• épületszerkezetek
• panelház

Épületenergetikai diagnosztikai vizsgálatok panelnél

Termovíziós vizsgálat

A termovíziós diagnosztika az épülethatároló felületek saját infrasugárzásán alapuló diagnosztika. A termovíziós kamera érzékeli az elektromágneses sugárzást, a „hőképet” rögzíti, és ezt különböző számítógépes módszerekkel ki lehet értékelni.

A módszer leginkább az épületek hőszigetelési hibáinak vizsgálatára és felmérésére alkal­mas, de bizonyos hibahatáron belül lehetőség van a hőszigetelés mértékének megállapítására is. Nagy biztonsággal határozhatók meg az épületszerkezeti csomópontok helytelen kialakításából adódó hi­bák és az esetleges nedvesedések, beázások (1. ábra).

A mérések elvégzésének feltételei:

• megfelelő hőmérséklet-különbség a belső és külső tér között,
• alacsony légmozgás,
• napsütésmentes idő, borult égbolt.

1. ábra: Panelos épületről készített „hőfénykép”

Hőmérséklet- és páratartalom-mérések, szemrevételezéses vizsgá­latok

• téli állapotban helyszíni méréssel (kézi műszerek) meghatároz­hatóak a belső légállapotok (hőmérséklet, páratartalom),
• téli állapotban helyszíni méréssel (kézi műszerek) meghatároz­ható a határolószerkezetek hőmérséklete, nedvességtartalma,
• helyszíni méréssel (telepített műszerek) meghatározható a kül­ső határolószerkezetek hőátbocsátási tényezőjének értéke,
• szemrevételezéssel és számítással meghatározhatók a beépített nyílászárók hőátbocsátási tényezői,
• szemrevételezéssel ellenőrizhetők az épület legkritikusabb cso­mópontjai és hőhídjai páratechnikai és állagvédelmi szempont­ból.

A tömítettség vizsgálata

Az épületekben az indokoltnál nagyobb mértékű légcserét is el kell kerülni, mert a túlságosan légáteresztő épületszerkezetek következté­ben.

Ezek:

• megnő a hőveszteség,
• romlik a helyiségekben a levegő minősége,
• páralecsapódás alakulhat ki a szerkezetek felületén és a szerke­zeten belül,
• romlik a hangszigetelés.

Az MSZ EN 13829:2001 előírásai szerint végzett helyszíni vizsgá­lat célja az épülethatároló felület légáteresztési jellemzőinek megha­tározása.

A módszer használható:

• egy épület vagy egy épületrész légáteresztésének mérésére,
• több hasonló épület vagy épületrész relatív légáteresztésének összehasonlításakor,
• légáramlási, szivárgási helyek azonosítására. A vizsgálat menete:

A vizsgálandó térben, helyiségben egy nyitott ajtóba kerül beépítés­re a számítógép-vezérlésű ventilátor az állítható kerete segítségével. A ventilátor nyomáskülönbséget, azaz szívást és túlnyomást hoz lét­re (2. ábra).

A ventilátoron átáramló levegő mennyiségét a külső és a belső tér közötti 10-60 Pa légnyomáskülönbségeknél mérjük (közelítően 15-35 km/h „normál” szélsebességnek felel meg).

A vizsgálati szabvány két lehetőséget ír le:

• „A” módszer: az épületet használati állapotában mérjük. Az eredményt pl. energetikai számításokhoz lehet használni;
• „B” módszer: az épülethatároló felület vizsgálata.

Az alábbi jellemző értékeket 50 Pa nyomáson kell meghatározni:

• V50 levegőszivárgás, m³/h,
• n50 légcsere, l/h,
• q50 légáteresztés, m³/(h*m²),
• w50 alapterületre vonatkoztatott levegőszivárgás, m³/(h*m²).

Az eredmények értékelésére hazai és európai szabvány még nincs.

2. ábra: A Blower Door műszer. A mérésre szolgáló berendezés

Hőtechnikai vizsgálatok számítással

• számítással meghatározható a külső határolószerkezetek hőát­bocsátási tényezőjének értéke,
• számítással ellenőrizhetők a külső határolószerkezetek pára­technikai szempontból,
• számítással meghatározhatók a beépített nyílászárók hőátbocsátási tényezői,
• többdimenziós hőmérsékletmezőt szimuláló programmal ellen­őrizhetők az épület legkritikusabb csomópontjai és hőhídjai ál­lagvédelmi szempontból,
• számítással ellenőrizhető az épület energetikai megfelelősége.