Szigetelő anyagok összehasonlítása hungarocell, tégla, fa, kő
Az új energiamegtakarítási rendelet (EnEV) február 2-án lépett életbe. Az Építésügyi Minisztérium „költséghatékony és minőségtudatos építésre vonatkozó kezdeményezése” mindannyiunk támogatását követeli meg.
Így a jövőben még inkább rajtunk fog múlni, hogy kiválasszuk a hatékony energiamegtakarításhoz szükséges építési intézkedéseket.
Hogy ennek során megfelelő építőanyagokat használjunk, az az építészek, mérnökök, beépítést végző szakemberek és háztulajdonosok számára központi kérdésnek számít. Ők viselik az általuk tervezett és megvalósított intézkedésekért a felelősséget, az esetleges hibák visszkereseti igényeket generálnak. Mely szigetelő anyagok tudják a leginkább csökkenteni az energiafogyasztást és a fűtési energia környezet irányába történő veszteségét?
Az építmények tetőszerkezetén és falain keresztüli hőbevitel legnagyobbrészt sugárzás útján valósul meg. A szerzői csoport a különféle szigetelő anyagok minőségét a hőbesugárzás során megvalósuló hőmérsékletváltozás alapján vizsgálta meg kísérleti jelleggel.
A kísérlet menete
Egy hősugárző (150 W teljesítményű infralámpa) azonos távolságból és 10 perces állandó besugárzási idő mellett eltérő hőmérséklet-emelkedést okoz a különféle építőanyag-táblák esetén 4 cm mélységben (a tábla alsó oldalán). Az elenyésző mértékben eltérő kimeneti hőmérsékletek a méréssel összefüggő enyhén emelkedő környezeti hőmérsékletből adódtak. A 10 perces besugárzást követően megfigyelt hőmérséklet-különbség alapján következtetések vonhatók le az építőanyagok hőstabilitására és szigetelő képességére vonatkozóan.
Az eredmény
| Hőátbocsátási tényező (k- ill. U-érték W/m2K) | Kiinduló hőmérséklet | Végső hőmérséklet | |
|---|---|---|---|
| Ásványgyapot | 0,85 | 21,4°C | 59,8°C |
| Polisztirol | 0,85 | 21,4°C | 35,4°C |
| Farostlemez | 0,85 | 21,4°C | 22,2°C |
| Fenyő | 2,09 | 20,6°C | 20,6°C |
| Tömör tégla | 4,74 | 20,9°C | 23,4°C |
Ábra: az építőanyagok hátoldalának kiinduló- és végső hőmérséklete 10 perces besugárzást követően.
Függőleges: a hőmérséklet alakulása Celsis fokban. Vízszintes: kiindulás, 10 perc múlva. Anyagok: ásványgyapot, polisztirol, tömör tégla, farostlemez, fenyő A kísérleti építmény (elöl)
A szerzők: (állnak balról-jobbra) cand. Ing. Henryk Parsiegla, Rolf Köneke építési szakértő, Dipl.-Ing. Konrad Fischer, Frank Lipfert, ül: Prof. Dr.-Ing. habil. Claus Meier.
Kísérleti- és mérőberendezés: Lipfert Naturbaustoffe, Lichtenfels.
Elemzés:
A hőmérsékletváltozásokkal és a hőátbocsátással szembeni legjobb hatékonyságot a fa és a tégla mutatta, „rossz” U-értékük (korábbi k-értékük) ellenére. A „jó” U-értékkel bíró polisztirol és az ásványgyapot ezzel ellentétes eredményre vezettek. Ezeknek a besugárzás felőli oldalán mért maximális hőmérséklete is meglepően magas 70 (polisztirol) és 180°C (ásványgyapot) értékkel. Így nyáron –a külső napsugárzás hatására – barakk-klíma keletkezik, és a szükséges hűtés energiát igényel.
Télen – a belső fűtés miatt – a könnyűszerkezetes építőanyagok kevéssé állják útját a hőátbocsátásnak. Így ez sem takarít meg energiát, hanem csak feleslegesen pazarolja. Ezen kívül a kis szögben beeső napsugárzás a kintről tárolt energia és az ahhoz kapcsolódóan a külső felületen keletkező hőmérséklet-emelkedés miatt megállítja a belülről jövő hőáramlást. Ez energiát takarít meg, leginkább télen.
A Nap sugárzási intenzitása az égtájtól függően 10 és 45% maximális értékek között mozog július folyamán. Nyáron a belső helyiségek hőmérséklet-stabilitásához szükséges anyagtulajdonságok tehát télen is energiát takarítanak meg az elnyelt napenergia és az ahhoz kapcsolódó energia hőveszteségének csökkentése által.
Az építési gyakorlat igazolja:
Az egyoldali hőmérsékletváltozások másik oldalra való „áttörése” során bekövetkező nagy hőingadozás mérséklése és a fázisok eltolása a masszív épületszerkezetek előnyei a tudomány jelenlegi állása szerint is. Bossert és Fehrenberg régi épületek fűtési energiafogyasztására vonatkozó, hosszú évekig fennmaradt mérési eredményei is a könnyűszerkezetes építőanyagok hatástalanságát és a masszív épületek U-érték számításától erősen eltérő kedvező energiafogyasztási értékeit igazolják. Ehhez társulnak még a könnyűszerkezetes építőanyagoknak a magas hőmérsékleti igénybevétel és a gyors kihűlés által okozott felületi károsodásait.
Összegzés:
A könnyen visszaellenőrizhető Lichtenfels kísérlet a fához és kőhöz hasonló természetes építőanyagok régóta ismert előnyeit igazolja. Ezek az anyagok még az energiamegtakarítási rendelet (EnEV) korában is elsőrangú választásnak minősülnek. Habokkal és lyukacsos anyagokkal (hungarocell) történő körberagasztásuk vagy berácsozásuk igen kevés energetikai előnyt biztosít, szemben az épület- és nedvességkárokkal.
Az U-érték az energiamegtakarítás területén csupán fikciónak minősül. A szabványoknak megfelelően amúgy is csak laboratóriumi körülmények között működik, napsugárzás és az építőanyagok tárolóképességének figyelembe vétele nélkül.
Az „energiamegtakarítási rendelet (EnEV) követelményei” a gazdaságosság kritériumának elfogadhatatlan módon mondanak ellent. A tervezők és a kivitelezők nem javasolhatnak a megbízóiknak gazdasági és műszaki szempontból hátrányos konstrukciókat. Ez mind a régi épületek utólagos korszerűsítése, mind pedig az új épületek esetén érvényes. A DIN 4108 szabvány ésaz energiamegtakarítási rendelet (EnEV)reformja szükséges, amennyiben a tényleges energiamegtakarítás a cél.
Forrás: http://www.dimagb.de/info/bauphys/daedaeni.html#experiment