Fürdőszoba átalakítása - 41. oldal

használjuk. Az akrilfestékeket színező-pasztával lehet keverni. Felhordásuk könnyű, ugyanakkor káprázatos felületeket lehet velük készíteni. Legjobbak a selyemfényű emulziós festékek, ezekkel készíthetjük a legtartósabb felületkezelést.

Dörzsölés

A dörzsölés az egyik legegyszerűbb technika. Emellett nagyon szép, életteli felületeket készíthetünk ily módon. Ideális megoldás kissé egyenetlen falfelület esetén, mert kihangsúlyozza a rusztikus összhatást, és kellemes hangulatot eredményez.

Lépések:

1. Festőecsettel változatos irányú ecsetvonásokkal hordjuk fel a festéket. Egyszerre kb. 1 m² felüle­ten dolgozzunk, különben a festék hamar megszárad.
2. Tiszta, erősen kicsavart ronggyal szedjük le a felesleges festéket, kihangsúlyozva így a felület esetleges egyenetlenségeit. Az eltávolított fes­ték mennyiségét tetszés szerint hatá­rozzuk meg, attól függően, hogy mennyire sötét vagy világos tónust szeretnénk.

Hangulatos szobabelső

Az egyszerű és viszonylag kevés gyakorla­tot igénylő technikával hangulatos felület­kialakítást készíthetünk.

Rongytechnika

A különféle festési technikákat akár kombinálhatjuk is egymással, így még egyedibb lesz az összhatás. A fürdőszobában különösen érdemes kísérletezni, a viszonylag kis falfelületek miatt ugyanis gyorsan látni fogjuk a végeredményt.

Lépések:

1. Hordjuk fel az alapozófestéket, majd várjuk meg, amíg megszá­rad. Nagyon halvány függőleges ceruzavonalakkal osszuk egyenlő sá­vokra a felületet. A sávok éleit a ké­pen látható módon ragasztószalaggal határoljuk el.
2. A festék felhordása előtt helyez­zünk a kezünk ügyébe egy pár benedvesített, összecsavart rongydarabot. Ezután egyszerre két-három sávot fessünk ki; ne fessük be egy­szerre végig a teljes csíkot, mert a festék gyorsan szárad.
3. Csavarjuk virsliformába a ron­gyot, majd görgessük le a festett felületen. Minden sávot külön ronggyal készítsünk, és mindig öblítsük ki a rongyot, mielőtt az új csíkon dol­goznánk. A teljes felület elkészítéséig ismételjük a folyamatot, végül távolít­suk el a felragasztott papírcsíkokat.

Csíkos fal

A szabályos csíkozás és a vidám, rongytechnikával készült festés kombináció­jával tiszta, egyedi falfelü­letet kapunk.

A tapétát a fürdőszobában a szokásos módon kell felrakni, itt azon­ban tekintettel kell lenni néhány különleges szempontra is. Csak így viseli majd el a tapéta a nedves levegő okozta terhelést. Érdemes a vinilapétát választani, bár másfélét is használhatunk.

Felragasztás csempézés előtt

A tapétát érdemes a csempézés előtt felragasztani. Nem feltétlenül kell így eljárni, ugyanakkor a kielégítő, tartós végeredményhez érdemes a következő sorrendet betartani.

Lépések:

1. Vízszintes ceruzavonallal jelöljük be a leendő csempeburkolat felső síkjának végleges helyét. Ragasszuk fel a tapétát, alsó szegélye 12 mm-rel a kijelölt vonal alatt legyen.
2. A tapétázás elkészülte után fel­helyezett csempeburkolat kissé rátakar a tapéta alsó szegélyére, így az nem tud felpöndörödni a fürdő nedves levegőjének hatására sem.

Speciális ragasztás

• Ragasztott tapéták: Ha olyan tapétát választunk, amelyhez külön tapétaragasztó szükséges, az aján­lottnál kissé sűrűbb keveréket ké­szítsünk, így a tapéta erősebben fel­tapad a falra, ami meghosszabbítja az élettartamát.
• Öntapadós tapéták: Egy átlagos helyiségben az előzetes áztatás elég erős tapadást hoz létre, a fürdőben azonban érdemes kiegészítő rögzí­tést alkalmazni. Bár az öntapadós tapéta hátoldala be van ragasztóz­va, kezeljük úgy, mint a sima tapé­tát. Ne áztassuk vízbe, hanem ken­jük be a hátoldalát normál tapéta­ragasztóval, majd amikor az átitatta a papírt, ragasszuk a falra.

Tapétázás profi módra

A tapétázás általános alapelvei mellett egy fürdőszobában be kell tartanunk néhány speciális szabályt is. A munka folyamán mindig kövessük a gyártó uta­sításait. Csak kellően átáztatott tapétát ragasszunk fel. A tapétázás megkezdé­se előtt minden szükséges eszközt helyezzünk a kezünk ügyébe. Munka köz­ben igyekezzünk tisztán tartani a terepet, és ami a legfontosabb, folyamatosan ügyeljünk a minták pontos illesztésére, és arra, hogy minden tapétacsík ponto­san függőleges legyen.

Sarkok: A tapétacsíkot a szokásos módon rakjuk fel, majd még szára­dás előtt hajtsuk vissza a saroknál az átlapolást, és kenjünk alá még ragasztót. Így különösen erős lesz a tapadás. Nedves szivaccsal töröl­jük le a felesleges ragasztót.

Lakkozás: A nem vinil tapétákat érde­mes lelakkozni, így tartós és ellenálló felületet kapunk. Egyes vinil tapéták felülete szintén alkalmas lakkozásra, de érdemes ezeknél egy kis területen előzetes próbát végezni.

Ablakok: A fürdőszobaablak környé­kén gyakran tapasztalható páralecsa­pódás, s emiatt a tapéta felpöndö­rödhet. A tapéta és a keret találkozási pontjainál vigyünk fel szilikontömítőt, így megakadályozhatjuk a felpöndörödést.

Szegélyléc: A szegélyléc és a tapé­tázott falfelület találkozásánál vigyünk fel szilikontömítőt, a száradása után a megszokott módon fessük be a sze­gélylécet. A tömítés megakadályozza a tapéta felpöndörödését.

Amikor a régi csempeburkolatot szeretnénk feldobni, a matricázás és stencilezés az ideális megoldás. Bár a matricák kevésbé tartó­sak, mint a mázas csempefelület, napjainkban azonban jelentősen javult ez a tulajdonságuk, így tökéletesen elfogadható díszítésnek számítanak.

Matricák felhelyezése

A matricák elég sérülékenyek, ezért nagyon óvatosan kell dolgozni velük. A gyártók utasításai az egyes típusoknál némileg eltérhetnek, az itt bemutatott módszer azonban elég általánosnak tekinthető.

Lépések:

1. A matricával díszíteni kívánt csempét enyhe mosószeres oldattal tisztítsuk meg, majd öblítsük le. Várjuk meg, amíg megszárad.
2. Kb. 20 másodpercre hátlapjával együtt áztassuk forró vízbe a mat­ricát, majd nyomjuk a csempére a kí­vánt helyzetben. A matricának simán le kell jönnie a papírról. Még nedve­sen igazítsuk meg, ha szükséges, mi­előtt kiszárad és végleg megtapad.
3. Száraz ronggyal nagyon óvato­san ütögetve itassuk le a matrica felületét, hogy eltávolítsuk belőle a levegőbuborékokat és a felesleges nedvességet.

Stencilezés

Szinte bármilyen festékkel stencilezhetünk – a tartós végeredmény titka az utó­lagos felületkezelés. Stencilezés előtt alapozhatjuk a csempét, de ilyen kis terület festésénél ez nem feltétlenül szükséges. Stencilezés előtt tisz­títsuk meg a felületet, és hagyjuk megszáradni.

Lépések:

1. Ragasszuk a stencilező sablont a csempe felületére.
2. Hordjuk fel a festéket stencilező-ecsettel, rövid, ütögető mozdula­tokkal. Az ecsetet igyekezzünk a fe­lületre merőlegesen tartani. A festék­be mártott ecsetről töröljük le a feles­leget, mert ha túl sok festéket hordunk fel, befolyhat a sablon alá, tönkretéve így a képet.
3. Óvatosan szedjük le a sablont, és várjuk meg, míg a festék meg­szárad. Közben mossuk le a sablont, és szintén hagyjuk megszáradni. Ezután ragasszuk vissza a sablont, majd hordjunk fel a kép felületére kerámialakkot, szintén a stencilező-ecsettel. A kép teljes felületét lakkoz­zuk. Végül távolítsuk el a sablont, és hagyjuk megszáradni a képet.

Különleges megoldás a festett csempeburkolat. Bár a festett felület kevésbé tartós és kopásálló, mint a mázas csempe, amennyiben nincs kitéve állandó nedvességnek, kellően hosszú élettartamú lehet.

Gyorsan kiszámolhatjuk, itt mennyi csempét vegyünk!

A csempefelület alapozása

Festés előtt a csempeburkolat felületét kellően elő kell készíteni, csak így ta­pad meg rajta a festék. A munka megkezdése előtt ellenőrizzük, hogy a fuga egyenletesen van-e töltve vagy nincs-e a felületen törött csempe.

Lépések:

1. Enyhe mosószeres vízzel tisztít­suk meg a felületet, majd öblítsük le. Hagyjuk a teljes felületet megszá­radni.
2. Csiszolópapírral dörzsöljük át a teljes felületet. Ezzel érdessé tesszük a sima mázat, így jól tapad majd a festék. Csiszolás után újra tö­röljük át nedves szivaccsal a felületet, és ismét várjuk meg a száradást.
3. Megfelelő alapozóval fessük le a felületet, és hagyjuk megszá­radni. Ezt a fajta festéket kifejezetten azért fejlesztették ki, hogy kellő ta­padást biztosítson a fedő festékré­tegnek.

Minták készítése

A legtöbb festékfajtát bátran felhasználhatjuk, hogy elkészítsük vele a kiválasztott mintát és színt. Fontos azonban, hogy alaposan lelakkozzuk a kész felületet. Egyszínű helyett bátran készítsünk mintás felületet. A hagyományos sakktáblaminta egyszerű, de annál hatásosabb megoldás.

Sakktáblaminta készítése: A meg­felelően alapozott felületet fessük be fehér emulziófestékkel, majd fessük meg a fekete sakktáblamintázatot. A festék száradása után a teljes felü­letet lakkozzuk le, így biztosítva an­nak kellő védelmét.

Kerámiafesték használata

Merészebbeknek ajánlható a kerámiafestékkel készült díszítés. A kis, kézzel festett motívumok sem kerülhetnek folyamatosan nedvességnek kitett helyekre.

Lépések:

1. Ceruzával másoljuk át a mintát a csempére. Az átütőpapírral má­solt rajzot ragasszuk fel a csempére, ügyelve a szimmetrikus elhelyezésre. A lap ceruzás fele nézzen a fal felé. Satírozzuk a rajz hátoldalát, hogy a ceruzavonalak átnyomódjanak a csempére.
2. Szedjük le a papírt, majd gondo­san dolgozva fessük ki a képet kerámiafestékkel. A festék száradása után a teljes felületet lakkozzuk le, így védve a mintát.

Ha a falat csak részben csempézzük (itt egy egyedülálló segítséget talál a megfelelő mennyiség kiszámítására), a csempeburkolatot festéssel vagy tapétával kombinálhatjuk. Egy ilyen burkolat készítésekor szük­ség van a csempézéssel kapcsolatos összes alapszabály ismeretére.

Lépések:

1. A padlóburkolat szegélyléce fölé szegezzünk vízszintes vezetőlé­cet. Az első csempesor és a szegély­léc közötti hézag mérete körülbelül feleljen meg fél csempeszélességnek. Ne legyen túl keskeny a hézag, mert ilyen méreteket nehéz levágni. A sa­roknál szegezzünk fel egy függőleges vezetőlécet is. Hordjunk fel ragasztó­habarcsot egy kb. 1 m²-es felületre, majd kezdjük el felrakni a csempéket. Az egyenletes hézagképzéshez hasz­náljunk távtartó kereszteket (amelyek különböző méretekben kaphatók).
2. Amikor elkészültünk a fallal, szed­jük le a függőleges lécet, majd töltsük ki a sarok melletti hézagot fél­bevágott csempékkel. A darabolás­hoz filctollal jelöljük be a levágandó részt, majd a vonal mentén karcoljuk be a lapot. Bekarcolás után helyez­zük fel a lapot a csempevágó bekar­coló kereke fölé, a vezetősín alá. A bekarcolt vonal pontosan a két sín közé essen. Egyenletesen lefelé nyom­va törjük el a lapot a vonal mentén.
3. A félbevágott lapok hátoldalát kenjük be ragasztóval, majd il­lesszük a sarokéi mellé. Figyeljünk rá, hogy a vágott él kerüljön a sarokba. Az egyenletes hézagokat távtartó ke­resztekkel érhetjük el.
4. Amikor elkészült a kívánt magas­ságú csempeburkolat, következ­het a szegélyelemek felrakása. Spaklival bőségesen kenjük be szegély­csempék hátoldalát ragasztóval, majd helyezzük fel azokat a falra.
5. Az itt bemutatott profilléceket a saroknál gérbe vágva kell fel­helyezni. Végezzük el a szükséges méréseket, helyezzük gérvágó ládába a csempét, majd csempevágó fűrésszel vágjuk le.
6. Helyezzük fel az elvágott csem­pét a sarokba, majd folytassuk a szegély felrakását. A szegély elkészülte után várjuk meg, amíg a ra­gasztó megszárad, és csak ezután kezdjünk fugázni.

Szegélycsempék

A szegélycsempékből kira­kott sáv remekül feldobja a nem teljes falmagasságban készült burkolatot. Az itt látható egyszerű, kiegyensúlyozott szín­kombináció pihentető atmoszférát teremt.

Szinte biztos, hogy egy fürdőszobában valahol található csempe­burkolat. A megfelelő minőségű és mennyiségű (mennyiség kiszámításához itt talál nagyon hasznos információkat) burkolatot csak akkor tudjuk elké­szíteni, ha tisztában vagyunk néhány alapszabállyal. A titok nyitja a fe­lület megfelelő előkészítése, a csempék felrakásának megfelelő helyen való elindítása, és a helyes felrakási mód.

A felület előkészítése

A különféle felülettípusok más-más előkészítést igényelnek. Sokkal nehezebb felrakni a csempét, és a végeredmény is kevésbé tetszetős, ha nem kellően előkészített felületen dolgozunk.

[table id=347 /]

A munka sorrendje

Minden egyes fürdőszoba kialakítása más, mégis van néhány alapszabály, amelyet érdemes követni. Az itt látható példáknál a számozás sorrendjében burkoljuk a felületeket, mindig alulról felfelé haladjunk.

A helyes munkamódszerek elengedhetetlen feltétele a megfelelő minőségű végeredménynek. Fontos, hogy minden szerszámot rendeltetésének meg­felelően, helyesen használjunk. Míg néhány eszközt általános helyeken, máso­kat csak speciális célokra használhatunk. A festés megkezdése előtt a felületet minden esetben elő kell készíteni, és meg kell tervezni a munka menetét.

A környező felületek letakarása

Festés előtt a környező felületeket gondosan le kell takarni, mert a festékcseppeket nagyon nehéz eltávolítani. A festékszennyeződés a padlóburkolatot akár tönkre is teheti. Célszerű mindent letakarni nejlonfóliával, a csempeburkolatot és a szerelvényeket azonban még külön is takarni kell.

Csempék lefedése: A festőhenger minden felületet befog, például a csempék felső peremét is, ezért ezt a részt takarjuk le ragasztószalaggal.

Szerelvények, szaniterek: A sza­bálytalan formájú berendezési tár­gyakat különösen nehéz letakarni. Érdemes vékony műanyag fóliát ra­gasztani ezekre a bonyolultabb felü­letekre.

Festési módok

A különböző festési módoknak megvannak a maguk előnyei és hátrányai (l. Az alábbi táblázatot). Válasszuk a nekünk leginkább tetsző, és az adott helyre legmegfelelőbb megoldást.

[table id=346 /]

A fürdőszoba falai befolyásolják leginkább a helyiség hangulatát, ezért az anyagának kiválasztása mindig nagyon gondos mérlegelést kíván. Itt is igazak a felü­letkezelés általános szabályai, azonban néhány egyedi szempontot mégis figyelembe kell venni. A fürdőszo­bában fellépő igénybevételeknek legjobban a csem­peburkolat felel meg. A tapétához és a falfestéshez csak megfelelő strapabíró változatok választhatók.

Válasszunk stílust!

Sokszor az egész fürdő stílusát meghatározza a burkolat, legyen az csempe, tapéta vagy festés. Az erőteljes mintázathoz a helyiség összes többi berendezési tárgyának is alkalmazkodnia kell. A kellemes összhatás titka, hogy megtaláljuk az egyensúlyt a hangsúlyos elemek és az apró részletek között.

Tapétázás: Egy kicsi, szűkös helyiséget leg­könnyebben tapétázás­sal dobhatunk fel. Für­dőszobában érdemes műanyag tapétát alkal­mazni, mert az strapa­bíró és könnyen tisztít­ható. Egy fürdőben különösen fontos, hogy a tapéta mindenhol, főleg a szegélyeknél tökéletesen le legyen ragasztva.

Festett falak: A falak átfestésével villámgyor­san átalakíthatjuk a für­dőt. Az esetleges fabur­kolatokat szintén könnyedén átfesthetjük, hogy harmonizáljon a falak színével. Ma már annyira hatalmas a kereskedelemben a szín­választék, hogy előbb-utóbb biztosan megta­láljuk a nekünk tetsző árnyalatot. A kék szín azonban mindig nyerő, mert friss, tiszta hatást kelt.

Csempeburkolat: A csempe a legideáli­sabb fürdőszobai bur­kolat, mert könnyű tisz­tán tartani, különösen kopásálló és tartós. A csempeburkolat kü­lönlegesen szép lehet, és sok-sok évig az is marad. A kékhez hasonlóan a zöld külön­böző árnyalatai is re­mek választásnak bizo­nyulhatnak, különösen a nagyobb fürdőkben.

Mit hol alkalmazzunk?

A különféle fürdőszobákban, illetve annak egyes részein más és más burkolatot érdemes alkalmazni. Fontos, hogy ismerjük az egyes burkolóanyagok tulajdonságait, csak így tudjuk kiválaszta­ni a célnak leginkább megfelelő anyagot.

Csempék

A csempe szinte bár­milyen fürdőszobai felü­letre ideális burkoló­anyag. Érdemes azon­ban alaposan megfon­tolni, hogy milyen mé­retű, formájú, színű és felületminőségű fajtát választunk.

Festés

A festés a legegysze­rűbb felületképzés. A festék készen besze­rezhető, és használata is rendkívül könnyű. Fontos azonban, hogy mindenhol az adott cél­ra legmegfelelőbb fes­tékfajtát válasszuk, különösen igaz ez a für­dőszobákra.

Tapéta

Amennyiben a megfelelő tapétát választjuk és be­tartunk néhány alapsza­bályt, tapéta is remekül használható a fürdőszo­ba burkolására.

A mosdókagyló alatti terület gyakran kihasználatlan. Érdemes ide komplett, a mosdókagylót is magába foglaló szekrényt beépíteni. Ennél egyszerűbb megoldás, amikor függönnyel egyszerűen eltakarjuk a kagyló alatti teret. Ehhez a megoldáshoz mindössze egy vagy két meg­felelő méretű függönyre, és tépőzáras ragasztószalagra van szükség.

Lépések:

1. A mosdókagyló oldalára kb. 5 cm-rel a pereme alatt ragasszunk tépőzáras ragasztószalagot. Bár a kagyló íves alakja ezt kissé megne­hezíti, igyekezzünk simán, gyűrődés­mentesen és a karimával pontosan párhuzamosan elhelyezni a ragasztó­szalagot. Bár a kisebb egyenetlensé­geket a függöny is elfedi majd.
2. A tépőzáras ragasztószalag má­sik felét erősítsük a függönyhöz, és ezzel helyezzük fel a függönyt a kagylóra. Ezzel a megoldással könnyen lehet majd a tisztításhoz levenni a függönyt.

SZEKRÉNYBE ÉPÍTETT MOSDÓKAGYLÓ

A mosdókagylóval egybeépített szekrény az előzőnél jóval bonyolultabb megoldás, elkészítése is nagyobb gyakorlatot és ügyességet igényel. A rendkívül dekoratív végeredmény azonban megéri a fáradtsá­got. Emellett ez a megoldás igen praktikus tárolóhely is egyben.

Tároló a kád mögött

A kád környékén gyakran maradnak kihasználatlan helyek, amelyek remekül felhasználhatók tárolásra. Ahelyett, hogy végig bebur­kolnánk ezeket a zugokat, tegyünk ide ajtót, és a mögöttük levő részt használjuk ki. Az ilyen szekrényt mindig a kád adottságaihoz igazodva alakítsuk ki (l. Lentebb). Van azonban néhány szempont, ame­lyekre mindenképpen tekintettel kell lennünk.

Ajtópántok

Fontos, hogy a szekrény ajtaja pontosan a nyílásba illeszkedjen, és egy síkba legyen a körülötte lévő felülettel. Használjunk síkban fekvő ajtópántokat, ame­lyeket viszonylag könnyű felszerelni. Az ilyen pánt teljesen végigfut az ajtó éle mentén.

Lépések:

1. Vágjuk ki a kívánt méretű ajtólapot, majd függőlegesen fogjuk be egy munkapadba. Fűrészeljük le a kívánt hosszúságú pántot, majd illesszük a lap élére, és ceruzával jelöljük ki azon a furathelyeket.
2. Vegyük le a pántot, majd fúrjuk ki az ajtólapon a csavarhelyeket.
3. Tegyük vissza a pántot, és csa­varozzuk a helyére. Fogjuk oda az ajtót a helyére, és itt is jelöljük be, majd fúrjuk ki a csavarhelyeket.

Felső nyílású tároló:

Oldalt nyitható ajtó

Kampók és fogasok

A fogas ideális fürdőszobai tárolóeszköz, hiszen egyszerűen rá­akaszthatjuk a törülközőket, fürdőköpenyeket és egyéb holmikat. A fogast általában az ajtóra, a sarokba, vagy más félreeső helyre szerelik. A sima fa rudakból készített fogas még a fürdő dísze is lehet.

Lépések:

1. Vágjunk le egy 12,5 x 2,5 cm ke­resztmetszetű lécből 60 cm hosszú darabot, majd osszuk öt egyenlő, 12 cm-es részre. Ceruzával jelöljük ki a szakaszokat, majd húzzuk meg a hosszanti szimmetriatengelyt.
2. A leendő fogasok átmérőjének megfelelő fúrófejjel fúrjunk lyu­kakat a jelölővonalak metszéspontjában. A fúrófejet tartsuk enyhén megdöntve mind a négy lyuknál. Próbáljuk meg nem teljesen átfúrni a deszkát.
3. Fűrészeljünk le négy, egyenként 15 cm-es fa rudat.
4. A rudak végeit bőségesen kenjük be ragasztóval.
5. Óvatosan illesszük a rudakat a lyukakba.
6. Még száradás előtt töröljük le a felesleges ragasztót. Festés előtt hagyjuk teljesen megszáradni a ragasztási helyeket.

FÜRDŐSZOBA-FELSZERELÉSEK

A befestett, és helyére szerelt fogas bár­mely fürdőszoba dísze lehet, és ideális tárolóhelye a különböző fürdőszobai­ kellékeknek.

Polc és törülközőtartó

Egy hagyományos polcot vagy törülközőtartót úgy is elkészíthetünk, hogy az egyedi megjelenésével az egész fürdő dísze legyen. Szó­rakoztató dolog eljátszadozni az ötletekkel. A tervezési szabadság korlátlan, így bátran kipróbálhatunk valami egyedi, teljesen új megoldást.

Fogmosópohár tartó

A fogmosópohár tartó ötlete nem nevezhető forradalmi újdonságnak. Néhány egyszerű ötlet azonban (az egyszerű, szögletes megjelenésű polc és a metálfényű festék) ezt a hétköznapi berendezési tárgyat is egyedivé teheti. Ennél a kialakításnál fontos, hogy a fogmosópohár kúp alakú legyen.

Lépések:

1. Vágjunk le a kívánt hosszúságban egy 12,5 x 2,5 cm keresztmetsze­tű gyalult puhafa deszkát. A polc bal oldalán rajzoljuk körbe a fogmosó­poharat. Szintén rajzoljuk a deszkára a két kiszabandó, háromszögletű tartót (l. Kép).
2. Dekopírfűrésszel vágjuk ki a két konzolt és a pohártartó lyukat. Utóbbihoz először fúrjunk egy lyukat a felrajzolt körvonalon, majd ebbe beleillesztve a fűrészlapot kezdjük meg a vágást. Rögzítsük a konzolt és a polcot is a falhoz.

FOGMOSÓTARTÓ

Ez a helyiség színeivel harmonizáló, minimalista polc bármilyen fürdőszo­ba dísze lehet.

Törülközőtartó rács

Egyedi törülközőtartót készíthetünk a vízvezetéknek használt vörösréz csövek­ből. Könyök- és T csatlakozók és egyenes csövek variálásával tetszőleges alak­zatot készíthetünk. Az illesztésekhez fémragasztót használjunk.

Lépések:

1. Döntsük el, hogy mekkora lesz a törülközőtartó, majd vágjuk le a csöveket. Csővágót vagy éles fémfűrészt használjunk.
2. Ragasszuk a csövek végeire a T és a könyökcsatlakozókat. El­lenőrizzük, hogy kellően erős-e a kö­tés. A felesleges ragasztót töröljük le.
3. A fallal érintkező T csatlakozókat fúrjuk ki, majd rögzítsük a helyük­re, csak ezután állítsuk össze a vázat, így nem lesznek látható rögzítések. Használatba vétel előtt a rézfelület védelme céljából a teljes törülköző­tartót fessük le jó minőségű színte­len lakkal.

LÉPCSŐS RÁCS

Esetünkben az egymás alatti csövek egyre rövidebbek, így ferde kialakítás jön létre, ahol a fellógatott törülközők nem érnek egymáshoz, így gyorsabban száradnak.

Egy polcot a fal helyett a mennyezetről is lelógathatunk. Ennél a meg­oldásnál elengedhetetlen, hogy kellően stabil függesztési pontot ta­láljunk, mivel ez hordozza a polc teljes tömegét. Ha ezt a problémát meg­oldjuk, rendkívül tetszetős hatású tárolót készíthetünk, ahol külön polctartó elem nem zavarja az összképet.

Lépések:

1. Egy 12,5 x 2,5 cm-es gyalult puhafa deszkából vágjunk le három, egyenként 45 cm hosszú darabot. A deszkavégekbe csavarjunk be két-két szemes facsavart, a deszkaszé­lektől 12 mm-re.
2. Egy láncból drótvágóval vágjunk le 90 cm hosszúságú darabokat.
3. Kampóval rögzítsük a lánc leg­utolsó szemét a szemes csava­rok egyikéhez. Mérjünk ki a láncon 20 cm-t, majd ennél a pontnál erősít­sük a második, majd újabb 20 cm-re a harmadik polchoz. Az itt bemuta­tott láncnál 20 cm pontosan 20 lánc­szemnek felel meg, ami megkönnyíti a mérést.
4. Ha álmennyezetünk van, keres­sünk a mennyezet alatt egy tartó­elemet (falécet). Csavarhúzóval vagy árral keresgéljünk. Lehetőleg a faltól maximum 1,5 cm-re eső pontot igye­kezzünk találni, így a fal oldalirányban megtámasztja majd a polcot.
5. A kijelölt pontba csavarjunk be egy nagyméretű kampót (csillár­kampó). Ellenőrizzük, hogy kellően stabil-e. A keresgéléskor keletkezett felesleges lyukakat tüntessük el. A négy lánc utolsó láncszemeit akasszuk a kampóba.

LELÓGATOTT POLCOK

Az elkészült polc bőven kárpótol majd a munka fáradságáért. A polcokat egyszerű, színes páccal érdemes felületkezelni.