• egészséges otthon
• nedvesség

A nedvesség okozta károk okai és megelőzése

Ha egészséges lakókörnyezetet szeretnénk teremteni, gondoskodnunk kell a száraz lakásról. A falakba szivárgott nedvesség ugyanis eredetétől függetlenül károkat okoz az épületben, és csökkenti annak értékét. Arról sem szabad elfeledkeznünk, hogy a nedves falak az egészségre is ártalmasak, ugyanis kedvezőtlenül befolyásolják a helyiség klímáját, amelynek optimalizálása nélkülözhetetlen az egészséges lakókörnyezet megteremtéséhez. A nedves falak emellett önmaguk növelik hővezető képességüket és a penészgombák megtelepedésének esélyét, amelyek allergén tüneteket okozhatnak.

A víz útja

Nézzük meg részletesen a víz útját a há­zon belül. A porózus, jó felszívó képessé­gű építőanyagok nedves közegbe kerülve azonnal magukba szívják a nedvességet (kapilláris vízfelszívás). Ez a jelenség kia­lakulhat a záporeső által vert homlokza­ton, a ház talaj közeli részein, ahová a víz felcsapódik, és a régi épületek esetében, ahol a függőleges és a vízszintes szigetelés hiányos vagy sérült. A víz az építő­anyagban – erősen leegyszerűsítve – jára­tokat, csöveket talál. Minél nagyobb ezen csövek átmérője, a víz annál gyorsabban halad bennük, minél kisebb, a víz annál magasabbra tud törni.

A földfelszín felől a nedvesség a falakban felfelé áramlik; ek­kor a falak átnedvesednek. A víz szintje addig emelkedik, míg azt a szintet el nem éri, ahol a felfelé szivárgó és a párolgó víz egyensúlyba kerül, vagyis, amíg a nedves­ségfelvétel és -leadás egyensúlya ki nem alakul. Így már világos, hogy miért érünk el a külső vagy belső szigetelőréteg felra­kásával éppen ellenkező hatást: a vízszint mennyisége ugyanis a párolgás megaka­dályozásával tovább nő, és ezzel a károk súlyosbodnak.

Ha a falak a földből kris­tálytiszta vizet szívnának magukba, a probléma sokkal kisebb lenne. Ez a víz azonban szennyező anyagokat, ásványi só­kat, szulfid-, klorid és nitrát-vegyületeket tartalmaz. Ezek az anyagok természetesen a vízzel együtt felfelé áramlanak a falak­ban, majd ott rakódnak le, ahol a nedves­ség elpárolog. Ez a lerakódás egyre mé­lyebb és mélyebb területeken történik meg, vagyis az ásványi sók koncentráció­ja fokozatosan növekszik, ami további ká­ros következményekkel járhat.

Hogyan terjed a falban a nedvesség?

Az előbbiekben bemutatott folyamat klasszikus példája annak, hogyan szívják ma­gukba az építőanyagok a nedvességet. A fa­lak nedvesedését azonban a külső és belső páratartalom is befolyásolja. Itt kell meg­említeni az ún. higroszkopikus vízfelvételt, amely a falak nedvesedését tovább fokoz­hatja. Az épületek állagának vizsgálatakor kiderült, hogy általában a kapilláris vízfel­szívás okozza a falak első átnedvesedését, a higroszkopikus vízfelvétel és az ásványi sók lerakódása azonban az évek előrehalad­tával ennél sokkal nagyobb károkat okozhat. Az ásványi sók mennyiségétől és fajtá­jától függően a hatás eltérő lehet.

A nitrát-vegyületeket tartalmazó víz higroszkopikus terjedése 50%-nál nagyobb relatív páratartalom esetében nagyon gyor­san lezajlik, a klorid- és szulfátvegyületek esetében 70-80%-os páratartalom kell ah­hoz, hogy a falak vizesedésének szintje je­lentősen emelkedjen. Az említetteken kívül a pára lecsapódás útján is a falakba hatolhat.

A nedvesség a ház számos pontján kialakulhat, illetve bejuthat. 1: tetőbeázás; 2: nem megfelelő eresz­csatornák; 3: a tetőszigetelésen lévő rés miatt kicsapódó pára; 4: a záporeső bever a hiányos vakolaton; 5: a felcsapódó talajvíz rongálja a vakolatot; 6: a felszíni vizek károkat okoznak az épület talajközeli részein; 7: páralecsapódás és penészesedés a hőmérséklet-különbség miatt; 8: páralecsapódás és penészesedés a beépített bútorok és szekrények mögött; 9: víz és ásványi sók higroszkopikus felszívása; 10: páralecsapódás a padló közelében (hőmérséklet-különbség miatt); 11: a szivárgó víz és az ásványi anyagok károsítják a falat; 12: a talajvíz és az ásványi sók kapilláris terjedése; 13: párakicsapódás a hideg falfelületen; 14: a kapillárisán felszívódó nedvesség elpárolog; 15: a vízben oldott ásványi sók behatolnak a lábazatba és a falakba; 16: a beszivárgó nedvesség és az ásványi sók egyre magasabbra kerülnek a falakon.

Utólagos vízszintes szigetelés beépítése és elhelyezése pince nélküli épületben. 1: vakolat és festék; 2: külső, függőleges szigetelés; 3: új szigetelőréteg.

Alápincézett épület utólagos szigetelése. 1: külső, függőleges szigetelés; 2: vakolat, festés; 3: új szigetelőréteg.

A fizikai törvényszerűségek ismeretében a károk egy része megelőzhető

A páralecsapódás útján kialakuló nedves­ség a pincétől a padlásig okozhat kellemet­lenséget és károkat. A ház- és lakástulaj­donosok páralecsapódással legtöbbször vagy a tetőszigetelés repedéseiben, vagy azokban a sarkokban találkozhatnak, ame­lyek egyik oldala külső főfal.

Mi a közös ezekben az esetekben?

Mindkét esetben a helyiség valamilyen hőmérsékletű és páratartalmú levegője olyan épületelembe vagy annak olyan ré­szébe ütközik, amelynek hőmérséklete a levegő hőmérsékleténél alacsonyabb. En­nek fizikai következményeit – amelyek az egészségünk szempontjából sem közöm­bösek – könnyen megérthetjük.

A levegő láthatatlan pára formájában tartalmazza a nedvességet. Minél maga­sabb a levegő hőmérséklete, annál több nedvességet képes felvenni. A fizikusok pontosan meg tudják határozni, hogy egy köbméter levegő adott hőmérsékleten hány gramm vizet tartalmaz. Ezt a maxi­mális mennyiséget telítettségi mennyiség­nek nevezzük. Ezt a telítettséget a levegő normál lakókörnyezet között természete­sen soha nem éri el. A levegő tehát soha nem tartalmaz annyi nedvességet, amennyit hőmérsékleténél fogva fel tudna ven­ni, csupán ennek a mennyiségnek mindig csak néhány százalékát. Ezt nevezzük re­latív páratartalomnak (v.ö. lexikon), amit %-ban fejezünk ki.

Ha a melegebb levegő egy hidegebb tárgynak ütközik, akkor a levegő lehűl, és mivel egy pl. 8,5 °C-os levegő nem tud annyi nedvességet felvenni, mint a 20 °C-os, benne a pára kicsapódik, mondjuk pl. a fa­lakon. A páralecsapódás mindig előfordul, ha szemüvegben a hidegből egy meleg helyiségbe lépünk, a szemüveg a kicsapó­dó víztől párás lesz. Így már könnyebben elképzelhetjük, hogy a házon belül hol áll fenn a páralecsapódás veszélye: ott, ahol a hőszigetelés hiányos, ahol hőmérséklet-különbségek alakulnak ki, ahol a hiányos szigetelőrétegbe a meleg, páradús levegő beszivárog.

Károk a víz és az ásványi sók miatt

Az előbbiekben bemutatott folyamatok le­egyszerűsítve négyféle kárt okozhatnak. Mechanikus kár keletkezhet, ha a nedves­ség a repedésekbe szivárog, majd ott meg­fagy, ezáltal kitágul és szétfeszíti a repe­dést. Az ásványi sók, valamint az ásványi sók és a víz együttesen is károkat okozhat. Az ásványi anyagok ugyanolyan feszítő hatást gyakorolnak, mint a fent említett esetben a jég. Az ásványi sók egyre nagyobb mennyiségben rakódnak le a falak egyre nagyobb átnedvesedéséből.

A károk harmadik típusát az úgyneve­zett biológiai jellegű károk jelentik, me­lyek az építőanyagokat károsíthatják vagy lerombolhatják. Ilyenkor mikroorganiz­musok támadják meg az épületet, amely­nek homlokzata zöldes színezetet kap.

A negyedik csoportba tartozik a vegyi korrózió, amit a levegőben és a csapadék­vízben található gázok idéznek elő. Ezek a gázok – főleg a kén- és a szén-dioxid – megváltoztatják az épületek kötőanyagait, és káros sók kiválasztásához vezetnek. A vegyi korrózió jelei a hámló vakolat, a lepergő festék, a terméskő porladása, va­lamint az építőanyagok gyengülése. Bal­konokon gyakran fordul elő. A gáznemű szennyező anyagok a beton­acélt körülvevő betont rongálják, ezáltal a betonacél védelme is csökken, majd a megindult rozsdásodás szétfeszíti a szennyezett betont.

Minél magasabb az épület, annál nagyobb felületen éri a záporeső. Ezt nem szabad figyelmen kívül hagynunk, amikor a külső vakolatfajták közül választunk.

Páralecsapódás veszélye a betonacél födém esetében. 1: külső fal; 2: rugalmas esztrich; 3: mennyezet; 4: hőmérséklet­különbség.

A tetőszerkezeten lévő rések gyakran okozzák a pára lecsapódását. A meleg, páradús levegő átáramlik a lyukon, a pára pedig lecsapódik pl. a szarufákon. Feltételezett körülmények: -15°C-os külső­ hőmérséklet 50%-os páratartalommal; +20°C-os belső hőmérséklet, 80%-os páratartalommal.

Mit tegyünk, ha a házban nedves­séget tapasztalunk?

Semmiképpen ne próbáljuk meg a nedves­séget saját kezűleg megszüntetni, ha csak nem olyan nyilvánvaló hibáról van szó, mint egy elromlott ereszcsatorna, vagy olyan jellegű páralecsapódás, amit a szellőztetési és fűtési szokásaink: megváltoz­tatásával megszüntethetünk.

Fontos, hogy legelőször a probléma okát derítsük fel. Készíttessünk kárfelmérést a víz és az ásványi sók által okozott károkról. Ezt természetesen bízzuk szakemberre. A kapilláris és higroszkopikus vízfelszí­vás megszüntetéséhez háromféle eljárás áll rendelkezésre. A horizontális szigetelés, a vertikális szigetelés és az alagcsövezés.

A vízszintes (horizontális) szigetelőré­teget utólag is be lehet építeni. (Új épület esetében természetesen ezt beépítik.) Ilyenkor a falat keresztben kivésik vagy kifúrják, majd a résbe szigetelő fóliát he­lyeznek, a lyukakba pedig szigetelő folya­dékot sajtolnak. Lehetséges a téglák fugái közé horganyzott v. krómozott acél hul­lámlemezeket is sajtolni. Régi épületek esetében előfordul, hogy az alapot utólag betonacéllal erősítik meg, így ezzel egy­idejűleg lehetőség nyílik a vízszintes szigetelőréteg elhelyezésére is. Jól bevált az a vegyi módszer is, amikor a ház falán a fugába, vagy a fugázással párhuzamosan a lábazatba, tehát vízszintesen, egymástól néhány centiméter távolságban furatokat készítenek. Ezt követően a lyukakba jut­tatják azt a hatóanyagot, amely víztaszító és pórustömítő adalékanyagokat tartalmaz.

Fontos, hogy a beavatkozás elvégzése­kor a falak ne legyenek nedvesek, mert ak­kor az építőanyag pórusait a víz teljesen kitölti, így a hatóanyag nem tud kellően eloszlani. Az elektro-ozmotikus eljárások még vi­tatottak, bár már alkalmazzák őket. Általános szabály, hogy csodaszer – még ha drágán kínálják is – nem létezik.

Legyünk tehát óvatosak!

Ha figyelmesen elolvastuk az előző ol­dalakat, felmerülhet bennünk a kérdés, hogy hogyan javíthatók az ásványi sók ál­tal okozott károk. Itt kettős kezelésre van szükség, hiszen egyrészt magát a lerakódott ásványi anyagot kell kezelni, másrészt gondoskodni kell a későbbiekben védő, speciális szigetelésről. A beavatkozás előtt kémiai elemzésre van szükség, amellyel megállapítják az ásványi só fajtáját, mennyiségét és eloszlását. A különböző ásvá­nyi sók különböző kezelést igényelnek.

Foglaljuk össze röviden az eljárás lépé­seit, amit majd a szakemberrel elvégezte­tünk. A vakolatot le kell verni, a fugákat ki kell kaparni, majd egy speciális oldattal beinjektálni, amely az oldott ásványi só­kat oldhatatlanná alakítja. A nitrát-vegyü­letek esetében más eljárásra van szükség.

A félreértések elkerülése végett, ez az eljárás nem jelenti azt, hogy az összes ás­ványi sót kivonjuk a falakból, csupán kor­látozzuk azok károsító, romboló hatását. Ezt az eljárást csak bevakolt épület eseté­ben lehet alkalmazni. A vakolatlan épüle­teknél csak valamilyen ráfordítás-igényes módszerrel, például a falrészek cseréjével lehet a hibát javítani.

Miért csapódik ki a pára? A fizikai törvényszerűségek értelmében egy köbméter +20 °C-os levegő maximum 17,5 g vizet tartalmaz (bal oldali ábra). Ha a levegő 0 °C-ra lehűl, a felvehető vízmennyiség 5 g-ra csökken köbméterenként, így 12,5 g víz csapódik ki. Ugyanez történik, ha a meleg levegő hideg tárgynak ütközik.

Visszatérve példánkhoz, a kezelés vé­geztével a falra vakolatréteg kerül, amely megakadályozza, hogy a falban lévő ned­vesség a vakolat felszínén elpárologjon, és hogy ott a só lerakódjon. A só így a vakolat felülete és a fal között rakódik le. Ez a vakolatréteg nem lég- és nedvességzáró vakolat, mint ahogy arra sem alkalmas, hogy a nedves falat kiszárítsa. Víztaszító hatása miatt arra alkalmas, hogy megakadályozza a nedvesség továb­bi behatolását. Az egészséges életkörülmé­nyek közé tartozik a lakás, illetve ház szá­razsága is.

Tartsuk be a sorrendet!

Ha a falak nedvességét vagy más, nedvesség okozta károkat tapasztalunk, ezeket kell leg­először – minden más felújítást és korszerűsítési munkát megelőzően – megszüntetni.

Az eljárások egyike, hogy lyukakat fúrnak és beinjektálják azokat. A hatóanyag adagolását a fal felvevő képessége szabályozza, így a hatóanyag az egyetlen lyuksoron keresztül befecskendezve az egész falrészben eloszlik.

Vegyi befecskendezéshez fúrt lyukak vázlati rajza. A lyukakat egymástól 12 cm-re fúrják be, átmérőjük 20-30 mm.

A talajból beha­toló nedvesség elpárolog. A falban a talajvízben oldott sók felgyülemlenek és kikristályosodnak. Ennek a só rétegnek helyigénye van, ami feszítő hatást vált ki, és a vakolat lepereg a falról. Ez a jelenség általában a falak felhólyagosodásáról és foltosodásáról ismerhető fel.

Az új, speciális vakolatnak fontos szerepe van. A hagyományos vakolattal ellentétben a nedvesség, a pára nem kerül a fal felületére, hanem a vakolat pórusai elnyelik azt. Az ott kikristályosodó és lerakódó sók már nem okozhatnak károkat.