• hőszigetelés

JÓ hőszigetelő anyagok tulajdonságai: tűzvédelem, páraáteresztő, víztaszító, alaktartó

Azokkal az anyagokkal lehet megfelelő hő- és hangszigetelést elérni és a könnyű, szakszerű beépítéshez azok a szigetelőanyagok felelnek meg, amelyek a következő tulajdonságokkal rendelkeznek.

A „jó” hőszigetelő anyag tulajdonságai

1. fontos tulajdonság – gyenge hővezetés:

Jó hőszigetelése a kis hőátbocsátású, gyenge hővezető képességű anyagoknak van. A különböző fajta szigetelőanyagok más-más mértékben hőszigetelnek. A könnyebb tájé­kozódáshoz (pl. Németországban) az anyago­kat hővezetési tényezőjüknek megfelelően csoportokba osztják. A csoportot jelző számot (pl. 040 vagy 035) a szigetelés csomagolásán fel is tüntetik. A csomagoláson vagy csoma­golásban elhelyezett jegyzékből megtudhatjuk a kiszerelés mennyiségét, a névleges vastag­ságot, az anyag tűzállósági besorolását és a minősítő intézet nevét is.

Minél kisebb az anyag hővezetési tényező sze­rinti csoportszáma, annál jobb hőszigetelő. Ezt a számot úgy kapjuk meg, hogy az anyag la­borban mért hővezetési tényezőjéből az első számot és a tizedes vesszőt elhagyjuk, majd kerekítünk. Példa: egy termék hővezetési tényezője, X = 0,028 W/m*K, vagyis a csoport­száma 030. A hőszigetelés mértéke a hő­vezetési tulajdonság mellett még a réteg vas­tagságától függ: minél vastagabb a hőszige­telés, annál jobb értéket érünk el. Az előzőek alapján, tehát ha egy 040-es hővezetési cso­portba tartozó anyaggal ugyanolyan hőszige­telő hatást akarunk elérni, mint egy 035-ös cso­portba tartozóval, akkor valamivel vastagabb réteget kell alkalmaznunk.

Amennyiben a hő­szigetelésnek kevés a hely, akkor indokolt lehet 030-as vagy 025-ös hővezetési osztályú anyagot alkalmazni (a fejlesztések már 020 osz­tályú anyagokról szólnak), amely kisebb réteg­vastagság mellett is megfelelően hőszigetel. A jó hangszigetelő képesség a szigetelőanyag jellegétől és feldolgozási módjától is függ. Fontos, hogy megkülönböztessük a tisztán hő­szigetelő és a többé-kevésbé hőszigetelő, de elsősorban inkább hangszigetelő anyagokat. A hőszigetelő lemezek általában alkalmasak lépéshang-szigetelésre is, de mindenképpen megfelelő nyomószilárdságú, ún. lépésálló le­mezt kell választani.

2. fontos tulajdonság – tűzvédelem:

Tűzvédelmi szempontból a nem éghető hőszigetelések a legmegfelelőbbek. A cso­magoláson mindig megtalálható az európai szabvány szerinti éghetőségi osztályba sorolás jele. Az osztályok A-tól F-ig terjednek, ahol az A osztályba tartozók a legkevésbé, míg az F osztályúak a leginkább éghetőek (EN 13501 szabvány szerint). Az építészterveken is ezen betűk szerepelnek és a hatóságok is ezt el­lenőrzik.

A polisztirol keményhab szigetelések az E osz­tályba tartoznak. A polisztirolhabok 80 °C fe­lett, a poliuretán keményhabok 110 °C nem hőállóak, míg az ásványgyapot, főként a kőzetgyapot nagy hőmérsékleten, 1000 °C fe­lett olvad, azonban a benne lévő – a szálakat összefogó – gyanta maximálisan 300 °C-ot vi­sel el. Éghetőség szempontjából a perlit a leg­kedvezőbb hőszigetelő anyag, hiszen vulkáni tufából készül, így könnyedén elvisel 1000 °C feletti hőmérsékletet.

3. fontos tulajdonság – átengedik a párát:

A nyílt pórusú szigetelőanyagok gyorsan átengedik a párát. A nedves technológiájú épí­téshez tartozó szerkezetekben lévő víz és a le­vegő nedvességtartalma könnyen át tud dif­fundálni a szigetelőrétegen. Az ilyen nyílt pórus­szerkezetű anyagokban a nedvesség nem hal­mozódik fel, így az anyag nem duzzad meg és meghagyja a mellette elhelyezkedő, átszellőztetéshez szükséges levegőréteg helyét a szer­kezetben.

4. fontos tulajdonság – víztaszító:

Teljes keresztmetszetükben víztaszító anya­gok alkalmazásával csökkenthetjük a veszélyét annak, hogy építéskor átnedvesedjen a szige­telőréteg.

5. fontos tulajdonság – alaktartó:

A jó hőszigetelés egyik ismérve a megfelelő alaktartás, amelyet az anyag megfelelően kialakított belső szerkezetével érnek el. Jó alak­tartók azok az anyagok, amelyek szálai nem rétegesen (mint az ásványgyapot), hanem kuszán rendeződnek el. Az alaktartó szigetelő­anyagok a beépítés után is rugalmasak és jól összenyomhatóak maradnak.

A tartós rugalmasság nagy előnyt jelent, ha a szigetelőlemezeket a szerkezetben egyéb rögzítés nélkül, a szarufák közé beszorítva helyezzük el. A megfelelően alaktartó anyag hosszabb idő elteltével sem roskad össze, és így meg­marad a kiszellőztetést biztosító levegőréteg.

A megfelelő rugalmasság azt is lehetővé teszi, hogy a szigetelést hézagmentesen építsük be. Az ilyen kivitel pedig alapfeltétele annak, hogy ne keletkezzenek hő- és hanghidak a szer­kezetben. A pontos táblaméret elengedhetet­len ahhoz, hogy nagyobb, összefüggő felüle­tek burkolásakor a lemezeket hézagmentesen rakhassuk kötésbe. A szakszerűen beépített szigetelőlemezek szorosan egymásnak feszül­nek a felületen.

Mechanikus rögzítésnél ügyel­ni kell arra, hogy a táblaszélek ne legyenek töredezettek és a dűbelek vagy más rögzítőele­mek a számukra készített lyukakban szorosan illeszkedjenek. A hőszigetelő elemek hőhíd-mentes egymáshoz illeszkedése legjobban lépcsős vagy nútféderes (csaphornyos) élképzéssel valósítható meg. A táblák pontos illesztése csak akkor lehetsé­ges, ha könnyen méretre vághatok. Vágáskor az anyag nem rojtozódhat ki, nem szakadhat be, tehát az anyag szerkezetének lehetővé kell tennie a megfelelő formára igazítást.