A nikecell-krízis megbénítja az építőipari ágazatot
Az építőipari vállalatok és a tetőfedők már nem tudják, hova tegyék a régi sztiroport. Az ok: egy új rendelet a tűzgátló anyaggal kezelt szigetelőanyagot veszélyes hulladéknak minősíti. Nem csupán az érintettek szerint igazságtalanul.
Az építőipari ágazat szereplői nagyon bosszúsak
A Német Iparosok Központi Szövetségének (ZVDH) elnöke, Hans Peter Wollseifer a helyzetet „drámaiként” jellemzi. Az előirányzott építkezéseket nem lehetett befejezni, leállításra kerültek vagy egyáltalán el sem kezdődtek. Josef Rühle, a Német Tetőfedő Iparosok Központi Szövetségének technikai ügyvezetője azt nyilatkozta a Deutsche Welle folyóiratnak, hogy arra számít, hogy márciusig több, mint 10.000 munkavállalót kell az ágazatból elküldeni vagy csökkentett munkaidőbe áthelyezni.
Motiváció: a HBCD mérgeket csökkenteni kell
Mindezért a hexabróm-ciklododekán (HBCD) nevű vegyszer a hibás. Az anyagot gyakran használták tűzgátló anyagként az erősen gyúlékony polisztirol szigetelőtáblákhoz. A polisztirol ismertebb, kereskedelmi forgalomban használatos neve sztiropor.
Az épületek korszerűsítésekor sok hulladék keletkezik a régi szigetelőanyagokból
A HBCD mérgező, a környezet csak lassan bontja le, felhalmozódik az élőlényekben, sokszor kimutatták az anyatejben, és zavart okozhat az embriók fejlődésében. Ezért a Stockholmi Egyezmény már a 2013-as évben a perzisztens, szerves káros anyagok, angolul: „persistant organic pollutant”, rövidítve POP anyagok közé sorolta. 2016. márciusában az EU átvette a Stockholmi Egyezmény határértékeit az európai POP-rendeletbe. Mivel a német hulladékjegyzékről szóló rendelet (AAV) az átdolgozást követően az európai rendeleten alapszik, minden POP tartalmú hulladék, amely meghaladja ezt a határértéket, 2016. október 1-je óta veszélyes és igazolásköteles anyagnak számít.
Csillagászati árak a sztiropor elégetéséért
A legtöbb régi polisztiroltábla, amelyet az építési munkálatok során eltávolítanak, túllépi az új határértéket. Így ezeket a többi hulladéktól elkülönítetten, igazolható módon kell nyilvántartani, és külön kell megsemmisíteni. Ez csupán olyan hulladékégetőkben lehetséges, amelyek rendelkeznek veszélyes hulladékokra vonatkozó különleges engedéllyel. Ilyen üzemből azonban a leeső mennyiséghez viszonyítva túlságosan kevés áll rendelkezésre.
Már csak a veszélyes hulladékra vonatkozó engedéllyel rendelkező hulladékégető üzemek égethetik el a HBCD tartalmú hulladékokat
A következmény: az építési vállalkozóknál felhalmozódik a régi szigetelőanyag, hiszen számos veszélyesanyag-megsemmisítő üzem már nem veszi át. Az árak csillagászati magasságba szöktek, mondja a Német Iparosok Központi Szövetségének (ZVDH) munkatársa, Rühle:
„Egy tonna polisztirol megsemmisítésének az ára korábban 160 euró körül alakult, most 3000 és 8000 euró közötti összegeket kérnek.”
„A megsemmisítés ugyanaz marad”
A németországi Termikus Hulladékkezelő Üzemek Érdekközössége (ITAD) szintén teljes mértékben túlzóként kritizálja az új megsemmisítési követelményeket. A sztiropor lebontásakor és szállításakor sem a tüdőre káros anyagok nem keletkeznek, sem pedig a HBCD nem mosódik ki az esővel a szigetelőtáblákból, mivel vízben alig oldódik.
„A polisztirol szelektált megsemmisítése és regisztrálása bürokratikus szempontból körülményes, és megdrágítja a megsemmisítést. A magas megsemmisítési költségek pedig megdrágítják az épületek energetikai korszerűsítését, továbbá akadályozzák a szövetségi kormány energia- és klímapolitikai céljait”
írja a Termikus Hulladékkezelő Üzemek Érdekközössége (ITAD) egy állásfoglalásban.
Rühle szerint azonban ami teljesen abszurd: a megsemmisítés módja ugyanaz maradt – a korábbiakhoz hasonlóan a régi sztiroportáblákat most is elégetik. Az égetéshez még csak más szűrőket sem kell használni.
Az építőipari ágazat feljajdulása
Az ácsok szövetsége éppúgy, mint az építőipar más szövetségei is erőteljesen követelik a politikától az új szabályozások visszavonását. „A tartományoknak vissza kellene fordítaniuk ezt az őrült szabályozást”, követelte a Hulladékgazdálkodók Szövetségének (BDE) főnöke, Peter Kurtz is. Támogatás a sachseni és a saarlandi tartományi kormányoktól érkezik. Mindkét tartomány Környezetvédelmi Minisztériuma kérelmet nyújtott be a német környezetvédelmi miniszterhez (11.30. – 12.02.), hogy változtassák meg a hulladékjegyzékről szóló rendelet adott szabályozásait.
Támogatás Sachsenből
„A javaslatunk arra irányul, hogy a megfelelő EU-szabályozásokat Németországnak ne szigorítsák meg még inkább”
mondta Thomas Schmidt, Sachsen környezetvédelmi minisztere már a konferencia előtt. Mégis pontosan ez történt a hulladékjegyzékről szóló rendelet (AAV) új, a szövetség figyelmeztetésével és Sachsen szavazatával szemben bevezetett szabályozásával.
„Holott az EU nem írja elő, azóta a HBCD tartalmú sztiropor hulladékok, ahogy tonnaszám keletkeznek az építkezéseken, veszélyes hulladéknak számítanak. Ez nem lett volna szükséges. Csupán a HBCD égetés általi megsemmisítését kell biztosítani”
vélekedik Schmidt.
Barbara Hendricks környezetvédelmi miniszter is a kritikusok oldalára állt, és fellebbezést nyújtott be a szövetségi tanácshoz, hogy a hulladékjegyzékről szóló rendelet (AAV) október óta érvényes szabályozását szüntesse meg.
Megnyugvás a már korszerűsített házak tulajdonosainak
A régi polisztiroltáblákkal szigetelt épületek esetén lefújja a riadót a Szövetségi Környezetvédelmi Minisztérium. A hivatal viszont azt javasolja, hogy új hőszigetelés beépítésekor kerüljék a HBCD tartalmú tűzgátó anyagok használatát.
A hivatal egy háttérjelentése szerint a már beépített szigetelésekre ez vonatkozik:
„Aki HBCD-t tartalmazó szigeteléssel ellátott házban lakik, annak szakszerű beépítés esetén jelenlegi ismereteink szerint nem kell tartania az egészségére gyakorolt negatív hatásoktól, mivel a használat során csak nagyon kevés HBCD szabadul fel a táblákból, amelyet a levegőn vagy a háziporon keresztül a lakók belélegezhetnének.”
Forrás: dw.com