• fafelület

Fa- és műfa felületekkel szemben támasztott követelmények

A felületkezelendő fa és műfa szerkezeti elemek felületével szemben tá­masztott követelményeket a következő tényezők határozzák meg.

Ezek:

• az alkalmazandó felületkezelő anyag és technológia,
• a felületkezeléssel elérni kívánt funkcionális cél és az alkalmazott fafaj,
• a rendelkezésre álló technikai eszközök (előkészítő és felületkezelő berendezések).

Ugyanazon felületkezelési cél elérése érdekében más követelményeket támasztanak a fafelülettel szemben pl. kézi vagy gépi felületkezelés esetén.

A fafelülettel szemben támasztott követelmények a következőképpen csoportosíthatók:

• fizikai követelmények (megengedhető hibák, repedések, felületérdesség, síktól való eltérés, nedvességtartalom),
• kémiai követelmények (pH érték, zsírtartalom, szennyezettség, ásvány­tartalom),
• esztétikai követelmények (transzparens felületkezelés esetén) szín, struktúra rajz.

Fizikai követelmények

A felületnek politúrozás vagy átlátszó lakkbevonat esetén folytonosnak, re­pedés és egyéb durva hibától mentesnek kell lenni. A fa struktúrája lehető­leg egyenletes, zárt pórusú, göcsmentes legyen. A hullámos vagy szakadt rostú – kivéve ilyen esztétikai hatást elérni kívánó burkolatoktól – fafelület nem kívánatos. A felület legyen sík, az ettől való eltérés legfeljebb 0,1-0,3% lehet. Átlátszó felületkezelés esetén kell a felületnek a legsimábbnak lenni. A megengedhető legnagyobb átlagos felületérdesség – a funkcionális és esztétikai igénytől is függően legfeljebb 50-75 mikron.

Fedőlakkos vagy festékes felületkezelés esetén megengedhető folytonossági hibák, strukturális egyenetlenségek, göcsösség stb. nagyobbak, mivel ilyen esetben a felületet simító tapaszolással kiegyenlítik. Kisebb (0,5-1,0 mm-nél nem nagyobb) re­pedések megengedettek, az átlagos felületérdesség 300-500 mikron között lehet. A felület megengedett épségi hibáinak mértékét az is befolyásolja, hogy a felületkezelés előtti simítótapaszolást milyen anyaggal végzik és a ta­paszt késátvonással, vagy szórással hordják-e fel.

Nedvességtartalom

A nedvességtartalom a felületkezelés szempontjából legfontosabb fizikai követelmény, amely befolyásolja a bevonat tapadását, kötését és későbbi tartósságát, minőségét is. A fa, illetve a fafelület nedvességtartalmával szemben általános követelmény felületkezelés előtt, hogy egyenletes elosz­lású legyen, a felület és a belső rész között minél kisebb legyen a nedvesség­különbség és feleljen meg ahhoz a légállapothoz tartozó egyensúlyi fanedvességnek, amilyen légállapotban később a faszerkezetet használják.

Ezek­től az általános követelményektől igen nagy eltérések is adódhatnak és megengedhetők attól függően, hogy milyen felületkezelést választanak. A szelepként működő bevonatok esetén a nedvességtartalom magasabb le­het. A leggyakrabban használt hazai festékek és lakkok esetén a fa, illetve fafelület nedvességtartalma 11-14% (nettó) érték között megfelelő. Politúrozás esetén a felületi nedvesség célszerű optimuma – a használt anyag mi­nőségétől függően: 8-12% között van.

Fizikai követelmények

A műfa anyagok felülete a fizikai követelményeket általában kielégíti. Ezek esztétikai okokból ritkán kapnak transzparens felületkezelést. Takaró festék, illetve fedőlakk bevonat számára a természetes fa felületével azonos követelményeknek kell megfelelniök. A faforgácslapok felületét simító tapa­szolással kell ellátni a fedőréteg felhordása előtt. Ennek megfelelően az átla­gos felületérdességi követelmény 300-500 mikron. A finom felületű lapok és a farostlemezek ezt a követelményt kielégítik.

A műfa anyagok nedvesség­tartalmával szemben a természetes faanyagoknál szigorúbb követelményt kell kielégíteni, mivel ezek az anyagok a nedvességtartalom változására fo­kozottabban érzékenyek. A legtöbb felületkezelő anyag esetén az optimális nedvességtartalom a termékszabványban előírt 8-10% legyen. A műfa anyagok felületképzését lehetőleg víz-, illetve párazáró bevonattal célszerű megoldani, mert a felületen behatoló nedvesség rövid idő alatt az anyag fe­lületének tönkremetelét eredményezheti.

Kémiai követelmények

A fa sokféle kémiai anyagot tartalmaz. A felületkezelés szempontjából ezek között a gyanták, zsírok és éterikus oldatok jelenléte fontos, mivel ezek a fe­lületkezelő anyagok tapadását befolyásolják. A fa pH értéke pedig a bevo­nat kémiai anyagával összefüggésben határozza meg a felületkezelés minő­ségét.

Általános követelmény, hogy a fafelület lehetőleg közel neutrális pH érté­kű (5-7) gyantatáskáktól és zsíroktól, olajoktól, valamint egyéb kémiai anya­goktól mentes legyen, ideértve a természetes növényi zsírokat, valamint a külsőleg rákerült szennyeződéseket. Természetesen bizonyos fajok eleve több ilyen anyagot tartalmaznak, ezeknél a felületkezelő anyag tapadóké­pességét növelni kell.

Egyes fafajok (pl. akác) nedvei elszíneződésre hajlamos vegyületeket tar­talmaznak. Az ilyen fafelületekre kémiailag rezisztens felületkezelő lakkokat kell használni, amit előzetes kísérletekkel lehet meghatározni. Néhány fontosabb hazai, illetve műfa felületének kémiai jellemzőit az alábbi táblázat foglalja összes.

Egyes fafajták kémiai tulajdonságai

A műfa anyagok a természetes fától a bevitt kötőanyag mennyiségétől és minőségétől függően különböző kémiai tulajdonságokkal rendelkeznek. A hazai műfa anyagok kötőanyaga karbamidtípusú műgyanta. Az ebben lé­vő szabad formaldehidtartalom nem lehet nagyobb 1%-nál. A cementkötésű faforgácslemez nedvesített felületének pH értéke 12,5, ennek következtében a felületkezelésnél ezt figyelembe kell venni.

Esztétikai követelmények

Átlátszó bevonat esetén mind a fa, mind pedig a műfa anyagoknál követel­mény az egyenletes felület struktúra, kirívó szín, fény vagy felületrajz eltérés a látszó felületen ne legyen. A felületnek ezen kívül piszkolódástól, idegen anyagoktól eredő foltoktól, karcolásoktól, benyomódásoktól és minden más szembetűnő hibától mentesnek kell lennie. (Nem lehet a felületen feltű­nő toldás, illesztés, foltozás, színezéknyom, ujjlenyomat stb.)