• kőfalak
• oszlopok

Kőfalak – Kövek megmunkálása és beépítése

A terméskő fal és a faragott kő fal kö­zötti különbség bizonyára mindenki számára közismert. A részletek helyes értelmezése érdekében azonban rövi­den áttekintjük az alapfogalmakat. Terméskő: fal- és egyéb szerkezetek készítéséhez használt, a bányából na­gyolva kitermelt, kőműveskalapáccsal durván alakított építőkő.

Faragott kő: fal- és egyéb szerkezetek készítéséhez használt, különböző kőfa­ragó szerszámokkal vagy gépekkel terv szerinti alakúra megdolgozott építőkő. Cikkünkben főképp ez utóbbival fog­lalkozunk a falak külső tagozataihoz és burkolatához való használhatóság szem­pontjából.

Kövek megmunkálása és beépítése

A különféleképpen megmunkált kőze­tekből különféle burkolatok készíthetők (6.4. ábra).

6.4. ábra. Kőfalak és kőburkolatok a) közönséges; b) kiegyenlítő réteges; c) sokszögű (ciklop); d) réteges; e) szabályos váltósoros; f) szabályos soros; g) szabályos (kváder), eltérő rétegvastagsággal; h) szabályos (kváder) homlokzati.

6.5. ábra. Kőburkolat kialakítása.

Falazási módszerek

A szabálytalan elemekből épített réteg nélküli (ciklop) falak, lábazatok, tám­falak, kerítésfalak szerkezeteként gya­koriak. Közel egyforma méretű, öt- vagy hatszög alakú, durván megmunkált fe­lületű szabálytalan kövekből, rétegek nélkül építik, és mivel a fal vastagságát kiadó egymás mögötti kősorok kötése is bizonytalan, általában nagy falvas­tagsággal készülnek. A falazási módból adódóan a kőanyag gazdaságosan fel­használható, mivel a megdolgozási hul­ladék kevés.

Az egyes elemek egymás­hoz a homlokzati síkra merőlegesen befelé mért legalább 10 cm-es mély­ségig közel párhuzamos felületekkel, míg a homlokzati síkon párhuzamos élekkel csatlakoznak. Kőékek csak a fal belsejében alkalmazhatók. A szabálytalan és görgetegkövekből épített réteg nélküli fal alkalmazási te­rülete és építése lényegében megegye­zik a ciklop faléval, azzal a különbség­gel, hogy a gömbölyű kövek összeil­lesztéséhez kis kövekből rakott ágyazat szükséges.

A szabálytalan elemekből épített ki­egyenlítő réteges fal kevéssé idomított, durva felületű, lapos hasadású kövek­ből, legalább 40-50 cm vastagságban készíthető. Az elemek eltérő méretei és szabálytalan alakjuk miatt nincsenek szigorúan vett kötési szabályok.

A falazásnál be kell tartani a követke­zőket:

• minél több bekötőkő, valamint a külső és belső oldali rétegek szét­válását megakadályozó átkötő kő (m²-enként legalább kettő) szük­séges,
• kisebb kövek csak a fal belsejébe kerülhetnek, ott is csak szétszór­tan, és kötésben átfedő nagyobb kövek alá,
• a homlokzati felületre erőhatásra kimozduló kő nem helyezhető,
• nem vízszintes ágyazású kő fenék­lapja csak a fal belseje felé lejthet,
• 50 cm-nél nem vastagabb falakhoz legalább olyan méretű köveket kell használni, amelyekből kettő köz­bülső habarccsal együtt vett mérete kiadja a fal vastagságát,
• az egyes elemek egymás közötti helyzetét kedvezőtlen felfekvés vagy zugok esetén kőékekkel kell biztosítani,
• az egyenletes ülepedés és teher-átadás céljából legfeljebb 80 cm-énként vízszintes kiegyenlítő-, le­záró réteget kell kialakítani,
• a homlokzati felületre lehetőleg az egyenletes felületű kövek kerül­jenek.

A közel szabályos elemekből épített váltósoros fal főként lábazati falak, rit­kán felmenőfalak szerkezeteként ké­szül. Nagyjából derékszögű hasábokká alakított különböző méretű kövekből, durva és fél durva jellegű felülettel, leg­alább 50 cm vastagsággal építik. Jelleg­zetességüket az egyik sorból a másikba átnyúló álló helyzetű kövek adják, amelyek megbontják a felület szigorú réteg­rendjét.

A helyes falazási mód:

• a kövek hossza ne legyen több, mint a magasság négy-ötszöröse,
• a futókövek mélysége ne legyen kevesebb a kő magasságánál,
• a kötőkövek mélysége ne legyen kevesebb, mint a magasság más­félszerese, illetve 30 cm,
• egy álló kő magassága legfel­jebb 3 fekvő kő összmagasságával egyezhet,
• a különböző alakú, méretű és színű köveket a felületen vál­tozatosan, de egyenletesen el­osztva kell beépíteni.

A lapos hasadású, szabálytalan elemekből épített váltósoros fal készítése – az elemek szabálytalansága miatt – azonos a ki­egyenlítő réteges falak építésével. A szabályos hasáb alakú elemek­ből épített soros fal igényes épü­letek és mérnöki létesítmények szer­kezeti eleme. Szabályos derékszö­gű hasábokká faragott, homlokzati felületükön durván vagy fél durván megmunkált, fekvő helyzetű, fagy­álló kövekből készül.

A kötés szabályai:

• az egyes rétegek végigmenőek, a rétegek magassága egye­ző vagy különböző lehet,
• a fekvő hézagok pontosan víz­szintesek, az állók pedig füg­gőlegesek,
• a futó- és kötőkövek vagy réte­genként váltják egymást, vagy rétegenként-az egymás feletti rétegekben egymáshoz képest kötésben eltolva – két futókő után egy kötőkő következik,
• a futókövek hosszúsága leg­feljebb magasságuk háromszo­rosa lehet,
• az álló hézagok eltolódása leg­alább 15 cm.

Pillérek, oszlopok

A kőből készített pillérek és osz­lopok kisebb igénybevétel vagy nagy keresztmetszet esetén réteges szer­kezettel is, ellenkező esetben, és csak 10 rétegsoros karcsúságig, szabályos kötésben, soros rendszerben ké­szülnek.

A szabálytalan és nagyjából sza­bályos elemekből épített pillérek és oszlopok felülete a kövek alak-, felület- és színkülönbsége, vala­mint hézagainak változatos rajza, esetleg színezése következtében érdekes megjelenést eredményez, a tájjelleget kiemeli, a durva felület­kialakítású soros felület pedig erőt sugároz.

 Faragott kő falak

A faragott kő falak különleges igényű vagy rendeltetésű épületekhez, ül. ré­szeikhez, valamint mérnöki létesítményekhez készülnek, kőmegrendelési terv alapján, darabonként és milliméter pontosan faragott elemekből.

A falazás és kötés – elvileg a téglafa­lakéval megegyező – szabályai:

• a kövek csak természetes rétegfek­vésüknek megfelelően építhetők be,
• a kőelemek közötti, pontosan víz­szintes és függőleges hézagok a kő anyagától függő legkisebb széles­séggel alakíthatók ki,
• az egyes kőrétegek magassága ál­talában egyező, de változó is lehet,
• az álló hézagokat vagy a téglakö­tési szabályok szerinti eltolással, vagy attól eltérően, de kötésrend­szerben kell kialakítani,
• az egymás mellé vagy fölé kerülő elemek szerkezeti együttdolgozá­sát – ha azt az igénybevétel indo­kolj a – kőhornyokkal, kőcsapokkal vagy különböző alakú fémkap­csokkal kell biztosítani.

A nyers (vakolatlan) kőfalazatok lehet­nek faragott kő és terméskő falazatok (6.6.-6.8. ábra). Hasonlóan a nyerstégla falazatokhoz, itt is igen fontos a falak, pillérek, fal­kávák és boltövek gondos falazása. Ál­talában kerülni kell az idegen anyagok leplezetlen megjelenését a homlokza­ton, de nem kifogásolható a más fajtájú vagy jobban megdolgozott kövek be­építése, sőt a fokozott igénybevételnek kitett helyeken (a sarkokon, az éleken és a nyílások körül) ezek kívánatosak is.

Az összenyomódási különbségekből adódóan a fél vegyes fal meggörbülhet, ezért csak kis terhelés és magasság ese­tén ajánlott. E szempont be nem tartása miatt több összeomlás történt már. A faragott kő és terméskő falazatok fe­lületképzését a hézagosztás és a kövek felületi megdolgozásának módja is be­folyásolja. A hézagosztás olyan legyen, hogy a szerkezeti követelmények egy­idejű kielégítése mellett minél kedve­zőbb homlokzati megjelenést adjon. A kövek felületi megdolgozásának lehe­tőségei közül mindig az épületarányok, az egyes kövek méretei és az elérni kí­vánt építészeti hatás alapján kell válasz­tani.

6.6. ábra. Terasz lábazati falának kialakí­tása különbözően falazott terméskövekből a) nyerskő fal, természetes formában falazva; b) idomított kövekből készített nyerskő fal, hozzábetonozással; vegyes szélességű réteges terméskő fal, hozzábetonozással; változó méretű és kötési mélységű idomkövekből, falazáskor hozzábetonozva.

6.7. ábra. Ódon hangulatú, faragott ter­méskő- és nyerstéglaanyagú vegyes fal.

6.8. ábra. Kőfalazat nyers felülettel, válto­zó kötési mélységhez a) réteges; b) közönséges falazási módban, mély fugákkal.

Tömbburkolások

A hagyományos jellegű tömbburko­lások általában a falazattal együtt ké­szülnek, ilyenek például a lábazatok vagy a homlokzati falak pillérei (6.9-6.10. ábra).

6.9. ábra. Azonos méretűre fűrészelt ele­mekből készített vágott kő fal a) váltósoros; b) ritkított, bekötőtömbökkel fa­lazva.

6.10. ábra. Tömbburkolatú terméskő/tégla vegyes fal, a falazással egy időben készítve a) fűrészelt kőtömbökből; b) faragott kőtöm­bökből; c) durván faragott kövekből (a falazatot a belső téglakötési hézagok habarcskiöntése vagy kibetonozása köti egybe).

A tömbburkolásoknál ugyanazok a sza­bályok érvényesek, mint a faragott kő falazatok építésénél. A burkolatot al­kotó egyes kődarabok egymáshoz átkö­téssel, a hátfalazathoz pedig bekötéssel kapcsolódnak.

A nagyobb kövek kőcsappal köthetők egymáshoz. A kőhornyok, eresztékek és csapok helyett vas, réz vagy bronz is használható. A vasat horganyozással kell a rozsdásodás ellen védeni, mert az oxidálódó vas – az oxidálással járó térfogat növekedés miatt – szétrepeszti vagy elszínezi a követ (6.11. ábra). Az álló helyzetű, lemezszerű kövek vég-lapjai tompán, félhornyos vagy horony­eresztékes kötéssel illeszthetők egy­máshoz, a függőleges vagy vízszintes tömbkövekhez pedig horonyereszték­kel csatlakozhatnak (6.12. ábra).

6.11. ábra. Faragott vagy fűrészelt kőtöm­bök egymáshoz kötése kőcsapokkal 1 sarokkötő tömbkő; 2 burkolati tömbkő; 3 tég­la- vagy kőanyagú bélésfal; 4 kőcsap; 5 szár­nyas kőcsap.

6.12. ábra. Finoman megmunkált kőbur­kolat nyíláskeret-profilozással (a boltozati elemeket a nyíláskiváltóval gyámolítva kö­zös teherviselésre kényszerítik) a) acélgerendás kiváltás; b) vasbeton gerendás kiváltás.

A kőburkolatok hézagosztásának meg­tervezésénél figyelemmel kell lenni ar­ra, hogy a köveket minél kisebb tömb­ből lehessen kifaragni. Tégla, kő és beton hátfalak egyaránt burkolhatok faragott kővel. Téglafalazatoknál egyrészt arra kell ügyelni, hogy az egyes kőrétegek magassága megegyezzen a téglarétegek egész szá­mú többszörösével, másrészt arra, hogy a bekötőkövek fél- vagy egész téglamély­ségben nyúljanak be a hátfalba. A sar­kokon nagyobb bekötőköveket kell al­kalmazni. A faragott kő burkolatok kváderkövek­ből, a kváder falazatra érvényes szabá­lyok szerint készülnek. Tervezésük és kivitelezésük során szem előtt kell tar­tani mindazokat az a faragott kövek hézagosztásáról és a kövek arányáról korábban megismer­tünk.

A faragott kő burkolatok stabilitása szempontjából lényeges, hogy a homlokza­ton a kövek kötésben helyezkedjenek el, valamint hogy a kövek egymáshoz és a hátfalazathoz biztonságosan legye­nek rögzítve. Ennek érdekében – külö­nösen a kisebb, könnyen elmozduló köveket – kő- vagy fémkötésekkel egy­máshoz kell rögzíteni, a hátfalazathoz pedig bekötő vasakkal be kell kötni. A kőburkolatok felületképzése azonos a korábban elmondottakkal. A vízszin­tes hézagmélyítés (rusztika) kőhézaga lehetőleg védett helyre (felületre) kerül­jön. Függőleges irányú rusztika eseté­ben a kőhézag a rusztika viharirány felőli oldalára essék.

Durva felületű kövek elhelyezése után a függőleges hézagok mentén egymáshoz illeszkedő köveket össze kell dolgozni. A tömbkövek méretre szabásával egy időben elvégzik a felületi megmunká­lást is, mert egyrészt a munkaasztalon könnyebb a felületet átdolgozni, más­részt pedig az esetleges felületi (él-) sé­rülések így könnyebben korrigálhatók, mint a már beépített elemeknél.

6.13. ábra. Fűrészelt és faragott tömbkövek hézagképzése a) illesztő hézaggal (2-3 mm); b) falazó hézaggal (8-10 mm); c) ék alakú, ún. tölcséres hé­zagul falazó fugákkal; d) egyoldali kváderezéssel; e) teljes tömbkő kváderezéssel; f) kváderes rusztikafelülettel; g) tört szélű rusztika-kiképzéssel (az utóbbiakra jellemző a tökéletes kőtömbméret, amit a felület rusztikus meg­munkálása öregbít).

6.14. ábra. Egyenes záradékú vagy szemöl­dökű kő boltöves ablaknyílás, keretprofilozással.

6.15. ábra. Kőburkolatú homlokzati falnyílások egyenes záradékú kőboltozatai a) sima illesztésű; b) alsó fogazású; c) felső fogazású nyíláskiváltással.

6.16. ábra. Ívelt záradékú kő boltöv rejtett fogazással (a szemben lévő hornyokat a tökéletes stabilitás érdekében ólommal vagy jó minőségű habarccsal töltik ki).

6.17. ábra. Burkolati fal falazati méretéhez közelítő elemnagyságú félkörös boltöv, falnyílással.

Felület- és él megmunkálások

Többféle durva felületet ismerünk:

• szaggatott felület a felület lényegé­ben megmunkálatlan, az élek előírt síkban fekszenek, és a durva felületi síkból 30-100 mm-re emelkedik ki.
• bárdolt felület: csak kisebb nyo­mószilárdságú, puha homokkövek­ből készíthető. Az élek előírt sík­ban fekszenek, és a megmunkált felület e síkból 20-25 mm-re áll ki.
• durván nagyolt felület: főként ke­mény kövekből készíthető. Az élek előírt síkban fekszenek, és a na­gyolt felület a síkból 20-25 mm-re emelkedik ki.

A fél durva felületek a következők:

• durván hegyeseit felület: a durván nagyolt felületen hegyes vésővel vert egyirányú, nem összefüggő, rövid kipattintásokkal egyenletesen durva felületet készí Szép, erőt sugárzó felület.
• finoman hegyeseit felület: a durva hegyesezéssel vagy fogas csá­kánnyal, esetleg fűrésszel síkra hozott felületet a durva hegyesezéshez hasonló eljárással finomabb, sűrűbb vájatokkal alakítjá Erő­teljes hatású, szép felület.
• bordázott felület: a nagyjából síkra alakított felületen hegyes vésővel pattintva, azonos távolságokban, egymással párhuzamos, közel fél­kör szelvényű domború bordázást készí A bordák szélessége kemény kőnél 10-30 mm. Erőtel­jes, elsősorban lábazatoknál vagy talapzatoknál alkalmazott felület­képzés.

Egyenletesen megmunkált felületek:

• felvert felület: a síkra alakított fe­lületen párhuzamos, kb. azonos szélességű, megközelítően félkör szelvényű, hosszú, homorú vaja­tokat vé A vájatok szélessége kemény kőnél 5-10 mm, puha kő­nél 8-15 mm. Főként lábazatoknál alkalmazzák.
• rovátkolt felület: a síkra alakított felületet lapos vésővel megközelí­tően egy vonalba eső, közel párhu­zamos, egymástól kb. 2-A mm tá­volságban lévő durvább vagy finomabb rovátkolással látják el. Első­sorban lábazatoknál készül, de elő­fordulhat teljes homlokzatfelüle­teken is.
• szemcsézett felület: a síkra alakí­tott felületet szemcséző kalapáccsal egyenletesen érdes felületűre mun­káljáÉpítészeti hatása jellegte­len.

Sima felületek:

• fűrészelt felület: keretfűrészből ki­került egyirányú sávozást mutató felü
• gyalult felület: puha köveknél, kő-gyaluval állítható elő. Építészeti hatása jellegtelen.
• gorombán csiszolt felület: szemcsézés vagy fűrészelés után a kő felületét korunddal vagy karborundummal dörzsö Külső oldali épí­tészeti tagozatok műszaki szem­pontból leghelyesebb megdolgozási módja.
• finoman csiszolt felület: a gorom­bán csiszolt felület további csiszo­lásával keletkezik.
• fényezett felület: a már finomra csiszolt felület további fényező­porral való kezelésével állítható elő. Általában belső felületek ki­képzésénél alkalmazható, külső felületeknél csak fényüket szabad­ban is megtartó köveknél (pl. grá­nitnál) kerülhet szóba.

Az élek többféleképpen is megmunkál­hatok (6.13. ábra):

• nagyolt él: durván megdolgozott felületű köveken, nagyoló vésővel készü
• sarkos él: tiszta, csorbamentes fe­lülettel, szabályos él képzéssel, la­pos vésővel vagy marógéppel állít­ják elő.
• eltompítás: a megdolgozott felü­letek éleit legfeljebb 10 mm sugarú negyed körrel – kőreszelővel – legömbölyí
• él lekerekítés: a megdolgozott felü­let éleit előírt sugarú negyed kör mentén, kőreszelővel legömbölyí­tik.
• él lecsapás: a megdolgozott felület éleit előírt hajlású sík mentén la­pos vésővel lesarkítjá
• él szegélyezés: az élek mentén ki­alakított, legfeljebb 30 mm széles szegé

A kőfalak megjelenését elsősorban a természetes vagy megmunkált tömbök alakja és a felületi megdolgozás hatá­rozza meg, valamint befolyásolja az elemek mérete és a hézagok (fugák) vonalvezetése, méretei és kiképzése. A hagyományos kőfalazási technikák­hoz használható tömbök burkolatfelü­leten látszó mérete 3-15 dm², mélysége pedig 10-30 cm. A tömböket fűrészeléssel kell kialakítani, a könnyebb be­építés és munkahelyi mozgatás érdekében általában 20 és 40 kg közötti töme­gűre. Egy homlokzaton vagy a tagozati egységen belül az elemek általában azo­nos méretűek, a hézagképzés tetsző­leges lehet. Igen fontos a nyílások és nyíláskeretek kialakítása (6.14.-6.20. ábra).

Ívelt részek hézagosztása

Ívelt záradékú nyílásoknál a boltöv-kövek és a vízszintes rétegek között szerkezetileg is kifogástalan hézagosz­tást kell tervezni. A legegyszerűbb meg­oldásnál (ami főleg terméskő falaknál igen gyakori) a vízszintes és sugárirá­nyú hézagok között nincs összefüggés, a boltkövek mérete a belső íven (intradoszon) egyforma.

A kőfeldolgozó ipar mellékterméke a rétegelt kőtermék, ami nem más, mint a különböző síkburkoló lapok szabási széleinek hulladéka. A levágott szélek réteges tömbfalba vagy utólagosan ké­szülő burkolathoz egyaránt használ­hatók. Tömbfalhoz az 5-30 cm széles­ségű elemek, falburkolatokhoz a né­hány cm széles elemek használhatók. Szabásukat a homlokzati képhez iga­zodva, a rendelkezésre álló anyag alap­ján kell meghatározni. A legfőbb szabály az, hogy egy sorba csak ugyanolyan rétegvastagság rak­ható.

Ezt szem előtt tartva készülhetnek:

• egyenletes sorvastagsággal és elem­hosszúsággal,
• változó sorvastagságban, állandó elemhosszúsággal,
• egyenletes sorvastagságban, válto­zó elemhosszúsággal (6.21. ábra).

6.18. ábra. Kő boltöv sugaras idomkövek­ből, félkörös záradékhoz, párhuzamos bol­tozati vonalvezetéssel.

6.19. ábra. Kő boltöv homlokzati kőburkolati falnál, félkörös szemöldökkel és csúcsíves boltozati külső záradékkal, kö­zépen záradékkővel, rusztikus és hang­súlyos kidolgozásban.

6.20. ábra. Kő boltövek szerkesztése a) félköríves; b) nyomott, kosáríves.

6.21. ábra. Rétegelt kőburkolat a) egyenletes; b) változó réteggel; c) egyenletes sor, változó idomokból.

Kőburkolatok hézagolása

A kőburkolatok hézagrajzát az elem megdolgozása és falba való beépítése, valamint a hátfalazat hézagrajzolata alapján tervezik meg, külön gondot fordítva a falfelület tökéletes lezárá­sára, valamint az esztétikai szempontokra.

A hézagok méretei:

• durva kőfelületeknél 10-30 mm,
• fél durva felületeknél 10-15 mm,
• egyenletesen megmunkált felület­nél 8-12 mm,
• sima felületnél 3-10 mm. Összefüggő felületeken (és homlokza­tokon) az eltérés legfeljebb ±1 mm le­het.

A fugákat durva és fél durva felületnél szobrászkéssel kell lezárni (kikenni). A fugák lehetnek:

• mélyített sík,
• mélyített domború,
• kiemelt sík és domború

A mélyített fugák a falazással egy időben alakíthatók ki a legegyszerűbben, a kiemelt fúgák csak a fal elkészülte után, a homlokzat befejező munkafázisában készíthetők el. A mélyített fúgák pontosabb falazási munkát igényelnek, a kiemelt – takaró – fugák viszont eltakarják az egyenetlenebb falazást és fugákat (6.22. ábra). Az egyenletes és sima felületű kőbur­kolatoknál, burkolati falaknál a vékony, 2-4 mm-es fugákat csak fugatisztítással zárják le, a 4-12 mm-es fugákat viszont már külön kifugázzák (6.23. ábra).

6.22. ábra. Durva és fél durva megmunká­lású kőburkolatok fugakiképzései a) mélyített, sima; b) mélyített, domború; c) ki­emelt, sík; d) kiemelt, gömbölyű.

6.23. ábra. Párhuzamos fuga élű kőburkolat hézagkiképzései a) mélyített, homorú; b) mélyített, ék; c) mélyí­tett, ferde (vágott); d) mélyített, homorú; e) él-kiemelt, kúpos; f) kiemelt, fél gömbölyű.