• belső burkolatok
• belsőépítészet
• burkolatok

Beltéri kőburkolatok, kőburkolatok készítése

Néhány száz évvel ezelőtt az igényesebb épületek belső tereinek padozatát és fa­lait túlnyomórészt kővel burkolták. A kövek népszerűsége mára főleg a pado­zati burkolatok készítésére korlátozó­dott, előfordulnak falburkolatként is, elsősorban fürdőkben, kisebb falfelüle­tekre általában idomított köveket hasz­nálnak.

A kő burkolóelemek profilacéllal és kő-konzollal, illetve huzalból készülő hor­gokkal kapcsolhatók a burkolandó fa­lakhoz. A fém anyagú lehorgonyzó ele­mek anyaga oxidációra kevésbé érzé­keny legyen, a támasztó ragasztáshoz habarcsot kell használni. A 60-as és 70-es években megfelelőnek tartott gipszes habarcsról mára bebizonyosodott, hogy kültéri alkalmazásokhoz nem felel meg. A gipsz használata kedve­zőtlen a horgonyhuzal anyagára is, mert az egy-két évtized alatt teljesen leválik, és a horgonyhuzalok rohamosan oxidálód­nak.

Jó, ha tudjuk a következőket:

• beton- és vasbeton szerkezetekhez még tapadó támasztásra sem lehet gipszes habarcsot felkenni, mert a két kötőanyag ellenreakciója a ta­padó felületeket néhány év alatt hatástalanná teszi,
• a kültéren alkalmazott gipszes ha­barcsok térfogata nedvesség (de még a magas páratartalom) hatására is 1-10 %-kal növekszik, ami felületi elmozdulást idéz elő. Megfigyelések alapján elmondható, hogy a déli (napos) homlokzatokon a téli „eróziós” leválás többszöröse az északi oldalakénak, mert a téli nap­pali napsütés (az ez alatti kiszáradás) és az éjszakai lehűlések, va­lamint a néhány napos csapadék, a nagy páratartalom hatására bekö­vetkező térfogatváltozás a feszítőhuzalokat és a huzalkapcsoló pe­remet fűrészszerűen elnyírja, és lecsökkenti a gipsz tapadását.

A kőlapok falhoz való kapcsolásakor a következőkre kell figyelemmel lenni:

• a kőcsapokhoz, konzolokhoz kap­csolódó huzalok horganyzott acél­ból készüljenek,
• a gipszes habarcs alkalmazása kül­téren tilos, de beltéren is (ahol nincs akkora hőmérsékleti és páratartal­mi differencia) csak végszükség­ben használjunk tégla és kő között gipszes habarcsot,
• kőburkolatok felületét legalább 16 m²-enként dilatálni kell, úgy, hogy a felület egyik mérete se legyen 5 m-nél hosszabb,
• párhuzamos élű és egyenes ütközésű lapok, 3 cm-es lapvastagságig felületükön ragasztott habarccsal vagy vékony ragasztóval rögzíthe­tők a fogadó falhoz,
• a falburkolat nem ültethető rá a pa­dozati burkolatra, a csatlakozásnál dilatációs (mozgási vagy csúszó hézagot) kell kialakítani. A csúszó hézag kialakításakor a kész pado­zati burkolatra a faltőnél műanyag szalagot ragasztunk, legalább két rétegben, ami biztosítja az alsó tá­masztó felület tapadó feszültségé­nek megőrzését. Ellenkező esetben akár csak 1 mm méretű padozati elmozdulás vagy egy külső dinami­kus rezgés épületen belüli végző­dése a támaszlap fellazulásához és néhány év alatt a fölötte lévő fal­felület leválásához vezethet,
• mind a kőlapokból, mind a tömb­szerű lapokból készülő burkolato­kat nyitott fugákkal kell készíteni.

5.51. ábra. Falburkolás vékony, tégla formájú burkolólapokkal.

5.52. ábra. Homokkő anyagú kőlap bur­kolatok a) sík felülettel, b) nagyolt felülettel, hézagoltan, c) finom felülettel, mély hézagolással.

Belső burkolásokhoz használható kövek

A könnyű megmunkálása miatt igen kedvelt közepes keménységű homok­kövek természetes formájukban és la­pokba fűrészelve egyaránt használhatók 2-8 cm-es vastagságokban. Színük a sárgásszürkétől a barnásvörösig terjed.

5.53. ábra. Kőlap burkolat mélyített fu­gával.

Tömött mészkő

Egyes változatait ma márvány néven is emlegetik, szakmailag azonban a valódi márványok egészen más kategóriába tartoznak.

Az igen mutatós siklósi tömött mészkö­vek zöld, sárga, rozsda- és világosszür­ke színben, vörös, zöld, szürke és fehér erekkel, foltokkal fordulnak elő. Első­sorban belső terek, vízszintes és függő­leges felületek burkolására alkalmasak, a zöld színű követ járófelület burkolá­sához át kell válogatni. A mészkövek színei igazán csak fényezetten érvénye­sülnek. Külső burkolatokhoz nem a leg­jobbak, mert csiszolás után külső térben megfakulnak, nedvesség hatására fé­nyüket vesztik, érdessé válnak. Belső térben a felület épsége és a színtartás gondos felületkezeléssel biztosítható, ami évenkénti langyos vizes lemosást és viasszal való bevonást jelent.

Édesvízi mészkő

Likacsos, egyenetlen felületű, színes, fehér vagy világos drapp színekben for­dul elő. Jól faragható, fűrészelhető, ha­sítható és fényezhető. Szilárdsági tulaj­donságai alapján kemény kőzet. Magyarországon Süttőn és Budakalászon fordul elő jelentősebb mennyiségben.

A süttői édesvízi kemény mészkövet fehér, sárgás, világosbarna színekben, ill. e színek közötti színárnyalatokban bányásszák. Külső és belső térben egy­aránt alkalmazhatók, padlóburkolatként azonban csak belső térben. Fényét kül­ső térben nem tartja meg. A burkoló­lapok vastagsági mérete 2,5 vagy 3 cm, amelyek között a terhelés függvényében kell választani. A vékonyabb, 2,5 cm vastag lapok falburkoláshoz, a 3 cm vastag lapok pedig padlóburkoláshoz használhatók.

Méretváltozások

Változó hézagrajzú burkolatoknál a hé­zagrajz tervezőjének figyelnie kell a kő-méretek váltására, azaz az esztétikus ha­tás érdekében a kötésváltás összhang­jára. A süttői mészkőlapok falburkolathoz 40×60, 40×90, 50×90 és 50×100 cm-es lapok 2,5 cm vastagságban, padlóburko­lathoz pedig 10×20, 10×30, 40×40, 40×50 és 50×50 cm-es lapok 3 cm vas­tagságban szerezhetők be. A süttői travertin lapok belső falfelüle­tek burkolására alkalmasak. Ezek a la­pok keményebbek, törékenyebbek, mert a rétegvonulatra merőleges vágással állítják elő őket.

Hézagrajzuk tervezé­sekor figyelembe kell venni alapméreteket, amelyek 30×40,40×60 és 40×90 cm, vastagsági méretük pedig legalább 3 cm. A tervezésnél alapvető szempont a bur­kolandó felületnek és a burkolóelemek felületének aránya. Kisebb felületek burkolásához általában kisebb lapmére­tekkel kell tervezni. A budakalászi édesvízi mészkő külső és belső falburkolat készítésére használ­ható. Külső térben fényét nem tartja meg. Járófelületek, padlók kiképzésére csak válogatott anyag használható. Ha a kőanyagot a rétegvonulatra merőle­gesen vágják, természetes rétegződésű travertint kapunk, amely – különösen fényezett kivitelben – igen szép rajzo­latot ad.

A durva mészkő nagy porozitású, lika­csos, durva szemű, gyakran kövületeket is tartalmazó sárgásfehér, fehér színű mészkő. Faragható, fűrészelhető, ha­sítható, de nem fényezhető. Szilárdsá­gi tulajdonságai alapján a közepes ke­ménységű kövekhez sorolható. Magyarországon Sóskúton, Budafokon, Érden, Szobon található durva mészkő.

5.54. ábra. Pillérek burkolása kővel a) négyzetes, b) kör alakú.

Márvány

A márvány, ez az igen szép és értékes kőzet, amely mészkőből kristályosodik ki, Magyarországon nem fordul elő. A márványnak is nevezett tardosi, süttői stb. „márvány”, tulajdonképpen tömött mészkő, amely gondosan megmunkál­va hasonló lesz a márványhoz. A már­vány dekoratív fal- és padlóburkolatok készítésére alkalmas, külső és belső térben egyaránt.

A különböző fajtájú hazai és külföldi, zúzott kemény mészkő és márvány ada­lékanyaggal kőbeton (műkő) is készít­hető. A tömbösített kőanyagot felszele­telve és a lapok felületét fényezve ki­váló burkolólapok készíthetők belőle.

Kőburkolatok készítése

A terméskő falburkolatok általában gé­pi szeleteléssel előállított, 6 cm-nél ki­sebb vastagsági méretű burkolólapok­ból készülnek. A lapok különböző lap­mérettel, többnyire 5 cm-enkénti méret­váltásokkal készülnek, amit a burko­latok tervezésekor figyelembe kell ven­ni. A szeleteléssel előállított lapok felületképzése lehet mattcsiszolt és fénye­zett. A lapok vágását típusméretben, méretegységesítési irányelvek szerint végzik. A méretrend eltérő, aszerint, hogy padló- vagy falburkolati elemek­ről van szó.

A méretmeghatározást befolyásolják a kövek tulajdonságai és a várható igény­bevételek. A padlóburkoló elemek vas­tagsági mérete mindig nagyobb a fal­burkoló elemekénél. Kő falburkolat készítése előtt – hason­lóan a kerámia burkolatoknál leírtakhoz – a burkolat hézagrajzát gondosan meg kell tervezni, figyelembe véve az alkal­mazott kőfajtát és azok vastagsági mé­reteit.

A vékony, fűrészelt kőlemezek kiváló­an használhatók épületek burkolásához. A lemez vastagsága a kő fajtájától függ, a márvány és a gránit 2 cm, a travertin 3 cm, a homokkő 5-6 cm, a tufa 6-7 cm vastagságúra fűrészelhető. A kőosztás kötésben és hálósán ter­vezhető. A hálós rendszer jobban hang­súlyozza a burkolati jelleget. A kőlemez burkolat hézagai 1-2 mm vastag­ságúak lehetnek.

A burkolólapok csak teljesen megüle­pedett falra erősíthetők fel, mert a burko­lat már a teherhordó hátfal egészen kis mértékű ülepedése esetén elválhat a faltól. (A vasbeton vázas épületeknél ilyen ter­mészetű hibák nem fordulnak elő.) A lemezek fém kapcsolóelemekkel, 4 mm átmérőjű, bronzból vagy horganyzott vashuzalból készült horgokkal erősíthe­tők fel, amelyeket két-két lemez találkozásánál kell elhelyezni, úgy, hogy minden lemez legalább négy helyen le­gyen megfogva. A lemezek függőleges síkú beállításához a falra (a lemez sar­kai alá) puha habarcscsomókat csap­nak fel, és erre fektetik a lemezt.

5.55. ábra. Kő falburkolat és padozat csat­lakozása fa (dilatációs) takaró- vagy sa­rokléccel.

A kampók vagy horgok egyik vége a le­mezbe fúrt fészeklyukakba, a másik vége a hátfalban kivésett 5-6 cm mély fészekbe nyúlik. A beerősítéshez ce­menthabarcsot kell használni. A lemezt úgy kell felhelyezni, hogy a falsík és a lemez között légrés maradjon. A kőlemez burkolat rögzíthető speciális rögzítőkészlettel is. Ilyenkor minden elem négy ponton csatlakozik a hátfa­lazathoz.

Ez a rendszer nagy méretű (1,0-1,5 m² felületű), tehát nagy tömegű lapok felerősítésére alkalmas. A négy ponton megfogott kőlemezt 2 db rög­zítő szerelvény és 2 db távtartó szerel­vény köti a megfelelően szilárd (általá­ban beton vagy vasbeton) hátfalazat­hoz. A rögzítő szerelvények fogják a nagy méretű és nagy tömegű lemezt a hátfalazathoz, a távtartó szerelvények pedig a lapok kibillenését akadályozzák meg.

A rögzítő és a távtartó szerelvények együttesen nemcsak stabil rögzítést je­lentenek a lemez és a hátfalazat között, hanem felveszik a hőmérsékletválto­zások okozta mozgásokat is. Más kialakítású rögzítő szerelvények szükségesek a függőleges és mások a vízszintes hézagokhoz. A szerelvény a kőlemez élébe fúrt furatba helyezett tüskével csatlakozik a kőlemezhez. A tüskét az egyik kőlap furatába behabarcsolva építik be, a tüske másik végéhez csatlakozó másik kőlemez furatába pe­dig – a rugalmas erőfelvétel érdekében – egy rugalmas műanyag hüvelyt he­lyeznek el, és ebbe ül a rögzítő tüske. Ez a megoldás lehetővé teszi a kőlapok kis mértékű elmozdulását, függőleges és vízszintes irányban egyaránt.

E rögzítési rendszer előnye, hogy

• a nagy tömegű és nagy felületű kőlemezeket megbízhatóan megtá­masztja,
• a rugalmas megtámasztás lehetővé teszi a lemezek kis mértékű elmoz­dulását.

A rendszer hátránya – ami miatt ha­zánkban nem alkalmazzák -, hogy a rögzítő és távtartó szerelvények komp­likált kialakítása és különleges anyaga miatt a falburkolat m²-enkénti bekerü­lési költsége igen magas. A vékony kőlapok kisebb felületekre – hasonlóan a kerámia burkolatokhoz – ragasztó habarccsal is rögzíthetők.