Magasépítészet

A fa, mint építőanyag. Az építőfák makroszkopikus tulajdonságai

A la mint építőanyag általában. A fa könnyen alakítható, egyszerű eszközökkel megmunkálható, bizonyos – később ismertetendő – körülmények között igen tartós építőanyag. A fát a köveknél és a fémeknél könnyebben lehet megdolgozni; könnyen fűrészelhető, gyalulható, fúrható, véshe­tő, faragható, esztergályozható, szegezhető, csa­varozható, enyvezhető stb. Az elsorolt tulajdon­ságai miatt a fa – különösen a fatermelő orszá­gokban – ősidők óta kedvelt építőanyag.

A fa mint építőanyag az utóbbi időben minden jó tulajdonsága dacára világszerte vesztett jelentőségéből, mert a két világháború oly mértékig pusztította a faállo­mányt, hogy ma már nem lehet az építőipar részéről jelentkező faigényeket kielégíteni. Ehhez járul még az, hogy a kémiai ipar rohamos fejlődése folytán a fát sokkal jobban lehet hasznosítani a vegyiparban, mint az építőiparban.

A fa alkalmazási köre

A fa az építészetben igen sok területen kerül alkalmazásra; teher­hordó és felszerelő szerkezetek egyaránt készül­nek belőle. A fát az építőiparban több iparág, így a) az ács-, b) az asztalos-, c) a fapadlózó- és d) a redőny ipar dolgozza fel.

A teherhordó szerkezeteket az ácsipar állítja elő; ilyenek a cölöpalapozások, süllyesztő kútszekrények, falak, oszlopok és gerendák, a különböző tarló szerkezetek, födémek, vázas épületek, fedélszerkezetek, lépcsők, kerítések, padlóburkolatok stb.

Az asztalosmunka keretében készülnek a kapuk, ajtók, ablakok, fafalak, faburkolatok stb. Megjegyezzük, hogy az asztalosmunka alapvető ismereteit nem itt, hanem az „Épületasztalos munka” című részben tárgyaljuk. Az építőipar azonkívül a fát mint kisegítő építőanyagot is kiterjedten használja: munka­állványok, alátámasztó és mintaállványzatok, vala­mint beton és vasbeton szerkezetek zsaluzata részére.

Az építőfa előnyei és hátrányai

A fának, mint építőanyagnak sok előnyös tulajdonsága van, ilyenek : a) kis súlya, b) könnyű megmunkálhatósága, c) jelentős nyomó, húzó és hajlító szilárd­sága, d) rossz hővezető, tehát jó hőszigetelő, e) hőtágulása csekély, f) felülete tetszetős, ezért fedőmázolás nélküli kivitel esetén is jó építészeti hatás érhető el vele, g) bizonyos szerkezetek elő­állítására a legolcsóbb építőanyag,

A hátrányos tulajdonságai: a) a fa dolgozik (alakját változtatja), b) gombásodhat (ebből kifolyólag korhad), c) az állatok (rovarok) is kárt okozhatnak benne és d) egyéb építőanyagok­hoz viszonyítva kevésbe tűzbiztos, a szabadon mutatkozó nagy felületek gyúlékonyak.

Az elsorolt hátrányos körülményeket és azok kiküszöbölésének módjait a későbbiekben rész­letesen tárgyalni fogjuk.

Az építőfák makroszkopikus tulajdonságai

A fa részei. A fa mikroszkopikus felépítésének tárgyalása az építőanyagok tárgykörébe tartozik. Bizonyos alábbi makroszkopikus jellemzőit itt is tárgyaljuk. A fa szerkezete, felépítése ábrákkal.

Az építőanyaggá feldolgozott fát makrosz­kopikus vonatkozásban három metszete jellemzi, ezek:

  • a bütümetszet, amely a fa tengelyére merő­leges,
  • a sugaras metszet, amely a fa tengelyén megy át,
  • az (évgyűrűibe) érintőleges metszet, amely a fa tengelyével párhuzamos.

A bütümetszet (96 a ábra) közepén találjuk a sötétebb színű bélt, amelyet az évgyűrűk vesznek körül. Az évgyűrűkön áthaladó, sugár irányú vonalakat bélsugaraknak nevezzük. A bélt körül­vevő, sötétebb árnyalatú geszt a fa legrégibb, legértékesebb része.

A fa metszetben mutatkozó sajátosságai

96. ábra. A fa metszetben mutatkozó sajátosságai: a) bütü-, b) sugaras-, c) érintőleges metszet; 1 – bél; 2 – geszt; 3 – szijács ; 4 – kambiumgyűrű; 5 – háncs-; 6 – kéregréteg

A geszt után következő vilá­gosabb szijács-rész fiatal, nedvdús sejtekből áll, ez az oka annak, hogy a száradás alkalmával – mint azt a 97. ábrán láthatjuk – a szijács-részek nagyobb mértékben zsugorodnak (desz­kák, pallók esetében vékonyodnak), mint a geszt­részek. A fa külső részén helyezkedik el a szapo­rodásra (osztódásra) képes sejtekből álló kambium­gyűrű, amelyet a háncs-, ezt pedig a kéregréteg veszi körül.

Deszkák és pallók zsugorodása

97. ábra. Deszkák és pallók zsugorodása; 1-közép; 2-szélső deszka, illetőleg palló

A sugaras metszeten (96 b ábra) a fa évgyűrűi hosszában futó egyenes vonalak alakjában jelentkeznek, a bélsugarak pedig a fa tengelyére merő­leges vonalkáknak, más esetben pedig fényes foltoknak mutatkoznak. Az utóbbi fényes foltok a tükörre emlékeztetőek, ezért az ilyen metszeteket tükrös metszetnek is nevezzük.

Az érintőleges metszetben (96 c ábra) az év­gyűrűk parabolaszerű görbe vonalaknak, a bél­sugarak pedig a középen kiszélesedő, a két végén elvékonyodó vonalkáknak mutatkoznak. Az évgyűrűk parabolikus vagy önmagába vissza­térő vonalú rajza a fa kúpos voltából, másrészt a fa tengelyének, ebből kifolyólag a rostoknak görbeségéből adódik.

A sugaras és az érintőleges metszetben jelentkező faerezés (a fa rajza) a nyersen maradó fafelületek szempontjából fon­tos. A fa rostjainak ezt az érdekes rajzát az asztalosipar gyakran esztétikai célok elérésére használja ki. A fa rajza meglehetősen állandó és az egyes fafajtákra igen jellemző. A fa véget bütünek vagy végfának nevezzük.