• fűtés
• termosztát

Szabályozóelemek egy fűtési rendszer

Egy fűtési rendszerben több szabályozóelem működik.

Szabályozni lehet:

• az égéshez szükséges levegő bevezetését az égőfejhez,
• a füstgázok hőmérsékletét,
• a füstgázok elvezetését,
• a helyiség levegőjének hőmérsékletét,
• a kazánban levő víz hőmérsékletét,
• az elágazó csőhálózatban levő víz hőmérsékletét,
• a fűtőtestekbe kerülő hő mennyiségét stb.

Mivel a fűtés gazdaságosságát főleg a fűtővíz megfelelő hőmérsékletével lehet befolyásolni, ezért ez a fejezet ezzel foglalkozik. A helyi fűtőberendezéseknek megvan a saját termosztátjuk és a használójuk maga választhatja meg a fűtési hőmérsékletet, különböző szempontok tekintetbe vételével. Mivel szubjektív döntésről van szó, így a helyiségben lehetséges pl. állandó túlfűtés is.

Az etázs-, központi és padlófűtések szabályozórendszerei bonyolultak, emellett meglehetősen drágák is, a befektetett költségek viszont néhány éven belül megtérülnek az üzemeltetési költségek csökkentésének köszönhetően.

A fűtési rendszer szabályozható:

• a hőforrásnál (a kazánházban),
• a hőcserélő állomásokon (a nagyobb rendszereknél),
• az egyes helyiségekben,
• az egyes fűtőtesteken.

A melegvíz-szabályozás lehet:

• mennyiségi (vízmennyiség),
• minőségi (víz hőmérséklete) – ez a gazdaságosabb.

A megfelelően szabályozott, gazdaságos fűtési rendszerben a lehető legkisebb a melegített víz mennyisége, ugyanakkor a fűtőtestek hőátadó felülete a lehető legnagyobb és a helyesen beszerelt szabályozóelemek a lehető legjobbak. Természetes követelmény ezzel egy időben a külső falak helyes hőszigetelése, valamint az ajtó- és az ablakrések megfelelő tömítése.

A kazánon általában van termosztát, amely a fűtővíz hőmérsékletét a kívánt hőmérsékleten tartja. Eközben a radiátorokon termosztatikus szelepek vannak. Amennyiben ezek a szelepek csökkentik a fűtőtestben áramló víz átfolyását, a fűtési előremenő víz nem tudja teljes egészében felvenni a kazán által termelt hőt, azaz a vízhőmérséklet emelkedik és a kazántermosztát kikapcsolja a kazánt.

A fűtött helyiségbe (szobába) termosztátot szokás elhelyezni. Ezen be­állítjuk azt a hőmérsékletet, amilyen értékre a helyiséget fűteni kell. A megfelelő hőmérséklet elérése után a termosztát kikapcsolja a kazánt. A helyiség levegőjének kb. 0,5-1 °C-os lehűlését követően a termosztát ismét bekapcsolja a kazánt. A hőmérsékletesés a kikapcsolt és bekapcsolt hőmérséklet közti különb­ség. A tökéletesebb, programozható szobai termosztátoknak napi vagy heti programozása van, naponta 2-4 ciklussal. A fűtőtestekre telepített termosztátos szelepek (radiátorszelep) szabá­lyozzák a meleg víz beáramlását az egyes fűtőtestekbe.

A szobai termosztátokhoz hasonlóan a termosztátos szelepek is lehetnek napi vagy heti programozásúak. Ezek eléggé drágák, és használatuk nem mindig indokolt. Minden egyes fűtőtesten különálló termosztatikus szelepnek kell lennie. A termosztatikus fej, amely fölszerelhető a szelepre, a szelep felső része, melyből a Heimeier cég bő választékot kínál. A radiátorszelep termosztatikus fejének érzékelőjét nem szabad lefedni vagy huzatos helyen elhelyezni, nehogy a szelep működésében zavar keletkezzen. A függönynek min. 5 cm-rel a szelep fölött kell végződnie.