• faház

Kerti ház: alapanyagok, oszlopgerendás szerkezete, alapozás. Ajtók és ablakok, világítás

A kerti ház küllemét és a kivitelezés menetét alapvetően meghatározza annak szerkezete. Alaposan tanulmányozzuk, hogy az adott építményt milyen szerkezeti megoldásokkal kell kialakítani, és olvassuk el többször az építési utasításokat. Először akkor, amikor átgondoljuk, hogy milyen funkciót szánunk az építménynek, másodszor a tervezés fázisában, harmadszor pedig akkor, amikor nekikezdünk a megépítésnek. Ebben a fejezetben az alapoktól tekintjük át a kerti ház megépítésének munkálatait.

Azt azonban ne feledjük, hogy az egyes építmények kivitelezésekor előfordulhatnak egyedi helyzetek. Az itt közölt terveken megadott méreteket és hajlásszögeket legjobb tudásunk szerint határoztuk meg, a kivitelezés során azonban a faanyag zsugorodásával (amely függ az éghajlattól és a faanyag típusától) a méretek változhatnak.

2.1 ábra Alapfogalmak

Alapanyagok

Az épületfa változó méretekben kapható, a legkisebb hossz általában 2,5 m, a méretlépcső pedig 5 cm. A faanyagot m³-ban vagy m-ben mérik. Ára a fafajtól és a beszerezhetőségtől függ. A drága trópusi keményfák után a legtartósabb, korhadásnak leginkább ellenálló fajok a cédrus, a vörösfenyő, az akác és a tölgy. Magyarországon építési faként legtöbbször erdeifenyőt használnak.

Érdemes azonban a fatelepen konzultálni hozzáértő szakemberrel, hogy milyen helyi faanyagot ítél kellően időjárásállónak. A leggazdaságosabb megoldás az 5 x 5 cm keresztmetszetű fenyőfa. Ha olyan szerencsések vagyunk, hogy fűrésztelep van a közelünkben, kiszárítatlan, nedves, frissen fűrészelt faanyagot is beszerezhetünk, amely tökéletesen megfelel kerti szerszámkamra építéséhez. Olcsó faanyag az 5 x 5 cm keresztmetszetű északi fenyő is.

Akár kiszárított, akár nedves faanyagot választunk, alaposan át kell gondolnunk, milyen fakötéseket alkalmazunk. Jó, ha tudjuk például, hogy a tompán illesztett elemek között csúnya hézagok keletkezhetnek a faanyag zsugorodásakor.

2.2 ábra. Faburkolat típusok

Belülről nézve az ilyen hézagok a beszűrődő fényben sokkal szélesebbnek tűnnek, mint amekkorák valójában. Ezt megelőzhetjük úgy, hogy takarólécet szegezünk az illesztésre. Jó megoldás a csaphornyos vagy lapolással illesztett deszkaburkolat is. Utóbbiak jóval tartósabb kötést hoznak létre, és az időjárástól is jobban védenek. Továbbá alkalmazható átlapolás is.

A deszkákat vízszintesen is elhelyezhetjük. Ez különösen akkor előnyös kialakítás, ha a falvázat 5 x 10 cm keresztmetszetű, 60 cm-enként elhelyezett függőleges faloszlopokból készítjük. Pillérvázas tartószerkezetnél kiegészítő függőleges szegező léceket is el kell helyeznünk. A vízszintes deszkaburkolatnak két típusa különösen jól mutat kerti házakon. Az egyik változat szélezetlen fűrészáruból készül, amely fűrész-telepi hulladékot jelent. A másiknál a rézsútosan felszerelt deszkákat 12 mm vastag rétegelt lemez alapra erősítjük.

A sarkoknál és az ablakok körül ennél a változatnál utólag egyforma hosszra kell vágnunk az elemek végét. További lehetséges alkalmazható falburkolattípus a fazsindely és a textúráit felületű rétegelt lemez. A rétegelt lemez feltalálása előtt a falkeretet átlósan elhelyezett dúcokkal kellett merevíteni. Ez a „háromszögelés” elve; a lényege az, hogy a háromszög a négyszögletes kerettel szemben stabil és tartós. Ezt az elvet ma is alkalmazzák a szerkezetépítésben. Képzeljük magunk elé egy négyszögletes fakeretet! Könnyen beláthatjuk, hogy ez az alak könnyen deformálódik. Ha azonban eltávolítjuk a keret egyik oldalát, és háromszöggé alakítjuk, merev, stabil háromszöget kapunk.

A rétegelt lemez önmagában nem túl stabil, viszont ha egy kerethez erősítjük, vagy élére állítva alkalmazzuk, stabil szerkezetet kapunk. Manapság már készítenek olyan, egymáshoz ragasztott rétegeltlemez-darabokból készült rétegelt-ragasztott fatartókat, amelyek teherbírása vetekszik az acéltartókéval!

A rétegelt lemez hátránya a fatartókkal szemben, hogy nincsen tetszetős faerezet. Hogy javítsunk a megjelenésén, vonjuk be nem áttetsző fapáccal. Az ipari alkalmazásra szánt változatokon előforduló csomóhelyeket pácolás előtt töltsük ki fajavító kittel vagy (ami még jobb) epoxigyanta kittel.

2.3. ábra. Fakeretek

Oszlopgerendás szerkezet

Az oszlopgerendás faszerkezet vagy ácsszerkezet a 20. századig a világon a legelterjedtebb házépítési módszer volt. A nagy fagerendákat csaphornyos kötéssel és szegezéssel kapcsolták egymáshoz. Az 1800-as évek végén a faanyag-utánpótlás kimeríthetetlennek tűnt, és az olcsó szegek megjelenésével az Egyesült Államokban a házépítők áttértek a vékonyabb elemekből épülő favázas építésmódra. Az utóbbi években azonban ismét feltámadt az érdeklődés az oszlopgerendás faszerkezet iránt. Ennek a tetszetős megjelenés (látható szerkezet) mellett az is előnye, hogy elkészítéséhez kevesebb vágásra van szükség, és elmaradhat az ablakok és ajtók szemöldökgerendája.

Ha megnézünk egy régi, ácsolt szerkezetű pajtát, ámulva szemléljük a régi ácsok mesterségbeli tudását, amelynek köszönhetően egyetlen szeg alkalmazása nélkül, kizárólag fakötésekkel összeállították a teljes faszerkezetet. A fakötések egy egyszerű változatát jelentik a lapolások. Egy egyszerű lapolás elkészítése csak kb. 5 percig tart. Az átlós könyöktámaszokkal (dúcokkal) kombinálva ezekkel a kötésekkel kellően stabil, állékony szerkezetet készíthetünk.

2.4a ábra Ferde csapos kötés

2.4b ábra. Ferde bütü illesztésű ferde lapolás

2.4c ábra. Egyenes csapos kötés

2.4d ábra. Feles átlapolás

A kitűző karók elhelyezése

Az építést a kis faház helyének kijelölésével kezdjük. Itt ügyelnünk kell rá, hogy az alaprajz kijelölt vonalai pontosan derékszöget zárjanak be egymással. Amikor eldöntöttük, hova kerül a kerti ház, keressünk olyan viszonyítási elemeket (sövény, kerítés, kocsi-behajtó, út vagy maga a lakóház), amelyhez majd igazodunk leendő építményünkkel. Két levert cövekkel jelöljük ki a viszonyítási vonallal párhuzamosan a leendő házunk egyik falát. Mérőszalaggal mérjük meg a két vonal távolságát, és így ellenőrizzük, hogy azok pontosan párhuzamosak-e. Nagyon gyakran a kerti ház helyét a helyi építési szabályzatban előírt feltételek (építési hely, építési vonal) határozzák meg.

A háznak ez a kijelölt oldala legyen a viszonyítási alap. Elsőként a fal két végénél verjünk le a földbe stabilan egy-egy cöveket, amelyek biztosan nem fognak elmozdulni. A cövekek tetejébe középen verjünk be egy-egy kis szeget. Pontos négyszöget legkönnyebben a két egyforma hosszú átló meghatározásával kaphatunk. Számológéppel számítsuk ki az átlók hosszát; ehhez az iskolai tanulmányainkból jól ismert képletet (Pitagorasz-tétel) használjuk: a² + b² = c². Ha pl. a házikó oldalainak hossza 3,6 x 4,8 m, számításunk szerint 12,96 + 23,04 = 36. Ebből számítva az átló hossza 6 m.

Tételezzük fel, hogy a 4,8 m hosszú oldalt jelöltük ki a két cövekkel. A harmadik sarokpont meghatározásához illesszük a mérőszalagot az egyik cövekhez. A harmadik sarokpont ott lesz, ahol a 3,6 m-es oldal és a kimért 6 m hosszú átló metszik egymást. Ugyanezt a műveletet végezzük el a másik sarokpontból kiindulva is, így megkapjuk a pontosan derékszögű négyszöget.

2.5. ábra. Egy tetszetős elhelyezés

2.6. ábra. A merőlegesek kimérése

Mivel a sarkokra bevert cövekeket az alapozás készítésekor elmozdítják, zsinórállást kell készítenünk, így újra ki tudjuk jelölni az építmény sarkait. Ehhez verjünk be az alapfalak vonalán kívül, a vonalak meghosszabbításán elhelyezett cövekeket, majd ezekre feszítsünk ki a ház körvonalai felett futó zsinegeket. A zsinegek metsződése jelzi a házsarkokat. A zsinegeket állítsuk be úgy, hogy pontosan vízszintesek legyenek.

Alapozás

Bármilyen célra is használjuk a kerti házikót, mindenképpen szüksége van stabil alapra. Az alapozás típusának kiválasztását befolyásolja, hogy mennyire tartós építményt szeretnénk. Sokan arra törekszenek, hogy a kerti ház ne legyen végérvényesen a talajhoz rögzítve, hogy akár át is lehessen azt helyezni, és ideiglenes építménynek lehessen nyilvánítani.

Egyszerű ideiglenes alapozást készíthetünk a házikó sarkai alatt elhelyezett néhány lapos kőből vagy félbevágott beton zsaluelemből. Ennek a megoldásnak az a hátránya, hogy a talajban megfagyott vízből képződött jégdarabok megemelhetik az építményünket. Ez azonban csak kismértékű elmozdulást jelent, és a tavaszi olvadás után az építmény visszakerül eredeti helyzetébe. Ha mégsem, hidraulikus emelővel emeljük meg azt, és a megfelelő helyre csúsztatott alátéttel, pl. paladarabbal állítsuk ismét vízszintesbe. Végleges alap készítésére már több időt és pénzt kell szánnunk. A következő alapozási típusok közül választhatunk: kőalap, beton sáv- vagy lemezalap és facölöp-alap.

Sokakban nosztalgikus érzést idéz a kőalapozás, ezért azt a kerti faháznál is szeretnék alkalmazni. A kő jó választás, ha telkünkön vagy a környéken sok található belőle. A habarccsal vagy szárazon rakott, a lábazatnál is megjelenő kőalap szép, ezenfelül véd a nedvességtől és a rágcsálóktól.

2.7a ábra Zsinórállás készítése

2.7b ábra Ráhagyás a zsinórállás készítésekor

Tartósabb alapozást készíthetünk beton zsalukövekből. Ehhez ássunk egy 45 cm széles árkot, mélysége legyen akkora, hogy leérjen a fagyhatár alá, és betont beleöntve készítsünk egy 20 cm magas alaptestet, amelyre majd elhelyezzük a beton zsalu-köveket. A zsalukövekből készült alap előnye, hogy elemeit talicskával is a helyszínre lehet szállítani, így azok a nehezen megközelíthető építési területre (ahová munkagépek nem férnek el) is eljuttathatók. A talicska további előnye, hogy nem teszi tönkre a pázsitot.

Ha viszont a telket a készbetont szállító mixer kocsik is meg tudják közelíteni, a vastagított peremű lemezalap is szóba jöhet. A lemezalap előnye, hogy ennél egyszerre készül az alapozás és az aljzatbeton, és kevés zsaluzóanyagra van hozzá szükség.

2.8a ábra. Facölöp alapozás

2.8b. ábra Kőalap

2.8c ábra. Peremén vastagított beton lemezalap- axonometrikus metszet

2.8d ábra. Speciális simítószerszám

2.8e ábra. Facölöp alapozás

2.8f ábra. Cement építőlap alapozása

A lemezalap készítéséhez ássunk 10 cm mély gödröt a kerti ház helyén, és töltsük fel kaviccsal. Ezután körben a majdani ház falai körül ássunk ki egy 30 cm mély árkot, és töltsük meg 15 cm magasságig kaviccsal. Az árkot lejtéssel alakítsuk ki, hogy az aljára rakott kő elvezesse a lemezalap alatt esetleg összegyűlő nedvességet. Mielőtt kiöntetnénk a betont, fektessünk le egy réteg PE fóliát és 15 x 15 cm-es rácsú hegesztett betonacél hálót. A beton öntése közben a vastagított peremrészbe ágyazzunk be 10 mm átmérőjű betonacélt.

Ha kellően vállalkozó kedvűek vagyunk, és csak 1-2 m³ betonra van szükségünk, azt magunk is megkeverhetjük kölcsönzött betonkeverővel. Használjunk zsákos cementet, 2,5-4 cm átmérőjű zúzott követ és az építési helyszínre szállított tiszta homokot vagy homokos kavicsot. Ezeket a következő arányban keverjük meg: 1 rész cement, 2 rész homok és 3 rész zúzott kő. Ha homokos kavicsot használunk adalékanyagnak, akkor 1 rész cementhez kb. 3 rész homokos kavics használandó.

A lehető legkevesebb vizet adjuk hozzá, hogy a maximális szilárdságú betont kapjuk: egy zsák cementre kb. 20-30 l vizet számítsunk. Hat zsák cement kb.1 m³ betonhoz elegendő. A lemezalap készítéséhez először is készítsünk körben a lemez körül vízszintes peremű deszkazsaluzatot. A beton öntésekor használjunk hosszú, 5 x 10 cm-es lehúzó lécet, hogy teljesen vízszintes betonfelületet kapjunk. Kőműveskanállal vagy nagy simítóval simítsuk el a felületet, amíg mattá nem válik. Amikor ezzel elkészültünk, takarjuk le a betonlemez felületét műanyag fóliával, hogy ne száradjon ki túl gyorsan – meleg időben rendszeresen locsoljuk is -, és hagyjuk a betont megkötni. A teljes kötésidő 28 nap.

Az előzőekben bemutatott alapozási módoknak jó alternatívája a facölöp-alapozás, amelyet egyszerűbb elkészíteni. Miután a zsinórállással kitűztük a házikó négy sarkát, ássunk 60 cm mély lyukakat, egymástól 120 cm tengelytávolságra. Ezekbe kerülnek majd a 10 x 10 cm-es telített facölöpök.

2.9. ábra Szigetelőlemez felerősítése- keresztmetszet

2.10. ábra. Fagymentesített alapozás

Ellenőrizzük, hogy olyan telített faanyagunk van-e, amely talajjal érintkezve is alkalmazható. Ideiglenesen erősítsük a peremgerendákat a négy sarokoszlophoz. Ellenőrizzük, hogy a peremgerendák pontosan derékszögben csatlakoznak-e az oszlopokhoz és vízszintesek-e; ha mindent megfelelőnek találunk, 25 x 60-as galvanizált szegekkel rögzítsük véglegesen az elemeket. Ássunk keskeny árkot a peremgerendák mellett, és erősítsünk az oszlopokhoz cement építőlemez lábazatot. Ez hőszigetelésként működik, és segít megakadályozni, hogy a lemezalap alá különféle élőlények fészkeljék be magukat. Törjük ketté az építőlemezt: először karcoljuk be univerzális késsel az üvegszövet betétet, majd éles peremre helyezve pattintsuk szét a lapot.

Az így kapott fél elemeket szegezzük a facölöpökre. Szebben mutat a lábazat, ha a lemezek illesztéseit és a sarokcsatlakozásokat habarccsal töltjük ki. A cement építőlemez egyben rögzítési felülete is lehet a merev hőszigetelő tábláknak, amennyiben fűtött kerti házat szeretnénk. Végül töltsük vissza a lábazat mellett kiásott árkot, hogy az építőlemez alja a talajban legyen.

Ha télen fűteni szeretnénk a faházunkat, és pl. műhelyként vagy műteremként akarjuk használni, az alapot, a mennyezetet és a falakat is szigeteljük. Ezt úgy alakítsuk ki, hogy az építőlemezek belső felületéhez 5 cm vastag merev szigetelőlemezt erősítünk.

Nálunk még kevéssé ismert, viszont Skandináviában már régóta alkalmazzák a fagymentesített sekély alapozást. Ha a lábazat körül körben 5 cm vastag merev hőszigetelő táblát helyezünk el, amely lenyúlik a talajba, akkor hasznosítani tudjuk a föld hőjét, amely télen-nyáron állandó. Ezzel megvédjük a lábazatot a fagytól, a padló hőmérsékletét pedig akár 8 °C-kal is növelhetjük! Emellett az így kialakított alap az esővizet is elvezeti az alaptól, így szárazon tartja a padló alatti részt.

Az ajtó

A kisebb faházak ajtaja általában egyrétegű, vastag, 2,5 x 15 vagy 2,5 x 20 cm keresztmetszetű, csaphornyos vagy átlapolással illesztett deszkákból készül; a függőlegesen felállított deszkákhoz a szárny belső oldalán 3 x 20 cm-es pallót csavarozunk. Készülhet azonban az ajtó 18 mm vastag rétegelt lemezből is, amelyet szintén merevítőlécekkel erősítünk meg. Ha az ajtót nem védi nagy kinyúlású eresz, alakítsunk ki fölötte vízvetőt vagy kis előtetőt, hogy védjük azt az időjárás hatásaitól.

A fogantyúk széles forma- és méretválasztékban kaphatók. Olcsó és praktikus megoldás, ha egyszerű fa simítólapot választunk, fafogantyúval. Ezt a barkács áruházakban szerezhetjük be. A gyakorlottabb ezermesterek készíthetnek mindkét oldalról nyitható fa tolózárat is. Ezt az alkatrészt azonban szerelvényszaküzletekben is viszonylag kedvező áron megvásárolhatjuk.

Az előzőnél masszívabb kialakítású ajtó készülhet 4 cm vastag, csaphornyosán illesztett cédrusdeszkákból. Ehhez először állítsuk össze a megfelelő szélességű ajtószárnyat. Ezután elektromos lombfűrésszel vágjuk ki az ablaknyílást. Rögzítsünk az ajtólapra a belső oldal felől keresztirányú elemeket M 5 x 50 átmenő csavarokkal, ezek 10 mm-t nyúljanak be a nyílásba. Vágjunk ki 3 mm vastag üveglapból egy akkora darabot, amely kényelmesen (nem szorosan illesztve) befér az ablaknyílásba, és helyezzük el átlátszó szilikonkitt ágyazatban. Kissé nosztalgikusabb jellegű lesz az ablak, ha az ablaknyílásba keresztalakban 1,5 x 1,5 cm-es ablakosztó léceket illesztünk. Készítsünk az ajtóra tetszés szerint tolózárat.

Érdemes érdeklődni az építőanyag-kereskedésben raktáron maradt ajtók iránt: jelentős lehet a megtakarítás, ha sikerül ilyeneket beszereznünk! Ilyenkor először vásároljuk meg a szárnyat, és csak után alakítsuk ki a nyílást és a tokszerkezetet, így a szárny biztosan illeszkedik majd a helyére.

Az ajtónyílás magassága minimum 1,7 m legyen. Ilyenkor a magasabb embereknek már le kell hajtaniuk a fejüket, ha belépnek az ajtón. Ez azonban egy kerti faháznál még elfogadható. Ha azonban nem szeretnék ennyi kényelmetlenséget sem, inkább készítsünk nagyobb ajtónyílást. A szabványos nyílásméret, amelyet lakóházaknál is előírnak, a 2,1 m magas.

Az áthidaló mérete igazodjon a nyílásmérethez. Ha az ajtónyílás 0,9 x 2,1 m, az áthidaló két darab 5 x 10 cm-es elemből készüljön, amelyeket 10 cm-es magasságuk mentén összeszegeztek. Ha viszont két 0,9 m széles szárnyból kialakított ajtót készítünk, a 1,8 m széles ajtónyílás áthidalására két darab összeszegezett 5 x 20 cm-es deszkára lesz szükségünk. Az áthidaló végeinek mindkét esetben egy-egy tokszárra kell feltámaszkodniuk, amelyeket a falváz oszlopaihoz erősítünk. Ha a szabványos 2,1 m magas ajtó mellett döntünk, a kunyhó belmagassága legalább 2,1 m plusz a padló vastagsága vagy 2,2 m legyen.

2.11. ábra Az ajtó alkatrészei

2.12. ábra Kétrétegű, csaphornyos deszkából készült ajtószárny

2.13. ábra Feltolható ablak

Ennek tükrében látható, hogy ha azt szeretnénk, hogy a kerti ház szélessége nagyobb legyen a magasságánál, legalább 2,4 m széles házat kell építenünk. A 3:4-es arány betartásával ez esetben a ház hossza 3,2 m lesz. A lakóházakkal ellentétben a kerti házak ajtaja hagyományosan kifelé nyílik. Utóbbi megoldás előnye, hogy az erős szelek nem nyomják befelé a szárnyat, hanem nekiszorítják a toknak, így kisebb lesz a huzat.

Ablakok

A kerti házakban általában sötét van. A készen megvásárolható olcsó fémházikókon például egyáltalán nincs is ablak. Sötétben keresgélni a különféle holmikat azonban elég idegesítő lehet. Házilag bármilyen ablakot elkészíthetünk, legyen az akár zsalugáteres, akár kidolgozottabb tokkal készülő változat.

Építőanyag-kereskedésben beszerezhetünk készen kapható ablakot, amelyet egyszerűen beillesztünk az ablaknyílásba. Sokféle változat kapható. Angolszász országokban kedvelt változat a feltolható ablak. Ezeket kívülről helyezzük be az ablaknyílásba, és a nyílás körüli falváz elemekhez szegezzük. A teljesen előre gyártott ablakokat a szerelvényekkel együtt árusítják; hátrányuk, hogy meglehetősen drágák, és szállításuk gyakran hetekbe telik.

Komplett ablakszárny- és tokszerkezetet akár lomtalanításkor is szerezhetünk, ez nyilvánvalóan jóval gazdaságosabb megoldás a készen megvásárolt konstrukciónál. Ezeket azonban még az építés megkezdése előtt szerezzük be, hogy pontosan a megfelelő nyílásméretet alakíthassuk ki nekik. Beépíthetünk felfelé nyíló szárnyú ablakot is.

Egy másik lehetséges változat a fix, azaz nem nyitható, rögzített üvegtáblával készült ablak. Ennek elkészítése is jóval egyszerűbb a többi változatnál. Ehhez készítsünk 2,5 x 15 cm faanyagból keretet, valamint 5 x 15 cm faanyagból ablak-párkányt. A keret belsejében erősítsünk fel 2,5 x 2,5 cm lécből készült ütközőlécet, és erre, szilikonkitt ágyazásba helyezzük a 3 mm vastag üvegből vagy plexiből kivágott lapot. A lapot kívülről is rögzítsük 4 darab 2,5 x 2,5 cm-es léccel, és készen is vagyunk!

2.14a ábra Felnyitható ablakszárny és tokszerkezete

2.14b ábra Fix ablak

Felülvilágítók

Ha nem szeretnénk feláldozni az értékes falfelületet, ugyanakkor természetes fényt is be akarunk juttatni a kerti ház belsejébe, a megfelelő megoldást a felülvilágító jelenti. Ezeken 30°-kal több fény jut be, mint a hagyományos ablakokon, és kis mértékben még a fűtéshez is hozzájárulnak.

A készen megvásárolt tetőablak meglehetősen drága lehet, ehhez jön még hozzá a beszerelés költsége (bár utóbbit magunk is elvégezhetjük).

A ház belsejében állva ácsderékszöggel jelöljük ki a majdani tetőablak négy sarkát. A tetőablaknak két szarufa közé kell kerülnie. Verjünk be négy szeget a tetőfedésbe közvetlenül a szarufák mellett, ott, ahová majd a tetőablak kerül. Kívülről nézve keressük meg a szegeket. Bekrétázott csapózsinórral jelöljük ki közöttük a tetőablak vonalát, majd távolítsuk el a szegeket. A tető külső oldala felől a krétavonalat követve elektromos szúrófűrésszel vágjuk ki a nyílást, majd a majdani tetőablak aljánál és tetejénél szegezzünk a szarufákhoz áthidalót. Készítsünk 5 x 20 cm faelemekből akkora tokszerkezetet a tetőablaknak, amely szorosan illeszkedik a szarufák és áthidalók közrefogta nyílásba, és a szarufák felső síkja felett 5 cm-rel kiemelkedik. A tok és a tetőszerkezet közötti hézagot töltsük ki tömítő masszával.

Az esővíz beszivárgása ellen szereljünk be mind a négy oldalon 20 cm széles alumíniumlemezekből készült vízvetőket. Ezekből vágjunk le 25 cm hosszú csíkokat. A lemezt először a tetőablak aljánál szereljük be, majd felfelé haladva dolgozzunk. Hajlítsuk fel a lemezeket, az egyik oldalon a kerethez, a másikon a megfelelő zsindely alatt a tetősíkhoz simuljon hozzá. Tűzőgéppel rögzítsük a lemezt a helyére, a következőt pedig átfedéssel úgy helyezzük el, hogy takarja a tűzést. Végül a tetőablak tokjának tetejét is borítsuk lemezzel, ügyelve rá, hogy az kellően illeszkedjen a zsindelyek alá.

Vágjunk ki egy, a toknál 2,5 cm hosszabb plexilapot, majd fúrjunk ki körben a lemez szélei és teteje mentén egymástól 10 cm-re 6 mm átmérőjű lyukakat (kivéve az alsó perem mentén). A tok felső élére helyezzünk üvegezéshez való tömítő szalagot, majd fektessük rá a plexilapot úgy, hogy 2,5 cm nyúljon túl a tok alsó élén. A plexilapot csavarozzuk a tokhoz 3,5 x 25 félgömbfejű facsavarokkal úgy, hogy a csavarok alá gumialátéteket teszünk. Ne húzzuk meg túlságosan a csavarokat, nehogy elrepedjen a plexilap. Mivel a csavarlyukak nagyobbak, mint a csavarok átmérője, lesz helye a hő tágulásnak.

Végül körben a tetőablak pereme körül szereljünk fel barna színű alumíniumlemezt, amely tetszetősebbé teszi az ablak megjelenését, és védi a csavarlyukakat. A vízvetők beszerelése előtt vigyünk fel bőségesen tömítő kittet. A lemezeket csak a sarkokon kifúrt lyukakba helyezett csavarokkal rögzítsük. Ne feledjük, hogy utoljára a felső elemek kerülnek a helyükre.