Építkezés

A belső vakolás lépései (vékonyvakolat)

A ház nyers falait kétféle módon varázsolhatjuk sima fallá: belső vakolatot húzunk fel rá vagy a falat gipsz építőlapokkal burkoljuk. Mindkét technika közös jellemzője, hogy az iparosoknak fizetendő bér sokszorosan meghaladja az anyag­költségeket. Ezért ebben az eset­ben különösen látványos a saját munkánkkal elérhető megtakarítás. Bizonyos, hogy a belső vakolat fel­húzása nem tartozik a barkácsolók kedvelt területei közé. Mégsem lenne értelme, hogy ettől vissza­riadva a vakolómunkát szakember­nek engedjük át. Ne hagyjuk azon­ban figyelmen kívül az időtényezőt.

Vakolás

Az a legjobb, ha a munkához segítő­társsal együtt látunk hozzá és egyet­len nekibuzdulással az összes falat bevakoljuk. Erre pedig a laikusok is képesek, feltéve, hogy néhány fogást megtanultak, a falakat pedig függőlegesen rakták fel. Pórusbeton falakra egyébként is csak hártyavé­kony simítóvakolatot kell felhordani. A nagyon egyenetlen és kevésbé te­herbíró alapú falfelületekhez gipsz építőlapokat válasszuk. A helyisé­gek felosztására utólag felhúzott válaszfalak burkolására is gipsz­lapokat célszerű alkalmazni, így nincs utólag bevitt nedvesség, és azonnal használható a helyiség.

A nyersfalazott épület már a múlté

Azok az ezermesterek, akiknek még sohasem volt dolguk belső vakolattal, első szárnypróbálga­tásaikhoz válasszanak néhány „gyakorlófalat”. Erre nagyon alkalmasak az alárendelt tárolóhe­lyiség vagy a pincében a kazánház falai. Ezt követően jöhetnek azután a lakószobák.

Vakolt fal

A problémamentes munkavég­zésnek és a felületek tartósan jó minőségének az az előfelté­tele, hogy a vakolat, az alap és helyiség majdani belső klímája összhangban legyen egymással. Már a vásárláskor olvassuk ezért el a minden habarcsos-zsákra rányomtatott alkalmazási útmu­tatót. Ha kétségeink vannak, kérjünk tanácsot a kereskedőtől.

A közönséges gipszvakolatot többek között könnyűbeton, tégla és normál beton anyagú falakon alapozás nélkül alkalmazhatjuk. Nedves helyiségekben (mosókonyha, fürdőszoba, konyha) mészcement vakolatot használjunk. A csomagoláson olvasható szöveg itt is tájékoztat arról, hogy szükség van-e az alap előkészítésére.

Pórusbeton falakhoz speciális pórus­beton-vakolatokat hoznak forgalomba, ezeket 5-8 mm vastagon kell felhúzni. A pórusbeton falak felülete különösen sima, ezért ezekhez úgynevezett vékony­vakolatokat is kifejlesztettek, amelye­ket akár 3 mm vastagon is elég felhor­dani. Ezzel a vakolattal nemcsak időt takaríthatunk meg, hanem a bérkölt­ségeket is nullára csökkenthetjük: ha valamikor, akkor most igazán egy átla­gos képességű barkácsoló is bátran vál­lalkozhat a belső vakolás elvégzésére. Még egy előny: vakolás közben nagyon kis mértékben növeljük a házban az építkezéssel járó nedvességet.

A pórusbeton rendszerekhez forgal­maznak gipszes belső téri vékonyva­kolatot. Nedves helyiségekhez cement­bázisú vékonyvakolatok kaphatók. A pórusbeton-vakolatokat rendszerint alapozás nélkül fel lehet húzni.

A sík pórusbeton falakra csak 3 mm belső vakolat szükséges

Ezután számoljuk ki a szükséges anyagmennyiséget. A teljes beva­kolandó falfelületet (például 215 m2-t) osszuk el a vakolatzsák „kiadósságával” (például 10 m2-rel). Ebben az esetben tehát az egész házhoz 22 zsák vakolatra lenne szükség. Már ekkor is látható, milyen olcsó, ha házunkat saját ma­gunk vakoljuk be.

A munkát megkönnyítő tanács:

A belső vakolatot (raklapokon!) rögtön a vakolandó helyiségekben tároljuk. Ezzel megtakaríthatjuk a zsákok mun­ka közbeni fáradságos cipelését.

Lássunk hozzá az alap előkészí­téséhez. Keféljük le a falfelületeket, a laza részeket távolítsuk el. Fontos, hogy az alap száraz, zsír- és fagymentes legyen. A más anyagokra (redőnyszekrények, forgácslapok és hasonlók) való átmenetet sűrű szövésű textilbe­téttel vagy üvegszövet hálóval erősítsük meg: a betét legalább 10-10 cm-nyire fedje le a csatlakozó felületeket. A ta­passzal kitöltött nagyobb üregekre is tegyünk textilbetétes erősítést. A betonfelületeket tapadásjavítóval kenjük be.

A hézagok lezárására három eljárás alkalmazható

Nagy gondosságit igénylő feladat a sze­relési hézagok lezárása. Erre az alábbi három eljárás valamelyikét alkalmaz­hatjuk:

  • Az áramlási zajok csökkentésére a vízvezetékeket szigetelőhéjakkal bur­koljuk, a szennyvízvezetékek csöveit filccel tekerjük be. A még ezután is fenn­maradó üregeket habarccsal vagy vako­latanyaggal töltjük ki. A szomszédos falrészeket előzetesen nedvesítsük be.
  • A hézagot szerelőhabbal töltjük ki. Gondoskodjunk arról, hogy a később idekerülő vakolat legalább 1 cm vastag legyen. Alkalmazzunk textilbetét erősí­tést!
  • Ha a csövek és vízvezetékek réseibe ásványgyapotot tömködünk, majd az egészet rosterősítésű gipszlappal takar­juk le, egy esetleges későbbi javítás cél­jából nagyon könnyen hozzáférhetünk az érintett területhez.

A rések lezárása után (ha szüksé­ges) hordjuk fel az alapozót.

A pontos éleket vakolatba helyezhető védőprofilok (vakolóprofilok) adják

A falak sarkain (például az ablakok környékén) a vakolatba helyezhető védőprofilok adják a pontos éleket. A profilokat először szegekkel erősít­sük fel, vízmértékkel állítsuk be pontos helyzetüket, majd végleges helyzetüket néhány vakolatcsomóval rögzítsük. A szegeket vakolás előtt vegyük ki. Vigyázat! Az ablakok mellett alkalma­zott sarokprofiloknál gondoljunk arra, hogy alul elég hely maradjon a később elhelyezendő ablakpárkánynak.

VakolásVakolás

Lépések:

  1. Az élek kialakításához vágjuk méretre a sarokvédőt
  2. A gyakorlatlanok elsőnek szegekkel rögzítsék a profilokat, majd állítsák be azokat
  3. Ezután néhány vakolatcsomóval fogjuk meg a profilokat. Az ablakpárkánynak hagyjunk megfelelő helyet
  4. Végre kezdhetjük az igazi munkát: segítőtársunk a vödörben megkeveri a vakolatot. Ügyeljünk a keverési arányra!
  5. A vakolatot a simítóval húzzuk fel. Már itt ügyeljünk a vakolat végső vastagságára
  6. Elősimítás. 1. lépés: A függőlegesen tartott lehúzólécet húzzuk végig a friss felületen
  7. Elősimítás. 2. lépés: a felületet vízszintesen húzzuk le. Így az utolsó egyenetlenségek is eltűnnek. Először a falfelület felső részét vakoljuk be, azután az alsót
  8. A kis vagy nehezen hozzáférhető részleteket a “pillangóval” simítsuk el
  9. A fal és a redőnyszekrény közti átmenetnél szövethálóval erősítjük a vakolatot

Tapasztalt barkácsolók a profilokat közvetlenül a vakolatcsomókba bele­nyomva is fel tudják rakni. A simító massza elegyengetése és elsimítása közben azonban a profil helyzetét már ne változtassuk. Ha acél ajtótokokat szándékozunk alkalmazni, akkor azokat most kell a helyükre tenni úgy, hogy pontosan a va­kolat felületével egy síkba kerüljenek. Ha viszont fa ajtótokok fognak a fal­nyílásba kerülni, akkor most deszkákat tegyünk be, amelyek megszabják a va­kolat vastagságát.

Ha a fal felülete nem sík vagy egyéb ok miatt van szükség arra, hogy a va­kolatot 1 cm-nél vastagabb rétegben hordjuk fel, akkor távtartó profilokat kell használnunk, amelyeket 2 m-enként függőlegesen helyezünk el a fal felületén. Egyébként itt is érvényes, hogy nedves helyiségekben mészce­ment vakolatot használjunk.

A vakolatot nagy teljesítményű fúrógéppel keverjük meg

Az ezermesterek a vakolatot általában kézzel hordják fel. Ha egyedül dolgo­zunk, az anyagot könnyen emelhető vödörben keverjük meg, az adagot dol­gozzuk fel, és csak azután keverjünk újat. A vakolatot nagyobb tételben megkeverni csak akkor ajánlatos, ha folyamatosan van egy segítőnk, aki segít a nehéz vödör helyszínre cipelésében.

VakolásVakolás

Lépések:

  1. Egy-két óra elteltével a szivacsos simítólappal átdörzsöljük a vékonyvakolatot
  2. Különösen sima felületet kapunk, ha a szivacsos simítólap nyomait eltüntetjük az acélsimítóval
  3. Aki a vakolat vastagságát szabad kézzel nem tudja beállítani, az jó hasznát veszi a vakolósíneknek
  4. Az anyagot a simítóval húzzuk fel, és nagyjából terítsük el
  5. A lehúzóléccel teljesen sima felületet lehet előállítani
  6. Óvatosan távolítsuk el a vakolósíneket
  7. A sínek helyén maradt keskeny hézagot töltsük ki vakolattal és simítsuk el
  8. Mártsuk vízbe a szivacsos simítólapot, és finoman dörzsöljük le a fa! felületét.
  9. A dörzsölés után a simítóval (acél simítólap) finoman simítsuk el a felületet

Utolsó, 10. lépés:

Egy-két óra elteltével el lehet távolítani az ajtónyílásba tett deszkákat

Fontos, hogy csak tiszta vizet és tisz­ta edényt használjunk. A keveréshez keverőfeltéttel ellátott, nagy teljesít­ményű fúrógépet használjunk. A ké­szítés módja: először a vizet öntsük bele a keverőedénybe, azután kisebb adagokban keverjük hozzá a vakolatot, és kis fordulatszámmal keverjük cso­mómentes masszává. A falakat nem kell benedvesíteni.

Fontos, hogy vakolás közben a mennyezettől a padló felé haladva dol­gozunk. A friss vakolatot a simítóval, alulról felfelé (azaz mindig a kész felület felé), egyetlen kézmozdulattal húzzuk fel, majd azonnal egyenletesen elosztjuk és elősimítjuk. Ezután simítóléccel lehúzzuk a felületet, mégpedig először függőlegesen, azután vízszinte­sen. Végül egy nagy felületű spatulyával („pillangóval”) érjük el az optimális eredményt.

A vastagabb vakolatrétegeket a táv­tartó profilokon vezetett simítóléccel húzzuk le. Fontos, hogy ezeket a táv­tartó profilokat még munka közben vegyük ki és a helyükön maradt rést töltsük ki. Ha a profilokat benne hagy­juk a vakolatban, azok tapétázás után meglátszanak majd: a vakolat ugyanis zsugorodik, a fémprofil azonban nem.

Az ablakpárkányokat habarcságyba fektetjük

A vakolat a belső hőmérséklettől és a vastagságtól függően egy-két óra alatt annyira megköt, hogy a falfelületet nedves szivacsos simítólappal vagy nemezes simítódeszkával erőteljesen át lehet dörzsölni. Ezzel kiegyenlítjük a kisebb egyenetlenségeket. Ezt követő­en a falat megnedvesített simítóval azonnal finomra simítjuk.

Ablakpárkányoknál

Lépések:

  1. A kő ablakpárkányok elhelyezése előtt tisztítsuk meg a fogadófelületet
  2. A hőhidak kialakulásának megakadályozására tegyünk az ablakkeret mellé egy szigetelőcsíkot
  3. Szárazon próbáljuk be a kőlapot. Ezután nedvesítsük be a fogadófelületet és hordjuk fel a habarcsot
  4. Óvatosan toljuk be az ablakpárkányt. Jó, ha ilyenkor még kissé az ablak felé lejt, mert…
  5. …a pontos beállításkor a párkányt a kiálló oldalán még le lehet nyomni
  6. Végül spatulyával kitöltjük a belső vakolat felé még meglévő hézagokat. Vigyázzunk, mert ez a hely nagyon szem előtt van

Kő ablakpárkányainkat úgy rendel­jük meg, hogy jobbra és balra, 2-2 cm-nyire benyúljanak a vakolt bélésfalba. Előrefelé legalább 5 cm-rel (fűtőtestek fölött még többel) álljanak ki a falból. A 2 cm vastag kő ablakpárkányok nagyon könnyen törnek, ezért inkább 3 cm vastag anyagot válasszunk, ez szemre is sokkal megbízhatóbbnak tűnik.

Figyelem! Ha a külső ablakpárká­nyok is kőből vannak, akkor a belső ablakpárkányok elhelyezése előtt a hőhidak elkerüléséhez szigetelőréteget kell beiktatni.

Ezután tisztítsuk meg és nedvesítsük be a fogadófelületet, majd próbakép­pen tegyük be  az  ablakpárkányt. Vegyük le megint a kőlapot, és a felü­letre hordjunk fel habarcsot. Alulról nedvesítsük be a párkányt, a habarcson óvatosan toljuk előre egészen az ablakig, és enyhén rázogatva állítsuk be végleges helyzetébe (közben vízmér­tékkel ellenőrizzük). A felesleges habarcsot töröljük le. Ha a habarcs megkötött, belső va­kolattal tapaszoljuk ki az ablakpárkány és a fal közötti hézagokat.