• falfestés
• festés

Külső felületek festése

Vakolt falfelületek

A homlokzatok festékbevonatának a színezés mellett az is feladata, hogy a vakolat a csapadék által okozott átnedvesedéstől megvédje. Ugyan­akkor kívánatos, hogy ezek a bevonatok a vízpá­rát átereszek, hogy a behatolt víz és esetleg a lá­bazat környezetében a talajból felszálló nedves­ség gyorsan ki tudjon száradni. A vakolatban keletkező termikus feszültségek által okozott ká­rosodások megelőzésére előnyösebbek a vilá­gosra festett homlokzatok, amelyek kevesebb napsugárzást abszorbeálnak és így nem meleg­szenek fel olyan erősen.

A külső vakolaton a következő régi festékbevo­natok fordulhatnak elő: műanyag diszperziós festék, szilikátfesték, mész-cement festék. Ezeket a régi bevonatokat azonos típusú festékkel át le­het festeni. Ezenkívül felújító festéshez a szilikát-és mész-cement-festékekre szilikát- és diszperzi­ós festéket is lehet használni. Kültéri festékekről összefoglaló információk >>

A homlokzat állapotától függően a következő előkészítő munkákra lehet szükség:

• a piszok és por eltávolítása lemosással vagy gőzsugárral. A régi bevonat lelúgozása esetén a vakolat pórusai eltömődnek, ebben az eset­ben a felületet drótkefével is meg kell tisztítani;
• a laza régi bevonat gépi nedves fúvatással való eltávolítása;
• a vakolatban lévő repedések kijavítása, a laza vagy puha vakolatfelületek felújítása:
• túl sima, túl érdes, túlzottan szívóképes vagy éppen kevéssé szívóképes alap esetén alapozó festés (esetleg a vakolat szilárdításával kiegészítve). A túl sima felületet megcsiszolással, drótkefével vagy homokszórással is fel le­het érdesíteni. Alapozásra feltétlenül szükség van az eltérő mértékben szívóképes alapoknál (pl. vegyes falazat vagy vakolt faváz esetén);
• a kátrány- és egyéb foltok elszigetelése szige­telőanyaggal;
• a friss meszes vagy cementvakolatot hagyjuk megkötni. A meszes és cementvakolatok lassan kötnek és sokáig lúgosak maradnak. Ha a meszes vakolatot diszperziós festékkel akarjuk befesteni, 6 hetes várakozási időt tartsunk be és az alapot fluáttal közömbösítsük;
• az új vakolaton képződő szinterréteget kézzel vagy géppel távolítsuk el, egyes esetekben fluátozás is alkalmazható. Ugyancsak ki kell javítani a festés előtt a vakolat hibahelyeit, így a hólyagokat, repedéseket stb. is.

Külső vakolat első festékbevonata számára különösen javasolható a kétkomponensű szilikát­festék vagy a kazeinemulziós festék, ill. a meszes kazeinfesték. Nagyvárosokban és egyéb, erős levegőszennyezésnek kitett területeken azonban az összes mésztartalmú külső festékbevonatnak rövidebb az élettartama.

Ha azt kívánjuk, hogy a festékbevonat tartós le­gyen és jól is nézzen ki, néhány, pl. az időjárásra, a napsugárzásra, a felület munkaszakaszokra való felosztására vonatkozó szabályt tartsunk be. Ha ezt a munkát magunk akarjuk elvégezni, elő­zőleg alaposan tájékozódjunk.

Vakolatlan külső falazat

Természetes vagy mesterséges kövekből rakott, vakolatlan külső falazat esetén festékbevonatra akkor lehet szükség, ha eredetileg nem megfelelő köveket alkalmaztak, amelyek nem kellően időjá­rásállók. A vakolatlan falat vagy színtelenül, hidrofóbbá tétellel lehet impregnálni vagy mint egy va­kolt falat, színesre, ill. fehérre lehet festeni. A be­vonat azonban csak akkor tartós, ha a fal a felszálló nedvesség hatásának nincs kitéve. A burkolótéglák (pl. a klinkertéglák) tömör felületük miatt festést nem igényelnek. A régi festékbevo­natokra ugyanaz érvényes, mint a vakolt homlok­zatoknál.

Vakolatlan falak színtelen első bevonatául java­solható a pigment nélküli szilikátfesték (az úgyne­vezett fixatív), vakolatlan falak fehér vagy színes első festésére az ásványi festékpigmentekkel szí­nezett kétkomponensű szilikátfestékek kínálkoznak.

Ablakok és ajtók

A régi épületeken lévő legtöbb faablak és faajtó fedő olajfesték – vagy műgyanta-bevonattal van ellátva. Ezt a bevonatot rendszeresen – hozzávetőleg 5-10 évenként – fel kell újítani, különösen az időjárásnak kitett oldalon. Lazúrbevonatok esetén a felújításra gyakrabban van szükség. Ha a régi bevonat tapadása és rugalmassága még megfelelő és a fa is ép, akkor elég a régi festékbevonatot megtisztítani, felérdesíteni és javí­tó mázolást végezni.

Ablakoknál különösen fontos, hogy a javító má­zolást a régi bevonathoz igazodó festékanyaggal végezzük. Olaj- és természetes gyantalakkokra műgyanta­lakkok, műgyanta-lakkokra természetes gyanta alapú lakkok is felhordhatok. Lakkozott felületekre lazúrozó bevonatot nem lehet készíteni, legfeljebb akkor, ha a lakkot a nyers fáig eltávolítjuk.

Színek kiválasztása

A világos színek előnyösebbek, mint a sötétek, mert a festékbevonat és a fa a napsugárzás hatá­sára kevésbé melegszik fel és a bevonat tovább tart. Az ablakok fénybebocsátó funkciója fehér lakkozás esetén érvényesül a legjobban.

A régi festékbevonat átfestésre csak akkor al­kalmas, ha kellően szilárd és tapadóképes. Erről a következő módszerrel győződhetünk meg: ra­gasztószalagot jól rányomunk a régi bevonatra, majd hirtelen lerántjuk; ha a régi festék, esetleg arra rátapadó farostokkal együtt leválik, akkor a fa felülete már roncsolódott és javítómázolásra már nem alkalmas. A rideg festékbevonatot, melyet késsel darabonként le lehet választani, új mázolás előtt ugyancsak el kell távolítani.

Ha megszürkült felületeket lazúrbevonattal kí­vánunk ellátni, akkor azokat egészen a fa még nem szürke rétegéig le kell csiszolni és alapozó olajjal be kell vonni. Erre jön a háromszo­ros lazúrbevonat. Kémiai világosítószereket mér­gező hatásuk miatt ne alkalmazzunk.

Régi bevonatok eltávolítása

A régi festékbevonatot legjobb mechanikus úton eltávolítani, azaz megfelelő speciális eszkö­zökkel lekaparni vagy lecsiszolni (az eszközök: kaparóvas, csiszológép, spatula). Lecsiszoláskor használjunk légzésvédő (porszűrő) maszkot. A lemaratás és leégetés szennyezi a környezetet, ezeket inkább mellőzzük.

Az így előkészített fafelületet azután új bevonat­rendszerrel látjuk el, a különböző rétegeknek (alapozó-, közbenső és fedőréteg) összhangban kell lenniük egymással. Ajánlatos ezért, hogy egy gyártó bevonatrendszerét használjuk. A feldolgo­zásra vonatkozó előírásokat tartsuk be. Ha faab­laknál az üveg rögzítését (vagy az üveges gittet) is be kell mázolni, akkor kb. 1 mm-re az üvegtáb­lát is fessük be.

Az ablakok belső festékbevonatát is karban kell tartani. Az legalább annyira párazáró legyen, mint a külső bevonat, különben az ablak fájában összegyűlhet a nedvesség és korhadást okozhat.

Mázolás

A mázolás technikája a különböző lakk- és lazúrbevonatok esetén nagyjából azonos. Ha a régi bevonat a felújító mázolás alapjául megfelel, azt a következőképpen készítjük elő: a régi bevonatot szalmiákos vízzel lemossuk (1 rész szalmiák 10 rész víz), megszárítjuk, finom (100-as vagy 120-as) csiszolópapírral megcsiszoljuk, míg az alap matt nem lesz, portalanítjuk, az esetleg szétnyílt fakötéseket (pl. ajtóknál az illesztéseket) ék alakban és mélyen kikaparjuk, alapozzuk és gitteljük, a faltokot szigetelőalapozóval (pl. sellakkal) szigeteljük; ezután felhordjuk az alapozó-, közbenső és fedőbevonatot. Ha az egyenetlenségek tapasszal javítjuk ki, az időjárásnak kitett farészeken nem tartós.

Nyers fa első festékbevonataként a természetes gyanta alapú fedőlakkok javasolhatók. A munkalépések részletezve: az alapot tisztítsuk meg, fi­nom csiszolópapírral (100-as vagy 120-as) csiszoljuk mattra és portalanítsuk. A gyantafoltokat és a csomókat szigetelőalapozóval szigeteljük. Végezzük el a favédő alapozást (fedőmázolás és beltéri alkalmazás esetén gombaölő hatóanyag nélkül), a fa repedését olajos gittel vagy tapasszal töltsük ki. Ezután hordjuk fel a két közbenső bevonatot, majd a fedőbevonatot.

A Fafelületek a szabadban

A fadeszkázatok és gerendák az úgynevezett „nem mérettartó” épületelemek közé tartoznak, azaz az időjárás hatására bekövetkező nedves­ségfelvétel okozta duzzadásuk és zsugorodásuk nem okoz gondot, amennyiben a konstrukciós megoldásokkal a víz gyorsan és maradéktalanul elfolyik és a fal ki tud száradni. Ez nem vonatkozik az úgynevezett „mérettartó” épületelemekre, például az ablakokra vagy a szabadon álló favázra. Ennek farészeit az abla­kokhoz hasonlóan, a nedvességfelvétel ellen le kell mázolni.

A szabadban lévő, nem mérettartó fa épület­elemek, pl. faburkolatú homlokzatok kezelésére nincs szükség, ha a fa természetes szürkülését el tudjuk fogadni. Ha a szabadban alkalmazott fát (homlokzatburkolatot stb.) esztétikai okokból be­vonattal kívánjuk ellátni, akkor azt filmképző (enyhén árnyalt vagy színes) lakkfestékkel vagy (ugyancsak enyhén árnyalt vagy színes) lazúrfestékkel lehet bevonni.

A fán alkalmazott pigment tartalmú lakkok és lazúrok biztosítják, hogy a fa világos színárnyala­tát megőrizze. A lazúrbevonatok jó páraáteresztők és gyors kiszáradást tesznek lehetővé. Azokat gyakrabban kell ugyan felújítani, mint a lakkfesté­keket, akkor azonban elegendő a régi bevonatot enyhén megcsiszolni. A lakkfelület felújítás előtti felérdesítése lényegesen fáradságosabb és a lakkbevonatban lévő gondosan ki nem javított re­pedések gyorsan súlyos következményeket von­nak maguk után.

Fémfelületek a szabadban

Ha közelebbről megnézzük, a házon egész sor fémfelület található: acélkorlátok és -oszlopok, tetőborítások, ereszcsatornák, lefolyócsövek és ablakpárkányok horganyozott acéllemezből, rézlemezből, ablakpárkányok alumíniumból. A réz-, horgany- és alumíniumlemezek esetében rozsdavédő festékbevonatra nincs szükség; ezeknél az anyagoknál a mázolás teljesen el is hagyható, amennyiben színezésükre nincs szükség. Az acélfestékeknél rozsdavédő festékkel való alapo­zásra (cinktartalmú alapozásra) van szükség. Erre a rozsdavédő bevonatra lehet aztán a színadó festékréteget felhordani.

Szabadban lévő acélrészek felújító mázolásá­nál fontos, hogy a rozsdát a pórusokba is behato­ló homokszórással a csupasz fémig maradékta­lanul eltávolítsuk. A drótkefével végzett rozsdátlanítás nem ele­gendő ahhoz, hogy a rákövetkező festékbevonat­nak tartós alapot hozzon létre.