• villámhárító
• villanyszerelés

Villanyszerelési munkák

A ház körüli villamos készülékek és berendezések száma az elmúlt időszakban jelentősen megnövekedett. Ki akarna ma lemondani a mosógépről, a hűtőszekrényről és sok egyéb, hasznos vagy kevésbé hasznos készülékről? A villamos áram előállítása azonban az emberre és a környezetre nézve nagy veszélyekkel jár, ezért a környezet védelmét szem előtt tartó építkezéshez és életvi­telhez az áramfelhasználással való takarékosko­dás is hozzátartozik.

Az lenne a helyes, ha az áramot a háztatásban kizárólag világításra, munka végzésére (villamos berendezések motorjai), valamint elektronikus be­rendezésekben (rádió, tv, számítógép) és vezérlésekben (fűtés, mosógép) használnánk, fűtés céljára és vízmelegítésre azonban lehetőleg nem.

Néhány jó tanács az árammal való takarékos­kodáshoz:

• a mosógépet és mosogatógépet lehetőleg a melegvíz-hálózatra kössük rá;
• ne használjunk villamos vízmelegítőt, ruhaszárí­tót és ventilátoros fűtőkészüléket;
• optimális hőszigetelésű hűtő- és fagyasztóké­szülékeket használjunk, a régi készülékekre utólag ragasszunk szigetelőlapokat;
• használjunk egyedi megvilágítást ott, ahol a fényre valóban szükség van, ez hatékonyabb és lakályosabb, mint a világos általános megvi­lágítás;
• a takarékos világítótestek a szokásos izzólám­pák energiájának csak mintegy 15 %-át fogyasztják, ugyanakkor sokkal tartósabbak. A takarékos világítótestek a legtöbb, normális foglalatú lámpatestbe betehetők.

A ház villamos berendezésének élettartama mintegy 30-50 év. Az elavult és nem biztonsá­gos, túl kis keresztmetszetű vagy elégtelen szige­telésű vezetékeket nagyobb korszerűsítési mun­kálatok alkalmával cseréljük ki. Villamos berende­zéseken munkát biztonsági okokból, az érvényes előírások figyelembevételével, csak engedélyezett vállalatok végezhetnek. A kivitelező szakvállalattal való megállapodás alapján azonban egyes mun­kák, pl. a falhornyok elkészítése és takarása, házi­lag is elvégezhetők. A kapcsolók és bekötések huzalozása mindenképpen szakvállalatra tartozó feladat.

14.20. ábra. Villanyszerelési munkák terveire alkalmazott kapcsolási jelek: Lámpa általában, Falilámpa, Egyszeres dugaszolóaljzat, Kettős dugaszolóaljzat, Kapcsoló, Váltókapcsoló, Elosztódoboz, Nyomógombos kapcsoló, Vezeték elágazás.

Villamos berendezések a házban

A villamos berendezések felújításakor a költsé­geknek egy jelentős része a kapcsolószekrény és a mérőhely kialakítására esik, mert a régiek álta­lában már nem felelnek meg a mai követelmé­nyeknek és előírásoknak. A mérőhely tervezése­kor meg kell határozni a fogyasztásmérő teljesít­ményét, az áramkörök számát és ezzel az elosztás mértékét, valamint a fogyasztásmérő szekrényének szerelési módját – az szerelhető a falra vagy egy falfülkére.

A többlakásos épülete­ket egy könnyen hozzáférhető helyen lévő fő fogyasztásmérővel látják el és minden lakásban el­osztó helyeket alakítanak ki. A ház bekötővezeté­ke, a főbiztosító és a fogyasztásmérő a szolgáltató vállalat tulajdona. Éppen ezért az új fogyasztásmérő felszerelésének helyét mindig egyeztetni kell az áramszolgáltató vállalattal.

A vezetékek túlterhelésének, a rövidzárlatoknak és a tűzveszélynek az elhárítása érdekében kor­szerű berendezéseknél a lakáson belül is több, egyedileg biztosított áramkört alakítanak ki. A ter­vezéshez és a szakemberekkel való szót értéshez segítséget nyújt, ha ismerjük a legfontosabb fo­galmakat és jelöléseket.

Ezek:

• az egyszerű kapcsolók egy vagy több fogyasz­tó (pl. lámpa) egy kapcsolóval való működteté­sére szolgálnak;
• váltókapcsolókkal egy vagy több fogyasztót 2 vagy 3 helyről lehet kapcsolni;
• ha egy fogyasztót 3 vagy több helyről kívánunk működtetni (pl. lépcsőház-világítást), akkor a nyomógombos kapcsolókkal ellátott relés kap­csolás gazdaságosabb.

A világításkapcsolókat rendszerint az ajtókilincs közelében, 100-110 cm magasságban helyezik el, a dugaszolóaljzatokat 35-40 cm magasság­ban. Megtakarítás érhető el azzal, hogy dugaszo­lóaljzatokat csak a helyiség két oldalán alakítunk ki, pl. az ajtó közelében (a világításkapcsoló alatt) és az egyik keresztfalon. A lámpahelyeket általá­ban a mennyezeten helyezik el, olcsóbb és könnyebb változtatást tesz azonban lehetővé, ha a kapcsoló fölött kapcsolható dugaszolóaljzatot helyezünk el. Egy függő lámpa bekötésére ekkor „majomhintát” (dugasszal ellátott laza kábelt) le­het használni. A vezetékek födémben való elhelyezését egyes esetekben akár egyszerűen fali világítótestek alkalmazásával is meg lehet takarítani.

Vezetékek elvezetése a falban

A vezetékeket a helyiségben mindig függőlege­sen és vízszintesen, ill. derékszögben kell vezetni, sohasem ferdén. A vezeték nyomvonalának jó meg­tervezésével sok munka megtakarítható. A nyomvonal vízszintes szakaszát az egyik általánosan használt fektetési módnál a födém alatt 30 cm-rel, körben vezetjük, ebből ágaznak le függőlegesen a dugaszolóaljzatokhoz és kapcsolókhoz menő ágak. Ez a nyomvonal a falhornyok hossza miatt gyakran előnytelenebb, mint a dugaszolóaljzatok magasságában való fektetés. Ha az esztrich-padlót is ki kell cserélni, ajánlatos a vezetékeket a nyers padlón, ill. a fagerendás födémben vezetni.

Falhornyokban elhelyezett vezetékek számára túlnyomórészt a kétszeres szigetelésű, burkolt vezetékeket alkalmazzuk. Vakolandó felületeken az olcsóbb, de kényesebb lapos vezetékeket le­het elhelyezni. Ha csak egyes új vezetékekre van szükség, azokat a vakolaton kívül lehet vezetni, pl. a szegélyléc fölött, az ajtónál a vezetéket ajtó körül vagy a padlóban lehet átvezetni. A vakolaton kívüli rögzített fektetéshez a burkolt vezetékek az árnyékolt vezetékek, vagy a lapos kábelek alkal­masak.

Vakolaton kívüli vezeték elvezetése

Vakolaton kívül több vezetéket új szegélyléc mögé vagy szegélyléc-csatornában lehet elhe­lyezni. Ha egyidejűleg fűtési és vízvezetékeket is le kell fektetni, akkor a vezetékek számára közös, szekrényszerű burkolatot lehet kialakítani, amely lerakó felületként használható (I. 14.22. ábra). A falakba hornyok készítése, a munkákat követő bevakolással és új festéssel lényegesen nagyobb munkával járna. A csatornákba való fektetéshez szintén burkolt vezetékeket használjunk.

Fürdőszobákban tartsuk be a villamos szerel­vényekre előírt védőtávolságokat (I. 14.23. ábra). Így például a dugaszoló alzatoknak, világításkap­csolóknak és mosógépeknek a kádaktól és zuhanyfülkéktől legalább 60 cm távolságban kell lenniük. A fürdőszobán belül elhelyezett vezeté­keknek csak a fürdőszoba berendezéseit szabad árammal ellátniuk és nem lehetnek fém burkolatúak.

14.21. ábra. Előre gyártott kábelcsatorna 1 készen kapható, különböző méretű és színű műanyag csatorna, általában a lábazatnál helyezzük el; 2 beépített csatlakozódobozok; 3 kapcsolókhoz, lámpákhoz stb. menő vezetékek, horonyban vagy szabadon elhelyezve. Olcsó, gyors, de a látványa nem különösebben meg­nyerő!

14.22. ábra. Saját készítésű kábelcsatorna 1 a lábazatnál menő vezetékek (fűtési és vízvezetékek is) saját készítésű burkolata; 2 beépített csatlakozódobozok; 3 lerakó polcként használható fedőlap; 4 vakolaton kívül, védőcsőben elhelyezett vezeték a kapcsolóhoz, a vakola­ton kívül felszerelt kapcsoló. Mutatós egyedi megoldás.

14.23. ábra. Villamos védőtávolságok nedves helyiségekben: Villamos csatlakozások, kapcsolók, dugaszoló aljazatok, készülékek stb. esetén be kell tartani az egészségügyi berendezési tárgyaktól való minimális távolságokat. Mosdó esetén ez ugyancsak minden irányban 60 cm, a mosdó középvonalától mérve.

Épületbiológiai szempontok a villanyszerelési munkáknál

A közüzemi villamos hálózat váltakozó áramot szolgáltat, melynek feszültsége 230 V, frekvenciá­ja pedig 50 Hz. A villamos vezetők és fogyasztók környezetében váltakozó elektromos és mágne­ses terek jönnek létre. Míg mágneses váltakozó tér csak akkor keletkezik, ha áramlás ténylegesen van (vagy áramot fogyasztunk), addig az elektro­mos váltakozó terek már annak hatására is létre­jönnek, hogy a vezeték (vagy valamilyen készü­lék) feszültség alatt van.

Az elektromos váltakozó tereket tömör épületelemek, pl. falak, betonfödé­mek, vagy földelt fémrácsok árnyékolni képesek, a mágneses váltakozó tereket viszont csak nagy ráfordítás árán lehet árnyékolni. A házban elhe­lyezett villamos létesítmények következtében az ember ki van téve ezeknek a tereknek, ami ked­vezőtlen esetben és különösen érzékeny embe­reknél a jó közérzetet és az egészséget károsan befolyásolhatja.

Az elektromos váltakozó tér intenzitását, az „elektromos térerősséget” V/m (volt per méter) mértékegységben mérjük. Függ a feszültségtől ós a vezetéktől, ül. készüléktől való távolságtól. Az áramerősség annál nagyobb, minél nagyobb a bekapcsolt készülék, pl. izzólámpa teljesítménye (vagy fogyasztása).

A helyiség vizsgálata során közvetlenül meg­mérhető az a villamos feszültség is, amelyet egy személy a helyiségben uralkodó elektromos terek hatására egy meghatározott helyen felvesz. Ez az úgynevezett „csatolási feszültség” (m*V) az összes elektromágneses hatás összegére támpon­tot ad.

A házon belüli villamos létesítmények okozta sugárterhelés minimálisra csökkentésére a követ­kező tervezési és építészeti eszközök állnak ren­delkezésünkre:

• elegendően nagy távolságok a berendezés központi részeiből;
• hálózatról leválasztó kapcsoló az egyes áram­körökhöz;
• árnyékolt vezetékek;
• fémes épületrészekhez való földelés;
• árnyékoló bevonat.

A bevezető fővezetékek és az elosztószekré­nyek a hálószobáktól lehetőleg távol legyenek.

Minimális távolságként a következő értékek java­solhatók:

• tetőtartók, házba bejövő vezetékek, felvonómo­torok estén 8 m;
• televíziókészülékek, fénycsövek, fűtőberende­zés esetén 5 m;
• elosztószekrények, fogyasztásmérők, felszálló vezetékek, gáz-, víz- és lefolyóvezetékek esetén 3m;
• rádiós ébresztőóra, rádió, hangszóró, hálózati készülékek, fűtőtestek esetén 2 m.

Ezeket a távolságokat a szokásos körülmények között gyakorlatilag nem lehet betartani, még ak­kor sem, ha az alaprajz tervezésekor, azaz kellő időben gondoltak is erre. Itt csak az úgynevezett hálózatról leválasztó kapcsolók és az árnyékolt kábelek segítenek.

A hálózatról leválasztó kapcsolóval egyes áramköröket automatikusan „nyugalomba lehet helyezni”, ha egy fogyasztó sincs üzemben. Ez különösen célszerű intézkedés a hálóhelyek köze­lében húzódó villamos vezetékek esetén. Ha egy ilyen áramkör összes fogyasztóját kikapcsoltuk, a vezetékben csupán egy gyenge, egészségileg teljesen ártalmatlan, egyenáramú vezérlőfeszült­ség marad. Ahol a hálóhelytől való kellő távolságot nem le­het betartani és hálózatról leválasztó kapcsolás sem alkalmazható, ott árnyékolt kábeleket lehet alkalmazni, azaz olyan kábeleket, amelyek földe­lendő fémszövettel vannak körülvéve.

A ház összes fémes alkotórésze: vízvezetékek, fűtőtestek, fémvázas falak vagy alufóliák, képesek arra, hogy váltakozó tereket bocsássanak ki. Ezeknek a részeknek a jó földelésével a kisugár­zás minimálisra csökkenthető. A határos idegen lakásokból származó elekt­romos váltakozó tereket grafittartalmú festékbe­vonattal le lehet árnyékolni. Mágneses váltakozó terek ellen azonban az ilyen bevonatok nem hatá­sosak. Az árnyékoló festékbevonatot földelni kell, utána „normális” festékbevonattal át lehet vonni.

Végezetül néhány jó tanács:

A helyiségekben a villamos vezetékeket lehető­leg csillagalakban és ne gyűrűalakban vezessük. Minden helyiségben legyen legalább egy fal, me­lyen nincsenek villamos létesítmények. Fénycsö­veket (és energiatakarékos lámpákat) olyan he­lyeken, ahol emberek azok hatásának hosszabb időn át ki vannak téve, lehetőleg csak akkor hasz­náljunk, ha azok nagy frekvenciás előtéttel vannak felszerelve. Mert a szokásos előtétek esetén je­lentkező 50 Hz-es villogás káros a látóidegre. A házba bejövő vezetékek akaratlanul is nagy frek­venciás hullámokat (pl. rádióhullámokat) vezet­hetnek a házba. Nagyfrekvenciás szűrőkkel ez a sugárzás távol tartható. Ha a fenti szempontokra súlyt helyezünk, olyan villanyszerelőt kell keressünk, akinek ezekben a kérdésekben tapasztalata van.

Villámvédelem

Szinte hihetetlen, de igaz: óránként több mint egy millió villámcsapás történik a Föld felszínén! Magyarországon évente a villámcsapások átlagos gyakorisága négyzetkilométerenként legalább kettő!

Igaz, hogy egyre kevesebb embert ér direkt villámcsapás, de a hazai biztosítótársaságok adatai szerint Magyarországon is az épületeket és vagyontárgyakat ért villámcsapások a nem megfelelő villámvédelem vagy villámvédelem hi­ánya miatt évente több száz millió forint villámkárt okoznak!

Ezen a helyzeten csak egy módon lehet segí­teni, ha szabványos külső és belső villámvédel­met és túlfeszültségvédelmet létesítenek és azt rendszeresen ellenőrzik! A villámvédelmi berendezéseket természetesen szakszerűen, szabványnak megfelelően, időtálló jó minőségben és teljes körű kiépítettséggel kell felépíteni!

Az antenna fémszerkezeteket villámáram-levezető keresztmetszettel feltétlenül le kell földelni! A Faraday-kalickahatás javítására a levezetők számát – páros számú szimmetrikus elrendezés­ben – célszerű a szabványban előírt minimumhoz képest megnövelni, és a levezetőket alul is (pl. pince szinten) egymással és az EPH főcsomó-ponttal is összekötni!

Tetőfedéshez használt anyagok

Az épület tetőfedéséhez használt anyagok és szerkezetek tűzveszélyességét, a körítő falak éghetőségi fokozatát és az épület egyéb villámvé­delmi körülményeit figyelembe véve ügyelni kell arra, hogy a felfogó és levezető tartók méretei megfelelőek legyenek! Ugyanakkor mérlegeljük, hogy az indokolatlanul nagyméretű kiemelések ne csúfítsák az épületet ott, ahol a levezetőket akár a falba süllyesztetten (0-15 cm) is fel lehetne sze­relni.

Gyakorlati tapasztalatok szerint egy közeli vil­lámcsapás is gyakrabban tönkreteszi az elektro­nikus berendezéseket, számítógépeket, videókat, televíziókat, mintsem gondolnánk. Ezt csak az MSZ 274 és az MSZ IEC 1312-1 szerinti korszerű külső és belső villámvédelemmel, valamint ezek rendszeres ellenőrzésével lehet elkerülni.

A villamosenergia-ellátó hálózatának első vil­lámáram-levezető fokozatának B osztályúnak, a második túlfeszültségvédő fokozatának C osztá­lyúnak kell lennie. Ezek a villám- és túlfeszült­ségvédő készülékek fogyasztásmérő egység­be beépítve is kaphatók, és a helyileg illetékes áramszolgáltatók engedélyével egyszerűen be­építhetők. A harmadik, D osztályú, ún. „finom” túlfeszült­ség-védő készülékeket az épületen belül mindig a védendő készülékek (tv, HIFI-torony, személyi számítógép, fax stb.) közvetlen bemenetén egy­szerű összedugaszolással mindenki saját maga beépítheti.