljük homogén területként. Nagyméretű, egytáblás ablakok esetében végezzük el ugyanezt a számítást, de vonjunk le 50 százalékot, illetve fémablakoknál 25 százalékot. Tele ajtók festékigényének kiszámításá­hoz szorozzuk meg az ajtó magasságát a szélességével, és adjunk hozzá 10 százalékot a szegélyek miatt, illetve betétes ajtószárnyak festésekor 25 százalékot. A szüksé­ges festékmennyiséget úgy számíthatjuk ki, hogy a ka­pott számot elosztjuk a festékesdobozon feltüntetett fedőképességgel.

(Kép fent.) Nagy felületek, például falak és mennyezetek gyors lefestéséhez ecset helyett használjunk inkább festékes tálat és festőhengert. Ne tegyünk túl sok festéket a hengerre, nehogy fröcskölődjön.

Hány réteg festék kell?

A felvitt rétegek száma a meglévő színtől (ha van), a megmunkált felület porozitásától és állapotától, valamint a felhasznált festék minőségétől függ. Több festékre van szükség egy sötét szín fedéséhez, mint ha egy világos felületet festünk át hasonló vagy sötétebb árnyalattal. A nagyon strukturált és porózus felületek, például a frissen vakolt falak olykor igen „szomjasak”, ezért duplázzuk meg a festék dobozán javasolt mennyi­séget (esetleg hígítsuk jól fel az első réteg diszperziós festéket vagy használjunk különleges, friss vakolatra kifejlesztett diszperziós falfestéket).

Mindig érdemesebb két-három vékony festékréte­get felvinni ahelyett, hogy egyetlen vastag rétegben festenénk, amely foltos felületet eredményezhet. Ha a számításaink ellenére mégis kifogyóban van a festékünk, hagyjuk abba a munkát egy saroknál vagy szögletnél, még amikor van a festékből. Lehetőleg ne nyissunk új dobozt egy fal vagy a mennyezet közepén.

A szükséges festékmennyiség kiszámításánál figyelembe kell venni a festeni kívánt felület porozitását. A friss vakolat például sok festéket vesz fel, ezért hígítsuk az első réteget.

Ha egy meglévő színt szeretnénk világosabb árnyalattal átfesteni, gazdaságosabb először olcsó fehér diszperziós festékkel átkenni a felületet ahelyett, hogy több réteget vinnénk fel a végső színből.

Általában a festék a leggazdaságosabb anyag a különböző felületek felújításához, dekorálásához. Óriási a választék, nehézséget inkább az okoz, hogy a sok ezer lehetőség közül hogyan válasszuk ki a megfelelő színt és festéktípust.

Festékfajták

A nyersfa vagy fém mázolása hagyományosan három lépésből áll: először az alapozót, aztán egy vagy két ré­teg közbenső festékréteget, végül a fedőréteget visszük fel a felületre. A beltéri falfestés sokkal egyszerűbb, mindössze egy vagy két réteg beltéri diszperziós festéket kell alkalmazni, bár nyers vakolatra alapozó használatára, sötétebb színárnyalat világosabbra festésekor pedig közbenső réteg­re lehet szükség. Sok korszerű festék egymagában tartalmaz két vagy akár több lépéshez szükséges anyagot.

A modern festékekkel tisztábban lehet dolgozni, és a környezetre is kevésbé ártalmasak. Több vizes alapú festéket gyártanak, sőt néhány festéket egyenesen „or­ganikusnak” neveznek. Ezek az oldószerektől és más káros vegyi anyagoktól mentes festékek biológiailag lebomlanak, és lehetővé teszik a fal szellőzését. A festék kiválasztása nagymértékben függ a befestendő felület típusától és állapotától, valamint az egyéni ízléstől.

Festékek csoportosítása

A festékek nagyjából két osztályba sorolhatók megkülönböztetünk vizes és oldószeralapú festékeket. A dobozon lévő címkéről leolvashatjuk, hogy az adott festék melyik csoportba tartozik, hogyan kell használ­ni, és ami fontosabb, a fedőképességét. Általában az oldószeralapú festékeket felvihetjük már meglévő vizes alapú, sértetlen festékrétegre, vizes alapú festéket azonban nem alkalmazhatunk oldószeralapúra.

Vizes alapú festék: A gyorsan száradó és az erős oldó­szerszagtól mentes vizes alapú festékek közé tartoznak a diszperziós festékek, az enyves festékek és a vizes alapú magas fényű, illetve tojáshéjfényű zománcok. Az ecsetet és a többi munkaeszközt használat után meleg szappanos vízzel moshatjuk ki.

Oldószeralapú festék: Az oldószeralapú festékeket, amelyek közé az olaj- és az alkid alapú festékek is tartoznak, olaj és gyanta keverékéből állítják elő. Az ilyen típusú festékek lassabban száradnak, és keményebb bevonatot képeznek. Ilyen például a hagyományos selyemfényű és a magas fényű olajfesték, valamint a zománcfesték.

Alapozók

Az alapozó a felület lezárásával megakadályozza, hogy a fedőfestékrétegek mélyen beivódjanak, eltűnjenek. Gyártanak alapozót kifejezetten nyersfára, fémre és nyers vakolatra, de az általános alapozók mindhárom felületre alkalmazhatók. A számtalan egyéb alapozó közé tartozik az alumíniumalapozó is, amely erőteljes védelmet igénylő felületek kezelésére szolgál, valamint a stabilizáló alapozók, amelyek tömítik a régi festékkel borított, például meszelt vagy enyves festékkel festett falak porózus, illetve hámló felületét.

Lehetőség szerint használjunk azonos márkájú alapozót, közbenső bevonatot és fedőfestéket, mert ezeket kifejezetten úgy fejlesztették ki, hogy együtt­működve fejtsék ki hatásukat.

Közbenső bevonat

A közbenső réteg eltünteti az előző színt, és jó alapot ad a következő festékrétegnek. Néhány lakk magában foglalja a közbenső bevonatot is, amit a doboz címké­jén is feltüntetnek.

Nagy élvezet a szobánkat különböző színekkel egyéni stílusúvá varázsolni, de kerüljük az össze nem illő színeket – az ilyen kombinációkat gyorsan meg lehet unni.

Diszperziós festékek

A diszperziós festékeket főként beltéri falak és mennyezetek festésére használják, de néhány korszerű diszperziós festék fára és fémre is alkalmazható. A vizes alapú festék gyorsan szárad, könnyen felhordható (és lemosható az ecsetekről), emellett viszonylag szag­talan. Folyékony, valamint cseppmentes, zselészerű formában kapható, míg a mennyezetfestésre ajánlott változat többnyire szilárd vagy fél szilárdformában, festéktálban, hengerrel történő felhordásra készen. A sűrű diszperziós festéket egy kevés vízzel hígíthatjuk.

A falak átfestésével bármely helyiség viszonylag olcsón felújítható, de ügyeljünk arra, hogy megfelelő festéket válasszunk. A fényesebb felületet adó festékek például jobban kiemelik a fal hibáit.

A legújabb termékek közé tartoznak a fémhatású és a különleges textúrájú, például velúrhatású diszperziós festékek, de a legnagyobb színválaszték a matt és a se­lyemfényű vinil diszperziós festékekből áll rendelkezés­re. A matt festék tetszetős, olykor meszeléshez hasonló felületet ad, amelyen meglátszik a kopás és az ujjnyo­mok; a selyemfényű vinil diszperziós festék fényvissza­verő tulajdonságának köszönhetően felnagyítja a hi­bákat, de lemosható. A szatén- vagy lágy fényű vinil diszperziós festékeket konyhai és fürdőszobai felhasz­nálásra fejlesztették ki. Gyakran a penészesedés ellen gombaölő szert is tartalmaznak, és jobban bírják a nedvességet. A gyerekszobák festéséhez kopásálló, lemosható, élénk színű festékek kaphatók.

A nem vinil alapú diszperziós festékek a régi fal­festékek lágy, meszeltnek tűnő hatását utánozzák. Ezeket különösen régi házakban érdemes alkalmazni, bár a festett felületeket nehezebb tisztán tartani. A rendkívül magas fedőképességű egyrétegű disz­perziós festékkel pénzt nem, némi időt azonban meg­takaríthatunk. A színválaszték nem mindig bőséges.

A kifejezetten konyhai alkalmazásra kifejlesztett diszperziós festék víztaszító, nem árt neki a páralecsapódás, és a ráfröcskölődött ételt könnyen le lehet róla törölni.

Hagyományos festékek

A diszperziós festékek elődei, a hagyományos festékek többnyire vizes alapúak, és különösen jól alkalmazha­tók régi épületekben. Idetartozik az oltott mészből készített mész és az enyves festék. A természetes gyan­tát tartalmazó enyves festék matt, porózus felületet ad, amely lehetővé teszi az alatta lévő vakolat lélegzését. Az enyves festék általában nem mosható, bár létezik vizes ronggyal letörölhető változat.

Textúráit (anyaghatású) festékek

Ez a különleges festéktípus finom adalékanyagot tartal­maz, amely sűrűbb, durvább struktúrát ad a festéknek. Falra és mennyezetre alkalmazva elrejti az apró repe­déseket, gipszkarton illesztéseket és egyéb hibákat. A festéket struktúrahengerrel vigyük fel vastagon a felületre, vagy hagyományos festőhengert is használ­hatunk, de ez esetben a festék megszáradása előtt egy gumisörtéjű pontozóecsettel kell a mintát kialakítani. Az így létrehozott festékréteget nehéz eltávolítani.

Magas- és selyemfényű zománcfestékek

Ezek a többnyire fára és fémre alkalmazott festékek nagyobb ellenálló képességű réteget képeznek, mint a diszperziós festékek. Eredetileg oldószeralapúak, bár mostanában már vizes alapú változatok is kaphatók, amelyek közül némelyik gyorsan megszárad.

A folyékony zománcfesték (általában oldószerala­pú) fényes, tökéletesen sima és nagyon kemény réteget alkot, de hajlamos a lecseppenésre és a megfolyásra. Zselészerű, cseppmentes (oldószer- és vizes alapú for­mában egyaránt kapható) változata majdnem ugyan­olyan tartós. A magas fényű zománcfesték mellett matt festéket is használhatunk, főként antik hatás elérésé­hez, továbbá félfényes változatokat, amelyeket általá­ban tojáshéj-, szatén- vagy selyemfényűnek neveznek. Ez utóbbiak kevésbé „kemény” hatásúak, nem olyan ellenállók, de az ujjnyomokat le lehet róluk mosni.

Nyersfa festéséhez először alapozót kell használ­nunk. Ha egy másik színt festünk át, legjobb közbenső bevonatot is tartalmazó festékkel elfedni a régit, így nincs szükség külön közbenső rétegre. A diszperziós festékekhez hasonlóan a magas- és selyemfényű zománcfestékből is létezik egyrétegű változat, amely a hagyományos háromlépcsős alkalmazás lerövidítésé­vel jelentős időt takarít meg számunkra.

Padlófestékek

A kifejezetten nagy igénybevételre kifejlesztett padló­festékek védőréteget képeznek a fa- vagy betonborítású padlókon. Az oldószer- vagy vizes alapú festéket ecset­tel, illetve festőhengerrel vihetjük fel a felületre. A vizes alapúakat jó eredménnyel használhatjuk padló­lakk helyett – szilárdabb felületet adnak, és különösen jól fel lehet velük újítani a régi, kopott hajópadlót vagy az olyat, amelyen meglátszik, hogy egyes deszkákat ki kellett cserélni.

Különleges rendeltetésű festékek

Bizonyos felületek speciális kezelést igényelnek. A ra­diátorzománc például hő hatására nem repedezik vagy sárgul meg, valamint a fűtéscsövek és más hőnek kitett felületek festésére is kaphatók speciális festékek, bár csak korlátozott színválasztékban.

A konyhai gépek, például a hűtőszekrény felújításá­ra, a melamin- és akrilborítású konyhabútorok vagy fali csempék átfestésére szolgáló festékeket a gyártó utasításai szerint használjuk – alapozó használatára és/vagy a felület érdesítésére is szükség lehet.

Dekorációs festékek

A hobbi- és barkácsboltokban rengetegféle festéket és zománcot találhatunk, amelyekkel különleges technikákat, például szivacsozást, különféle rongytechniká­kat, sablonfestést és zacskózást alkalmazhatunk. A gyöngy- és fémhatású festékekkel szintén érdekes hatás érhető el lealapozott fa-, fal-, valamint fémfelületeken.

Fessük át a deszkapadlót, hogy elrejtjük a hibákat vagy a különböző korú deszkák színkülönbségét. A kifejezetten erre a célra készült padló­festék ellenáll a bútorlábak és a járkálás okozta igénybevételnek.

(Kép fent.) A napjainkban könnyen beszerezhető különleges festékekkel az erede­tileg sötétbarna előszobai asztalhoz hasonlóan teljesen felújíthatjuk a bolhapiacon beszerzett „kincseket”, gyöngy- vagy fémhatású festé­kekkel pedig érdekes mintát varázsolhatunk a falra.

Pácok, lazúrok és lakkok

Minden fából készült tárgyat kezelni kell valamilyen fa­védő szerrel vagy bevonattal a fa megóvása érdekében. A bevonat kiválasztását a nyersfa felületének állapota határozza meg. A festés például elrejti a kisebb felületi hibákat, a színtelen bevonat viszont kiemeli a fa töké­letlenségeit. Éppen ezért nagyon fontos, hogy a bevo­nandó fafelületek tiszták és simák legyenek.

Bizonyos fokig minden felületkezelő anyag megvál­toztatja a fa színét. A mahagóni és a dió például akkor is sokkal sötétebbé válik, ha teljesen színtelen szert használunk. Megközelítő képet kaphatunk arról, hogy milyen színűre változik a fafelület színtelen anyaggal történő bevonás után, ha egy kis területet tiszta vízzel benedvesítünk. Ha ezt a színt túl világosnak találjuk, bevonás előtt pácolással sötétíthetjük a fát.

Pácok, lazúrok

Pácokkal és lazúrokkal megváltoztathatjuk a fa termé­szetes megjelenését. Eredeti fa-, valamint más, a szoba­belsőhöz illő színekben kaphatók, de mindegyiken átüt a fa erezete. Fafelületet csak sötétebb színre fest­hetünk, világosabb árnyalat eléréséhez fehérítőszert vagy oltott meszet kell használnunk. Mindig próbáljuk ki a lazúrt egy mintadarabon vagy a fafelület valamely nem feltűnő részén, hogy megállapítsuk, alkalmas-e a kívánt hatás elérésére, mert a lazúrt rendkívül nehéz eltávolítani, még közvetlenül a felhordást követően is.

Ha a fa erezett, mi azonban sima felületet szeret­nénk kapni, pórustömítővel tüntessük el az erezetet. Amennyiben a fafelületen lévő repedések vagy lyukak kiegyenlítésére tömítőt kell használnunk, ne feledkez­zünk meg arról, hogy a kitt nem veszi fel olyan jól a festék színét, mint a fa.

A vastag lazúrok egyetlen művelettel színezik és vonják be a fafelületet. Ne feledjük, hogy minden újabb réteg sötétíti a fa színét, és a szín – hacsak nem sikerül nagyon egyenletesen felvinni a lazúrt – a réteg vastagsága szerint váltakozik. Amikor a fát valamilyen beivódó színes festékkel festjük be, akárhány réteg színtelen bevonatot viszünk fel később, a szín nem fog megváltozni.

Lakkok

A vizes és oldószeres alapú változatban egyaránt kap­ható lakkok színtelen, igen tartós magas fényű, selyem­fényű vagy matt réteget adnak. A poliuretánlakk erős műanyag bevonatot képez.

Faápoló olajok

A teák- és más olajok használata könnyebb, mint a poli­uretán- és egyéb lakkoké. Új fafelületre két rétegben kell alkalmaznunk ecsettel vagy enyhén dörzshatású festőpárnával, a felesleges olajat pedig ronggyal le kell törölni. A teaolaj lágy fényű, a folyadékoknak kiváló­an ellenálló fedőréteget alkot a fafelületen.

Viaszolás

Ezt a módszert előszeretettel alkalmazzák frissen lecsi­szolt fenyő esetében. Néhány fajta viasz kissé elszínezi a fát, és ez szebbé teszi a csiszolt fenyő túl világos szí­nét: a fa már nem tűnik annyira újnak. A természetes megjelenés megőrzéséhez mindenképpen színtelen viaszt használjunk. Először mindig csiszoljuk le a fát finom acélgyapot­tal. Ha a viaszt puha ronggyal visszük fel, természetes szaténfényű bevonatot alkot. Magasabb fény eléréséhez hagyjuk a viaszt teljesen megszáradni, majd dörzsöljük át erőteljesen puha ronggyal vagy tiszta, puha cipő­kefével.

A festék felhordásának módja nagyrészt egyéni választás kérdése. Feltétlenül szük­ség van különféle méretű ecsetekre, de a festőhenger vagy párna szintén hasznos lehet. Néhány speciális eszközzel is ki kell egészítenünk a szerszámkészletünket.

Ecset

A szépen festett-mázolt felülethez természetes sortéból vagy jó minőségű műszálból készült ecsetre van szük­ség. A drágább ecsetekkel rendszerint jobb eredményt érhetünk el, az olcsóbbak viszont jól használhatók kül­téri munkákhoz, így fakerítés vagy vakolat festéséhez.

A jó minőségű ecsetek megfelelő karbantartás mel­lett a használat során töké­letesednek. A laza sörték kihullnak, az ecset hegye szépen lekerekedik. Az új ecsetet használjuk alapozó és közbenső bevonat felhordásához, majd ahogy „öreg­szik”, már finom fedőfestéket is felvihetünk vele.

A hasznos méretű ecsetek közé tartozik a 12, a 18 és a 25 mm-es, amelyekkel szegélyeket és ablakkeretet lehet mázolni, valamint a falfestésre alkalmas 10, 12,5 és 20 cm-es ecsetek. A radiátorecsetnek hosszú fém­nyele van, amelynek segítségével a radiátorok mögötti felületeket is elérhetjük.

Festőhenger

Nagy felületekre könnyen és gyorsan felvihetjük a festéket festőhengerrel, amely kevésbé hagy nyomot, mint az ecset. A különböző szélességű és anyagú hen­gereket leginkább vizes alapú festékek felhordására alkalmazhatjuk, amelyeket egyszerűen le lehet mosni az eszközről. A sűrű diszperziós festékkel közvetlenül a dobozból tölthetjük fel a hengert, híg festékekhez viszont használjunk festéktálcát. Mennyezet vagy magas fai festésekor illesszünk a hengerhez hosszabbító-rudat – vagy jobb híján szigetelőszalaggal rögzítsünk hozzá egy seprűnyelet.

Leggyakrabban a következő anyagokból készült festőhengereket használjuk:

• Habszivacs: Könnyen tisztítható, de nem lehet vele egészen finom réteget felhordani, és durva felületen használva elszakad.
• Teddy: Kemény henger nagyon rövid bolyhokkal, amellyel finom réteget vihetünk fel sima felületekre. Érdes felületen nem alkalmazható.
• Bárányprém: Drága, de tartós, durva felületekhez is jó.
• Radiátorhenger: Kisméretű, hosszú szőrű festőhenger nagyon hosszú nyéllel, amellyel a radiátorok mögötti nehezen elér­hető felületeket is le lehet festeni.
• Struktúrahenger: Speciális festő­henger textúráit festékek felhordá­sához, amelyekkel anyaghatású fal­felületet hozhatunk létre.

Festőpárna

A könnyű és egyszerűen használható festőpárnák négy­zet vagy téglalap alakú szivacsrétegre ragasztott vékony szálú velúrszövetből állnak, amelyet fém vagy műanyag nyélhez erősítenek. Egyesek nyelére hosszabbító rudat lehet illeszteni a mennyezet vagy más, nehezen elérhe­tő helyek létra nélküli festéséhez.

A festőpárnát sima és érdes felületekre egyaránt használhatjuk, durva felszínek festésére azonban nem alkalmas. Különösen szép felületet eredményez ajtók lakkozásakor. Közvet­lenül a használat után tisztítsuk ki a festőpárnát. Vigyázni kell azonban, mert a tisztítószerek feloldhat­ják a ragasztót, amely a velúrt a szivacshoz rögzíti.

Egyéb festőszerszámok

Ha folyékony festékkel dolgozunk, érdemes festékes-edényt használni, amelybe át lehet tölteni a szükséges mennyiséget. Így munka közben könnyebben mozgunk, különösen, ha létrázunk, mivel nem minden festékesdoboznak van akasztója. A festékes edény azért is hasznos, mert ha a festék bármilyen módon szennyező­dik, csak az edényben lévő adag károsodik.

Egyéb hasz­nos kellékek:

• három élű vagy íves rasketta, rugalmas spakli és a régi festék eltávolítására szolgáló festékkaparó,
• takarószalag a befesteni nem kívánt felületek megóvására,
• fémlemez vagy műanyag lap a festendő felület határolásához,
• rongy a portalanításhoz,
• védőfólia, régi újságpapír és tiszta, puha szöszmentes rongyok,
• festékkeverő,
• festék típusának megfelelő ecsettisztító szer.

Akár az egész lakás, akár csak egyetlen szoba felújításáról vagy átalakításáról van szó, először mindig gondoljuk át, milyen javítások, illetve változtatások elvégzésére lesz szükség. Fontolóra kell vennünk a megvalósítandó stílust, a színeket és mintákat, a használni kívánt padló-és falburkolókat, valamint a textíliákat és minden részletet a bútorzattól az elen­gedhetetlen utolsó simításokig, Mégis, hogyan kezdjünk hozzá?

Remek ötletek és alapvető készségek

Bár a lakásfelújítás először ijesztő feladatnak tűnhet, miután túl vagyunk a kezdeti unalmas, de szükségszerű előkészítő munkálatokon, mint amilyen például a rések tömítése, a régi festék eltávolítása és a csiszolás, akár szórakoztató is lehet. Örömteli izgalommal szem­lélhetjük, ahogyan dédelgetett tervünk lassanként való­ra válik, kiválasztjuk a nekünk tetsző belsőépítészeti stílust, kifestjük vagy letapétázzuk a falakat, a helyükre kerülnek a burkolatok, és egyéni színeket, mintákat viszünk az otthonunkba – felújítjuk, feldíszítjük vagy berendezzük saját életstílusunknak és egyéniségünk­nek megfelelően.

Manapság óriási választékban állnak rendelkezé­sünkre a különféle festékek, tapéták, textíliák, csem­pék és padlóburkolók, s a kényelmes, tetszetős otthon kialakításához és karbantartásához szükséges anyagok, eszközök is könnyebben beszerezhetők, egyszerűbben alkalmazhatók, mint korábban. Ugyanakkor kérdések hadával találjuk szemben magunkat. Hogyan válasszuk ki a megfelelő színeket, mintákat és felületkezelő anya­gokat a kívánt hatás eléréséhez? Van valamilyen külön­leges módszer az ajtónyílás körül tapétázására? A fala­kat, vagy a mennyezetet kell először lefesteni? Hogyan számítsuk ki, mennyi csempét vegyünk? Mely színek il­lenek legjobban egymáshoz? Miként kelthetjük a tágas­ság látszatát? Hogyan készíthetünk saját kezűleg füg­gönyt? Hogyan adhatunk a hálószobának modern vagy klasszikus megjelenést?

Tanácsok és ötletek

Ez a cikksorozat választ ad a felsorolt, és számtalan más a lakásfelújítással és-berendezéssel kapcsolatos kérdésre. Rengeteg hasznos tanáccsal és ötlettel szolgál, ame­lyeknek utána olvashatunk, vagy amelyeket akár pont­ról pontra megvalósíthatunk. Részletes útmutatót kapunk, hogyan javítsuk ki és készítsük elő a felülete­ket felújítás előtt; hogyan fessünk, tapétázzunk és csempézzünk; hogyan csiszoljunk és fektessünk le padlóburkolókat; hogyan készítsünk ágyhuzatot, díszpár­nákat és más lakástextíliákat.

A cikksorozat bemutatja az egyes munkálatokhoz szükséges szerszámokat, segít az anyagok kiválasztásában és a szükséges mennyiségek kiszámításában, emellett számtalan tippet ad a díszítési stílusokkal, a színekkel és a padló, illetve fal kezelésé­vel kapcsolatban. Végül a ház legfontosabb helyiségei­vel – a konyhával, a nappali szobával, a fürdőszobával, a hálószobával és a gyerekszobával – foglalkozó fejeze­tek részletes útmutatást és ötletes javaslatokat adnak a szobabelsők kialakításához.

Sok festékbolt nyújt színkeverési szolgáltatást, ami több száz újabb lehetséges árnyalattal gazdagítja a készen kapható festékek amúgy is óriási választékát.

Tervezés

A tervezés a belsőépítészet és a felújítások fontos szaka­sza. Ha a jelentősebb változtatások kivitelezése előtt egy ideig „belakjuk” otthonunkat, jobban felderíthet­jük, mire is van szükség. A helyiségeket és a bútorzatot úgy tervezzük meg, hogy megfeleljenek a kívánt célnak és legyen elég hely a kényelmes mozgásra. Fontoljuk meg, hol van szükség strapabíró és könnyen tisztítható felületekre, hol választhatunk kényesebb kelméket, és hová érdemes vastag, hangelnyelő anyagokat be­szerezni. A fényviszonyok megfigyelése a különböző évszakokban segít eldönteni, hol tanácsos melegebb vagy épp hidegebb színeket alkalmazni, illetve hová kívánkoznak csillogó, fényvisszaverő felületek.

Bár a stílusok tekintetében rengeteg lehetőség kí­nálkozik, egy kisebb lakásban érdemesebb egységesség­re törekedni. Segítséget jelenthet, ha a szín– és anyag­mintákból kollázst készítünk, különösen akkor, ha meglévő tárgyakat szeretnénk beilleszteni a tervünkbe.

A lakásunk különböző helyiségeinek felújításához kiválasztott színek, minták, anyagok és berendezési tárgyak adnak otthonunknak egyéni stílust és egyedi jelleget.

Ha úgy határozunk, hogy sok mindent magunk vég­zünk el, készítsük el a munkák pontos menetrendjét. Gondoskodjunk róla, hogy rendelkezésünkre álljanak a megfelelő anyagok és szerszámok, és – ami még fontosabb – szánjunk elegendő időt a munkálatokra. Garantált a kudarc, ha a mennyezetfestést éjféltájban akarjuk befejezni, vagy egy bonyolult falfelület letapétázásához egy nehéz munkanap után látunk neki.

A legfontosabb azonban az, hogy élvezettel végez­zük otthonunk felújítását és átalakítását, hogy majd méltán élvezhessük a munkánk eredményét. Minél hamarabb nekilátunk, annál hamarabb fejezzük be – egy szó, mint száz, ugorjunk neki a lakásfelújításnak!

A felújítás többet jelent puszta festés-mázolásnál. Olyan részleteket is át kell gondolnunk, mint a tér- és fényhatás, vagy az anyagok és felületek viselkedése, ezért nem árt, ha csak rövid ott lakás után fogunk bele.

A szegélyezésekkel remekül díszíthetjük a falfelületeket. A festett motívumokkal vagy a szegélytapétákkal emelhetjük az egész helyiség színvonalát, vagy hangsúlyozhatunk egy kisebb részletet is.

Festett motívumok

A szegélyeket gyakran festéssel készítik. Sokkal érdekesebb lehet azonban a hatás, ha a falra sablon segítségével motívumokat másolunk. A szokatlan helyre, például a padló szegélyléce mellé is készíthetünk sormintát, sőt, még tovább fokozhatjuk a hatást azzal, ha a fal felső sarkában az egész szobában körbefut a minta.

Lépések:

1. Ragasztószalaggal ragasszuk föl az alsó szegélyléc fölé a sablont. A festés megkezdése előtt ellenőrizzük, hogy teljesen vízszintes-e, majd stencilező ecsettel másoljuk át a motívumot.
2. Vigyünk fel egy második színt is, hogy plasztikusabb legyen a minta.
3. Helyezzük odébb a sablont. Pontosan illesszük az előző motívumhoz, hogy folytonos legyen a szegély.

Tapétaszegélyek

Ahogyan a képeken látható, tapétacsíkokkal is remekül kihangsúlyozhatjuk például az ajtókat. A szokásos módon kell felragasztani a csíkokat, annyi eltéréssel, hogy sarkoknál ferdén illeszteni kell az elemeket.

Lépések:

• Ragasszunk fel két csíkot, a saroknál fedjék át egymást. Amikor méretre vágjuk a szegélydarabokat, mindkettőn hagyjunk elég ráhagyást, hogy a saroknál legyen elég helyünk megkeresni a pontos illeszkedést.
• Az ajtótok sarkánál átlós irányban vágókéssel (snitzer) vágjuk át az anyagot, közben vigyázzunk, nehogy belevágjunk az alatta levő felületbe.
• Újra húzzuk fel a tapétacsíkokat, és távolítsuk el a két levágott, felesleges darabot. Ezekre már nincsen szükség, ki lehet őket dobni.
• Ezután simítsuk vissza a helyére a tapétaszegélyt, pontosan egymás mellé illesztve a ferdén elvágott részeket. A ragasztómaradványokat nedves szivaccsal töröljük le. A tok másik sarkánál ugyanígy járjunk el.

A külföldön már elterjedten használt méretre vágott vastag lemeztapéták felhasználása kissé eltér a tekercsben vásároltakétól. Ezeket a lemezeket általában csak a fal alsó részére szokták használni.

Lépések:

1. A ragasztó felhordása előtt itassuk át a lemez hátát meleg vízzel, majd hagyjuk szikkadni. így kellően megduzzad a tapéta, és a falra ragasztás után sem fog felhólyagosodni.
2. Bőségesen kenjük be a lemez hátát ragasztóval, főleg a szélekre ügyeljünk. A lemeztapéta alá szükség van alaptapétára.
3. Ragasszuk a lemezt a falra. A munkát érdemes a falsarokban kezdeni. Szintezővel ellenőrizzük, hogy pontosan függőleges-e a lemez.
4. Simítókefével óvatosan távolítsuk el a levegőbuborékokat; vigyázzunk, nehogy megsértsük a mintázatot.
5. Amint egy fallal elkészültünk, folytassuk a munkát a következőn. Újra a falsarokból induljunk ki, pontosan illesztve a lemezek szélét.
6. A falsarokban kittel (fatapasszal) tömítsük a hézagot.

Ha szükséges, vonalzó és vágókés segítségével vágjuk el a lemeztapétát.

Szegélyek kialakítása

Szegélyelemmel még jobban emelhetjük a felület szépségét. A normál tapétaszegély azonban nem a legmegfelelőbb erre a célra, mert a domború mintázat teljesen elnyomná. Használjunk inkább a lemez anyagából készült vastagabb szegélyt, amelyet a lemezhez használt ragasztóval rögzítünk. Jól mutat azonban a lemezek tetején körbefutó, fa szegélyléc is, mert határozottan és hangsúlyosan zárja le a felületet. A szegélylécet ízlésünk szerint festhetjük vagy pácolhatjuk.

Lemeztapéta festése

A lemezetapétákat sokféleképpen festhetjük: használhatunk egy vagy akár több színt is. Példánkon izgalmas, patinás hatású burkolat készítését mutatjuk be; itt egyszerre többféle technikát is alkalmaztak. A lemeztapéta helyett vastag, textúrált felületű tapétát is használhatunk.

Lépések:

1. A textúrált felületnek köszönhetően egyaránt alkalmazhatjuk a festékleszedéses vagy a domborulatok kiemelésének technikáját. Először tisztítsuk meg a lemezek felületét lakkbenzinnel, majd hagyjuk megszáradni. A dúsan díszített felületeken, mint amilyen a képen is látható, fordítsunk gondot az apró részletekre, és távolítsuk el a legapróbb szennyeződéseket is. Munka közben viseljünk védőkesztyűt.
2. Vigyünk fel egy alapozó olajfestékréteget. Minden apró részletet egyenletesen fessünk le, vigyázva, nehogy megfolyások keletkezzenek. Finom, körkörös mozdulatokkal hordjuk fel a festéket, hogy mindenhová jusson. A továbbiakban már vizes alapú festékeket is használhatunk.
3. A patinás hatás eléréséhez vigyünk fel egy halvány festékréteget a lemez teljes felületére. A legjobb, ha vizes alapú emulziós festéket használunk, mert ebből egy nap alatt két réteget is felhordhatunk. Amint a második réteg is megszáradt, kezdhetjük az antikolást.
4. Mártsunk be egy minifestőhengert sötétebb festékbe. A felesleges festékmennyiséget húzzuk le egy darab papíron. Nagyon finoman menjünk végig a felületen; csak a kiálló domború részeket érintsük. Vigyázzunk, nehogy túl erősen nyomjuk a lemezre a hengert, mert akkor a mélyedésekbe is bekerül a festék.
5. Ugyanígy vigyünk fel még egy színt. Esetünkben a rozsdabarna remekül párosítható a szürkészölddel. Ismét vigyázzunk, nehogy túl erősen nyomjuk a hengert. Próbáljuk meg változó intenzitással felhordani a színt, hogy egyes helyekre kevesebb, máshová több jusson belőle.
6. Keverjünk ki sötét szürkészöld színű lazúrfestéket, és kenjük át vele az egész felületet. Most az egész felületet le kell fedni az áttetsző réteggel.

Patinás falburkolat

Ezzel a technikával fantasztikus felületeket készíthetünk, amelyek harmonikus hátteret adnak az antik bútoroknak és dísztárgyaknak. További lazúrfestékréteg felhordásával még plasztikusabbá tehetjük a burkolatot.

Ezeket, néhány kisebb különbségtől eltekintve, a többi tapétafajtához hasonlóan kell felragasztani. Mivel ezek általában vastagabbak, hosszabb az áztatási, ill. pihentetési idejük, és erősebb ragasztót kell használni a felragasztásukhoz.

Dombormintás tapéták

Ezek a tapéták a domború mintázatuk miatt felragasztva sokkal plasztikusabbnak tűnnek. Felragasztásuk közben ügyelnünk kell arra is, hogy ne lapítsuk le vagy ne deformáljuk el a mintázatot.

Lépés:

1. Minden egyes tekercs szélét ellenőrizzük, nem sérült-e meg; ez gyakran előfordul az erősen textúrált vagy mintás felületű tapétáknál. Emiatt a tekercseket ne függőleges, hanem vízszintes helyzetben tároljuk.
2. Miután beragasztóztuk és a gyártó utasítása szerint elegendő ideig pihentettük a tapétát, simítókefével ragasszuk fel a falra. Határozott, de nem túl erős kefemozdulatokkal nyomjuk ki alóla a levegőbuborékokat, nehogy megsértsük közben a mintát; erre különösen figyeljünk az illesztéseknél.
3. Ceruzával jelöljük be a tapétán a mennyezet és a szegélyléc vonalát, emeljük fel a tapétát a falról, majd éles ollóval vágjuk le a felesleget. Használhatunk vágókést (snitzer) is, bár a dombormintákon hamar eltompul a penge, és elszakítja a tapétát. A méretre vágott darabot simítsuk vissza a helyére.

A sérült fűrészporos tapéta hibáinak kijavítása

A fűrészporostapéta ideális megoldás az egyenetlen felületű falak tapétázására, mert eltakarja a hibákat, egyenetlenségeket. Akárcsak a textúrált felületű tapétákat, ezt ollóval vágjuk; a fadarabkákat nehéz lenne snitzerrel elvágni. Ennek a tapétafajtának nagyon előnyös tulajdonsága, hogy a sérült részeket könnyű kijavítani: egyszerűen felragaszthatunk a hibás területre egy ép tapétadarabot, és csak le kell festeni.

Lépések:

1. Acélspaklival távolítsuk el a sérült, meglazult tapétadarabokat; csak a jól letapadt részeket hagyjuk meg, különben festés után felhólyagosodik a tapéta.
2. Vágjunk ki egy darab, a lyuknál kicsivel nagyobb méretű tapétát. Helyezzük a javítandó felületre, majd amilyen pontosan csak tudjuk, tépjük körbe, hogy a lehető legpontosabban illeszkedjen a lyukba.
3. Kenjük be a tapétadarabot ragasztóval, majd az előírt ideig hagyjuk szikkadni. Ezután ragasszuk a helyére, majd a szokásos módon simítókefével nyomjuk ki alóla a levegőbuborékokat. A területet töröljük át tiszta, nedves szivaccsal, és távolítsuk el ragasztómaradékokat.
4. Amint megszáradt a tapétadarab, újra fessük át az egész felületet. Ügyeljünk a felragasztott folt széleire. Festés után szinte észre sem lehet venni a javított részt.

Textúrált felületű tapéta festése

Festéssel még jobban kiemelhetjük a dombormintás felület plasztikusságát. A festés módszerétől függően, teljesen eltérő hatásokat érhetünk el.

Festékleszedés szivaccsal

Ezzel a módszerrel csak a mélyebb részekben hagyjuk meg a festéket. Olyan hatást kelt majd a felület, mintha az alapszínbe ivódott volna be a festék. Selyemfényű emulziós festéket használjunk erre a célra.

Lépések:

1. A textúrált tapétát váltakozó irányú ecsethúzásokkal fessük be.
2. Egy  tiszta, benedvesített szivaccsal töröljük át a felületet; a szivacsot függőlegesen, egyirányban lefelé mozgassuk. Ezt a technikát főleg csíkos tapétáknál érdemes alkalmazni. Befesthetjük azonban a szabálytalanabb mintázatú tapétákat is, ebben az esetben a szivacsot is váltakozó irányban mozgassuk.

Kétféle színhatás

A festékleszedéses technikával tulajdonképpen a domború részekről eltávolítjuk a festéket, így ezeken újra a tapéta eredeti színe fog megjelenni.

Domború részek kiemelése

Ezzel a módszerrel a tapéta domború részeit festjük le, a mélyebb területeken megmarad az eredeti szín. Itt is használjunk selyemfényű emulziós festéket.

Lépések:

• Mártsuk be az ecsetet a festékbe, majd töröljük le az ecsetről a festékfelesleget egy tiszta törlőkendővel.
• Könnyed, vízszintes ecsetmozdulatokkal hordjuk fel a festéket, az ecset hegye éppen csak érintse a kiálló dombormintázatot.
• Mindig egy-egy kisebb területen O dolgozzunk, és lépésenként haladjunk tovább a felületen.

A festett és tapétázott felületeken összhangban kell lenniük a színeknek és a mintáknak. Ha ötvözzük a két technikát, érdekes felületeket hozhatunk létre, és a színek és minták terén is új lehetőségek nyílnak. Ebben a cikksorozatban bemutatunk néhány módszert, és ezek nyomán magunk is vállalkozhatunk újabb változatok kipróbálására.

Melyik kombinációt hol alkalmazzuk?

A festést és tapétázást a lakás bármely területén remekül ötvözhetjük. Egyes helyiségekben azonban kimondottan érdemes ezen variációkat alkalmazni.

Festhető tapéták

A textúrált felületű és a festhető tapéták jelentik az átmenetet a festés és a tapétázás között. Ezek felülete általában dombormintás, ezért felragasztva plasztikus, térhatású felületet képeznek. Egyenetlen falakon különösen érdemes ezeket a tapétákat használni, mert jól eltakarják a hibákat. Hagyhatjuk őket festetlenül.

• Visszafogott összhatás: ha világosabb színnel festjük le a tapétát, plasztikusabb, mégis egyszerűbb, visszafogottabb hatású lesz a felület. Itt csak a fal alsó részét tapétázták, majd szegéllyel zárták le, így sokkal karakteresebb lett a végeredmény.
• Színes felületek: ha erőteljesebb színekkel festjük le a tapétát, jobban kiemeljük a felület mintázatát. Emulziós festékkel nagyon tartós és könnyen tisztítható lesz a felület.
• Alapmintázat (kép lent): a legelterjedtebb dombormintás felületű tapéta a fűrészportapéta; durva, egyenetlen felületű falakra a legjobb megoldás. Önmagában eléggé hétköznapinak tűnhet, de a megfelelő kiegészítőkkel nagyon dekoratív.

A falszegélyek dekoratív felületlezáró elemek, amelyeket tapétázott vagy festett falfelületre is felragaszthatunk. A szegély pontos helyétől függ, hogy hogyan kell felrakni.

Szegély felragasztása a mennyezet alá

Ide a legkönnyebb felragasztani a szegélycsíkot, mert a fal felső éle vezetőként szolgál. A szegélycsíkokat speciálisan erre a célra alkalmas ragasztóval kell rögzíteni; ez erősebb, mint a közönséges tapétaragasztó.

Lépések:

• A mennyezet festésénél az ecsettel kicsit menjünk túl az élen, hogyha esetleg egyenetlen a faléi vonala, a fal színe ne látsszon ki a szegély mögül.
• A tapétához hasonlóan hajtogassuk harmonikába a szegélycsíkot. A falsík vonalát vezetőként használva ragasszuk fel a szegélyt, közben simítókefével nyomjuk a helyére, kinyomva alóla a levegő-buborékokat.

Szegélycsík felragasztása tapétára: a tapéta mintázatához igazodva általában könnyű pontosan vízszintesen felragasztani a szegélyt.

Ha nem mintás a tapéta, ceruzával húzzuk meg a szegély helyének vonalát.

A falfelület osztására szolgáló mintás szegélyek

Ha nem a fal tetejére, hanem egy tetszőleges magasságban ragasztjuk fel a szegélyt, a sarkok kialakítására kell fokozottan ügyelnünk. Soha ne próbáljunk egy hosszú csíkot egy ütemben felragasztani, mert száradás közben zsugorodni fog, és óhatatlanul elválik a faltól. A helyiség minden falára külön-külön egy csíkot ragasszunk fel, a mintákat pontosan illesszük a sarkokban.

Lépések:

1. Körben az egész helyiségben húzzunk a falon a megfelelő magasságban szintező mellett egy vízszintes vonalat.
2. A ceruzavonalat követve ragasszuk fel a szegélyt; erősen nyomjuk be a falsarokba, és egy kis darabot hajtsunk rá a másik falra.
3. Ragasszuk fel a másik csíkot is; kicsit fedje át az előzőt. Ezután ceruzával húzzuk be a falsarok vonalát, majd emeljük fel a szegélyt a falról, és a felesleges részeket vágjuk le ollóval.
4. Simítsuk vissza a szegélyt a helyére, és a felesleges ragasztót töröljük le nedves szivaccsal.

A lépcsők tapétázásánál a kérdés az, hogy hogyan tudunk dolgozni a nehezebben hozzáférhető helyeken is. Fontos, hogy stabil, biztonságos munkaállást készítsünk, melyről a mögöttes helyeken is tudunk dolgozni. Emellett még számos egyéb szempontot is figyelembe kell vennünk, mielőtt nekifognánk a lépcső környékének tapétázásának.

A munkaállás kialakítása

A lépcsőházak tapétázásakor az elsődleges szempont mindig a biztonság legyen! A munka megkezdése előtt ellenőrizzük az állás teherbírását és stabilitását.

A tapétázási munka során ezekkel a szerelvényekkel lépten-nyomon találkozunk, ezért érdemes elsajátítani a körültapétázásuk helyes módját. Mint minden elektromos szerelvény esetében, a munka megkezdése előtt itt is kapcsoljuk ki az áramot a főkapcsolónál.

Lépések:

1. Függesszük a tapétalapot a kapcsoló elé, majd lazán nyomkodjuk be a kapcsoló élei mentén.
2. Ceruzával jelöljük be a tapétán az aljzat sarkait, Vigyázzunk, nehogy elszakadjon vagy meggyűrődjön a tapéta!
3. Tapétavágó ollóval átlósan vágjuk át a tapétát a négyzet átlói mentén a bejelölt pontokig.
4. Óvatosan vágjuk le a háromszögletű tapétadarabokat, hogy egy, az aljzatnál kicsit kisebb méretű négyzetet kapjunk.
5. Lazítsuk meg az aljzat tartócsavarjait, amíg az el nem válik a faltól.
6. Óvatosan elfordítva az aljzatot, húzzuk át a tapétán kivágott nyíláson, hogy a tapéta vágott széle alája kerüljön.
7. Újra állítsuk vissza az eredeti helyzetbe az aljzatot, majd húzzuk meg a tartócsavarokat. Száraz törlőruhával töröljük le a ragasztófoltokat. Az áramot csak a teljes száradás után kapcsoljuk vissza!

Fali szerelvények

A legtöbb fali szerelvény körüli tapétázásnál az előző módszert, vagy azok kombinációit kell alkalmazni. Ha lehetséges, vegyük le a szerelvényt, de mindenképpen lazítsuk meg, hogy alája tudjunk dolgozni.

A radiátorok környéke

A radiátor körüli tapétázás elég körülményes munka. Sok türelmet és találékonyságot igényel. Ne feledjük, a fűtőtest mögötti terület nem látható; koncentráljunk tehát a körülötte levő látható részekre.

Lépések:

1. Lógassuk le a tapétalapot a radiátor előtt. A radiátort tartó elemek helyének megfelelően vágjunk hasítékokat a tapétába.
2. Radiátorfestő hengerrel simítsuk a helyére a mögöttes tapétát, ügyelve rá, hogy a hasítékok a tartóelemek vonalába essenek.

A radiátor leszerelése

Ehhez a munkához célszerű gondoskodni szakszerű vízszerelésről. A radiátorral együtt szedjük le a tartóelemeket is, csak a csavarok maradjanak a helyükön.

Simítókefével simítsuk a tapétát a csavarokra; hagyjuk, hogy ezek átlyukasszák a tapétát. Ezután csavarjuk ki a csavarokat, majd szereljük vissza a tartóelemeket.

Egyéb szerelvények

Bármilyen, egyéb az eddigiektől némileg eltérő feladattal kerülünk szembe, gondos körültekintéssel könnyen megbirkózhatunk vele. Az alábbiakban a leggyakrabban előforduló szerelvények körüli tapétázáshoz adunk némi segítséget.