• építőanyag
• faház

Építőanyagok a faházépítésben

A faházépítésben természetesen a faanyagok legkülönbözőbb változatait fedezhetjük fel. E mellett egy egész sor más építőanyag is felhasználásra kerül. A legfontosabbak a gipsz alapanyagú lemezek, fóliák és szigetelőanyagok.

A faházak legfonto­sabb építőanyaga a fa, mind természetes mind feldolgozott formájá­ban. Természetes fa alatt a nyersfából megmunkálással nyert fűrészárút értjük, mely szövetében és szerkezetében változatlan. Ide soroljuk a léceket, deszkákat, pallókat és gerendákat, valamint a profil-fákat.

A fa alapanyagú lapokat az épületbelsők kialakításában sokat használják, mint a képen is látható például esztrich padlóbur­kolat fedőrétegeként.

A házépítésben általában lucfenyőt, jegenyefenyőt, er­dei fenyőt, vörösfenyőt hasz­nálunk. Lombos fából készült fűrészáru csak ritkán kerül al­kalmazásra. A terhelésre, te­herhordásra igénybevett fa­anyagnak számos követel­ménynek kell megfelelnie. A szabvány szerint a teherbíró képesség szempontjából a fű­részárut osztályokba kell sorol­ni. Az egyes osztályok meg­határozzák, hogy a faanyag mennyire áll ellen a húzó, nyomó, hajlító és csavaró igénybevételeknek. Az ácsmester a kiszámított terheléshez szükséges osztály­ba tartozó faanyagot rendeli meg így bizonyos lehet, hogy a belőle épített szerke­zet a rá ható terheket gond nélkül viselni fogja.

A szabvá­nyokon messze túlmenő mi­nőségű és teherbírású az épí­tési tömörfa. Ez egy ellenőr­zött termék, melynek tulaj­donságai előre meghatározot­tak és a szállító által garantál­tak. Ilyen tulajdonság a ned­vességtartalom, a metszet és a felület minősége, mérettartós­ság, a csomósság és repedések mértéke. A legfontosabb kö­vetelmény a 15% ±3% ned­vességtartalom. Ez szakszerű beépítés esetén a gombásodást kizárja és biztosítja a méret­változás ill. repedés minimális megjelenését. A standardizált keresztmetszetek a tervezést és kivitelezést egyszerűsítik és alacsony költségű, hatékony előállítást biztosítanak. A fa­házépítés minőségi kivitele­zéséhez az építési tömörfa elengedhetetlen kellék.

Amennyiben nagyobb ke­resztmetszetek alkalmazása szükséges, előtérbe kerül a ra­gasztott anyagok felhasználá­sa. Ezeket szárított és gyalult deszkák teljes felületű összera­gasztásával készítik.

Fa alapanyagú szerkezetek

A fa alapanyagú szerkezetek vékony falemezekből, fafor­gácsból vagy farostból készí­tett, ragasztott és összepréselt lapok vagy idomok. Nagy­méretű és természetes anyagú lapok előállítása a kitermelt fák átmérőjének korlátai mi­att nem lehetségesek. Ezért, valamint a mérettartó és azonos teherbírású elemek iránti igény miatt számos fej­lesztés és találmány került napvilágra, mely lehetővé te­szi ilyen tulajdonságokkal bí­ró falapok készítését.

A faalapanyagú szerkezetek fő alkotórésze a szétaprított fa. Ezt ragasztóanyaggal ke­verik, formázzák, majd összepréselik. A lapok felhaszná­lási területe rendkívül széles. Előállítási méreteik és homo­genitásuk tekintetében a tö­mör nyersfa táblákat túlszár­nyalják. A termékek előállítása szintén csak hatósági enge­déllyel végezhető. Használják fal, födém, tető és padló bur­kolásához.

A faforgácslap a legelterjedtebb faalapanyagú építő­lap. Alkalmazási területének és igénybevételének megfelelően állítják elő. Használata mind a bútorkészítésben, mind az építés területén széleskörű. A forgácslapokat kis törzsátmé­rőjű fákból vagy fahulladék­ból származó faforgácsból és ragasztóanyagból készítik kü­lönböző vastagságokban. A faforgácslapok különös ismer­tetője a forgácsok irányítatlan elhelyezkedése. Ez a rendezet­lenség biztosítja a lapok mérettartósságát.

Farost lemezek

A farost lemezeket fa­rostból, ragasztóanyaggal ke­verve vagy anélkül állítják elő. A farost előállításához alap­anyagként hulladékfát használ­nak, melyet őrlés után vízzel és adalékokkal vegyítve masszává gyúrnak. A lapok prése­léssel, különböző vastagságban készülnek. A présnyomás ere­jétől függően készülhet ke­mény és félkemény lemez. Fajtájuktól függően kültéren és beltéren is alkalmazhatóak.

Rétegelt falemez

A rétegelt falemez vagy más néven furnérlemez fogalmába minden olyan lap bele­tartozik, mely legalább há­rom, keresztirányban fektetett és egymással összeragasztott farétegből áll. Az egyes furnér­rétegeket a fatörzsek szeletelé­sével, 0,05-8 mm közötti vas­tagságban készítik. A furné­rokat egymáshoz ragasztják, majd összepréselik. A lapok bel­ső rétegétől és vastagságától függően megkülönböztetünk furnérlemezeket és bútorlapo­kat. Míg az előbbi kizárólag furnérlapokból áll, úgy az utóbbi egy kb. 24 mm vas­tagságú tömörfa, furnér vagy faforgács középrésszel készül.

Építési furnér- és fa­forgács lemezek

Az építési furnér- és fa­forgács lemezeket nagy teherbíró képességük miatt, te­herhordó és merevítő szerke­zetként is alkalmazzák.

OSB-lemezek

Az OSB-lemezek annak ellenére, hogy egy viszonylag új termékről van szó, egyre nagyobb szerepre tesznek szert az építőiparban. Az előállítási eljárás során a hosszúkás őrlé­sű faforgácsot ragasztóval ele­gyítik és egy speciális szóró­géppel a kívánt irányba ren­dezve terítik.

Az OSB lemezek igen nagy hajlító szilárdságúak és így a szer­kezeti tömörfa jó kiegészítéséül szolgálnak.

A különböző ré­tegek váltakozó száliránya a rétegelt falemezéhez hasonló szilárdságot eredményez a lap­nak. Rugalmassági tulajdon­ságaik kitűnőek, így leginkább burkolásra és merevítésre használják. Előszeretettel al­kalmazzák padlóburkolatként és  tetőhéjazat  készítésénél.

Rétegelt furnérlemez

A rétegelt furnérlemez, szeletelt tűlevelű fa furnérle­mezeiből készül. A rétegelt le­mezzel ellentétben, ennél a terméknél az egyes rétegek száliránya nem váltakozik. Tábla vagy gerenda formájú kivitelben készítik. A na­gyobb méretű keresztmetsze­teket az egyes rétegek össze­ragasztásával gyártják, ezért teherbíró képessége a tömör tűlevelű fa szerkezetekhez ké­pest lényegesen nagyobb. Tartók gyártására számos gyártási eljárás és szabvány lé­tezik.

A nagy terhelésre tervezett tartók nagyobb, míg a kisebb igénybevételre tervezettek ki­sebb keresztmetszettel készül­nek. Profiljukat tekintve az acélszerkezeteknél is alkalma­zott „T” profilra hasonlíta­nak. Általuk megnyílik a le­hetőség a tömörfa tartók ki­váltására, az önsúly csökken­tésére és a hőhidak kialakulá­sának korlátozására.

Könnyű  fagyapotlemez

A  könnyű  fagyapotlemez táblák, ásványi kötő­anyagú (pl. magnezites) fagyapotból készülnek. Legelterjed­tebben nem teherhordó falak szigetelő és vakolattartó réte­geként használják. Tűzállósá­giak kitűnő, nehezen lobban­nak lángra és hosszú élettartalmúak.

Gipsz alapú építőlapok

A nagyfelületű lapok alap­anyaga főként gipsz. Több­nyire falburkolásra használják. Néhány szabványos típus merevítő falelemként is alkal­mazható. A gipszlapok család­jába tartoznak a szálerősítésű gipsz és a gipszkarton termé­kek. A szálerősítésű gipszlapo­kat cellulózszálak bekeverésé­vel, a gipszkarton lapokat gipszalapra felvitt kartonré­teggel készítik.

Párazárók

A párazárók műanyag fóliá­ból vagy keménypapírra ka­sírozott alumínium fóliából készülnek. Feladatuk a pára falszerkezetbe való bejutásának meggátlása. Ezzel akadá­lyozzák meg, hogy a magas páratartalmú meleg levegő a falszerkezetbe jutva hirtelen lehűljön és a benne lévő pára kondenzvízként ott kicsapódjon. A falak belső tér felőli burkolata alá helyezik el, így a légzáráson felül plusz szélzá­rást is biztosít.

Hőszigetelő anyagok

Leggyakrabban üveg vagy ás­ványgyapot alapanyagú szige­telést használnak. Előállítási alapanyagaik az újrahasznosí­tott üveg, mészkő, homok és cement, kötőanyaggal kever­ve. Régebben úgy gondolták, hogy az ásványgyapot rákkeltő hatású. A terméket újabban a híreszteléssel ellentétes, az áru egészségre ártalmatlan voltát feltüntető hatósági en­gedéllyel hozzák forgalomba. Az ásványgyapot termékek kedvező áron, kitűnő hőszi­getelést biztosítanak. A faházak hőszigetelésére a polisztirol és poliuretánhab széles körben elterjedt.

A leggyakrab­ban alkalmazott hőszigetelő­anyag az ásvány­gyapot. Könnyen beépíthető, a zaj és tűz elleni védelemben egyaránt fontos szerepet játszik.

A természetes alapanyagú szálakból készült szigetelések­ből igen nagy választékot kí­nálnak, de elterjedtségük na­gyon csekély. Még nincsenek pontos eredményeink ezek­nek az anyagoknak — a gya­korlatban tanúsított – viselke­désével kapcsolatban.  Ilyen természetes anyag például a cellulózszál, mellyel a szerke­zeti üregek kitöltése igen egyszerű. Előnyük, hogy árukhoz viszonyítva igen jó képességekkel rendelkeznek. A legdrágább természetes szigetelőanyag a gyapjú, mely igen jól feldolgozható és hő­szigetelési tulajdonságai kitű­nőek.

Újabban került engedélyezésre és bevezetésre a falak külső burkolásaként, és merevítésként is szolgáló gipsz alapanyagú táblák családja.

A gyártás során a friss gyapjút molyok elleni anya­gokkal, és égésgátló anyagok­kal kezelik. A megfelelő hőszigetelés elérése céljából a fagyapot szi­getelőlemezeket jóval vasta­gabb mérettel kell gyártani, mint a szálas anyagokból ké­szülteket. A fagyapot lemeze­ket tűz ellen szintén impreg­nálják. Nagyon jó hőszigete­lési tulajdonságokkal rendel­kezik a parafa is, bár az ára ennek kevésbé megfelelő.

Természetes alapanyagú szi­getelés készülhet még pamut­ból, kókuszháncsból, nádból és szalmából is, de áruk és hoz­záférhetőségük miatt aláren­delt szerepre kényszerülnek.