• építés
• kő
• kövek

A kövek megmunkálása

A köveket alaki és felületképzési szempontból meg kell munkálni, meg kell faragni. A köveket a) kézi szerszámokkal, kézi úton vagy b) gépi szer­számokkal, kézi, illetőleg gépi úton faraghatjuk meg.

A kőfaragó kézi szerszámok a következők:

69. ábra. Kőfaragó szerszámok; a) kőkalapács, b) hegyescsákány, c) egyengető, d) tompa élű kőbalta, e) fogazott élű kőbalta, f) fogasvéső, g) laposvéső, h) hegyesvéső, i) repesztő véső, j) fakalapács. k) szemcséző kalapács, l) körző, m) szögmérő, n) derékszög, o) kőgyalu.

Kőkalapács a repesztő ékek beverésére, kövek dur­vább idomítására szolgál (69 a ábra).

Hegyes csákány közepes keménységű és kemény kövek nagyolására, valamint bosszázs-, más néven vag­dalt felületek készítésére megfelelő (69 b ábra).

Egyengető (régi magyar néven gereben), közepes és kemény kövek egyengetésére, valamint durva szem­cséjű felületek előállítására szolgál. Szétszedhető, újra kovácsolható (hegyezhető) alkatrészekből álló szerszám, amelyet nálunk az utóbbi időben ritkábban használ­nak, (69 c ábra).

Kőbalta vagy más néven egyengető kalapács, lehet tompa- és fogazott élű, puha és középkemény kövek durván megfaragott felületeinek egyengetésére, illetőleg durva szemcséjű felület előállítására alkalmas (69 d-e ábra).

Fogas véső kemény kövek finomítására (sarabolására) szolgáló szerszám, amelyet vaskalapáccsal ütöget­nek (69 f ábra). A felület egyenetlenségeit keskeny szala­gokban fejti le. Főleg élszegélyek (lásd később) kialakí­tására használják.

Lapos véső puha kövek, valamint nagyolt és egyen­getett keménykő-felületek finomítására (doroszolására), azonkívül rovátkolt (sarrirozott) felületek és élszegélyek előállítására szolgál; fasulyokkal ütögetik; 2 – 14 cm széles éllel készül (69 g ábra).

Hegyes véső (régi magyar néven gusztony) puha, közepes és kemény köveknél egyaránt mérsékelten durva szemcséjű felületek, azonkívül mélyített élszegé­lyek, valamint bordázott (ún. spandátolt) felület elő-. állítására alkalmas szerszám, amelyet fasulyokkal ütö­getnek (69 h ábra).

Repesztő véső, amelyet alaki megdolgozásoknál nagyolásra használnak és fasulyokkal ütögetnek (69 i ábra).

Fasulyok, vagy fakalapács, gyertyánfából készül; a különböző vésők ütögetésére szolgál (69 j ábra).

Szemcséző kalapács (a német Kröneleisen helytelen fordítása révén koronakalapács néven is szerepel), közép­kemény kövek megnagyolt és durván egyengetett felü­leteinek további egyengetésére (dorozmálására, recézésére), valamint finom szemcséjű felületek előállítására való (69 k ábra). A szemcséző kalapács fokának és raszterjének mérete a megdolgozandó felület szélességi méretétől és a megkívánt finomságától függ.

Derékszög pontos derékszögek felrajzolására és ellen­őrzésére szolgáló vaseszköz (69 n ábra).

Körző körök, körívek felrajzolására, méretek fel­rakására való fa- vagy fémeszköz (69 l ábra).

Szögmérő fából vagy fémből készült ollós, tetszés szerinti állásban csavarral rögzíthető eszköz, tompa- és hegyesszögek felrajzolására, valamint ellenőrzésére szol­gál (69 m ábra).

Kőgyalu fahasábba erősített, fogazott vaslemezekből áll, puha és középkemény kövek finomítására haszná­latos (69 o ábra).

Csirkász félkemény kövek finom tagozatainak meg­munkálására, de főleg az idők folytán elszennyeződött kövek tagozatainak megtisztítására alkalmazott szer­szám, amellyel kaparó mozdulatokat végeznek.

A kő alaki megdolgozásának célja a szerkezeti és formai szempontból megtervezett alak elérése.

70. ábra. Kváderkövek kifaragása, benézéssel, deréklőléc segítségével.

A kváder kövek alaki megdolgozásánál az egyik hosszoldal mentén előzetesen megfaragott élszegélyre állított faléchez (régi nevén deréklőhöz) viszonyítva tud­juk benézni a túloldali hosszéi kialakításakor ide helye­zett másik deréklőt (70. ábra). A továbbiakban a két perem közt kiálló részek lefejtése következik. Ez alka­lommal az élszegélyek adják a vezető vonalakat. A lefej­tést addig kell folytatni, míg a deréklő minden irányban ráfekszik az előzetesen kidolgozott élszegélyekre.

Lényegesen bonyolultabb a tagolt kövek kidolgozása. Ezeknél a befoglaló formára megnagyolt kőtömb egy, két vagy három oldalára rárajzolják a kő megfelelő nézeteit és a felesleges kőrészeket lefaragják (71. ábra). A profilos kövek tagozatait előbb nagyolva, majd foko­zatosan a részletekbe menően faragják ki.

71. ábra. Tagozott kő kifaragása; a) a profil felrajzolása a tömbkőre, b) a felesleges részek lefejtése, c) a profil végleges kidolgozása.

A faragott kövek felületképzései

72. ábra. Faragott kövek felületképzése; a) hasított (természetes bosszázsú), b) nagyolt (mesterséges bosszázsú), c) egyengetett, d)-h) rovátkolt (sarrírozott), i) bordázott (spandátolt), j) csákánnyal vagy baltával fogazott (középkori), k) szemcsézett felület.

1. Hasított, más néven természetes bosszázsú felület (72 a ábra). Ez esetben a felesleges kiemelkedéseket hasító kalapáccsal, csákánnyal, baltával, esetleg hegyes vésővel lehet leszaggatni. Lábazati, sarok, valamint íves nyílásokat szegé­lyező köveknél használatos.
2. Nagyölt, más néven mesterséges bosszázsú felület (72 b ábra), amit csákánnyal vagy hegyes vésővel érnek el. Alkalmazási terület, mint 1. pontban.
3. Egyengetett felület (72 c ábra), amit a) he­gyes vésővel vagy b) fogas baltával lehet elérni. A kőbaltát a felületképzésnél fel lehet használni úgy, hogy a felületre merőleges ütéseket végzünk vele, vagy hogy a felülettel közel párhuzamos – a bárdolásra emlékeztető – csapásokkal dolgozunk, A baltacsapások lehetnek egymással párhuzamosak és szabálytalan irányúak. Alkalmazási terület, mint 1. pontban.
4. Bordázott, más néven spandátolt felület (72 i ábra), amit az előzetesen nagyolt, egyengetett, szemcséző kalapáccsal és lapos vésővel simára dolgozott felületen hegyes vésővel állíta­nak elő, A közel függőleges- irányú, domború bordázat sávszélessége kemény köveknél 25-30 mm, puha köveknél ≥ 30 mm. Lábazati felü­leteken használatos.
5. Felvert felület, amit az előzetesen nagyolt, egyen­getett, ezt követően szemcséző kalapáccsal és lapos vésővel, a kemény köveknél csiszolókővel, puha kövek­nél kőgyaluval simára dolgozott felületen lapos vésővel állítanak elő. A felvert felület közel függőleges irányú 5 – 15 mm széles, laposan homorú vájatok sorozatából áll. Lábazati felületekre, lemeztagokra használatos, leg­inkább műkő elemek esetében.
6. Rovátkolt, más néven sarrirozott, vagy baráz­dált felület (72 d-h) ábra), amelyet az 5. pontban részletezett módon elődolgozott felületen lapos vésővel állítanak elő. A rovátkolás 3-4 mm széles domború sávokat eredményez a kő felületén. Iránya lehet függőleges, vízszintes és ferde, azon­kívül folytatólagos, vagy a véső szélességének megfelelően megszakított, esetleg halszálka min­tájú. A rovátkolás egész kőfelületeken, azonkívül lemezek, lépcsők és hasonlók homloklapjain, lemeztagozatokon stb. használatos.
7. Szemcsézett, más néven recézett vagy dorozmált felület (72 k ábra). Az ilyen természetű félfinom vagy finom textúrát szemcséző kala­páccsal állítják elő az 5. pontban részletezett módon elődolgozott felületen. A szemcsézés igen gyakori felületképzési mód, de mivel eltünteti a kő eredeti struktúráját, ezért inkább csak a lépcsők járófelületén volna létjogosultsága.
8. Fűrészelt felület esetében a felületet tovább nem dolgozzák meg, az ilyen felületeken a fűrésznyomok meglátszanak. Külső lépcsők fellépő felü­letei készülhetnek ilyen módon, azonkívül homlok­zatburkoló lemezek esetében is megfelelő.
9. Durva csiszolású felület, amelyet az 5. pontban részletezett módon simára dolgozott felületen hétféle, természetes vagy mesterséges eredetű csiszoló kövekkel és szemcsékkel, nedves úton hajtanak végre. Fal- és padlóburkolata lemezeken, oszloptörzseken, tagozatokon és élszegélyeknél használatos. Utóbbi esetben dörzsölésről beszélünk. Csiszolni csak bizonyos keménységű köveket lehet.
10. Csiszolt felület mindenben a 9. pontban részletezett eljárással, de három fokozatú csiszoló kő felhasználásával készül. Alkalmazási terület, mint 9. pont.
11. Fényezett felület a 9. pontban részletezett eljárással elődolgozott felületen különleges csiszoló kövek, csiszoló papír és fényező porból elő­állított pépek segítségével állítható elő. Van ún. matt és magas fényezés. A csiszolást egymás után mesterséges habkővel, természetes habkővel és ólompapírral; márványok és gránitok esetében azonkívül még smirglikével hajtják végre. (A fényező por ónhamu, heresó (oxálsav) és kénvirág keverékéből áll.)

A csiszolást kézi és gépi úton lehet elvégezni. Elektromos üzemű gépekkel a csiszolás gyorsab­ban és tökéletesebben végezhető el.

A fényezés általában kemény mészkő, már­vány, gránit és hasonló nemes kőanyagok esetében használatos, ahol az anyag szépsége csak csi­szolt, fényezett (polírozott) állapotban érvényesül.

Összefoglaló megállapítások

Az elsorolt meg­dolgozási módszerek a 8. pontbeli kivételével a kézi munkákra vonatkoznak. Ugyanezeket a felü­leteket elő lehet állítani részben vagy teljesen gépi eszközök (lásd később) segítségével is. Utóbbi esetben a megmunkálás sokszor leegyszerűsödik, esetleg több művelet feleslegessé válik.

Az előbbiek alapján azt a végső megállapítást tehetjük, hogy a simább és finomabb megdolgo­zást nagyolás előzi meg; a durvább megmunkáló eszközöket fokozatosan finomabb szerszámokkal váltják fel. A nagyolást az egyengetés, utóbbit a finomítás követi. Például puhább kövek esetén először csákánnyal vagy kőbaltával, utána hegyes, majd lapos vésővel; kemény kövek esetén először hegyes vésővel, utána fogas csákánnyal vagy fogas vésővel, majd szemcséző kalapáccsal, utol­jára lapos vésővel dolgozunk. Az alaki meg­dolgozásnál a nagyolást repesztő vésővel végezzük.

Az elmondottak után magától értődő, hogy a dur­vább (rövidebb idő alatt elvégezhető) megmunkálási módok olcsóbbak, a finomabb természetű (ennélfogva hosszadalmas) megmunkálások, költségesebbek. A csákánnyal, baltával, egyengetővel, hegyes véső­vel vagy szemcséző kalapáccsal való végleges felületi megdolgozásnak vannak finomsági fokozatai, amelyek­nek kifejezésére leghelyesebb a durva, közepes (vagy félfinom) és apró (vagy finom) megjelölést használni.

A kövek felületi megdolgozása (finomsága vagy durvasága) arányos legyen az építmény nagy­ságával. Általában a nagyobb, monumentálisabb épületek és műtárgyak kőfelületeit durvábban, a kisebbekét finomabban kell megdolgozni. A tago­zatok azonban mindig finom kidolgozásúak legyenek.

Peremezés

A kövek élszegélyeit (peremezését) 1,5-3 cm szélességű lecsapással – rovátkolással – (a mesterséges úton előállított „korund” vagy „karborundum” kővel való) simára dolgozással – csiszolással – és esetleg fényezéssel lehet kiképezni. Az egészen durva felületű sarokköveknél nem készítenek élszegélyt, mert az rossz hatást ered­ményezne.

Kőfaragó gépek

A korszerű kőfaragó műhelyekben pneumatikus³ szerszámok könnyítik meg és gyorsítják a különböző természetű kőfaragó munkát. A kalapácsszerűén működő pneumatikus véső gépek (73. ábra) inkább a nagyoló munkák elvégzésére alkalmasak. A finomabb, apróléko­sabb, szobrász jellegű megmunkálás ez esetben is kézi szerszámokkal történik.

73. ábra. Kőfaragó gépi szerszámok: a) pneumatikus üzemű kalapács, b)-g) különböző (cserélhető)

A lyukfúró gépekkel átmenő és fészekszerű lyukakat lehet fúrni (74. ábra). A marógépek hornyok és árkok, valamint profilok kialakítására alkalmasak. Ezeknek nagy jelentőségük van az azonos tagozatú párkánykövek vagy szerkezeti tornyok, árkok előállítása terén. A gyalu­gépek profilok előállítására alkalmasak. A szélező gépek vékony lemezek darabolására, azonkívül tagozatok elő­állítására megfelelők. A henger- és forgásfelületű köveket esztergapadon munkálják meg. A csiszoló gépek (75. ábra), mint már korábban említettük, a csiszolási munkát gyorsítják és könnyítik meg.

74. ábra. Lyukfúró gépek szerszámai: a) spirál-, b) kagyló, c)-d) kemény lapkás csőfúrófejek

75. ábra. Falra szerelt, csuklós, karos, kőcsiszoló gép; a) nézete, b) csiszolótárcsája

A pneumatikus üzemű gépi szerszámok általában henger – és abban mozgó dugattyúrészből állnak. Működésüket: az egyenes vonalú, váltakozó irányú főmozgást (esetleg a forgó mellékmozgást is) azon elv alapján fejtik ki, hogy a sűrített levegő – egy vezérlő mű segítségével, a henger falában levő furatokon keresztül – az egyik ütemben felülről, a másik ütemben alulról fejt ki nyomást a dugattyúra.