Betonelemek utólagos javítása: felületei impregnálás, üregek injektálása
Felületi impregnálás
Elterjedt eljárás a betonfelületek impregnálása. Ennél a módszernél a felület közelében található kapillárisok lesznek víztaszítóak, vagyis jelentősen csökken, megszűnik a kapilláris tulajdonság. A vízbehatolás tehát úgy szüntethető meg, hogy a páratechnikai tulajdonságok nem romlanak. Ilyen célra leggyakrabban különböző szilikonokat használnak, amelyek hatása azonban 5-7 év alatt jelentősen csökken. Az impregnálással a beton mechanikai tulajdonságai nem változnak. A nyomás alatt lévő vizet az impregnált beton átengedi.
Utólagos felületi javítások
A szennyezett zsaluanyag, a hiányos tömörítés eredménye lehet, hogy a beton felülete egyenetlen, üreges, fészkes, szemmel láthatóan károsodott lesz. A megrongálódott vasbeton szerkezetek javítására kialakult rendszer az acélbetétre és a megrongálódott betonra közvetlenül felhordható tapadóiszapból, kétrétegű betonkiegyenlítő habarcsból és betonfestékből áll. A hozzáférhető részekről a laza, könnyen leváló darabokat vésővel, kalapáccsal el kell távolítani. Az acélbetéteket a rendelkezésre álló hely függvényében a korrodált részektől meg kell tisztítani.
A felület megfelelő előkészítése, tisztítása után a javítás első lépéseként tapadóhidat hordunk fel a felületre. Ezzel fokozzuk a tapadást, és óvjuk a betonacélokat a korróziótól. A tapadóiszapot tiszta vízzel kell megkeverni olyan sűrű masszává, hogy kefével vagy ecsettel kenhető legyen. A betonalapot a felkenés előtt elő kell nedvesíteni. Ügyeljünk arra, hogy a tapadóiszap teljes felületén takarja a korrodált acélbetétet!A nagyobb betonkitörések javítására speciális betonkiegyenlítő habarcsok alkalmasak. A kiegyenlítő habarcsot a tapadóiszapra kb. 30-45 perces várakozás után hordhatjuk fel.
Habarcsok
A végleges felületi javításhoz kétféle habarcs áll rendelkezésünkre: a durva hibák kiegyenlítéséhez durva betonkiegyenlítő habarcsot, a finom, befejező simításhoz pedig finom betonkiegyenlítő habarcsot kell használni. Mindkét, típus hidraulikus kötőanyagú, műgyantával javított anyag, melyeket csak tiszta vízzel kell felkeverni. A keverés során a vizet fokozatosan adagoljuk, hogy könnyen bedolgozható masszát kapjunk.
Sűrűre kevert anyaggal a mélyebb lyukakat is egy munkamenetben ki lehet tölteni. A felhordást előnedvesítés nélkül acélspaklival, nagy felületeknél rozsdamentes glettvassal, kőműves szerszámokkal végezzük. Az anyagot gondosan tömörítsük be. Ha tökéletesen sima felületeket szeretnénk, az első réteg megkeményedése után célszerű finom betonkiegyenlítő habarcsot felhordani (ez már a második réteg). A simításra alkalmas réteget 10 mm vastagságig egy munkamenetben felvihetjük a felületre.
Kiszáradás után (min. 6 nap) a lesimított felületet csiszoljuk le, majd betonfestékkel fessük át. 48 óra után lesz vízálló. Amennyiben a vasbeton részeken magasabb kloridterhelés (pl. téli sózás) várható, a betonfestés előtt ajánlatos hidrofobizáló impregnáló kezelést végezni.
Megjegyezzük, hogy a régi-új anyagok összeépítésével az erőátadás általában nem valósul meg, és a réteghatáron fellépő feszültségek hatására a kapcsolat tönkremehet. A kipótolt habarccsal a beton nem lesz egységes, ugyanis az eredetivel teljesen azonos anyagszerkezetet nem lehet kapni. Az ilyen javítások alkalmazása akkor ajánlott, ha a teherhordó keresztmetszetben nincsen károsodás, és csak esztétikai igényeket kell kielégítenünk.
Belső üregek injektálása
A nem megfelelő tömörítés eredménye lehet, hogy a beton belül üreges, fészkes lesz. Az ilyen beton nem takarja megfelelően a betonacélt, nincs elégséges tapadás az eltérő anyagok között, valamint a tervezett betonszilárdságot sem érjük el. Hasonlóan káros, ha repedés keletkezik a betonban, mert így nem védett az acél a korróziótól.
A betonszerkezetek belső hiányosságai csak műszeres vizsgálattal mutathatók ki. Javításkor az üregekbe be kell juttatni az injektáló csövet, és levegővel át kell fúvatni azokat, majd egy vízöblítés után következhet a cementhabarcs injektálása. Ez olyan anyaggal történik, amely jól folyik, kitölti a rendelkezésre álló teret, kötéskor nem zsugorodik és duzzad, jól tapad a betonhoz és az acélhoz. Erre elsősorban a finomabb szemszerkezetű adalékanyagot tartalmazó cementhabarcsok alkalmasak.
A belső üregek injektálását célszerű nyomás alatt végezni. A jól kivitelezett injektálás növeli a beton teherbírását, és csökkenti az acélbetétek korrózióját. Általánosságban meg kell jegyeznünk, hogy a beton tulajdonságainak javításához csak olyan szerek használhatók, amelyek a betonacélt semmilyen mértékben sem károsítják (nem alkalmazható pl. kloridtartalmú szer).
Olvasmány
A betonacélok védelmének fokozása, korrózióvédelem
A betonacélokat elsősorban a korróziótól óvjuk. Védekezhetünk tudatos tervezéssel, anyagválasztással, a betonfelületek bevonásával, és távol tarthatjuk a károsító anyagokat. A betonra felvitt bevonatokkal korábban már foglalkoztunk. A betonacélok felületi bevonása a szerkezet gyártása/szerelése előtt oldható meg legegyszerűbben. A bevont acélok sértetlenségére vigyázni kell. A bevonat csak akkor elfogadható, ha egyenletes és folytonos rétegvastagság borítja a felületet, a bordázat megmarad, az acél és a bevonat, illetve a bevonat és a beton között biztosított a tapadás.
Utólagos felületi bevonásnál passziváló pigmentet vagy adalékszert tartalmazó, műanyaggal módosított cementes anyagot alkalmazhatunk. Ennek a pH-értéke közel azonos a betonéval. Utólagos bevonatoknál is alapkövetelmény, hogy a betonhoz és az acélhoz is megfelelően tapadjanak. A betonvasakat ezért meg kell tisztítani az őket körülvevő károsodott, karbonátos betontól, a málló részektől, a zsírtól, az olajtól és a rozsdától.
Gyakori védekezés az inhibitorok használata
Az inhibitorok olyan anyagok, amelyek kémiai hatás révén a korróziós reakciókat megakadályozzák, vagy a támadó anyagokat lekötik, és védőréteget alakítanak ki az acél körül. Az inhibitorok csak a kloridtartalom függvényében megválasztott mennyiségben adagolva nyújtanak megfelelő védelmet. Utólagos védekezésnél a beton kapillaritását kihasználva juttathatjuk a szereket a betonacélok közelébe. Az inhibitorok nedves környezetben kioldódhatnak a betonból, ezt meg kell akadályozni.
A teherbírás növelése
A teherbírás növelésének elfogadott, tervezhető, kivitelezhető megoldásai az alábbiak lehetnek:
- A megtámasztási pontok sűrítése.
- A betonkeresztmetszet növelése.
- Többlet betonacélok hozzáadása, pótlása.
- A külső oldalon kiegészítő feszítőrendszer kialakítása.
- Betonfelülethez ragasztott-dűbelezett acélszálak alkalmazása.
- A felületre ragasztott szálas anyagokkal (üvegszál, szénszál) történő megerősítés.
- Pillérek és falak esetében köpenyezés, vagyis a meglévő szerkezet körbeszerelése méretezett vasalással, és a zsaluzat közti részek kibetonozása.
Munkavédelem és baleset
Tudnunk kell, hogy az égetésnél égési sérüléseket szenvedhetünk, ezért megfelelő szekértelemre és elővigyázatosságra van szükség. Használjunk védőkesztyűt, és viseljünk zárt ruházatot. Az égetés helyszínén megfelelő tűzoltó berendezésnek kell lennie. Ügyeljünk arra, hogy az égetett alapszerkezet (például faanyag) ne szenvedjen sérülést, és ne kapjon a kelleténél nagyobb hőterhelést.
A bázikus maratószerek a bőrfelületünket károsítják, ennek következtében a marások helyén roncsolódás, nehezen gyógyuló sebek keletkeznek. A szemünkre is veszélyesek ezek az anyagok, ezért alkalmazzunk mindig védőszemüveget. A bázikus eredetű folyadékok csúszóssá teszik a kezünket, illetve a munkahely padozata is síkossá válhat.
Ezért csak zárt edényben szállításuk és tároljuk ezeket, és járjunk el gondosan. Az edényen a „Maró anyag és Méreg” elnevezést fel kell tüntetni. Csak elkerített, mások számára nem hozzáférhető helyeken szabad az anyagokat felhasználni. A munkavégzéshez zárt ruhára, védőkesztyűre, gumikötényre és védőszemüvegre van szükség. A bázikus marató szereket nem szabad a csatornába önteni. Az elsősegélynyújtásra a dolgozókat oktatni kell.