Magasépítészet

A hőszigetelések rögzítése

Helyzetbiztosítás rögzítőelem nélkül

A szigetelések legegyszerűbb rögzítési módja a vízszin­tes fogadófelületre történő fektetés, leterhelés. Fektetéses rögzítés történhet hasznosítatlan padlásfödémek hőszigete­lésénél. Leterheléssel rögzítik a padlószerkezetek úsztatórétegét. A hőszigetelő lapok élképzése lehet egyenes, lépcsős vagy csaphornyos kialakítású. A fektetéshez biztosítani kell a megfelelő minőségű felületet (felületi egyenetlenség, összeférhetőség), majd a lapokat az élképzésnek megfelelően szorosan ütköztetve el kell helyezni.

Nagyobb szilárdságú hőszigetelő anyagok esetében a rög­zítés történhet két vagy több, megfelelően stabil szerkezet közé való beszorítással. Ehhez a szigetelőanyagot nagy erővel össze kell nyomni (szélesség irányában), és be kell helyezni a szerkezetek közé, majd elengedés után az anyag (rugalmasságából adódóan) megfeszül.

Ez a megoldás csak tartósan rugalmas anyagok esetében alkalmazható. A tech­nológia leggyakrabban szarufák közötti hőszigetelésnél, homlokzati szigetelésnél (lécváz) vagy fafödém hőszigete­lésénél fordul elő. Az ilyen esetekben mindig készül vala­milyen burkolattartó váz, amely részt vesz a hőszigetelés rögzítésében vagy helyzetbiztosításában legyen szó kül- vagy beltéri hőszigetelésen egyaránt.

Rögzítés ragasztótapasszal

Tetszőleges állású felületre a hőszigetelő táblákat külön­böző anyagú, többnyire cementkötésű előre gyártott ragasz­tó tapaszokkal lehet rögzíteni.

Homlokzati hőszigetelések ragasztásához a fogadófelület legyen szilárd, egyenletes, száraz és jó nedvszívó képessé­gű. Az előkészített ragasztóanyagot a 100-120/20-60 cm-es hőszigetelő táblák belső oldalára a szélek mentén és a mező­ben pontokban kell felhordani úgy, hogy a ragasztási felület minimum 40%-a legyen a teljes felületének. Teljesen sima felületű fogadószerkezet esetében a ragasztóanyagot a tábla teljes felületére lehet felhordani 10 mm-es fogazású rozsda­mentes simítóval.

Nagyobb teherbírású rögzítéshez lehetőség van a ragasz­tást kiegészítő műanyag rögzítőtárcsa alkalmazására. A tár­csákat dübelezéssel a falszerkezethez kell rögzíteni. A hőszi­getelő táblák felragasztása előtt a tárcsákra ragasztópogácsá­kat kell tenni, így a szigetelőtáblát az alap ragasztáson felül több pontban nagy teherbírású ragasztópontok is rögzítik.

Mechanikus rögzítés

Dübeles rögzítés

A függőleges falszerkezetre épített kiegészítő hőszigete­lő elemeket nagyobb teherbírású mechanikai kapcsolattal is rögzíteni kell. Ennek egyik módja a tárcsa- vagy keresztfejű rögzítődübelek alkalmazása. Itt a dübelt a hőszigetelés vas­tagságán túl a tartószerkezethez kell rögzíteni, így a fejrész a hőszigetelést nagy felületen tudja a fogadószerkezethez szorítani. A falszerkezetbe rögzített dübelek egy része nem alkal­mas arra, hogy közvetlenül behatoljon a teherhordó szer­kezet anyagába. Külön művelettel (üregek fúrásával) lehet a teherhordó alapszerkezetet erre a célra alkalmassá tenni.

Dübel

A hengeres furatokhoz szükséges szerszámokat elsősor­ban a teherhordó alapszerkezet anyaga határozza meg. A ki­sebb szilárdságú anyagoknál a szerszámok károsodása nél­kül használhatjuk a fémek megmunkálásához is alkalmas fúróeszközöket. Téglák esetén viszont az acélfúrót már keményfém lapkás fúróval célszerű felváltani. A fúrókészülék itt még legyen hagyományos, hiszen üreges téglafaj­ták esetén kimondottan káros az ütvefúró gép használata, ugyanis nem látható, mekkora kárt okoz a fúróbetét a belső üregek közti anyagban. A nagyobb szilárdságú betonoknál és kavicsbetonoknál kizárólag az ütvefúró gép és a kemény-fémlapkás fúró együttes használata vezethet eredményre.

A súrlódó jellegű kapcsolatot az üregbe helyezett rögzítőelemek egy részénél feszítő kúp vagy ék segítségé­vel hozzák létre. Ennek hatására a teherhordó alapszer­kezettel érintkező felületrészeken döntően súrlódásból származó erőhatás kompenzálja a kihúzóerőt.

A hatásos súrlódó felület nagyságának növelésével ked­vezően befolyásolható a kihúzóerő. Ezért a gyártók a rögzítőelemeket különféle átmérővel készítik. A rögzítőelem átmérőjének és a befeszülő rész hosszának a függvényében alakul ki a hatásos súrlódó felület.

Megkülönböztetjük azokat a rögzítéseket, amelyeknél a műanyag vagy fém dübelekbe csavarok behajtásával jön létre a súrlódó kapcsolat, és azokat, amelyeknél ütésre, csa­varásra vagy más erőhatásra alakul ki a befeszülés. Némelyik dübel alkalmas arra, hogy előfúrás nélkül ten­gelyirányú erő hatására a szigetelésen át a fogadószerkezet­be hatoljon és ott rögzüljön.

Kapcsos rögzítés

Szilárd hőszigetelések elrejtett rögzítésére alkalmas a fém anyagú szigetelő kapocs (pl. szarufák alatti hőszigetelés ki­alakítása). A kapocs élrészét a szigetelőanyagba kell nyom­ni, a laprészét fel kell fektetni a fogadó szerkezetre, majd a furaton át szeggel vagy csavarral rögzíthető.

Vonalmenti rögzítés

Szarufák közötti szálas anyagú és nem alaktartó hőszige­telések vonal menti rögzítése teljes szélességben szükséges lehet, hiszen a puha szerkezetű szigetelő paplan saját súlyát nem tudja megtartani, így teknősödhet vagy összeroskad­hat. Általános eljárás, hogy a szarufák oldalaiba szegeket ütnek, elhelyezik a hőszigetelést, majd a szegekhez kapcsolt fémhuzalokból egy szigetelést rögzítő és tartó hálót alakí­tanak ki. Minél sűrűbb a háló, annál inkább van biztosítva a szigetelés helyzete.