A szakértők tűzveszélyre figyelmeztetnek a hőszigetelésnél!
A kormány milliárdos összegekkel támogatja a hőszigetelést. De most épp az építésügyi miniszter szakértői kongatják a vészharangokat a SPIEGEL információi szerint: a sztiropor szigetelőtáblák rendkívül gyorsan tüzet fognak.
Kép: épülettűz a sauerlandi Arnsbergben: veszélyes hőszigetelés
Hamburg – Azoknál a házaknál, amelyek homlokzatát sztiroporból készült összetett hőszigetelő rendszerrel látták el, jelentős tűzveszély áll fenn. Ez derült ki egy a szövetségi tagállamok építésügyi miniszterei számára készült belső elemzésből a SPIEGEL információi szerint. (Londoni tűzvész a szigetelés miatt.)
Ebben egy kísérletsorozat eredményeit ábrázolják, ahol szakértők egy fából készült jászolt gyújtottak fel egy 60 négyzetméter nagyságú, polisztirol szigetelőtáblákkal borított fal előtt. A tűz már
„15 perccel a tűzforrás meggyújtása után teljesen kibontakozott, és erőteljes láng- és füstképződés kíséretében továbbterjedt a teljes falfelületre”
hangzik el a kísérletben.
Az összetett hőszigetélési rendszer „ezt a próbát nem állta ki”. A tűz kialakulásáért az volt a felelős, hogy „a hő miatt megolvadt és lefolyó polisztirol meggyulladhat a tűzforráson”, és hogy
„a tűzterhelés a tűz folyamán tovább növekszik”
Az építésügyi miniszterek szakértői ezért azt javasolták, hogy szigorítsák meg az új építésű épületekre vonatkozó tűzvédelmi előírásokat. Így a jövőben úgynevezett tűzzárak akadályozhatják meg a tüzek ellenőrizetlen továbbterjedését.
A meglévő épületeket mindazonáltal nem kellene utólagosan átalakítani, hangzott el néhány héttel ezelőtt Chemnitzben egy konferencián a részlegvezetőknek szóló jelentésben. Ehelyett kiadnak egy tájékoztatót, amely felszólítja a bérlőket és a tulajdonosokat arra, hogy a tűzveszélyes tárgyakat, például szeméttárolókat távolítsák el az épületek homlokzata mellől. Hungarocelles hőszigetelés mennyire tűzveszélyes?
Forrás: spiegel.de/wirtschaft/service/brandgefahr-bei-fassaden-daemmung-mit-styropor-a-1005722.html
Hőszigetelés: az alacsony energiafelhasználású ház, mint hazugság és csalás! A szigetelőanyagokkal történő hőszigetelés az építész Konrad Fischer http://www.konrad-fischer-info.de szerint minden idők legnagyobb szélhámossága.
„A szigetelőanyagok elméletileg és gyakorlatilag is bizonyított energetikai hasztalanságát – amelyek a fal előtt felgyűlő hőt nem tudja úgy szigetelni, mint ahogy egy duzzasztógát a vizet a túlcsordulásig – szigetelt és szigeteléssel nem rendelkező házak energiafogyasztásának valós összehasonlítási adatai mutatják”
mondja az építész a pressetext részére adott interjúban. Legtöbbször helytelen számítási módszereket használnak, amelyek hibás végkövetkeztetésre jutnak.
A hőszigetelés értelméről vagy értelmetlenségéről szóló vita kiindulópontja a Spiegel http://www.spiegel.de hírmagazinban megjelent „Gyanús éghajlatvédemi ügyletek” című cikk volt. Fischer ebben az összefüggésben olyan valós példákra is utal, mint például az a hannoveri lakókomplexum, ahol egy lakótömböt négy centiméter polisztirolból készült műanyag hőszigetelő védelemmel láttak el. A megtakarításnak 40 év alatt el kellene érnie a 65.000 liter nyersolajat.
„Holott az ilyen jellegű szigetelőanyagok élettartamát a gyártók körülbelül 20 évben adják meg”
mondja Fischer. Az 1989-es évi 0,25 eurós olajár mellett ez kb. 26.000 euró számított megtakarítást jelentett volna, kalkulálja ki az építész.
„Az összeg soha nem indokolta volna az 500.000 eurós beruházást.”
Azonban ami a szakértőket a leginkább zavarja, az az a tény, hogy a szakértő Jens Fehrenberg a nem szigetelt szomszédos épületekkel történő összehasonlítás során felfedezte, hogy egyáltalán nem valósult meg fűtési költségmegtakarítás.
„Ez a történet a szigetelőanyagokkal minden idők legnagyobb szélhámossága”
mondja Fischer. Energiát csak ott lehet megtakarítani, ahol az energiát ténylegesen felhasználták, véli az építész.
„Az egyik legnagyobb hiba a helyiségek hőmérsékletének csökkentése az éjszakai órák folyamán, hiszen így reggel maximális teljesítménnyel kell fűteni.”
Ez egy autó városi fogalomban történő energiafelhasználásval egyenértékű. A hőmérséklet csökkentésének elkerülése az első lényeges intézkedés. A tetőszerkezethez az építész olyan egyszerű anyagokat javasol szigetelésként, mint például a 8-10 centiméter vastagságú masszív fából készült deszka. Fischer a többszörös üvegezésről sincs jó véleménnyel. „Már a szimpla ablaküveg is szigeteli az UV- és az infravörös hősugárzást. Fischer szerint a „tarthatatlan szigetelési magatartás” történelmi feltételhez kötött.
„Akkor jelent meg, amikor az építőanyagipar átállt a készházakra. Ott az egyik intézet jobban fáradozott, mint a másik, hogy felkarolja a témát.”
Az építész az Ausztriában már évszázadok óta hagyományosnak számító masszív falazatú tömbházakat tekinti optimális építési formának. A dél-németországi régióban pedig a bizonyított égetett téglából készült szerkezetre esküszik. A betont építőanyagként nem sokra tartja, mivel a karbonátosodás és a korrózió miatt önmagától megsemmisül.
A fűtésnél Fischer a sugárzó fűtőrendszereket támogatja – legegyszerűbb a szélléc fölé nyitottan elhelyezett fűtéscsövek – kiegészítésként pedig lapradiátorok. Fischer szerint a fűtőrendszerekkel kapcsolatos számításokba a besugárzott napenergiát is bele kellene venni. Végső soron ugyanis ez felelős azért, hogy mekkorára kell tervezni egy fűtőrendszert. Egy ilyen fűtési módszerrel, amely először is a hatalmas meleg levegő veszteséget csökkenti drasztikusan, ténylegesen is lehet energiát megtakarítani.
Forrás: pressetext.com/news/20061031002
Németországot sztiroportáblákba csomagolják. Ez ökológiai szempontból kétséges, abszurd módon drága, és a házak hamarabb tönkremennek. Ezen kívül további kockázatok is fenyegetnek.
Németországot becsomagolják: matrac vastagságú szigetelőtáblák borítják a külső homlokzatokat – minderre ráragasztva az energiarendszer átalakításának fogalmát.
A probléma legfőképpen a túlzásba vitt kültéri burkolatokban rejlett, ahelyett, hogy a belső hőszigetelésre tették volna a hangsúlyt.
„2006 és 2013 között 3,4 millió lakás 150 milliárdos befektetési volumennel részesült támogatásban”
hangsúlyozza a környezetvédelmi miniszter Barbara Hendricks (SPD). És ezt nagyszerűnek találja. Bolond, aki saját maga nem húz hasznot az anyagi támogatásból – amivel ráadásul még valami jót is tesz: Hé, hiszen az éghajlat védelméről van szó! Építészi kritika a műanyag szigetelésekkel kapcsolatosan!
A 2050-es évig 838 – 953 milliárd eurót fordítanak a németországi épületek energetikai korszerűsítésére, jósolja a Prognos Intézet. A KfW bankcsoport támogatást támogatás hátán hajt keresztül az országon az adófizetők pénzéből finanszírozva. A szigetelés vallási tan rangjára nőtte ki magát, az előírásokat állandóan szigorítják – függetlenül attól, hogy Berlinben éppen melyik párt van hatalmon. A piros-feketék május 1-jével kötelezővé tették az energetikai tanúsítvány bemutatását (megszegése esetén zsíros összegű bírságok fenyegetnek), 2016. január 1-jétől az új épületek „hatékonysági standardjait” újabb 25 százalékkal megemelik.
Hiszen senkinek sincs kifogása az energiatakarékosság ellen
A megfelelő fűtés, a jó minőségű ablakok, egy szigetelt tető sosem lehet helytelen. De tényleg segít a felületeket beborító álarccal való eltakarás? A „Neue Zürcher Zeitung“ nevű folyóirat a németekről éppen úgy gúnyolódik, mint „a tömítők és hőszigetelők népe”: szigetelj, vagy halj meg! A Német Építészeti Kamara pedig figyelmeztet: a csúnyaság sem megoldás.
„Ha senki sem akar már egy épületben lakni vagy dolgozni amiatt, mert olyan csúnya, az sem viszi előrébb az éghajlatvédelem kérdését”
….gúnyolódik a szövetségi pártvezető Tillmann Prinz.
A klímavédők azzal érvelnek, hogy az összes energiafogyasztás 40 százalékát az épületek nyelik el. A globális felmelegedés megállításához ezért 2050-re minden háznak klíma-semlegesnek kell lennie. Mivel azonban a háztulajdonosoknak nem elegendő az éghajlat iránt érzett aggodalom ahhoz, hogy lépjenek, a politika a pénztárcával támogatja ezt meg:
„A szigetelés megéri”
Ez hallatszik évek óta az állami propagandagyárból, amelyet beépített segélyszervezetek erősítenek: élen a félig állami tulajdonban lévő Német Energiaügynökség (Dena), mindig azonnal rendelkezésre álló számokkal, emellett saját kútfőből kinevezett klímamentőkkel és fogyasztóvédőkkel. A vegyipar amúgy is mellette van – hiszen sztiroport akar eladni: minél vastagabbat, annál jobb.
Energetikai korszerűsítés: Minden csupán kidobott pénz?
Ez a vegyes színtársulat nem sajnálja magától az interneten a különböző, magukat semlegesnek és függetlennek mutató akciós oldalakat, mellé egy ütőképes lobbi és egy szövetség, amely a sztiroport szemtelen módon „rendszerszintű fontossággal bírónak és elengedhetetlennek” minősíti. A szigetelésből hasznot húzók számára minden esetben megéri a korszerűsítés, na de vajon mi a helyzet a többiekkel? Nem, épp ellenkezőleg, mondja
Konrad Fischer frank építész:
„A szigetelőanyag-ipar hűhójával kapcsolatosan gyakorlatilag semmi sem igaz”
…magyarázza mérgesen a férfi, aki a rádió és a televízió által „a szigetelési őrület elleni harcosként” vált híressé.
Fokozatosan terjed az emberek körében, hogy mennyire kétségbevonható az ökológiai haszon, és milyen ingatag lábakon áll a szigetelés általi garantált hozamról szóló szóbeszéd. Az építészeti kamarák már óva intik tagjaikat a felelőtlen ígéretektől:
„Az elméleti síkon kiszámított energiamegtakarítás döntően sosem úgy következik be”
…mondja egy stuttgarti tisztviselő – amennyiben az ügyfél ezt az építési munkálatokat követően észreveszi, úgy beperelheti az építészt. Az első perek már zajlanak. A háztulajdonosok szövetsége közben már lebeszél a homlokzatok utólagos szigeteléséről: ez gyakorlatilag sosem éri meg.
„Csak akkor javasoljuk a szigetelést, ha a homlokzatot mindenképpen fel kell újítani”
Mondja Corinna Kodim, „Haus & Grund“ energiaszakértője. A mérnöknő amúgy is túlzottnak találja a felhajtást: 12-20 cm vastagságú szigetelőtáblák esetén elérhető az optimális érték, mostanság azonban akár 30 centiméter vastagságban is használják – teljes esztelenség.”
Egy ilyen befektetés legkorábban 50 vagy 60 év múlva amortizálódik – egy vicc. Harald Simons berlini közgazdász professzor pontosan utánaszámolt. Az energetikai korszerűsítés egy katasztrófa, az „erőforrások rendkívül elhibázott csoportosítása”. Népiesebben kifejezve:
„Minden csupán kidobott pénz. Egy glóriával ellátott uzsoraügylet kellős közepén vagyunk”
Az energetikai korszerűsítés ez alapján csak abszurd konstellációk esetén éri meg: Egy olyan romos épületben, ahol a tetőn beesik az eső, őrültek nagycsaládja lakik, amely az összes szobát éjszakánként pokoli melegre fűti fel – ilyen esetben sok mindent ki lehet hozni szigeteléssel. A ház azonban csak egy szerény, négyszögletes doboz lehet – máskülönben a felújítás ismét túl bonyolulttá és ezáltal túlságosan költségessé válik.
Az elméleti megtérülés ugrásszerűen megnő, ha a számolásba a horrorisztikus módon növekvő energiaárakat is figyelembe veszik: Aki abból indul ki, hogy a gáz holnap tízszer ennyibe fog kerülni, az szívesen nyúl a sztiroporhoz. Hogy pontosan hogy fognak 20 év múlva alakulni az olaj- vagy gázárak, természetesen senki sem tudja (a legborúsabb változatok eddig szerencsére elmaradtak).
Az viszont biztos, hogy hogyan változtak az energetikai korszerűsítés költségei: meredeken felfelé. Az ipar és a mesteremberek boldogan fogadják, hogy a politika biztosítja számukra a vevőkört.
„A költségek az egekig érnek”
…támasztotta alá Simons professzor. Egy kazán, amely árának a műszaki fejlődés következtében tulajdonképpen csökkennie kellene, 2000 és 2012 között 48 százalékkal drágább lett.
A háztulajdonos a buta
Ha már egyszer az emberek ennyi pénzt kiadnak, legalább az vigasztalja őket, hogy valami jót tesznek, és ha nem is a világot mentik meg, de legalább növelik a lakókomfortot, ahogy megígérték nekik: Bárcsak így lenne! A szigetelt homlokzatok esetén megnő a penészképződés kockázata, figyelmeztetnek a szakértők. Megtelepednek az algák.
„Ezen kívül a tűzveszélyesség is óriási problémát jelent”
…hangsúlyozza a mérnök Helge-Lorenz Ubbelohde, a Szakértők Szövetségének elnökhelyettese
„A sztiropor erősen gyúlékony. Ha egyszer tüzet fog, akkor a teljes homlokzat leég.”
Amúgy sem igazán környezetbarát ez az anyag. A sztiroport kőolajból állítják elő, és az életciklus végén megsemmisítik, azaz elégetik. És ennek egy egészen banális hátránya van: a sztiropor nem olyan stabil, mint a kő, következményképpen érzékeny a „mechanikai igénybevételre”. Aki a szigetelt külső falra kerti tömlőt szeretne felszerelni, előtte gondolja meg. Ellenségként minden esetben elég néhány játszadozó gyermek, akik köveket dobálnak a házra, vagy a harkályok, akik lyukat kopácsolnak a falba: és már oda is a szép szigetelés.
A foltozás után mindig maradnak hibák, a teljes homlokzat átmunkálása pedig borzasztóan drága. Amennyiben sok gyermek van a közelben, ez az anyag egyáltalán nem ésszerű, illetve az utcák mellett fekvő földszintekhez sem, magyarázza a szakértő Ubbelohde:
„Ettől sürgősen óva intünk mindenkit.”
A buták azonban a háztulajdonosok, a „szigetelésre sok pénzt költenek, és a házukat sokkal gyakrabban kell javítani”, panaszolja az egyesületi tag Corinna Kodim.
„A házak tartóssága drasztikus módon lerövidül.”
A 17. és 18. században épült házak még állnak, a sztiropor esetén az okosok vitatkoznak, hogy a szigetelést 15, 20 vagy 30 évente szükséges cserélni.
És hol maradnak a pozitívumok?
Na jó, azért van egy jó hírünk is: aki nem hisz a szigetelés logikájában, az sem marad segítség nélkül, ugyanis megkerülheti az előírásokat. Hogy ez hogyan működik, azt az építész Konrad Fischer magyarázza el: az építtetőnek kérelmet kell benyújtania, és felmentést kell kérnie a „szigetelés, légtömítettség, háromszoros ablakozás és fűtés-megsemmisítés kényszere” alól:
„Amennyiben gazdaságilag nem méltányos, úgy a törvény szerint senki, még az állam sem kötelezhet rá senkit. Amennyiben a tanácsadó vagy a tervező erre nem figyelmeztet, büntetést vonhat maga után.”
Forrás: faz.net/aktuell/finanzen/meine-finanzen/mieten-und-wohnen/daemmung-ist-oekologisch-zweifelhaft-und-teuer-12933587-p2.html
Dieter Könnes a fogyasztók érdekeiért harcol. A WDR-nél az ő arca ugrik be mindenkinek, ha erről van szó: Tényleg igaz, amit az ipar ígér? A „Könnes kämpft“ (Könnes harcol) című műsorban Lichtenfelsbe látogatott, és az építész Konrad Fischerrel találkozott. Könnes az elmúlt év decemberében vizsgálta meg először adásában a „hőszigetelés” témakörét a fogyasztók oldaláról.
„Egyszerűen csak tudni akartuk, hogy az, amit ígérnek, tényleg úgy van-e. Őszintén tájékoztatnak bennünket? A következtetésünk szerint inkább nem.”
Dieter Könnes (középen) „Könnes kämpft“ című adásában Konrad Fischerrel beszélget
Pedig ahogy Könnes hangsúlyozza, sem ő, sem a WDR nem lép fel a szigetelés mellett vagy ellen. Ő amellett áll, hogy a fogyasztókat átlátható módon tájékoztassák. A „Hőszigetelés – a nagy energiatakarékossági hazugság” című műsorával kapcsolatosan annyi levelet kapott, mint egyetlen korábbi adásnál sem. „A nézők visszhangja mindvégig pozitív volt”, mondja Könnes. Csak a megkérdezett ipari képviselők zárkóztak el, és fenyegetőztek jogi lépésekkel.
„Én az energetikailag kedvező építési módot támogatom. De ennek jövedelmezőnek kell lennie.”
Konrad Fischer építész
Ez szolgáltatja az alapot egy következő részhez ebben a témában. Ehhez Könnes a sztiropor (pl: Nikocell) homlokzatokra és azok mögé tekint, lakókkal és szakértőkkel beszélget. Például a hochstadti Konrad Fischerrel.
Ő így nyilatkozik:
„Én az energetikailag kedvező építési módot támogatom. De ennek jövedelmezőnek kell lennie.”
Az ő véleménye szerint a homlokzati hőszigetelés nem éri meg.
„Rengeteg ember abban a reményben szigeteli a házát, hogy pénzt takarít meg. Holott gyakran 30, 40, 50 évig is eltart, amíg a befektetés megtérül.”
Fischer számára az számít jövedelmezőnek, ami tíz évnél gyorsabban refinanszírozható.
„Ez a Bundesgerichtshof (szövetségi legfelsőbb bíróság) ítélkezési gyakorlata is”
…mondja Fischer.
A mistelfeldi Roland Morgenroth a bajor Festő- és Lakkozómesterek Területi Ipartestületének vezetője kiszámolja ügyfeleinek, hogy a homlokzati szigetelés 10-15 év után térül meg.
„Természetesen ez egy befektetés a jövőbe. Nem mindenkinek éri meg. Aki például már 60 vagy 70 éves és nincsenek utódai, akik a házat átvennék, azoknak ez nem való”
…mondja Morgenroth.
A homlokzati szigetelések több, mint 80 százalékának anyagaként sztiroport, vagy helyesen mondva polisztirolt használnak. Ez az anyag kedvezőbb árú, mint az ásványgyapot vagy a farost. Könnes és Fischer egy ikerház előtt állnak Kronacher utcában. Az egyik felét kívülről hőszigetelték, a másikat nem. Fischer megmutatja egy hőkamera segítségével, hogy hol meleg és hol hideg a homlokzat. Amíg a szigetelés felszíne 23 fokos, a kőé 13 fokos.
„A kamera mutatja a hőmérsékletet, azt azonban nem, hogy a hő honnan érkezik”
…mondja Fischer.
Azt szeretné megmutatni, hogy milyen ereje van a napnak. Mivel a hőszigetelés visszatükrözi a napsütést, és nem engedi bejutni a falazatig, gyorsan megemelkedik a felszíni hőmérséklete. A masszív kőfal esetén a nap a falat melegíti fel lassan.
„Az energetikai tanácsadók éjszaka készítik a hőkamerás felvételeket. Olyankor a szigetelés hideg, a masszív falazat pedig ismét leadja a hőt, amit a nap folyamán eltárolt.”
Fischer számára a hőszigetelésen létrejövő extrém hőmérsékleti különbségek csak a kezdetet jelentik. Ezáltal az erőteljesebben kitágul, majd ismét összehúzódik. Repedések keletkeznek, víz jut az anyagba – amelynek következménye az alga- vagy penészképződés.
„Ez ellen egyetlen mesterember sem tud mit tenni. Ők pontosan dolgoznak. A gyenge láncszem az épületfizika. Az anyag a hibás”
…mondja Fischer.
Ezt a területi ipartestületi vezető Morgenroth nem tartja helyénvalónak:
„Ha nedvesség keletkezik vagy penész, akkor az anyagot nem megfelelően építették be. Ha a homlokzatot egy szakvállalat szigeteli, akkor ők ügyelnek például a tűzzárakra is.”
Morgenroth hangsúlyozza, hogy nagyon fontos, hogy olyan sztiroportáblákat használjanak, amelyek már álltak és nem zsugorodnak tovább, és hogy kellő mennyiségű tiplit helyezzenek a falba a szélterheléssel szembeni ellenállósághoz.
„A hőhidakra is ügyelni kell, és a táblák közé például tilos ragasztót felvinni”
…mondja Morgenroth.
„Aki betartja a szellőztetési protokollt, annak nincsenek problémái a penésszel. Különös figyelmet kell fordítani a hálószobára. Ott a legnagyobb a kockázat. Szükség esetén fűteni kell a megakadályozására. Ha a külső fal beltéri fele 15 foknál magasabb hőmérsékletű, akkor nem lépnek fel problémák. Csak amikor a hőmérséklet ez alá az érték alá esik, akkor tud pára képződni”
magyarázza Morgenroth.
„Minél több házat korszerűsítenek energetikailag, annál valószínűbbé válik, hogy egy ilyen homlokzat is égni fog a körzetünkben”
mondja Timm Vogler körzeti tűzoltásvezető. Ő reálisan látja a dolgokat.
„Ha azonban egyszer tényleg kigyullad, akkor gyorsabban terjed a tűz, és több füst képződik.”
Mindkettő méreg. A riasztás és a tűzoltók megérkezése között – ha a ház az utca mellett fekszik – legfeljebb tíz perc telik el.
„A tűz lefolyása megváltozik, ha több műanyagot építenek be. A nagyon vastagon szigetelt lakóegységeknél kisebb mértékű a levegő cirkulációja. Tűz esetén néhány percen belül életveszélyessé válhat”
…így Vogler.
Morgenroth szerint:
„Bármilyen szoba gyorsabban ég, mint egy szigetelt homlokzat. Ezenkívül a polisztirol nem ég, hanem csak elolvad.”
Timm Vogler körzeti tűzoltásvezető:
„Ha azonban egyszer tényleg kigyullad, akkor gyorsabban terjed a tűz, és több füst képződik.”
Könnes ezt maga is kipróbálta az első adásban, és forgó kamera előtt meggyújtott egy darab sztiroport. A folyékony massza a kezére csepegett.
„Ezért építenek a szakvállalatok az ablakok fölé kőzetgyapotból készült tűzzárókat. Ezek védik a tűzoltókat is a lecsepegő, olvadt anyagtól, hogy tudjanak segíteni”
…mondja Morgenroth.
A tűzoltók számára a mentéshez rendelkezésre álló idő egyre szűkebbé válik. A tízperces segítségnyújtási határidő lerövidítése csak óriási ráfordításokkal lenne megvalósítható. „Ez nem valószerű”, mondja Vogler. A körzeti tűzoltásvezető az egyetlen lehetőséget a technikai tűzvédelemben látja.
Mikor tűzveszélyes egy szigetelt épület?
„Ilyen esetben csak a hálószobában elhelyezett tűzjelzők segítenek, amelyek tűz esetén időben felébresztik a lakókat, hogy biztonságba juthassanak.”
Ő maga már 2000-ben felszerelte saját házában.
Morgenroth számára is a meggyőződés áll a középpontban:
„Csak olyan dolgokat ajánlok, amelyek hasznáról száz százalékos mértékben meggyőződtem. Sosem tennék ilyet, ha valami nem működik. Az ügyfeleim elégedettek”.
A WDR riportere, Könnes kísérletet tesz. Becsenget a Kronacher utcában álló szigetelt ház ajtaján. A tulajdonos teljes mértékben elégedett a szigeteléssel. Évről-évre fűtési költséget takarít meg. Mindazonáltal közel 40 évnek kell eltelnie ahhoz, hogy megtakarítsa azt az összeget, amelyet a homlokzatba, ablakokba és fűtésbe fektetett. Mindez kamat nélkül.
„Mit tesz akkor, ha a homlokzat nem bír ki 40 évet?”
szeretné tudni Fischer. Ez esetben egyszerűen ismét befektetne, hiszen az a jövőt szolgálja, mondja a tulajdonos.
Könnes tavaly decemberi első filmje megtekinthető az interneten. A következő részt június 2-án 20.15-kor vetítik a WDR-en.
Forrás: obermain.de/lokal/lichtenfels/art2414,178163
A hőszigetelés, vagy a hőszigetelő vakolat alkalmazása otthonukon a kis jövedelmű háztartások számára jelenti a legnagyobb terhet. A korszerűsítés által akár húsz százalékkal is emelkedhetnek a lakhatási költségek. Ezzel ellentétben állítólag csökkennek a fűtési költségek. De vajon ez tényleg így vagy? Ilyen és ehhez hasonló ígéretekkel kecsegtet az építőipari ágazat az energetikai korszerűsítéssel kapcsolatosan. A szigetelésnek azonban mindjárt kettő buktatója is van: egyrészt gyakran nem térül meg. Másrészt éppen a sztiroporral való szigetelésnek vannak óriási kockázatai.
Cikk hiteles fordításban letölthető innen (PDF)
Családi ház hideg elleni szigeteléssel:
az épületkorszerűsítés nem mindig olyan ésszerű, mint ahogy azt az ipar ígéri
Mindegy, hogy bérlő vagy tulajdonos: mindenki, aki lakott felújított épületben, ismeri a fűtési költségek csökkenésére vonatkozó optimista előrejelzéseket. 20, 30, 40 százalék – szinte semmi sem tűnik túl magasnak.
A Német Megbízási Ügynökség (DAA) például, amely a daemmen-und-sanieren.de honlapon keresztül közvetít megbízásokat a szakembereknek, egy klasszikus, különálló, a két világháború közötti időszakból származó (120 négyzetméteres, kétszintes, régebbi fűtéssel rendelkező) családi ház tulajdonosának 42 százalékos nagyszerűen hangzó megtakarítást ígér. Ezek az ígéretek azonban természetesen törvényi úton nem hajthatók be.
Ellenben egyre hangosabban hirdetnek:
Számos lobbiszervezet és PR-ügynökség fáradozik a különböző honlapokon keresztül azon, hogy a németek számára vonzóvá tegye a hőszigetelést. A Welt nevű folyóirat októberben írt a millárdos nagyságrendű üzletről „Szigetelés-lobbi“ címmel, amelynek során rávilágított az állami érdekeltségű Német Energiaügynökség (Dena) üzleti területeire, amelyek éves szinten 19 millió eurós forgalmat bonyolítanak, és olyan PR-kampányokat támogatnak, mint a „Házak átalakítása” vagy a „Szigetelés megéri”.
Az utóbbi akciót ezen kívül lényegében a szigetelőanyagok gyártói finanszírozzák. A kampányt a hírműsor korábbi műsorvezetője, Ulrich Wickert reklámozza, aki katalógusokban és TV reklámokban hirdeti „az energiafogyasztás drasztikus csökkenését”. De a Német Energiaügynökség (tulajdonosa: a Német Szövetségi Köztársaság és kisebbségi tulajdonosként különböző pénzintézetek) és az építőipar szállítóinak összefonódása a történetnek csupán egy részét jelenti.
Egy hétfői WDR nyilatkozat további rossz fényt vet az iparágra: ennek alapján a Szövetségi Versenyfelügyeleti Hatóság a szigetelőanyag-iparág két szövetsége és 20 cégcsoportja ellen nyomoz illegális ármegegyezések miatt – méghozzá 1998 óta.
Ezektől a lehetséges törvényszegésektől függetlenül is számos további vállalat létezik, amely teljesen legális módon profitál a milliárdokból, amelyeket a hőszigetelésbe fektetnek be. Legtöbbször nem csupán a magángazdaság, hanem – közvetlen vagy közvetett módon – az állam is a háttérben áll tulajdonosként. Így pompáznak finoman a Német Megbízási Ügynökséghez (DAA) hasonló üzleti modellt üzemeltető Energieheld nevű energetikai tanácsadó ügynökség honlapján az EU és két másik niedersachseni állami szervezet hivatkozásai.
A függetlennek vélt hálózati oldalak terjesztik a PR-t
A hőszigetelési kérdések más szakértőit nem mindig lehet ugyanúgy felismerni, mint a félhivatalos PR-propagandistákat. A klimaretter.info internetes oldal például formálisan egy magánvállalat, a berlini Gutwetter Kiadó leányvállalata.
Azonban a pozitívnak tűnő név mögött egy zöld témákra szakosodott ügynökség rejtőzködik. A kiadó egyik társasági tagja a müncheni újságíró Marco Eisenack, akinek a nevére az internetcímet regisztrálták és aki kapcsolattartóként funkcionál. Ez a korábbi SZ-újságíró egyben a Textbau nevű médiaügynökség tulajdonosa is.
Vevői közé tartoznak olyan neves adók és publikációk, mint a Spiegel és a Zeit, de az Ökológiai Képzőközpont vagy a müncheni Klimaherbst nevű rendezvénysorozat szervezői is, akiknek a Textbau újságot szerkeszt. Mindez nem becsületsértő, de nem tűnik újságírói függetlenségnek sem. Eisenack 2011-ben egy rendezvényen volt műsorvezető az Attac-nál.
A Gutwetter Kiadó egyértelműen leírja saját üzleti modelljét:
„a Gutwetter kommunikációs részlegének kolléganői tapasztalattal rendelkeznek a politikai és tudományos információk előkészítése és közvetítése területén”
…hangzik el megfelelő nemi megkülönböztetésben. A kiadó PR-ügyfelei közé tartozik a BUND, a Campact és a Friedrich-Ebert Alapítvány. Így tehát megkérdőjelezhető a sokat olvasott klimaretter.info weboldal saját magára vonatkozó „független online magazin” definíciója. Sokkal találóbb lenne a „Zöld témák PR-ügynöksége”.
És láss csodát: a hőszigetelést a klimaretter.info oldalon az egekig magasztalják. Az oldal februári „Hőszigetelés – jobb, mint a híre” című közlése szerint a legtöbb kétség nem megalapozott. Áprilisban pedig ez hangzott el: a jobb hőszigetelésnek köszönhetően dupla annyi energiát lehet megtakarítani, mint amennyit a németországi atomerőművek összesen előállítanak.
Májusban arról cikkezett a klimaretter.info, hogy a német vállalkozások 750 millió euróval többet kereshetnének a hőszigetelés segítségével. Mindazonáltal Marco Eisenack visszautasítja azt a feltételezést, mely szerint a weboldal reklámokat üzemeltetne. A JF-fel ellentétben ezt állítja: „a klimaretter.info egy újságírási termék, a két vállalati terület egyértelműen elválik egymástól.”
Szakértők: „Minden hazugság és bűzlik“
Konrad Fischer számára azonban az internetről származó legtöbb információ csalás. A frank építész és szigetelőanyag-kritikus óva int minden éghajlatvédő reklámtól: „Minden hazgság és bűzlik. Az ígért megtakarítások szinte soha nem valósulnak meg. Ezek csak papíron léteznek.” A politikusok, akik akár 80 százalékos megtakarításokat ígérnek, mind sarlatánok, mondta Fischer a JF-nek. Az egész éghajlatváltozás a szegények költségén valósulhatna meg.
A németek egyre több pénzt költenek hőszigetelésre anélkül, hogy ezáltal kevesebb energiát fogyasztanának
A háztartások közvetlen energiafogyasztásának alakulása (terrawattórában)
Az összes hőszigetelés Németországban 1992 és 2011 között (millió négyzetméterben)
A háztartás havi nettó bevétele
Forrás: konrad-fischer-info.de
Cikk hiteles fordításban letölthető innen (PDF)
Az építész a hőszigetelő anyagokról úgy beszél, mint „minden idők legnagyobb szélhámossága”: az alacsony energiafogyasztású ház hazugság és csalás.
Hochstadt/Main – A szigetelőanyag segítségével történő hőszigetelés Konrad Fischer építész számára minden idők legnagyobb szélhámossága.
„A szigetelőanyagok elméletileg és gyakorlatilag is bizonyított energetikati hasztalanságát – amelyek a fal előtt felgyűlő hőt nem tudja úgy szigetelni, mint ahogy egy duzzasztógát a vizet a túlcsordulásig – szigetelt és szigeteléssel nem rendelkező házak energiafogyasztásának valós összehasonlítási adatai mutatják”
…mondja az építész. Legtöbbször helytelen számítási módszereket használtak, amelyek hibás végkövetkeztetéshez vezettek.
Gyanús ügyletek
A hőszigetelés értelméről vagy értelmetlenségéről szóló vita kiindulópontja a Spiegel hírmagazinban megjelent „Gyanús éghajlatvédemi ügyletek” című cikk volt. Fischer ebben az összefüggésben olyan valós példákra is utal, mint például az a hannoveri lakókomplexum, ahol egy lakótömböt négy centiméter polisztirolból készült műanyag hőszigetelő védelemmel láttak el. A megtakarításnak 40 év alatt el kellene érnie a 65.000 liter nyersolajat.
„Holott az ilyen jellegű szigetelőanyagok élettartamát a gyártók körülbelül 20 évben adják meg”
mondja Fischer. Az 1989-es évi 0,25 eurós olajár mellett ez kb. 26.000 euró számított megtakarítást jelentett volna, kalkulálja ki az építész.
„Az összeg soha nem indokolta volna az 500.000 eurós beruházást.”
Azonban ami a szakértőket a leginkább zavarja, az az a tény, hogy a szakértő Jens Fehrenberg a nem szigetelt szomszédos épületekkel történő összehasonlítás során felfedezte, hogy egyáltalán nem valósult meg fűtési költségmegtakarítás.
A helyiségek éjszakai hőmérsékletének csökkentése nem kívánatos eredményekhez vezet
„Ez a történet a szigetelőanyagokkal minden idők legnagyobb szélhámossága”
mondja Fischer. Energiát csak ott lehet megtakarítani, ahol az energiát ténylegesen felhasználták, véli az építész.
„Az egyik legnagyobb hiba a helyiségek hőmérsékletének csökkentése az éjszakai órák folyamán, hiszen így reggel maximális teljesítménnyel kell fűteni.”
Ez egy autó városi fogalomban történő energiafelhasználásval egyenértékű. A hőmérséklet csökkentésének elkerülése az első lényeges intézkedés. A tetőszerkezethez az építész olyan egyszerű anyagokat javasol szigetelésként, mint például a 8-10 centiméter vastagságú masszív fából készült deszka. Fischer a többszörös üvegezésről sincs jó véleménnyel.
„Már a szimpla ablaküveg is szigeteli az UV- és az infravörös hősugárzást. Fischer szerint a „tarthatatlan szigetelési magatartás” történelmi feltételhez kötött. „Akkor jelent meg, amikor az építőanyagipar átállt a készházakra. Ott az egyik intézet jobban fáradozott, mint a másik, hogy felkarolja a témát.”
Jobb megoldás: masszív tömbházak vagy égetett téglából készült szerkezetek
Az építész az Ausztriában már évszázadok óta hagyományosnak számító masszív falazatú tömbházakat tekinti optimális építési formának. A dél-németországi régióban pedig a bizonyított égetett téglából készült szerkezetre esküszik. A betont építőanyagként nem sokra tartja, mivel a karbonátosodás és a korrózió miatt önmagától megsemmisül.
A fűtésnél Fischer a sugárzó fűtőrendszereket támogatja – legegyszerűbb a szélléc fölé nyitottan elhelyezett fűtéscsövek – kiegészítésként pedig lapradiátorok. Fischer szerint a fűtőrendszerekkel kapcsolatos számításokba a besugárzott napenergiát is bele kellene venni. Végső soron ugyanis ez felelős azért, hogy mekkorára kell tervezni egy fűtőrendszert. Egy ilyen fűtési módszerrel, amely először is a hatalmas meleg levegő veszteséget csökkenti drasztikusan, ténylegesen is lehet energiát megtakarítani.
Forrás: derstandard.at/2642610/Daemmstoffe-die-nicht-daemmen
A németországi lakóházak használják fel az ország energiaszükségletének 40 százalékát. Ebből a több szigetelésnek köszönhetően sok megtakarítható. A politika számára ez az energiarendszer átalakításának központi témája, a kritikusok szerint viszont óriási tévedés.
Aki Matthias Henselt hallgatja, töprengésbe kezd. Hiszen szerinte a Németországban sokat magasztalt energiarendszer átalakítása még nagyon a kezdeti stádiumban van. Hensel, a Német Ipar Országos Szövetségének (BDI) nagyobb energiahatékonyságát célzó információs kampány elnöke a helytelen politikai célkitűzéseket kritizálja.
Németországban az energiarendszer átalakítása során túlságosan hosszú ideig minden csak a megújuló energiaforrások használata körül forgott. Figyelmen kívül hagyták viszont azt a területet, amely az ország energiaszükségletének közel 40 százalékát jelenti, az épületszektort.
Ezen tényező feletti átsiklás nagy hiba volt hiszen a beltéri hőszigetelés a túlzásba vitt külső szigeteléssel szemben biztonságosabb lett volna.
„Energetikai épületkorszerűsítés nélkül nem lehet átalakítani az energiarendszert”, mondja Hensel.
Kép: Tényleg a szigetelés a leghatékonyabb megoldás a klímavédelemre?
Új politikai eszközökre lenne szükség ahhoz, hogy a jelenleg elenyésző épületkorszerűsítési tevékenységet felélénkítsék. A meglévő épületek felújítási kvótája Németországban pillanatnyilag pont egy százalékon áll. Éves szinten azonban 2,5 százalékos kvóta lenne szükséges Hensel szerint, hogy a meglévő épületeket 40 év alatt egyszer teljeskörűen felújítsák – és ezáltal energiahatékonyabbá tegyék. Csak így lehetne azt a politikailag kitűzött célt elérni, hogy 2050-ig megtakarítsák a napjainkban az épületekben elhasznált energia közel 80 százalékát.
Végkövetkeztetése szerint:
„Az utolsó évtizedet az épületkorszerűsítés dolgait tekintve elpazaroltuk.”
A politika korszerűsítési hullámot akar elindítani
A szövetségi környezetvédelmi miniszter Peter Altmaier (CDU) személyében Hensel az „Energiahatékony épületek” elnevezésű BDI-kezdeményezésével óriási szövetségest nyert meg maga mellé. Altmaier bejelentette, hogy nem csupán a megújuló energiaforrásokra történő átállás, hanem az energiahatékonyság növelése is a következő hónapok elsődleges politikai céljai közé fog tartozni. „
Motivációs hullámra van szükségünk”, mondta a miniszter. „Elsősorban a 60-as és 70-es években épült házakról beszélünk, amikor még nem volt szigetelés, és ahol az energia vég nélkül elveszik”.
Itt az is érvényes, hogy pénzbeli motivációt biztosítsanak az energetikai korszerűsítéshez.
Kép: Nem csak a szélerőművek vannak a látókörében: a szövetségi környezetvédelmi miniszter Altmaier
Altmaier elsősorban a hazai ingatlantulajdonosok elbizonytalanítása ellen szeretne fellépni. A szövetség és a tartományok között az épületkorszerűsítés során igénybevehető adókedvezményekről folytatott vita számos projektet késleltetett, mivel a tulajdonosok nem szeretnék veszélybe sodorni a lehetséges kedvezményeket a túl korai intézkedések miatt.
„Ha azt nézem, hogy milyen befektetési dugóban ülünk ezt a kérdést tekintve, akkor azt mondom: szeptemberben tudnunk kell, hogy hová tartunk”
mondta Altmaier egy eddig még el nem búcsúztatott törvénycsomagra tekintettel, amely a házak korszerűsítését 1,5 milliárd euró nagyságú adókedvezményekkel támogatná. A vita, hogy ki fizesse ezeket a támogatásokat, messze túlnyúlik a pártok határain és a szövetségi felelősségeken. Ennek segítségével finanszíroznák a házak külső szigetelését éppúgy, mint a fűtőberendezések cseréjét, az új ablakok beépítését és a padlások szigetelését, elsősorban régi épületek esetén.
Kép: nagy megtakarítási potenciál: egy lakóház hőkamerás felvétele
Korszerűsítési dugó vagy szigetelési őrület?
Az új építésű házakra Németországban már évek óta szigorú törvényi előírások érvényesek a nagyobb energiahatékonyságra vonatkozóan. Az úgynevezett energiahatékonysági rendeletben (EnEV) a törvényalkotó előírja, hogy mennyire kell kívülről szigetelni az épületeket, illetve hogy milyen hatásfokkal kell működni mind a fosszilis, mind pedig a megújuló energiaforrásokat használó fűtőberendezéseknek. Valójában ezáltal szigetelési kényszer keletkezik, amelyet a politika támogatói az eddig hiányzó szén-dioxid megtakarítási célok alapján még inkább megszigorítani és a régi épületek területére is kiterjeszteni szeretnének.
„A szigetelés növeli a fűtési költségeket”: Konrad Fischer építész
Azonban már hónapok óta ellenállás mutatkozik. A kritikusok óva intenek az építés során végzett kontármunkától és a drága kimenetelű téves befektetésektől.
„A szigetelésre helyezik a hangsúlyt, amely egyáltalán nem energiamegtakarítást hoz magával, viszont annál inkább elrontott homlokzatot, és – túlságosan tömített ablakoknál – penészképződést”
…mondja az államilag kikényszerített épületszigetelés egyik leghíresebb németországi ellenzője. Az építész Konrad Fischer figyelmeztet az úgynevezett „hűtőszekrény hatásra”, amelynek során a házat olyannyira hermetikus módon szigetelik, hogy nyáron fűteni kellene, ami miatt a szigetelt házak energiaszükséglete a rendelkezésére álló tanulmányok szerint a szigetelés nélküli épületek sokszorosára rúg. A politikusok által propagált, a kötelezően elrendelt szigetelés útján megvalósuló energiamegtakarítási hatás így csak a nyilvánosság tudatos megtévesztése.
A problémát nem a megfelelő helyen ragadták meg
„Csak ott lehet valamit az energiamegtakarítás területén elérni, ahol az energiát fogyasztjuk, azaz a fűtőberendezésnél”
érvel Fischer a szigetelőanyag-ipar, környezetvédelmi szövetségek és politikai többségi vélemény sokaságával szemben. A túl sok vagy rossz szigetelés negatív következményekkel jár a ház állagát tekintve. A homlokzatok szó szerint elpenészedtek, mivel
„a szigetelőanyagok a harmatpont alá hűlnek, emiatt belül nedvessé válnak anélkül, hogy a nedvességet kifelé le tudnák adni.”
Ezen kívül a túlságosan tömített ablakokkal rendelkező erősen szigetelt házak beltéri klímája rossz, és betegséget okozhat a lakóknak, mondja Fischer. Ráadásul a jelenleg szigetelési célokra használt sztiroportáblák majdnem mindegyike egy épülettűz esetén kigyulladhat, fatális következményeket okozva a tűzvédelem számára, vélekedik az építész.
Ha nem cserélődik a levegő, penészgomba-fertőzés fenyeget
Fischer érveit elsősorban a szigetelőanyag-ipar félrevezetett fantomvitaként rendezi le. Minden elérhető szigetelőanyag megfelel a német és az európai építési szabványoknak, reagál az ágazat. A szigetlés-kritikus Fischer azonban ragaszkodik álláspontjához: mielőtt állami támogatásokkal szigetelés-őrületet indítanának el Németországban, legalább az alternatív lehetőségeket meg kellene vizsgálni. Hiszen a szén-dioxid csökkentést épületek millióinak penészgomba-fertőzése , penészmentesítés nélkül is el lehetne érni, mondja Fischer.
Forrás: dw.com/de/die-kaputtgedämmte-republik/a-16240512
A londoni tűzvész Németországban is kellemetlen következményeket okoz: a legnagyobb népsűrűségű szövetségi tartományban most ürítik ki az első lakóépületet. A hatóságok érzékenyebbé váltak – és újraértékelik az ismert kockázatokat.
A Londonban kiégett Greenfell Tower épületéhez hasonló szigetelőanyag miatt ürítenek ki egy magasházat az észak-rajna-vesztfáliai Wuppertalban. A város vezetése azt nyilatkozta, hogy „óvatossági intézkedésről” van szó.
A brit fővárosban pusztító tűzvészt követően újraértékelték a tizenegy emeletes épület tűzveszélyességét. Az emberek visszatérhetnek a lakásukba, amint a homlokzati szigetelést eltávolították. Addig a hatóságok cserelakásokat biztosítanak számukra.
A kutatók felvetették az ötletet, hogy vajon a károk elkerülhetőek lettek volna-e azáltal, hogy a gyúlékony külső szigetelés helyett inkább a belső hőszigetelésre fektették volna a hangsúlyt az épületek tervezésénél, kivitelezésénél.
Lakónként csak egy bőrönd
A wuppertali épületben 86 lakás található több, mint 70 emberrel. Az utolsó tűzvédelmi felülvizsgálat során gyúlékony szigetelőanyagot és fából készült alapszerkezetet találtak, hangsúlyozta Frank Meyer építésügyi előadó. A kiürítéskor minden lakó csak egy bőröndöt vihet magával. A lakásokat ellenőrzik és leplombálják.
Kép: a kiégett Grenfell Tower romjai (archív fotó)
Egy meghibásodott hűtőszekrény lobbantotta lángra két héttel ezelőtt a tüzet a londoni Grenfell Tower épületében, amelynek legalább 79 ember esett áldozatául. Az eddigi ismeretek alapján a tűz a gyúlékony homlokzati borítás miatt tudott a teljes 24 emeletes szociális lakóépületre átterjedni.
Mind a 95 épület megbukott
A kormány adatai szerint más magasházak szúrópróbaszerű ellenőrzése során mind a 95 épület megbukott, amelyet ezidáig megvizsgáltak. Összesen 600 épületnél kell megvizsgálni a homlokzati szigetelést (gyúlékonysági vizsgálatok). Az elmúlt napok folyamán közel 4000 embernek kellett London északi részén elhagyni a lakását, miután a tűzvédelmi ellenőrzés elégtelennek minősítette az épületet.
Forrás: dw.com
Az összetett hőszigetelési rendszerek (WDVS) súlyos hibái ellenére is halálra szigetelik Németországot!
Tényleg hihetetlen, aki az összetett hőszigetelő rendszerek (WDVS) témájában ki ismeri magát, meg fogja érteni, hogy miért írtam ezt a cikket.
Azt hangoztatják, hogy energiát kell megtakarítanunk és csökkentenünk kell szén-dioxid kibocsátást. De minél többet kutatok ezzel kapcsolatosan, egyre inkább az az érzésem, hogy más érdekek állnak a háttérben. Nem az energiatakarékosságról van szó, hanem annál sokkal többről.
Ami azért különösen nagy probléma mert akár Németországban, akár hazánkban megvizsgáljuk a szigeteléseket, arra következtethetünk, hogy a külső hőszigetelésre bár nagy hangsúlyt fektettek, arra nem gondoltak, hogy biztonságtechnikai szempontból is átvizsgálásra kerüljenek ezek az anyagok. Áttérve a beltéri hőszigetelésre, azt vehetjük észre, hogy jelentősen kevesebb figyelmet kapott. Pedig hatékonyságban nem jár sokkal hátrébb.
Az összetett hőszigetelési rendszerekhez (WDVS) mindig kapcsolódnak problémák
Ebben a cikkben azt szeretném megmutatni, hogy miért kell betiltani a polisztirol használatával történő szigetelést. Mivel az én véleményem szerint ez a törekvés nem gazdaságos és egyáltalán nem fenntartható. Kérlek, olvasd végig ezt a cikket, és alkoss önálló véleményt!
A probléma az összetett hőszigetelési rendszerben gyökerezik
Számtalan olyan esetről tudunk, amelyek alátámasztják az algák és gombák elszaporodását a házak falain, elsősorban az épületek északi oldalán jelennek meg már rövid idő elteltével. Ennek okát könnyű megmagyarázni.
Az éjszaka folyamán a szigetelt külső falak gyorsan kihűlnek, a pára lecsapódik. Ideális környezet az algák és gombák szaporodásához. A vékony vakolatrétegnek nincs lehetősége sok hőenergia tárolására, mint például a téglából készült homlokzatoknak, a pára és az esővíz így hosszabban a külső falakon marad. Minél tovább marad nedves a homlokzat, annál gyorsabban indulnak növekedésnek az algák és a gombák.
De mit tesz az ipar az algák ellen?
Természetesen van megoldás, méghozzá egy nagyszerű megoldás! Gombaölő hatóanyaggal dúsított festéket használnak. Egyszerűbben nem is árthatnál a természetnek, hiszen a mérget az eső kimossa. Így apránként a talajvízrendszerbe jut.
Néhány vizsgálattal már bizonyították, hogy egyes régiókban kimutatható a gombaölő anyagok magasabb terhelése a talajvízben. Na de ez nem marad ennyiben. Ha közel öt év után az anyagok kimosódtak, a mérget ismét felvisszük a homlokzatra, és kezdődhet a játék elölről.
Gyermekeink viselik a következményeket
Számos szakértő feltételezi, hogy az érzékeny anyagok körülbelül 30 év múltán szeméttelepre valók. De a ragasztóval és tartószövettel kevert polisztirol esetében a megsemmisítés nem lesz olyan egyszerű. Ez ugyanis körülményessé és drágává válhat, mivel ez a rendszer veszélyes hulladéknak számít, és még nincs olyan eljárás, amelynek segítségével alkotórészeire lenne szétválasztható.
Felelőtlenség ma ilyen rendszereket használni, tudva, hogy ezek az anyagokat veszélyes hulladékként kell megsemmisíteni, mégpedig nem nekünk, hanem majd a következő generációknak. A gyermekeink fogják a következményeket viselni. (Méreg egyes homlokzati szigetelésben!)
A jövőben ők fogják drágán megfizetni a hibáinkat
Gondoskodnunk kell arról, hogy takarékosabban járjunk el a házainkkal, és a takarékos itt azt jelenti, hogy a házakat a következő generációk is ésszerűen tudják használni. Csak így tudjuk biztosítani a fenntarthatóságot. Az energiahatékonysági intézkedéseknek tartósnak és gazdaságosnak kell lenniük, kompromisszumok nélkül.
Gondoskodnunk kell arról, hogy megfontoltan használjuk a rendelkezésünkre álló eszközeinket; mindegy, hogy új vagy régi épületekhez. Fontos, hogy az általunk végzett korszerűsítéseket a következő generációk is használni tudják anélkül, hogy ezeket folyamatosan fel kellene újítani vagy éppen le kellene bontani. Csak ilyen esetben látom értelmét a modernizálásoknak.
A mi felelősségünk és feladatunk, hogy gondoskodjunk a fenntartható jövőről. Te mit gondolsz erről? Szerinted rendben van, ha egy még nem kiforrott rendszert viszünk piacra?
Forrás: http://handwerknerds.de
Az építőipari vállalatok és a tetőfedők már nem tudják, hova tegyék a régi sztiroport. Az ok: egy új rendelet a tűzgátló anyaggal kezelt szigetelőanyagot veszélyes hulladéknak minősíti. Nem csupán az érintettek szerint igazságtalanul.
Az építőipari ágazat szereplői nagyon bosszúsak
A Német Iparosok Központi Szövetségének (ZVDH) elnöke, Hans Peter Wollseifer a helyzetet „drámaiként” jellemzi. Az előirányzott építkezéseket nem lehetett befejezni, leállításra kerültek vagy egyáltalán el sem kezdődtek. Josef Rühle, a Német Tetőfedő Iparosok Központi Szövetségének technikai ügyvezetője azt nyilatkozta a Deutsche Welle folyóiratnak, hogy arra számít, hogy márciusig több, mint 10.000 munkavállalót kell az ágazatból elküldeni vagy csökkentett munkaidőbe áthelyezni.
Motiváció: a HBCD mérgeket csökkenteni kell
Mindezért a hexabróm-ciklododekán (HBCD) nevű vegyszer a hibás. Az anyagot gyakran használták tűzgátló anyagként az erősen gyúlékony polisztirol szigetelőtáblákhoz. A polisztirol ismertebb, kereskedelmi forgalomban használatos neve sztiropor.
Az épületek korszerűsítésekor sok hulladék keletkezik a régi szigetelőanyagokból
A HBCD mérgező, a környezet csak lassan bontja le, felhalmozódik az élőlényekben, sokszor kimutatták az anyatejben, és zavart okozhat az embriók fejlődésében. Ezért a Stockholmi Egyezmény már a 2013-as évben a perzisztens, szerves káros anyagok, angolul: „persistant organic pollutant”, rövidítve POP anyagok közé sorolta. 2016. márciusában az EU átvette a Stockholmi Egyezmény határértékeit az európai POP-rendeletbe. Mivel a német hulladékjegyzékről szóló rendelet (AAV) az átdolgozást követően az európai rendeleten alapszik, minden POP tartalmú hulladék, amely meghaladja ezt a határértéket, 2016. október 1-je óta veszélyes és igazolásköteles anyagnak számít.
Csillagászati árak a sztiropor elégetéséért
A legtöbb régi polisztiroltábla, amelyet az építési munkálatok során eltávolítanak, túllépi az új határértéket. Így ezeket a többi hulladéktól elkülönítetten, igazolható módon kell nyilvántartani, és külön kell megsemmisíteni. Ez csupán olyan hulladékégetőkben lehetséges, amelyek rendelkeznek veszélyes hulladékokra vonatkozó különleges engedéllyel. Ilyen üzemből azonban a leeső mennyiséghez viszonyítva túlságosan kevés áll rendelkezésre.
Már csak a veszélyes hulladékra vonatkozó engedéllyel rendelkező hulladékégető üzemek égethetik el a HBCD tartalmú hulladékokat
A következmény: az építési vállalkozóknál felhalmozódik a régi szigetelőanyag, hiszen számos veszélyesanyag-megsemmisítő üzem már nem veszi át. Az árak csillagászati magasságba szöktek, mondja a Német Iparosok Központi Szövetségének (ZVDH) munkatársa, Rühle:
„Egy tonna polisztirol megsemmisítésének az ára korábban 160 euró körül alakult, most 3000 és 8000 euró közötti összegeket kérnek.”
„A megsemmisítés ugyanaz marad”
A németországi Termikus Hulladékkezelő Üzemek Érdekközössége (ITAD) szintén teljes mértékben túlzóként kritizálja az új megsemmisítési követelményeket. A sztiropor lebontásakor és szállításakor sem a tüdőre káros anyagok nem keletkeznek, sem pedig a HBCD nem mosódik ki az esővel a szigetelőtáblákból, mivel vízben alig oldódik.
„A polisztirol szelektált megsemmisítése és regisztrálása bürokratikus szempontból körülményes, és megdrágítja a megsemmisítést. A magas megsemmisítési költségek pedig megdrágítják az épületek energetikai korszerűsítését, továbbá akadályozzák a szövetségi kormány energia- és klímapolitikai céljait”
írja a Termikus Hulladékkezelő Üzemek Érdekközössége (ITAD) egy állásfoglalásban.
Rühle szerint azonban ami teljesen abszurd: a megsemmisítés módja ugyanaz maradt – a korábbiakhoz hasonlóan a régi sztiroportáblákat most is elégetik. Az égetéshez még csak más szűrőket sem kell használni.
Az építőipari ágazat feljajdulása
Az ácsok szövetsége éppúgy, mint az építőipar más szövetségei is erőteljesen követelik a politikától az új szabályozások visszavonását. „A tartományoknak vissza kellene fordítaniuk ezt az őrült szabályozást”, követelte a Hulladékgazdálkodók Szövetségének (BDE) főnöke, Peter Kurtz is. Támogatás a sachseni és a saarlandi tartományi kormányoktól érkezik. Mindkét tartomány Környezetvédelmi Minisztériuma kérelmet nyújtott be a német környezetvédelmi miniszterhez (11.30. – 12.02.), hogy változtassák meg a hulladékjegyzékről szóló rendelet adott szabályozásait.
Támogatás Sachsenből
„A javaslatunk arra irányul, hogy a megfelelő EU-szabályozásokat Németországnak ne szigorítsák meg még inkább”
mondta Thomas Schmidt, Sachsen környezetvédelmi minisztere már a konferencia előtt. Mégis pontosan ez történt a hulladékjegyzékről szóló rendelet (AAV) új, a szövetség figyelmeztetésével és Sachsen szavazatával szemben bevezetett szabályozásával.
„Holott az EU nem írja elő, azóta a HBCD tartalmú sztiropor hulladékok, ahogy tonnaszám keletkeznek az építkezéseken, veszélyes hulladéknak számítanak. Ez nem lett volna szükséges. Csupán a HBCD égetés általi megsemmisítését kell biztosítani”
vélekedik Schmidt.
Barbara Hendricks környezetvédelmi miniszter is a kritikusok oldalára állt, és fellebbezést nyújtott be a szövetségi tanácshoz, hogy a hulladékjegyzékről szóló rendelet (AAV) október óta érvényes szabályozását szüntesse meg.
Megnyugvás a már korszerűsített házak tulajdonosainak
A régi polisztiroltáblákkal szigetelt épületek esetén lefújja a riadót a Szövetségi Környezetvédelmi Minisztérium. A hivatal viszont azt javasolja, hogy új hőszigetelés beépítésekor kerüljék a HBCD tartalmú tűzgátó anyagok használatát.
A hivatal egy háttérjelentése szerint a már beépített szigetelésekre ez vonatkozik:
„Aki HBCD-t tartalmazó szigeteléssel ellátott házban lakik, annak szakszerű beépítés esetén jelenlegi ismereteink szerint nem kell tartania az egészségére gyakorolt negatív hatásoktól, mivel a használat során csak nagyon kevés HBCD szabadul fel a táblákból, amelyet a levegőn vagy a háziporon keresztül a lakók belélegezhetnének.”
Forrás: dw.com
A kövek vastag habarcságyba fektetéséhez speciális összetételű habarcsokra van szükség: egy földnedves keverékre (misung), és egy pasztához hasonló állagúra.
Elsősorban az előre gyártott, zsákos habarcsok keveréséhez mostanában egyre inkább kézi keverőgépeket használnak. Nagyobb mennyiségekhez azonban már érdemes betonkeverő gépet használni (a készüléket kölcsönözhetjük is).
Ha magunk akarunk keveréket összeállítani, akkor adalékanyagnak max. 4 mm szemnagyságú folyami homokot, kötőanyagnak pedig traszcementet (puccolán-cementet) használjunk. A keverési arány legyen 3: 1-hez, ami azt jelenti, hogy 3 rész homokhoz 1 rész cementet adjunk. A száraz keverék laza halmazt alkot. A mennyiség számításánál vegyük figyelembe, hogy a keverővíz hozzáadásakor a habarcs kb. térfogatának 80 %-ára esik össze.
Az előre gyártott habarcsokat bekeverés után nagyjából egy órán keresztül tudjuk felhasználni. Ez alatt az idő alatt a habarcs hajlamos a szétosztályozódásra, amit úgy észlelhetünk, hogy a felületén cement dús filmréteg jelenik meg, míg az edény alján csak a nagy homokszemcsék maradnak. A vastag habarcságy felépítéséhez kétfajta habarcsra van szükségünk, amelyek összetételében csupán víztartalom különböző.
Az alaphabarcs viszonylag száraz, ún. földnedves marad. Ezt az állagot úgy érhetjük el, hogy csak kis mennyiségű vizet adagolunk a keverékhez. A második, képlékeny réteg ragasztja össze az alaphabarcsot a lapokkal.
A képlékenységet az öklünkbe szorított anyagon ellenőrizhetjük. A szárazabb keverék tenyerünk kinyitása után még éppen nem esik szét, a lágyabb habarcs pedig olyan lágy, hogy nem is lehet neki formát adni.
Tömítő- és csatlakozófugák
A tömítő- és csatlakozófugák nem merevek, így rugalmas fugázóanyaggal kell kitöltenünk őket. Az ilyen fugákat tágulási fugának is nevezik. Ezek fel tudják venni a burkolatok és aljzatok deformációit.
Az épületelemek deformációjának okai a következők lehetnek:
- Épületek vagy épületrészek süllyedése. Az évek során minden épület többé vagy kevésbé megsüllyed. Repedések elsősorban akkor keletkeznek, ha a süllyedés az altalaj tulajdonságaiból következően egyenlőtlenül megy végbe.
- Hőmérséklet-ingadozások. Az épületelemek nagyobb hőmérséklet hatására kitágulnak, lehűléskor pedig összezsugorodnak. A méretingadozás a különböző anyagok esetén nagyon eltérő lehet. Természetesen a kő is reagál a hőmérsékleti hatásokra. A külső oldali, erős napsütés hatására és/vagy a belső oldalon a nedvesség hatására való lehűlés miatt erősen deformálódhatnak a lapok. Tartós, hosszú évek alatt létrejött alakváltozást elsősorban régebbi épületeknél figyelhetünk meg. Ezek falszerkezetét sokszor természetes kőburkolattal védték a környezeti hatásoktól.
- Zsugorodás. A hidraulikus kötőanyagok szilárdulásakor a már fölöslegessé vált keverővíz távozik az anyagból. így a beton vagy esztrich építőelemek kiszáradásukkor zsugorodnak.
Fugatípusok
- Szegély- és csatlakozófugát pl. a fal és padló, vagy a fal és a mennyezet síkjának metszésvonalában találunk. Különböző anyagok (pl. kő és fa) találkozásának helyét is különös figyelemmel kell kialakítanunk. A köveknél alkalmazott fugák szélessége ne legyen kisebb 5 mm-nél.
- A tágulási fugák a nagyobb felületeket kisebbekre tagolják, így a feszültségek megszüntetéséhez járulnak hozzá. A padlófelületeken 6 m-enként, a falfelületeken 8-10 m-enként kell tágulási fugákat készíteni. A kőburkolatra át kell vezetni az aljzat tágulási fugáit. Az ilyen fugákat 10 mm szélesre kell készíteni, hogy fel tudják venni a mozgásokat.
A rugalmas fugázóanyagot tubusos kiszerelésben vásárolhatjuk meg és felhasználásához speciális kinyomó pisztolyra van szükség. Olyan fugák esetén, amelyek közvetlenül csatlakoznak festett falfelületekhez, használjunk festhető, akril vagy szintetikus kaucsuk alapú anyagot.
A gyakorlati alkalmazás közben a következőkre feltétlenül fordítsunk figyelmet: A tubuson mindig ellenőrizzük a fugázóanyag színét. A fugát szárítsuk ki és tisztítsuk meg a portól és laza daraboktól.
Jó tanács
Készítsünk össze minden szükséges szerszámot, és vegyünk magunkhoz tisztítófolyadékot. Éles késsel a menet felett vágjuk le a tubus végét, csavarjuk rá a kinyomócsőrt és vágjuk le annak hegyét ferdén.
Ezután helyezzük a tubust a kinyomó pisztolyba és azt a fuga mentén egyenletesen mozgatva préseljük ki a szükséges mennyiségű anyagot. Ügyeljünk rá, hogy a mélyedést teljesen kitöltsük.
Nedvesítsük meg a fugázóanyag teljes felületét a tisztítófolyadékkal. Szilikonoknál és kaucsuknál használjunk enyhén mosogatószeres meleg vizet, akrilnál 3 pedig tiszta hideg vizet.
Lehúzógumival, egyenletes mozdulatokkal távolítsuk el a felesleges fugázómasszát. Időnként töröljük le a gumiról a felgyülemlett anyagot. Az így elkészített fuga esetleges egyenetlenségeit simítsuk át a benedvesített ecsettel.
A kőmegmunkálás legfontosabb része a felület megmunkálás. Az ipar manapság a csiszolás és polírozás kézimunkájának nagy részétől megkíméli a kőfaragókat. Szinte minden építőkövet megkaphatunk polírozott lapok vagy táblák formájában is. Kézi erővel szinte lehetetlen tökéletesen sík polírozott felületet készíteni. Ezzel szemben a használat közben fényüket vesztett felületeket a megfelelő eszközökkel könnyen felújíthatjuk.
A felújításhoz előre kevert és különböző szemcseméretű polírpasztákat, polírozófilceket és lassú járású polírozógépet célszerű használni. A különböző finomságú pasztákhoz külön-külön filcet kell használni. Munka közben adagoljunk vizet a pasztához, hogy ne csomósodjon össze. Néha öblítsük le az elhasználódott anyagot és rakjunk frisset a felületre. Polírozáskor egyenletesen gyenge nyomást gyakoroljunk a felületre.
Megmunkálás
Tömör elemek, oszlopok és falfelületek mutatós megmunkálási módja a spiccelés. Spiccelt felületet puhább és keményebb kőzeten egyaránt készíthetünk spiccvéső és bunkó segítségével.
Jó tanács
Tartsuk a spiccvasat kb. 65°-os szögben a felülethez és egy-két kalapácsütéssel pattintsunk le darabokat a kőből. A műveletet ismételve haladjunk végig az egész felületen.
A durva spiccelésnél a kis krátereknek nem kell egyenletes elrendezésűnek és azonos mélységűnek lenniük. A felület mindenhol megmunkált, szintje pedig egységes legyen. A spiccelés különösen alkalmas görbült és torzult felületek megmunkálására. Az ellenőrzésnél segítségünkre lehet két vonalzó. Az elülsőt egy biztos vonatkoztatási felületre támasztva ellenőrizhetjük a hátsó vonalzó irányát.
Stokkolás
A puha és kemény kövek másik gyakori megmunkálási módja a stokkolás (más néven szemcsézés). Készítéséhez speciális fogazott ütőfelületű stokkolókalapácsot használunk. A kalapács merőlegesen becsapódó fejével a felületet egyenletes mintázatúra kell munkálni. A módszer elsőre egyszerűnek tűnhet. A trükkje, hogy a kalapács a becsapódáskor ne billenjen meg, mert az mélyedéseket és egyenetlen felületet okoz.
A munkadarabot helyezzük stabil alátétre, mégpedig úgy, hogy a megdolgozandó felület a combunk felső részének magasságába essen. Fogjuk meg a kalapács nyelét két kézzel középen, nyújtsuk ki egyenesre a karjainkat és terpesztett lábakkal ereszkedjünk annyira le, hogy a kalapács nyele párhuzamos legyen a felülettel és ütőfelülete a munkadarabhoz érjen. Ezután kinyújtott kezekkel emeljük a kalapácsot a fejünk fölé és ugyancsak kinyújtott kézzel hagyjuk a szerszámot saját tömegénél fogva lesújtani.
A becsapódásnál a kalapács visszapattan. Használjuk ki ezt a lendületet a szerszám újbóli felemelésénél, így az erőnket kímélő, folyamatos munkaritmust vehetünk fel. Próbáljunk meg minden ütéssel pontosan az előző mellé találni. Ne csapkodjunk véletlenszerűen, összevissza a felületen. Haladjunk módszeresen, egyik oldalról a másikra és alulról felfelé, vagy fordítva.
Fogazás
A fogazás a spicceléssel rokon technika, de inkább csak puha köveknél alkalmazzák. A megmunkálási módhoz fabunkót és különböző szélességű és fogméretű fogasvésőket használnak. A véső kiképzése a megmunkálási igényhez igazodik. Készíthetünk durva és egészen finoman megmunkált felületeket is. A fogasvésőt a spiccvésőhöz hasonlóan kell használni. A fabunkót minden ütés után kissé el kell fordítanunk, hogy egyenletesen használódjon el az ütőfelülete. A széles fejű és apró fogazatú vésőkkel több irányban is dolgozhatunk. A fogak nyomai ilyenkor szövetszerű mintát hoznak létre.
Sarírozás
A sarírozás (rovátkolás) a kőmegmunkálás egyik hagyományos módja. Ezt a technikát főleg mész- és homokköveknél alkalmazzák. A sarírvasat különösen nagy (6 cm vagy a feletti) szélességéről könnyen felismerhetjük. Használatához verőszerszámként fa- vagy műanyag bunkót használhatunk.
A sarírvasat eredetileg fogazott felületek előzetes simításához fejlesztették ki, de használják felület megmunkáláshoz is. Az így megmunkálandó kőfelületnek teljesen síknak kell lennie. A sarírozás mintája finom csíkdíszítésre vagy a hullámkarton redőire emlékeztet. Az apró kiemelkedések és rovátkák párhuzamosan futnak végig a felületen, általában 30-40°-os szögben.
A munkát kezdjük úgy, hogy felülről lefelé, illetőleg visszafelé dolgozunk. A sarírvas teljes élét fektessük a felületre és ügyeljünk arra, hogy ne tartsuk laposan (kb. 70° az ideális). Apró, de erős ütésekkel készítsünk el egy hosszúkás mélyedést (a vas szélességében), majd ennek a vonalában a folytatását a munkadarab egész hosszában. Ha készen vagyunk, kezdjünk újabb párhuzamos rovátkát. A rovátkolás szélessége legyen 4-5 mm, és a munkával mindig ugyanabban az irányban haladjunk.
Nagyobb felületeknél vonalzóval ellenőrizzük a rovátkák egyenességet. A rovátkákat szabadon, keresztező helyzetben is elrendezhetjük a felületen. Ez azért nem jelenti azt, hogy teljesen összevissza kaszaboljuk a felületet. A létrejövő mintának harmonikusnak kell lennie, amiben sokat segíthet egy előzetesen elkészített vázlat.
Az ókor óta a spiccelés, fogazás ill. stokkolás, sarírozás, csiszolás és polírozás a kézműves kőmegmunkálás egymásra épülő munkafázisai.