Mik a homlokzati falfelületekkel szemben támasztott követelmények?
A külső falszerkezetek anyaga kő, beton, tégla vagy gázbeton. Egyre gyakoribbak a vegyes külső falak. A falaknak kellően szilárdnak kell lenniök, a homlokzatfestés a legkisebb elmozdulást sem képes elviselni. Annak a betonnak, amelyre közvetlenül ráfestenek, a szilárdsága legalább B140 legyen, ugyanis ennek van meg az a felületi tulajdonsága, amely a festéshez megfelelő.
A fal és födém, valamint a fal és nyílászárók csatlakozását úgy kell épületszerkezetiig megoldani, hogy a homlokzatfestés a bekövetkező mozgásoktól ne károsodjék. Nagyobb tömegű festett épületeknél a mozgási hézagot a szükséges helyeken a festési jelleg figyelembevételével kell kialakítani.
Napsütés és hideg hatásai, attika
A homlokzatoknál az attikafalak a többi faltól eltérően mindkét oldalról kaphatnak napsütést, illetve két oldalról erős hidegnek lehetnek kitéve. Az attikánál az ebből származó mozgások jelentősen nagyobbak, mint az alatta lévő falaknál, ezért az eddig épített attikák túlnyomó részénél a homlokzatok repedtek, felülethibásak.
Az attikát lehetőleg kerülni kell, vagy megfelelően kell megszerkeszteni. A különböző vastagságú egymás feletti falak, a lizénák oszlopok, díszítések a homlokzatfestés hibaforrásai lehetnek. Legfőképpen a vízszintes tagozatoknak kell minden szempontból megfelelő szerkezetűnek lenni.
Vízelvezetés
A homlokzat jó vízelvezetése a fő követelmények közé tartozik. Azzal számolni kell, hogy a szél a vizet torlónyomásával a résekbe belenyomja, sima felületeken közel egy métert felfelé „hajtja”. Tagozott felületeken aláfolyás fordulhat elő. Egyes helyeken összegyűlhet annyi víz, amely a homlokzatfestésen „kimosást” okozhat. Elsősorban a szennyeződés itt nem tud lerakódni és a homlokzat foltos lesz.
- Hogyan válasszunk homlokzati hőszigetelést
- Homlokzati szigetelés
- Szerelt homlokzatok: műpala, hátsó szellőzésű polisztirol hőszigetelés
Ezek a cikkek is érdekelhetnek:
Hőszigetelés
A különböző hőszigetelő, páraáthatoló és hőtároló képességű falakon a homlokzatfestés eltérő hő- és páraterhelést kap, különösen a hőhidak előnytelenek.
Szellőző és fűtőberendezések homlokzatra vezetett áttöréseinél a falat különleges hatások érik. A külső falnak a homlokzatfestés előtt száraznak kell lennie. Építésből vagy használatból származó szennyeződés a felületen nem lehet.
Homlokzatvakolatokkal szemben támasztott követelmények
A falakra vonatkozó – előző fejezetben leírt – követelményeken túlmenően a vakolatra további igényeket kell támasztani. A vakolatnak a falfelületén megfelelően kell tapadnia, úgy, hogy lehetőleg a teljes homlokzaton közel azonos vastagságú legyen. A szilárdsági és felületkeménységi követelményeket az adott helyzetnek megfelelően határozzák meg. Kiírás hiányában legalább Hv h 10 minőségű legyen.
Nedvesség
A vakolat a higroszkopikus egyensúlyi nedvességtartalomnál magasabb nedvességű nem lehet. A vakolat porozitása elsősorban egyenletes legyen. Kis porozitású felület megfelelő festéktípussal festhető, a nagyon pórusos felületet előkezelik és ezután szintén festhető.
A vakolat nem lehet repedezett, mivel ez a kész homlokzatfestés minőségére kedvezőtlen. Az építőanyagokba, illetve a külső falba az esőbehatolás összefüggésben áll a hajszálcsövek, repedések és hézagok méreteivel. Az ezzel kapcsolatos ismereteket foglalja össze a 19. táblázat.
19. ábra. Hajszálcsövek, repedések, hézagok méretei és az esőbehatolás összefüggései
| Sorszám | Ok | A nyílás mérete, mm | Megjegyzés |
|---|---|---|---|
| 1 | Kapilláris erő (kapilláris szívás) | 0,01- .0,5 | 0,01 mm-nél kisebb kapillárisoknál a növekvő kapilláris szívóerő ellenére (I. az 50. ábrát) a szállított vízmennyiség csekély. 0,5 mm-nél nagyobb átmérőjű hajszálcsőnél a kapilláris szívóerő a nedvességszállítás szempontjából nem jön számításba. |
| 2 | Nehézségi erő | 0,5 | 0,5 mm-nél kisebb nyílásokon keresztül nehézségi erő következtében nincs vízfelvétel, a víz felületi feszültsége miatt. Nagyobb nyílások és összefüggő vízhártya esetén uralkodóvá válhat a nehézségi erő |
| 3 | Légáramlás (amely a vizet magával ragadja) | 1-4 | Amennyiben az ilyen nyílások két oldala között nyomáskülönbség van, lehetséges olyan légáramlás kialakulása, amely a vizet magával ragadja |
| 4 | Az esőcseppek kinetikus energiája | 4 | A gyors esőcseppek bevágódnak az ilyen méretű hézagokba és repedésekbe |
| 5 | Szélerő | 0,01-4 | 0,1-0,2 mm átmérőjű nyílásoknál a szélerő és a kapilláris erő hatékonysága kb. megegyezik és összegeződik. 4 mm-es nyílásátmérő felett az vízhártya már átszakadhat, s ezután a szélnyomásnak a nyomás kiegyenlítődése miatt már nincs jelentősége |
Rabicháló
Az eltérő anyagú külső falfelületek találkozásánál mindkét anyagra kellően rányúló rabichálót helyeznek el, hogy a repedések keletkezését megakadályozzák. A felületfolytonossági hiányosságok – a repedéseken kívül – lehetnek még szabálytalan lyukak, gömb alakú kavernák. Ezek közül azok megjelenési formája kedvezőtlen, amelyeknek a felületén csak kis nyílások jelennek meg és ezért az előkezelő anyag nem tud behatolni. A későbbi meghibásodások gyakran innen indulnak el.
A vakolatok felületét illetően legjobb a semleges kémhatású. E követelményt gondos munkával megközelítően ki lehet elégíteni. A cement és mészkötésű anyagok erősen bázikusak, amelyek idővel – széndioxid felvétele mellett – veszítenek lúgosságukból. A mészhabarcsok gyorsabban, a betonok lassabban. A lúgosság kimutathatóságának feltétele, hogy nedvesség legyen jelen. Például tízéves vakolat alapos átnedvesedés esetén 10 percen belül is lúgos reakciót mutathat. Új vakolatnál nedvesség hatására 1 percen belül a fenolftalein indikátor lúgos kémhatásra jellemző elszíneződést mutat.
A lúgosságot azért nem lehet figyelmen kívül hagyni, mert a homlokzatfestékek esetleg nem lúgálló pigmentjeit színárnyalatát megváltoztathatja, a kötőanyagok egyes típusait „elszappanosítja” és ezáltal a festékbevonat vízoldhatóvá válhat. A vakolat készítéséhez használt víz pH-értékére is érdemes figyelemmel lenni.
A homlokzatfestés alá készülő vakolatokba csak portlandcementet célszerű használni, így a zsugorodás mértéke alacsonyabb és a klinkeren kívüli egyéb anyagok (pl. kohósalak vagy annak szennyeződései) a kémiai tulajdonságot nem befolyásolják.
A homlokzaton alkalmazott fém rozsdaszennyezést okozhat, a szigetelésből bitumen juthat a vakolatra, a zsaluról a falra majd a vakolatba kerülhet az olaj. Ezeket legcélszerűbb mechanikai úton eltávolítani és új vakolatot készíteni. Ez a megoldás olcsóbbnak bizonyulhat, mint az oldószeres lemosás és a szigetelőlakkal való bevonás, annál is inkább, mivel az említett szennyeződések általában jól elhatárolt és kis felületen fordulnak elő.
Kedvezőtlenebbek az ún. „kivirágzásos” felületszennyeződések, amelyekre homlokzatfestések nem készíthetők, ilyenek:
- magnéziumszulfát és kalciumszulfát szennyeződések, amely talajvízből vagy esővízből az építőanyagok felületén feldúsulnak, majd a víz elpárolgása után fehér sók formájában maradnak a felületen,
- a hiányos falszigetelés következtében vagy más módon a talajvízből vagy használati vízből a falon keresztül felszívódott felületi elpárolgásból visszamaradt szennyeződések, amelyek főleg nitrogéntartalmú anyagból származnak (kalcium-nitrát vagy más néven mészsalétrom, kálium-nitrát, ammónium-nitrát stb.). Ezek nedvszívók, így a falazatok felületét nedvesen tartják, ebből következően ilyen felületre homlokzatfestés nem készülhet,
- a tetőről vagy ablakpárkányról kiinduló erős vízsugár az vasoxid tartalmú sókat mos ki, amelyek sárga v. barna foltban maradnak vissza, erre nem szabad festeni,
- a levegő széndioxidjából és nedvességéből szénsav keletkezik, nagyvárosok szennyeződéséből kénsav és ezek hatására egyes építőanyagok felületén kalcium-hidrogén-karbonát, illetve kalcium-hidrogén-szulfit keletkezhet, amelyek vízoldhatók, ezért a festést hátráltatják.
A homlokzaton szerves szennyeződések nem lehetnek, növényi és állati maradványoktól meg kell tisztítani, mikroorganizmus, penész, gomba nyomokban se maradjon.