Épületkárok

Faszerkezetek károsodásai

A Kárpát-medence mindenkori gazdag faállo­mányának köszönhetően épített kulturális örökségünk jelentős része fából készült. Alig­ha tudunk olyan műemléket megnevezni, ahol a fa ne szerepelne, de az esetek többségében a magastetős épületek fedélszerkezetei is fából készültek és készülnek ma is. A II. Világ­háború előtt a lakó- és középületek nagy részét faszerkezetű padlásfödémmel építették.

A fa a feldolgozást követően is érzékenyen reagál a környezeti változásokra, folyamatosan egyensúlyi állapotra törekszik. Azaz, ha szára­zabb, vizet fesz fel, ha nedvesebb, vizet ad le a környezetének. Az ingadozás állandó moz­gást okoz a fában, fizikai, mechanikai változá­sokat, károsodásokat létrehozva. A biológiai kártevők (elsősorban gombák és rovarok) is sokat árthatnak a fa anyagának. Szerves fel­építésének köszönhetően alkotóelemeit (lignin, cellulóz) megtámadják, és azok lebontásával állítják elő maguknak a tápanyagot. A fertőzés kialakulását a faanyag nagy nedvességtartal­ma is elősegíti.

Az épület faszerkezeteinek jellemző károsodá­sai, azok okai és következményei:

Mechanikai, fizikai hatások okozta sérü­lések: A fa a száliránytól függően eltérően viselkedik a terhelésekkel és a mechanikai igénybevételekkel szemben: a sérülések, törések oka lehet a faszerkezetek szaksze­rűtlen terhelése, alátámasztása, amely súlyos károsodást okozhat, és az egész szerkezetet tönkre teheti.

Biológiai károsodások: Elszíneződés, penész­foltok, gombafertőzés, korhadás, aktív rovar­fertőzés. A héjazat vagy a vízelvezető rend­szer meghibásodása miatt az épületbe kerülő csapadékvíz áztatja, nedvesíti a fa szerkezeteket. A faszerkezetek meggyen­gülnek, súlyos mértékű károsodás esetén tönkre mennek.

Biológiai eredetű károk

A leggyakoribb biológiai eredetű károk a gom­básodások, a különféle rovarok kártevései és a nagyobb, gerinces rágcsálók kártételei.

Korhadás, gombásodás

A korhadás a farontó gombák sejtfalakat bontó tevékenysége. A károsítás alaptípusai: a barna-, a lágy-, valamint a fehérkorhadás.

A barna- (vörös-, reves-) korhadás minden fafaj­nál előfordul (a gesztben és szijácsban egy­aránt), de gyakoribb a fenyőkben. Jellemzője, hogy elsősorban a cellulóz bomlik le. Kezdeti stádiumban vörös vagy kávébarna csíkokként, foltokként jelentkezik. Később az anyag meg­barnul, majd kocka alakú darabokra esik szét (a barna színt a visszamaradó lignin adja).

A lágy- (nedves) korhadás az erősen nedves faanyagoknál jelentkezik. Valójában a barna-korhadás egyik sajátos válfajának tekinthető, mivel itt is megfigyelhető a faanyag bámulása. Sokáig észrevehetetlen, később a fatest fel­színének meglágyulása érzékelhető.

A fehér- (maró-, korróziós) korhadás során a gombák először a sejtfalak lignin anyagát bontják el. így az átmenetileg megmaradó cel­lulózváz miatt a fatest szürkés- vagy sárgás­fehér lesz. Később a cellulózok és a hemicellulózok is lebomlanak és a fatest tömegét veszítve laza, vattaszerű, szétmorzsolható lesz. A barnakorhadástól fehéres színe és üreges, málló jellege különbözteti meg.

Farontó gombák

A beépített és nedvességnek kitett fák leg­gyakoribb károsítói az ún. farontó gombák. Ezek olyan parazita élőlények, amelyek a fák szerkezetének anyagával táplálkoznak, ezzel elpusztítva azt. A gombák spórákkal szaporod­nak, amelyekből elsőként fonalak, fonalszerű képződmények (hifák) keletkeznek. A fehérje tartalmú fonalak összességét micéliumnak nevezzük. A micélium a fa belsejében és felüle­tén egyaránt megjelenhet, ez utóbbi jelleg­zetes képet ad az egyes gombafajtáknak. A gombák termőtestei is fajtaspecifikusak, meg­jelenésük már erős terjeszkedést, károsodást jelez.

A farontó gombák legtöbbször a fa lignintar­talmát vagy cellulóztartalmát támadják meg. Az elsőt onnan lehet felismerni, hogy az ilyen gombák hatására a fa fertőzött felülete elfe­héredik, míg a cellulóz károsodását a fa barnás elszíneződése mutatja. A farontó gombák szá­mos fajtája ismert. Ezek egy része csak a fa külső megjelenését rontja, közülük azonban több is a teljes megsemmisülését okozza. Minden ilyen gombafaj különös tulajdonsága, hogy száraz körülmények között akár évekig is visszahúzódik, nedves és meleg körülmények között azonban aktív lesz, életre kel.

Ezek közül a legnagyobb károkat okozó és legveszélyesebb gomba az ún. könnyező házi­gomba. Spórái nem csak évekig vege­tálnak, de kis méretüknél fogva a legkisebb résen, nyíláson is átjutnak, és helyrehozhatat­lan kárt okoznak. Hifáik az építési anyagok hajszálerességét is ki tudják használni, azaz szá­mukra ideális esetben akár a falakon keresztül is el tudnak terjedni. A fertőzés felismerhető jellegzetes fehér, később szürkéssé váló, vattás, tömegszerű micéliumáról. Igen gyorsan terjed, amit elősegít az a – többi gombától eltérő – tulaj­donsága, hogy vizet termel saját növekedése során. A micéliumon cseppekben megjelenő víz jól felismerhetővé teszi, nevét is („könnyező”) e tulajdonságáról kapta.

A könnyező házigomba okozta károsodás.A könnyező házigomba okozta károsodás.

A másik igen veszélyes farontó gombafaj a pincegomba. Ez főképp a fenyő- féléket károsítja. Kezdetben fehér micéliuma megbarnul, megsötétedik. A vizsgálatok szerint a fa anyagát savas kémhatásúvá teszi, még kedvezőbb környezetet kialakítva a szapo­rodásához.

Pincegomba okozta.Pincegomba okozta károsodás.

Taplógomba okozta károsodás.Taplógomba okozta károsodás.

A taplógomba sebparazita, a fa repedésein keresztül támadva belülről korhasztja el a fát, termőtesteivel ritkán lehet találkozni. A károsodás előre haladtával a belül teljesen elkorhadt (gomba által „feldolgozott”) faanyag a folyamat végére teljesen szétesik. A tapló­gomba igen gyakran előforduló, vörös korhasztó gomba. A gomba a faanyag cellulózát bontja le, a vöröses színű lignin keletkezése miatt a korhadási termék színe vörös. A tapló­gomba vízigénye nagy, előfordulási helyei a tipikus beázási zónák (ereszkörnyék, vápák, tetőáttörések stb.).

Rovarkárok

Ennek a betegségnek a fa korhadásával és gombásodásával szemben kisebb a jelen­tősége ugyan, de ez is nagymértékben csökkenti az építőfa értékét, használhatóságát és tartósságát.

Bizonyos rovarok, amelyek a fa nedvéből, ill. a benne levő keményítőből élnek, táplálékot keresve a fát megfúrják és lisztté őrlik. Ezen rovarok részben olyanok, amelyek csak az élőfában találhatók s ennél fogva rágásukkal főképp az erdőgazdaságokban kártékonyak, de az épületszerkezetekbe is átmehetnek, vagy olyanok, amelyek a régi, száraz fát támad­ják meg és ezért a beépített faszerkezetekre, bútorokra, szerszámokra stb. veszedelmesek. A régi épületek faanyagainak igen veszélyes károsítói a farontó rovarok. Több fajtájuk is ismert, régi épületekben általában a cincérek és a kopogóbogarak (elterjedt, ám téves meg­nevezésük szerint szúk) fordulnak elő.

A tetőtérben található faanyagok károsodásá­nak több mint 60 %-át a házicincérek okozzák. E rovarok a száraz, azaz a jó átszellőzés miatt a kis nedvesség tartalmú faanyagot kedvelik. Ezzel szemben a szúnak is nevezett kopogóbogár (legelterjedtebb fajtája a dacos kopogóbogár) a lakószobák, belső helyiségek faanyagaiban szeret tanyát ütni.

Rovarkárok

Mind a cincéreknek, mind a kopogóbogarak­nak elsősorban a lárvái pusztítják a faanyagot, de a kifejlett bogár is jó élőhelyet talál bennük. A nagy kopogóbogár kifejezetten a tölgyfát kedveli, így főleg a födémgerendákat károsítja. A cincérek lárváinak jelenléte a viszonylag nagy átmérőjű, rendszerint ferde nyílású lyukak utal­nak. A kopogóbogarak – és azok lárváinak -járatai 1 -2 mm-esek, az alattuk összegyűlő fapor mutatja, hogy élő állat tevékenykedik a fában. Régebbi fertőzés esetén a járatok olyan sűrűk lehetnek, hogy a teljes faanyag lisztessé válik, porhanyós lesz, ezzel teherbíró képessége le­csökken. Az ilyen fát ki kell cserélnünk.

Károsodások a karbantartás elmulasztása miatt

A biológiai, kémiai és fizikai károsodások mel­lett talán a legsúlyosabb az ember okozta kár: a rongálás vagy a karbantartás elmulasztása. Ide tartozik a védelem nélkül vagy nem kellő védelemmel beépített szerkezeti elemek káro­sodása is. A sok esetben jó szándékú, de szakszerűtlen beavatkozás, a gondatlanság, a funk­ció megváltozása vagy megszűnése okozzák a legsúlyosabb károsodásokat. Ezek következ­tében az elnedvesedett fa szerkezeti elemek gomba- és rovarkárosodása, korhadása bizo­nyosan bekövetkezik.

Faszerkezetek elnedvesedése a beázó padlástérben.Faszerkezetek elnedvesedése a beázó padlástérben.

A fedélszék teljesen tönkrement tartószerkezete.A fedélszék teljesen tönkrement tartószerkezete.

Teljesen tönkrement tetőszerkezeti elemek.Teljesen tönkrement tetőszerkezeti elemek.