• hangszigetelés
• hőszigetelés

Hő- és hangszigetelés

A megfelelően megtervezett hő-és hangszigetelés sok kellemet­lenségtől (hideg falak, penésze­dés, indokolatlanul nagy fűtési költségek, bántó zajok) megóv bennünket.

1. A különböző építőanyagok külön­féleképpen vezetik a hőt

A hő­szigetelés a levegő rossz hőve­zető képességén alapul. Minél több levegőzárványt tartalmaz egy építőanyag, annál könnyebb, és annál jobb a hőszigetelő képes­sége. Az építőanyagokat szigetelő­képességük szempontjából a hővezetési tényező alapján lehet egy­mással összehasonlítani.

Hővezetési tényező

A hővezetési tényező azt adja meg, hogy mekkora az a wattban kifejezett hőmennyiség, amely egy 1 m oldalhosszúságú kockán át­áramlik, ha a két oldal közti hő­mérséklet-különbség 1 °C. Ha különböző rétegekből felépített, konkrét épületelemeket akarunk egymással összehasonlítani, akkor az (U-értéket (hőátbocsátási té­nyező) használjuk. Ez azt adja meg, hogy mekkora egy konkrét épület­elem, pl. egy meghatározott vas­tagságú fal wattban kifejezett hővesztesége. Minél kisebb a két tényező értéke, annál jobb a hőszi­getelés.

A 253/1997 (XII.20.) Korm. rende­let, OTÉK 56. szerint: „Az építményt és részeit úgy kell megvalósítani, ehhez az építési anyagot, az épületszerkezetet és a beépített berendezést megválasztani és beépíteni, hogy a rendel­tetésszerű használathoz szüksé­ges energiafelhasználás viszony­lag a legkisebb legyen. Az építmény térelhatároló szerke­zetei és épületgépészeti berende­zései – az energetikai, a hőtechnikai előírásoknak megfelelően – együttesen legyenek alkalmasak a helyiségek rendeltetésének meg­felelő, előírt légállapot biztosítá­sára” (MSZ-04-140/2:1991; 3:1987; 4:1978; 10:1990, valamint 7/2006 (V.24.) TNM rendelet).

Az épületelemek hőszigetelésére vonatkozóan a rendelet a követ­kezőket írja elő:

Új épületeknél az összesített ener­giafelhasználás minimalizálása, az éves energiafelhasználás ne legyen nagyobb az adott épület fűtött térfogatának és lehűlő felü­letének arányából megállapított megengedett határértéknél.

Az U-értékek legnagyobb megen­gedett értékei:

• külső fal U = 0,45,
• padlásfödém U = 0,30,
• tető U = 0,25,
• ablak U = 1,60.

A táblázatban látható, hogy a leg­gyakrabban előforduló építőanya­goknak mekkora a sűrűségük, és azokkal milyen U-értékeket lehet elérni – az adatok vékonyágyazatú habarcsrétegre vonatkoznak. A megadott értékeket azonban csak közelítő tájékoztatásnak te­kintsük, mert az egyes termékek sok tekintetben eltérnek egymástól. A táblázatból mindenesetre leszűr­hetjük azt a fontos következtetést, hogy a korszerű, jól szigetelő építő­anyagokkal és 30,0-38,0 cm fal­vastagságokkal a hőszigetelési követelményeket általában ki lehet elégíteni. Csak a mészhomok tég­lánál van szükség kiegészítő hőszigetelő rétegre.

2. Hangszigete­lésének jelentősége

Nem szabad lebecsülnünk az épületek és lakások hangszigete­lésének jelentőségét sem. Itt különbséget kell tennünk a léghang és a lépéshang között.

A léghangot a hangforrásból szár­mazó rezgések hozzák létre, az a falakon át behatol a szomszédos helyiségekbe, és ott szétterjed. Egy adott épületelem léghang elleni szigetelése annál jobb, minél nagyobb a tömege. Ez viszont ellent­mond a hőszigetelés követelmé­nyeinek. Ha az épületelem tömege aránylag kicsi, azt hangelnyelő szigetelőanyagokkal, pl. ásványi vagy cellulózrostokkal kombinál­hatjuk.

3. Lépéshang keletkezése

A lépéshang a padlón való járkálás vagy széktologatás követ­keztében keletkezik, áthatol a fö­démen és a másik oldalon lég­hang formájában terjed szét. A legjobban keletkezésének he­lyén lehet megfogni, mégpedig úsz­tatott padlószerkezetek, pl. úszta­tott esztrich vagy spe­ciális, lépéshang elleni szigetelő­lapokkal.

A hangterhelést és a hangszigete­lésre jellemző értékeket decibel­ben (dB) adják meg. Jónak tekinthető a léghang elleni szigetelés, ha hangszigetelésének mértéke R¹_w = 45-55 dB; 55 dB fölött már nagyon jó hangszigetelésről beszél­hetünk. A lépéshang elleni szige­telés jó, ha a normál lépéshangszint: L’_n,w < 53 dB; nagyon jó, ha ez a jellemző kisebb mint 46 dB.