• energiatakarékosság

Energia­takarékosság = környezetvédelem

Az energiatakarékosság egyeseknél kényszerű alkalmazkodás, másoknál viszont már tudatos megnyilvánulás, akár épít, akár tataroz, illetve a házunk tája, a lakás használatánál is mind gyakrabban előtérbe kerülő tényező.

Az energiatakarékosságon azért fontos elgondolkodni, mert végül is a saját „zsebünkre” megy, akárhogyan is értelmezzük. A hetvenes évek olajkrízise, a nyolcvanas évek energiatakarékossági intézkedései a kilencvenes években már kezd tudatossá, sőt lassan ösztönössé válni. A lényeg az ösztönösség. A megfontolt, célratörő és átgondolt megoldások kiválasztásakor, figyelembe véve – a tudomány mai állása szerinti – a legkorszerűbb elméleteket, alkalmazzuk a gyakorlatban. Ráadásképpen az energiatakarékosság egyben a környezet védelmét is jelenti.

Energia­takarékosság = környezetvédelem

Az energiával, a környezetvédelem­mel kapcsolatos, hangzatos szólamok időnként már szinte zavaróan hangza­nak. De ezt sohasem szabad így megközelíteni, és ha már kell, akkor csináljuk jól és értelmesen.

A természetes és fosszilis fűtőanyagok elégetésekor keletkező nagy mennyi­ségű (C0₂) szén-dioxid az üvegházhatás erősödéséhez vezet, akárhogyan is próbálunk védekezni ellene. A kutatók megállapították, hogy a környezetünket befolyásoló gázok ilyen mértékű kibo­csátása világméretekben néhány fok (°C) hőmérséklet-emelkedéshez vezet. Ennek eredménye többek között a szub­trópusi száraz zóna továbbterjedése, a fokozott erdőpusztulás, a gleccserek erős visszahúzódása és nem utolsósor­ban a tengerszint jelentős emelkedése.

A tudósok 1988-ban a torontói Klíma Világkongresszuson határozatba foglalták a fokozott természet-, vagyis környezet­védelmet a „Föld légkörének megóvása” érdekében. A kongresszusi bizottságok az energiaellátás, illetve -fogyasztás mélyreható átalakítását követelték. A célok, amelyeket megfogalmaztak: a C0₂ kibocsátást 2005-ig 25%-kal, 2050-ig 80%-kal kell csökkenteni. Ehhez nem elég a szén-dioxid-szegény energiahordozókra (például földgázra) való áttérés. A jelenlegi helyzetben a C0₂-mentes energiahordozók aránya sem elegendő, a helyzet javítása érdeké­ben egyebet is kell tenni. Az egyértel­műen kimondható, hogy csökkenteni kell az energiafogyasztást.

Az energiatakarékosság és a környe­zetvédelem egyensúlya már attól is javul, ha kevesebb fát vágnak ki tüzelés céljára. Ha lassítható az erdő- és faállo­mány csökkenése, segít a légkör ózon­tartalmának szinten tartásában és maga a légszennyezés is jelentősen csökken.

Energiatakarékosság kétségtelenül a legbiztosabb és leghatékonyabb módja az „energia előállításának”. Csupán a kis fogyasztású háztartási gépek elter­jesztésével óriási erőművek válnak feleslegessé, hát még az energiataka­rékos épületekkel mennyi! Az ily módon történő takarékosság világgazdasági méreteket is ölthet, mert nem gerjeszti az inflációt és nem hevíti túl élet­terünk környezetét, a rohamosan pusz­tuló természetet. A hatvanas években átélt energiaár-emelkedés hatványozta a gazdasági romlást, és ezáltal az élet­színvonal is sokat csökkent. Az olajkrí­zis és csökkenő életszínvonal kényszerítő ereje hatására szabályozókkal igyekez­tek csökkenteni az energiafogyasztást.

Az energiatakarékosság, életterünk költségkímélő módszere gyorsan elér­hető. A klímával kapcsolatos problémák megoldásában a takarékos energiagaz­dálkodás szerepe igen nagy, úgy a kis lépéseket, mint a nagy horderejű beruhá­zásokat és a céltudatos környezetformálást illetően. A ma még túl magas energia­igények csökkentésével, a megújuló energiahordozókkal és a racionális ellátási módszerek elterjesztésével a cél könnyen elérhető. Ennek további ered­ményeként a jövő generációja időt nyer a környezetkímélő alternatívák megtalálására, illetve kidolgozására. A következő évtizedek energiapolitikai feladata, hogy megteremtse a környezet­kímélő energiaellátás előfeltételeit.