• hőszigetelés
• szigetelés

A ház meleg „ruhája”: a hőszigetelés fontossága!

A ház kül- beltéri hőszigetelése nem volna annyira égető feladat, ha nem kellene takarékoskodnunk a primer energiaforrásainkkal, vagy nem kellene a szennyezőanyag-kibocsátásunkra, elsősorban a szén-dioxidéra fokozottan ügyelnünk. A hőszigetelés az egészséges lakókörnyezet megteremtésének egyik feltétele, hiszen a mi égövünkön a lakóhelyiség kellemes klímája e nélkül nem teremthető meg. A fokozott szén-dioxid kibocsátás a Föld éghajlati viszonyait súlyosan veszélyezteti, ezért a megfelelő hőszigetelés nagy fontosságot kap.

Hőszigetelés és környezetvédelem

Míg a környezetvédelem egyéb te­rületein törvényi szabályozásra, előírásokra és határértékek megállapítására van szükség, addig a hőszige­telés a környezetvédelemnek az a részte­rülete, ahol minden háztulajdonos, illetve polgár saját jól felfogott érdekéből kifo­lyólag védi a környezetét.

Mindez önmagában elegendő indok len­ne a hőszigetelés kérdésének komolyan vételére, vannak azonban további ténye­zők is, amelyeket saját bőrünkön érezhe­tünk. Valószínűleg sokkal kellemesebb ér­zés, ha a főfalak belső felülete a helyiség levegőjével közel azonos hőmérsékletű, és ha nem érezzük azt, hogy a falakból sugár­zik a hideg.

A szokásainkból, életmódunkból és igé­nyeinkből következő páratartalmat célsze­rű olyan határértékek között tartani, amely a kellemes lakókörnyezet megteremtésé­hez is hozzájárul. Az egyedi fűtésszabályozás lehetővé te­szi, hogy minden helyiségben a legideáli­sabb körülményeket teremtsük meg. Vajon lehetséges volna-e fokra ponto­san beállítani a kívánt hőmérsékletet elég­telen szigetelés mellett?

E néhány szempont figyelembevétele önmagában is elegendő ok lenne arra, hogy a hőszigetelés és az elektromos berendezések jelentőségén komolyan elgon­dolkodjunk.

A korszerű szigetelési módszerek

Új épületek esetében a megfelelő kötő- és vakolóanyagok kiválasztásával már mód van a hőszigetelés optimalizálására. A ter­vezésnél ezt figyelembe kell venni. Mások az alapfeltételek a régi épületek esetében, hiszen ekkor az építészeti megoldásokat, a felhasznált anyagokat és a falak hőszigete­lő-képességét nagyrészt adottnak kell te­kintenünk. Ezek az adottságok a kiválasz­tott szigetelési eljárást is befolyásolják. A régi házak utólagos hőszigetelése szinte minden esetben újabb vakolatréteg(ek) fel­hordását is jelenti. (Az épületen belüli szi­geteléstől most tekintsünk el.)

A hőszigetelés szükségességét könnyen belátjuk, ha a hőmérsékleti viszonyokat áttekintjük: az ábrán egy 240 mm vastag, hőszigetelés nélküli vakolt falfelület látható. Nyári hőmérséklete (fent) +50 °C, téli hőmérséklete (lent) -10 °C. A fal hőáteresztő képessége 1,39 W/m²k. A jobb oldalon a falon belüli hőmérséklet látható.

A külső szigetelésnek háromféle módja lehetséges: a falon kívülre elhelyezett hő­szigetelő rendszer; hátulról kiszellőztetett hőszigetelő külső burkolat; valamint két rétegű fal esetén az utólag beépített mag­szigetelés.

A falon kívül elhelyezett hőszigetelő ré­teget már mintegy négy évtizede alkal­mazzák, így a gyártás és a felhasználás te­rületén is számtalan tapasztalat halmozó­dott fel. Ez a módszer elsősorban vakolt, sima falak esetében használható. Természetes kívánalom, hogy az épület jól illeszkedjen az utca hangulatába és alkalmazkodjon a városképhez.

Ehhez azonban nem csak a díszítővako­latok széles szín- és mintaskálájára, hanem kész homlokzatprofilokra is szükség van. A régi reliefek és profilok másolatát egye­di igény szerint is elkészítik. Be lehet gyó­gyítani azokat a „sebeket” is, amelyek az ötvenes években keletkeztek, amikor sok helyütt meggondolatlanul leverték a stuk­kókat és párkányzatokat, hogy az épület minél modernebbnek tűnjön. így számos építészeti emléket és értéket tettek érték­telenné, semmisítettek meg.

80 mm vastag hőszigetelő lappal borított, 240 mm vastag homlokzati fal hőmérsékleti viszonyai. A fal hőáteresztő képessége 0,37 W/m²k. Nyári hőmérséklete (fent) +50 °C, téli hőmérséklete (lent) -10 °C.

A hőszigetelő rendszerek fizikai és építéstechnikai jelentősége

A régi épületek komoly problémája a hő­mérséklet-különbség (ld. lexikon), amely azokon a pontokon alakul ki, ahol a kifelé irányuló hőáramlás erősebb, mint a szom­szédos felületeken (pl. a közfalakon, az ablakkereteken és a helyiségek sarkaiban).

A hőmérséklet-különbség kialakulhat továbbá az építészetileg rosszul kidolgo­zott részleteknél is. A hőszigetelő rendsze­rek beburkolják a házat, megakadályozzák a hőmérséklet-különbségek kialakulását és a páralecsapódást a külső falak belső ol­dalán. A külső főfalak hőtároló képessége javul.

Hagyományos fűtés esetén a tartófal ré­szek pozitív hőmérsékleti zónában helyez­kednek el. A főfalakban elvezetett csövek így nem fagyhatnak be, mint ahogy ez a belülről elhelyezett szigetelés esetében elő szokott fordulni. A külső szigetelőréteg kiküszöböli az évszakok hőmérséklet-ingadozásának ká­ros hatásait is: a falakban csökken a repe­dések a deformálódás, a hosszváltozás és a feszültség kialakulásának a veszélye. A korszerű rendszerek építészeti szem­pontból is kifogástalanok. A páradiffúzió nem okoz problémát, általá­ban párazáró rétegre sincs szükség.

A jól bevált rendszereket tesztelt, be­vizsgált anyagokból készítik, amelyek el­lenállnak az időjárás viszontagságainak, pl. a záporesőnek. A hőszigetelés haté­konyságát természetesen a szigetelőréteg vastagsága is befolyásolja. Az anyag egy­úttal a szigetelés tűzzel szembeni ellenál­ló-képességét is meghatározza: megkülön­böztetünk átlagos gyúlékonyságú, az át­lagnál nehezebben gyulladó és éghetetlen anyagokat.

A hőszigetelés alapjai

Fontos, hogy a szigetelési munkák meg­kezdése előtt a fal és a vakolat száraz le­gyen. Ez különösén akkor fontos, ha a lá­bazatnál és a föld közelében az elégtelen szigetelés nedvesség kialakulásához vezetett.

Ha a falak nedvesedése az elégtelen szi­getelés miatt lecsapódó párára vagy a zá­poreső okozta károkra vezethető vissza, ezek könnyen megszüntethetők. A falakon keletkezett repedések megszüntetésekor arról is gondoskodnunk kell, hogy újabbak ne alakulhassanak ki. Meg kell vizsgálni, hogy az alapvakolat elég szilárd-e.

Egy 24 cm vastag fal négyzetméteren­kénti éves hővesztesége a szigetelőréteg vastagságának függvényében. Függőleges tengely: hőveszteség értékei, vízszintes tengely: szigetelőréteg vastagsága cm-ben (a szigetelés hiányától 12 cm-es vastagságig). A feltételezett hőáteresztő képesség 1,43 W/m²K.

A szigetelőlapokat ragasztóhabarccsal vagy ragasztóval erősítik a falra. Ha a fo­gadó felület nem elég szilárd, akkor a szi­getelőlapokat dübellel is rögzítik. A ra­gasztóanyag a fal egyenetlenségeit is ki­tölti. A lapokat szorosan egymás mellé rak­ják fel, és a ragasztóba nyomják. Erre egy alapréteget visznek fel. Általában a fedőréteg felhordása előtt felvisznek még egy közbülső réteget.

Az épület színének kiválasztásakor ve­gyük figyelembe, hogy a sötét színek min­dig jobban felmelegszenek, ezért a ki­egyenlítettebb hőmérsékleti viszonyok miatt elsősorban a világos színeket javasol­juk. Mindig pontosan tartsuk be a gyártó elő­írásait!

Családi ház energiafelhasználásának a megoszlása. A hőáteresztő képesség az alábbiak szerint alakul: falak 0,5; tető 0,35; ablakok 0,2; pince 0,55.

A hőszigetelés hatékonysága a hőáteresztő képességben kifejezve. A felső számok az egyes rétegek vastagságát mutatják. 1: mészhomokkő (0,41 W/m²K); 2: mész­homokkő hőszigetelő réteggel (0,31 W/m²K); 3: kétrétegű mészhomokkő légréteg­gel és szigeteléssel (0,28 W/m²K); 4: kétrétegű vakolt falréteg magszigeteléssel (0,21 W/m²K). A hangszigetelő képesség a konstrukció függvényében változik. A legjobb hangszigetelő a hármas megoldás.

Hőszigetelő rendszer rétegződése: 1: fal; 2: alapvakolat; 3: ragasztóréteg; 4: polisztirol hőszigetelőlapok dübellel rögzítve; 5: üvegszállal erősített vakolat; 6: tapadást javító réteg (ha szükséges); 7: nemesvakolat vagy festés.

Szellőzőréteges homlokzati hőszigetelés

Ez a kéthéjú hőszigetelés számos előnnyel jár. Míg az egyrétegű külső homlokzati hőszigetelő rendszerek esetében a szige­telő és az időjárás elleni védő funkciót ugyanazon réteg látja el, addig a kéthéjú rendszereknél ez a feladat szét van bont­va. A két réteget levegő által átjárt tér vá­lasztja el egymástól. Ez a légréteg megakadályozza, hogy az időjárás ellen védő réteg és a szigetelőréteg között pára csa­pódjon le. Ezt a módszert nagyon régóta ismeri az építészet. A régi épületek időjá­rásnak leginkább kitett homlokzatán ma is megtalálható, mégpedig fazsindelyek, pa­lák és egyéb, különböző anyagból készült borítások formájában.

Napjaink újítása, hogy ezen borítások mögött a falakat hőszigeteléssel is ellátják. A konstrukció meglehetősen egyszerű: a függőleges irá­nyú tartóléceket és alaplécezést a vízszin­tes falra erősítik. A szigetelőlapokat a lé­cek közé illesztik, majd rögzítik. A szigetelőanyag előtt a fal szellőzik. Fontos, hogy a szigetelőlapok között ne legyenek rések. A hőszigetelő lapokat különböző rendszer szerint rögzítik (pl. ragasztják vagy dübelezik). A függőleges lécek tart­ják a vízszinteseket, melyhez a külső hom­lokzati paneleket vagy zsindelyeket rögzí­tik. Továbbá a légrés hűti a homlokzati burkolatot, miáltal megóvja azt a káros felhevüléstől.

Építés-fizikailag ez a létező legjobb megoldás. Problémát az esztétikum és a kivitelezés okoz. Ismerjük a nagyüzemileg készített, egyszínű, fantáziátlan lapo­kat, és a gyakran utólag és saját kezűleg kivitelezett burkolatok esztétikai romboló hatását. Ezzel a jelenséggel elsősorban vi­déken találkozhatunk. Az ellenkezőjére is akad azonban szép számmal példa. A rosszul sikerült megoldások oka leggyakrab­ban a hibás kivitelezésben keresendő. Ko­rábban a burkolólapokat a ház homlokzatának tagolására használták, különféle for­mákat, színeket és mintákat alkalmaztak.  à pl. rostos szerkezetű cement.

Ezt az építészeti megoldást napjainkban is sikeresen alkalmazhatjuk – régi házak esetében a hangulathoz és a stílushoz il­leszkedve, az új épületeknél pedig építé­szeti elemként használva.

Utólagos magszigetelés

A régi épületek között gyakran találkoz­hatunk olyan dupla falazattal, amelyet lég­réteg választ el egymástól. A magszigete­lés azonban hiányzik. Ez a megoldás a korszerű hőszigeteléssel szemben támasz­tott követelményeknek már nem felel meg, ezért a légréteget valamilyen szigetelő­anyaggal kell kitölteni. Ehhez a művelethez saját kezűleg sem­miképpen ne kezdjünk hozzá!

A szigetelőanyag bejuttatása érdekében a kültér felőli falazat egy részét megbont­ják. A munkálatot olyan időben kell végez­ni, amikor a falazat vastagsága mentén a hőmérsékletek közel azonosak. Gyenge fűtési szezonban a falban mindenhol pozi­tív hőmérséklet van.

Régi épület utólagos külső hőszigetelé­sének ablak csatlakozása. 1: fal; 2: ablaktok; 3: meglévő ablak­káva; 4: sarok rugalmas tömítése; 5: hőszigetelés; 6: üvegszövet erősítés; 7: közbülső vakolatréteg (ha szükséges); 8: díszítővakolat; 9: vízelvezető horony; 10: sarokvédő profilelem.

A tűzvédelem sem okoz problémát, az elválasztott, masszív falrétegeknek kö­szönhetően pedig a hangszigetelés is ja­vul. Fontos, hogy az üregekbe töltött szi­getelőanyag vízfelvevő képessége minimális legyen, ezért csak magszigetelésre alkalmas anyagokat használjuk. A jobb hő­szigetelés érdekében szoktak a külső fal elé még egy falréteget húzni. Ez a gyakor­latban megoldható, azonban több olyan statikai és konstrukciós problémát is fel­vet, amelyek megoldása meglehetősen ne­hézkes.

Új ház lábazati szigetelése. A lábazatot égetett kerámia elemekkel burkolták, amit rugalmas tömítéssel választottak el a szigetelőanyagtól. 1: pince fala vízszintes szigeteléssel; 2: klinker tégla habarcságyban; 3: rugalmas hézagzáró szalag; 4: alsó tartóprofil; 5: hőszigete­lés; 6: üvegszövet erősítés; 7: közbülső vakolatréteg (ha szükséges); 8: díszítő­vakolat.

Kültéri homlokzati szigetelés, alatta polisztirol lapok. 1: belső vakolat; 2: fal; 3: külső vakolat; 4: dübel; 5: régi falfelület; 6: csavar; 7: polisztirol homlokzatszigetelő-lap; 8: függőleges heveder-váz; 9: vízszintes heveder-váz; 10: légrés; 11: cementkötésű farost lapok.

Oromszegélyhez csatlakozó hőszigetelő rendszer. 1: szarugerenda; 2: cserépléc; 3: cserép; 4: hőszigetelés; 5: homlokzat­szigetelő lap; 6: üvegszövet erősítés; 7: közbülső vakolat (amennyiben szükség van rá); 8: díszítővakolat; 9: rugalmas hézagzáró szalag.

Faszerkezetre erősített burkolólapok hőszigetelő réteggel

Új építés esetén azonban a két falréteg és a magszigetelés minden gond nélkül ki­vitelezhető. A szigetelőanyag utólagos betöltésének sikeressége a kettős falréteg minőségének és a kivitelezés szakszerűségének a függ­vénye. Fontos, hogy ne legyenek kitüremkedő fektető habarcsok, melyek az utólagos szi­getelést megszakítják, ill. üregek képző­dését okozhatják.

Az említett háromféle szigetelési eljá­ráshoz a piacon számos megoldást kínál­nak. Választásunk legfontosabb szempont­ja az legyen, hogy mennyire vált be az adott rendszer a gyakorlatban. A háztulajdonosok akkor járnak a leg­jobban, ha a mesterember kiválasztásával egyúttal olyan szigetelőrendszert választa­nak, amellyel a szakember már dolgozott és amellyel tapasztalatai vannak. A referenciamunkák megtekintése szin­tén növeli biztonságunkat.

Földszinti magszigetelés vázlati rajza. 1: rugalmas tömítőszalag; 2: határoló profil; 3: belső fal; 4: magszigetelés; 5: külső fal; 6: rozsdamenetes acél bekötő; 7: nedvesség elleni szigetelés; 8: hézag kitöltés; 9: szintbe állított kezdősor.