Dísztárgyak a lakásban
A vérbeli gyűjtőnek nem okoz gondot otthona díszítése; a szerzemények mozgalmas összevisszasága minden zugot érdekessé tesz. Ha önuralommal és egy kis hozzáértéssel vásárolunk, a gyűjtemény egységes látványt nyújt. Egyáltalán nem fontos drága vagy eredeti darabokból álló gyűjteményre törekedni. Ne akarjuk a fényes folyóiratok divatfotóit utánozni; ezeken általában a műtárgykereskedő tetszeleg a tulajdonos szerepében.
A valódi, antik tárgyak ára lassan az égbe szökik, ezért a gyűjtők többsége a kevésbé régi dolgokat keresi. Jó tudni, hogy az idők során változik az ízlés, és ami egykor unalmas volt, később értékessé válhat. Ahogy az Edward kor elutasította a viktoriánus ősök ízlését, ahogy az 1930-as évek porcelánját régebben szörnyű giccsesnek tartották, de ma már kapnak rajta a régiségboltok és az elegáns aukciók, úgy bizonyosra vehetjük, hogy a mai kacatok egy része is valamikor értékes lesz. A régi műanyagok például egyre divatosabbak, de még nem túl drágák.
A mély beugrót és az ívelt polcokat rózsaszínre és sárgára festették: a XIX. századi angol porcelán hangsúlyos hátteret kapott.
Jó szemmel, türelemmel és érdeklődéssel sokszor ellensúlyozhatjuk a pénz hiányát, és egyedi, érdekes gyűjteményt teremthetünk. A szép darabok mellett a gyűjtemény elrendezése is fontos. Az 1930-as évekből származó porcelán nagyon jól mutat a fenyőfa kredencben, de egészen másképp hat egy modern szoba vastag üvegpolcán.
A tizenkét rekesz mindegyikébe más-más tárgy együttes került; a kompozíció egyedi látványt alkot.
A kincsekre a megvilágítással is ráirányíthatjuk a figyelmet. Különösen az üvegtárgyak szépségét emelhetjük ki ügyes fényhatásokkal. A megfelelő környezetben a hétköznapi dolgok, például a díszes keretbe foglalt régi gyufacímkék is érdekessé válhatnak.
Ne ragaszkodjunk a hagyományos gyűjteményekhez. Szerszámokból is összeállíthatunk például dekoratív kollekciót; ha szükségünk van valamelyik eszközre, egyszerűen leemeljük. A kézimunkafonalak vagy a szépen elrendezett festőecsetek és festékek ugyancsak jól mutatnak. Mindig tartsuk észben: ha a gyűjteményt dísznek szánjuk, pontosan kell tudnunk, hogy miből mennyi elég.
Ragyogó, mázas edények; kézzel festett kárpit a székeken.
A dísztárgyak soha nem sérthetik meg azt a szabályt, hogy a nappali a kényelmes családi életet szolgálja. Ha a tárgyak átveszik az uralmat az asztalok és a polcok fölött, ideje rendet teremteni. Gondoljuk meg: nem vihetnénk át a fölösleget más helyiségekbe, pl. a nappali vizuális kiterjesztéseként szolgáló hallba? Néha azért zsúfolt a szoba, mert a használati tárgyakat nem tudjuk jól elhelyezni.
Ha már végképp nincs helyünk, de rabul ejtett a gyűjtőszenvedély, térjünk át a mennyiségről a minőségre: áldozzunk fel egy-két közepes darabot egy remekműért. Bár elsősorban az emberekre kell gondolnunk, akik a nappalit használják, a tárgyakra sem árt vigyáznunk.
A vízfestmények, finom kelmék az erős napfényben kifakulnak. Ne hagyjuk a gyerekeket a törékeny tárgyakkal játszani. A kényes szerzeményeket tartsuk üvegszekrényben, dobozban, hogy megóvjuk a portól és a mindennapi élet viszontagságaitól.
Szivacsmintás XIX. századi, angol cserépedények.