• vakolatok

A vakolatoktól a hőszigetelésekig

A szakmai fogalmakat és a követel­ményeket a hazai szabványoknak megfelelően tárgyaljuk. Tekintettel arra, hogy a korszerű vakolatrendsze­reket gyártó európai cégek termék­fejlesztései a német szabványokon alapulnak, esetenként nemcsak az MSZ, hanem az ÖNORM (osztrák) és a DIN (német) szabványok előírá­saira is utalunk.

Alapfogalmak

• Hagyományos vakolat: az építés helyszínén kevert habarcsból készí­tett vakolat.
• Vékony vakolat: speciális összetételű habarcsból készülő, max. 6 mm ré­tegvastagságú, bel térben készíthető, egyrétegű vakolat. Egyrétegű vakolat: egy rétegben fel­hordott vakolat, amely – egyesítve az alap- és a fedővakolat funkcióját – teljesíti a kétrétegű vakolatokkal szemben támasztott követelménye­ket.
• „Friss a frissre”: különleges vakolat­felhordási módszer, ahol az egyes ré­tegek felhordása között nem várják meg, amíg az előbbi réteg megköt, hanem friss állapotban hordják egy­másra a rétegeket.
• Tapadást segítő anyagok: tapadó ha­barcsok és tapadó hidak, amelyek elő­segítik a vakolat és az alap közötti megfelelő kapcsolatot. Könnyű vakolat: 1,5 kg/dm³ alatti testsűrűségű készhabarcsból készülő vakolat.
• Többrétegű vakolat: több rétegből álló vakolatrendszer.
• A vakolat minimális rétegvastagsága: a kész vakolattal szemben támasztott követelmények eléréséhez szükséges rétegvastagság.
• Névleges vakolatvastagság: megsza­bott, ill. ajánlott vakolatvastagsági középérték, amely egyetlen ponton sem lehet kevesebb, mint a minimális rétegvastagság.
• Hőszigetelő vakolat: Különleges hőszigetelő képességgel rendelkező vakolat.
• Normál vakolat: különleges tulajdon­ságok nélküli vakolat.
• Fedővakolat: A vakolatrendszer leg­felső rétege.
• Vakolaterősítés: bizonyos anyagok (drót, üvegháló), beágyazása a vako­latba, hogy a repedési hajlam csök­kenjen.
• Vakolat felépítmény: a falra felhordott vakolatrétegek összessége, a felület­ előkezelő és a gúzoló rétegek kivéte­lével. Az egy- vagy többrétegű vako­latrendszer részét képezi a vakolat va­salat és/vagy – erősítés is.
• Vakolatalap: az építmény vakolandó felülete.
• Rétegszám: az ugyanabból az anyag­ból egy vagy több munkafolyamatban felhordott rétegek száma.
• Vakolatrendszer: a vakolatrétegek összessége, amely együttesen, a fala­zattal és az előkezelő anyaggal köl­csönhatásban teljesíti az előírt felté­teleket.
• Állásidő: két munkafolyamat közötti várakozási idő.
• Alapvakolat: a vakolatrendszer alsó rétege.
• Lezárás: a falazat fugáinak habarc­csal való kitöltése.
• Előkezelés: szilárd és tartós kapcsolat kialakítását elősegítő anyag a vakolat és a falazat között (nem számít vako­latrétegnek) .
• Felület előkészítés: a falazat felületé­nek szabványnak megfelelő előkészí­tése.
• Gúzolás: az alapfelület befröcskölése híg habarccsal, a vakolóhabarcs és az alapfelület közötti kapcsolat javításá­hoz, hogy a száraz falazat ne szívjon el túl sok nedvességet a felhordott vakolatrétegből.

Hőszigetelő vakolat: hővezetési té­nyezője 0,06-0,29W/(m-K).

Gyári vakolat: gyárban előrekevert vakolat, amelynek két típusa a követ­kező:

• szárazvakolat: készre kevert, az épí­tési helyszínen csak vizet kell adni hozzá;
• nedves vakolat: felhasználásra kész állapotban kerül forgalomba.

Vakoló habarcsok – szárazvakolatok

Mész és/vagy cementtartalmú vakolóhabarcsok

A mész, ill. cementtartalmú vakoló-habarcsokat általában többrétegű, kül- és beltéri vakolatok előállításá­hoz használják.

Fajtái a következők:

• mészhabarcs (általában beltéri va­kolatokhoz) ;
• hidraulikus mészhabarcs (kül- és beltéri vakolatokhoz);
• cementes mészvakolat (mész-ce­ment vakolatok);
• meszes cementvakolatok (cement­mész vakolatok);
• cementkötésű vakolatok (nagy szi­lárdsági követelmények teljesíté­séhez);
• hőszigetelő vakolatok (általában könnyű adalékanyagot tartalmazó alapvakolatok);
• könnyűvakolatok (pl. perlites hő­szigetelő vakolat);
• nemes vakolatok (kültérben, fedőva­kolatként, utólagos színezés nélkül).

Gipsz- és gipsztartalmú vakolóhabarcsok

A gipszes vakolóhabarcsok általában egyrétegű belső vakolatok alapanya­gai.

Kötőanyag tartalmuktól függően, faj­táik a következők:

• gipszvakolatok (általában glettelt vakolatok);
• gipsz-mészvakolatok (glettelt vagy dörzsölt vakolatok);
• mész-gipsz vakolatok (általában dörzsölt vakolatok);
• könnyű gipszvakolatok (könnyű anyagokat tartalmaznak);
• gipszkötésű hőszigetelő vakolatok (könnyű anyagokat tartalmaznak).

Felületkezelő anyagok

A felületkezelő anyagok elsősorban a tapadást segítik.

Gúzoló anyag: speciális összetételű cementhabarcs, kevés finomrésszel, maximum 0,4.. .0,8 mm szemcsemé­rettel, illetve kötőanyaggal dúsított vakolóhabarcs.

Tapadó híd: betonfelület és gipszes vakolat közötti, kevés finomszem­cséjű töltőanyagot tartalmazó, mű­anyag diszperziós kötésű réteg, amelynek kiszáradás után a követ­kező lényeges tulajdonságai vannak:

• lúgállóság;
• tartós kapcsolatteremtő képesség a betonfelület és a vakolat között;
• kis páradiffúziós ellenállás;
• jó tapadás;
• nincs filmképződés.

Tapadó habarcs: megnövelt lúg állóké­pességű cementhabarcs, műanyag diszperzióval.

Tapadást segítő cementtej: műanyag diszperziót tartalmazó, nagy lúgálló képességű cementtej.

Vakolaterősítők

Horganyzott drótháló: cinkbevonat­tal ellátott, 20-25 mm x 20-25 mm-es lyukbőségű, min. 1 mm szálvastagságú háló.

Üvegszövet: a következő követelmé­nyeknek kell, hogy eleget tegyen:

• 5 mm széles sáv szakítóereje (szál-és vetületirányban) min. 1500 N le­gyen.;
• megfelelően lúgálló legyen;
• lyukbősége feleljen meg a felhasz­nálási terület előírásainak;
• a fektetett üvegszövet lyukbősége minimum 7 mm x 7 mm legyen;
• a be glettelt üvegszövet lyukbősége minimum 4 mm x 4 mm legyen.

Vakolattartók

Vakolattartóként használhatók álta­lában a következők:

• fém vakolattartók (húzott fém);
• tégla-huzalbetét;
• vakolattartó lapok (pl. gipszkarton vakolattartók, fagyapot hőszige­telő lapok, habosított hőszigetelő lapok).

A vakolattartókat a vakolat típusá­nak megfelelően kell kiválasztani, és gondoskodni kell a korrózió elleni vé­delmükről.

Vakolatalapok

A vakolandó felülettel szemben tá­masztott követelmények a követke­zők:

• kellő teherbírás és szilárdság;
• stabil felépítés;
• ne legyen víztaszító, egyenletesen nedvszívó és homogén legyen;
• érdes, száraz, pormentes és szennyeződésmentes legyen;
• káros kivirágzásoktól mentes le­gyen;
• fagymentes, ill. legalább +5 °C-ra temperált legyen.

Az elmondottakon túl, a falhoz, il­letve a mennyezethez felhasznált épí­tőanyagok tulajdonságaitól függően, a következő speciális követelménye­ket kell figyelembe venni:

A: Lyukacsos tégla, falazóblokk, ce­mentkötésű könnyűadalékos falazóelem anyagú falakkal, kerámia­elemekből készített boltozatok­kal és mennyezetekkel szemben támasztott követelmények:

• a kiugrások és bemélyedések ne legyenek túlzottak;
• a vakolóhabarcs bemélyedése, ill. kiugrása a fugáknál nem le­het nagyobb, mint 5 mm;
• a falkivirágzások csak akkor nem károsak, ha eltávolításuk után a felületi tapadás kielégítő.

B: Beton, könnyűbeton, gázbeton falazatokkal, mennyezetekkel és boltozatokkal szemben támasz­tott speciális követelmények:

• a falazat szilárdulása olyan mértékű legyen, hogy az alak­változási (zsugorodási) folya­mat lényegében befejezett le­gyen (ez nyáron, betonozás után 8 hét, télen 80 fagymentes nap);
• gipszvakolat felhordása esetén az alap nedvességtartalma 4% alatt legyen;
• az alapfelületen ne legyenek ta­padást hátrányosan befolyásoló anyagok (pl. zsaluolaj);
• nem lehet a felületen cement­üveg és kiülepedési réteg;
• a felület sorja – és repedésmen­tes legyen;
• a betonacélok takarása elegen­dő legyen.

C: Köpenykőből készült falakkal, mennyezeti és homlokoldalakkal, fagyapottal és többrétegű fagyapot szigetelőlapokból készí­tett boltozati belső és külső felü­letekkel szemben támasztott spe­ciális követelmények:

• a köpenyköveket szorosan, a szigetelőlapokat kötésben kell elhelyezni;
• az idomdarabokat szakszerűen kell beépíteni, a fal éleket és – csatlakozásokat, az ablak és ajtónyílások káváit megfelelően kell kialakítani;
• az összefüggő felületeken azo­nos fajtájú és minőségű kö­penyköveket és szigetelőlapo­kat kell használni;
• a betonkövek és szigetelőlapok megfelelően kapcsolódjanak a betonhoz;
• a tiplik szilárdan álljanak;
• a felület kellően száraz legyen.

A vakolandó felület vizsgálata

A vakolandó felületet a vakolás meg­kezdése előtt szemrevételezéssel, el­lenőrző méréssel és általános elem­zéssel vizsgálni kell.

Szemrevételezéssel vizsgálandók a kö­vetkezők:

• a felület általános állapota, pl. ho­mogenitás, azonos minőségű kövek, ill. lapok beépítése;
• idomdarabok, falélek, kávák, ajtó-és ablakkávák stb.;
• sorják;
• fugák kialakítása;
• kivirágzások és szennyeződések;
• a felület durva, száraz és pormen­tes-e, elszíneződések és repedések találhatók-e rajta;
• egyenletesség.

Méréssel vizsgálandó:

• hullámhegyek és hullámvölgyek;
• derékszögek, függőleges irányú fe­lületek minősége.

Az általános vizsgálatok között a kö­vetkezőket kell elvégezni;

• a felület laza és málló részeinek vizsgálata dörzsölési vagy karcolási próbával;
• a zsalu leválasztó anyag esetleges maradványainak vizsgálata nedvesítési próbával vagy UV fénnyel;
• a szívóképesség vizsgálata nedvesítési próbával;
• tapadó szennyeződések, piszok, por vizsgálata szemrevételezéssel vagy dörzsölési próbával;
• a falazat közelítő nedvességtartal­mának megállapítása szemrevéte­lezéssel vagy nedvesítési próbával.

A vakolandó felület minősége

A kifogástalan minőségű vakolatok kivitelezésének alapfeltételei:

Alépítmény

• a beszerezhető építőanyagok figye­lembevételével készített tervek és kivitelezés (pl. tágulási hézagok ki­alakítása, a túlzott méretű fesztá­volságuk és felületek elkerülése).

Átnedvesedés elleni védelem:

• az építőanyagok megfelelő tárolása;
• a mindenkori legfelső fallezárás ta­karása (parapetek lefedése hosszabb munkaközi szünetek és esős idő miatt abbahagyott falszakaszok esetén);
• a gúzoló réteg időbeni felhordása (kül- és bel térben egyaránt);
• az esőtől védő tetőzet mielőbbi ki­alakítása;
• a balkon és terasz megfelelő kiala­kítása, hogy a víz ne folyhasson be.

Az alépítmény, ill. a falazat pihentetési ideje:

• pontosan be kell tartani az építő­anyag száradásához szükséges szilárdulási időt.

Szerelési hézagok:

• a hézagokat (a megfelelő anyaggal) a vakolás megkezdése előtt le kell zárni;
• a vakolóhabarcs fajtájához illő rög­zítési módot és hézaglezáró habar­csot kell használni. Nedves helyisé­gekben arra kell ügyelni, hogy a mész- és mész-cementvakolatok alá kerülő vezetékeket nem szabad gipsszel rögzíteni;
• a betonfalba kerülő szerelési héza­gokat vakolattartóval mindig át kell fedni, akkor is, ha ezek ki vannak falazva (20 cm átfedés szükséges).

Beépített elemek:

• a vakolás megkezdése előtt vala­mennyi korróziónak kitett fémfelü­letet védő bevonattal, a csöveket és vezetékeket pedig kondenzvíz el­leni védelemmel kell ellátni;
• a beépített elemek cementes gyors­kötő habarccsal való rögzítése ese­tén be kell tartani az előírt várako­zási időt.

Felület előkészítés:

• a hibákat ki kell javítani, a durva egyenetlenségeket ki kell egyenlí­teni;
• a fugákat le kell zárni;
• a felületet portalanítani kell.

A vakolandó felülettel szemben támasztott követelmények

A falazat típusától függően a vako­lásnál a következőkben felsorolt elő­írásokat kell betartani. Falazótéglából, lyukacsos téglából, falazóblokkból, könnyűadalékos ce­mentkötésű falazóelemekből készülő falaknál és boltozatok belső felületei­nél

Felület előkészítés

• a poros falazatot szárazon le kell kefélni;
• a fugákat ki kell egyenlíteni és/ vagy le kell zárni;
• a só kivirágzásokat szárazon le kell kefélni.

Felület előkezelés

• kültéri vakolat alá a vakolóhabarcs felhordása előtt gúzoló réteget kell felhordani, nagy melegben, szeles időben pedig a felületet előzőleg meg kell nedvesíteni;
• beltéri vakolat alá általában nem kell gúzolni.