Magasépítészet

Fa fedélszerkezetek csoportosítása és típusai

A fa fedélszerkezetek többféle szempont szerint csopor­tosíthatók. Az évszázadok (de főleg az utóbbi 60-70 év) alatt végbement fejlődés és az ennek során kialakult alap­vető szerkezeti és technológiai alkalmazásokat figyelembe véve a fedélszerkezeteket három fő csoportba soroljuk.

Ezek:

  • hagyományos ácsjellegű;
  • átmeneti jellegű;
  • korszerű mérnöki jellegű.

A hagyományos ácsjellegű fedélszerkezetek a több év­század alatt kialakult gyakorlati ismertek és tapasztalatok alapján jöttek létre. Túlzott faanyaghasználat és bonyolult elemkapcsolatok, fakötések jellemzik. A megfigyelhető szerkezeti megoldások mindenképpen magasfokú mester­ségbeli tudást követeltek meg. A hagyományos ácsjellegű fedélszerkezetek építésénél nem készültek előzetes statikai számítások, méretezések, az alkalmazott faelemek kereszt­metszeti méreteit a korábban megszerzett tapasztalatok alapján határozták meg.

A hagyományos ácsjellegű fedél­székek mai szemmel elavultnak tekinthetők. Elsősorban az anyag- és munkapazarló kialakításuk miatt nem felelnek meg a jelen kor követelményeinek. Ettől függetlenül több szempontból is fontos az áttekintésük. Egyrészt az ezekkel kapcsolatos ismeretek képezik a fa fedélszerkezetek építé­séhez szükséges tudás alapját. Másrészt, mivel a meglévő magastetők fedélszékeinek jelentős része hagyományos fe­délszerkezet, az ezekhez kötődő felújítási, karbantartási, át­alakítási (esetleg bontási) munkák alapvető feltétele a szer­kezettel kapcsolatos ismertek elsajátítása.

A 20. század derekán az építési (és gyártási) technológi­ák korszerűsödésével, valamint a követelmények és igények változásával (szigorodásával) a fedélszerkezetek építése két irányba fejlődött. Alapvetően a hagyományos fedélszékek továbbfejlesztéseként alakultak ki az átmeneti jellegű fedélszerkezetek, amelyek egyszerűbb módon készülnek (egyszerű elemkapcsolatok), kevesebb az anyag- és munka­igényük és tisztább erőjátékkal rendelkeznek. A bonyolult, munkaigényes fakötések helyett többnyire korszerű kötőele­meket alkalmaznak.

Teljes egészében korszerű szerkesztési elveket és tech­nológiai alkalmazásokat alapul véve jöttek létre a mérnöki jellegű fedélszerkezetek. Ezek tisztán mérnöki tartószer­kezetként készülnek (részletes statikai számítások alapján), korszerű, méretezett mérnöki elemkapcsolatokkal. Letisz­tult, világos erőjáték jellemző rájuk. A mérnöki fedélszerke­zeteket az 1.5.8. fejezetben részletesen is tárgyaljuk.

Az előállítás módja szerint a fa fedélszerkezet lehet:

  • helyszínen ácsolt;
  • előre gyártott elemekből épített.

A hagyományos ácsjellegű fedélszékek kizárólag hely­színen ácsolva készültek (készülnek). Mérnöki jellegű fe­délszerkezetek viszont egyaránt építhetők előre gyártott elemekből vagy a helyszínen ácsolva (utóbbit ma már ritkán alkalmazzák).

A fedélszerkezetek további csoportosítási módjai köz­vetlenül kapcsolódnak azok szerkezeti kialakításához. Ezek értelmezéséhez azonban a fedélszerkezetet alkotó külön­böző szerkezeti elemek részletes ismerete szükséges, ezért a csoportosítás további módjaival a következő alfejezetben – a szerkezeti elemek megismerése során – foglalkozunk.

Fa fedélszerkezetek szerkezeti felépítése, alaptípusai, részei, elemei

Az alábbiakban a hagyományos fedélszékek szerkezeti rendszereit, alaptípusait, elemeit ismertetjük. Hagyomá­nyos fedélszékekről lévén szó, a bemutatásra kerülő szerke­zeti kialakítások többségét ilyen formában napjainkban már nem (vagy csak ritkán) alkalmazzák.

Szaruállások

A fedélszerkezeteket lényegében meghatározó szerkezeti alapegységek a szaruállások, melyek függőleges síkban el­helyezkedő síkbeli rúdszerkezetek. A szaruállások egymás mellé sorolásával és megfelelő összekapcsolásával jön lét­re a térbeli rúdszerkezet, a fedélszerkezet. Az egymás mellé sorolt szaruállások tengelytávolsága (szaruállás-távolság) általában 80-100 cm, de gyakran szükség lehet ennél sűrűbb elhelyezésre is (pl. falszegélyeknél, kéményeknél).

Szarufák

A szaruállások önmagukban is összetett szerkezetek. Alapvető elemeik a tetősíkot meghatározó ferde rudak, a szarufák. Ezek hossza adja meg az adott tetősík magas­ságát, vízszintessel bezárt szöge pedig a tető hajlásszögét. (A tetősík magassága nem összetévesztendő a tető magassá­gával!) A szarufákon kívül többféle szerkezeti elem alkotja a szaruállásokat. Statikai szempontból fontos követelmény, hogy a szaruállásokat alkotó rudak mindig úgy helyezked­jenek el, hogy minél több háromszög alakú mezőre osszák a szerkezetet.

A szaruállások (egyben a teljes fedélszerkezet) szerke­zeti kialakítását döntően meghatározó tényező a szarufák hossza. Ez minden esetben az épület szélességi méretétől és a tető hajlásszögétől függ. Ahogy növekszik az épületszé­lesség, úgy lesz egyre hosszabb a szarufa és úgy lesz egyre összetettebb a fedélszerkezet. Kisebb épületszélesség esetén elegendő a szarufa két végén történő megtámasztása. Ha a szarufák hossza nem haladja meg a 4,00 m-t, akkor azok hossztoldás és közbenső alátámasztás nélkül még beépíthe­tők.

Ebben az esetben minden szaruállás a kétoldali szaru­fákból, valamint az ezeket alul összekötő és megtámasztó, nagy keresztmetszetű vízszintes gerendából, kötőgerendá­ból áll. Az egymás mellé sorolt szaruállásokat viharlécek vagy vihardeszkák kapcsolják össze. Ezek biztosítják a fe­délszerkezet térbeli merevségét. Az így kialakított szerkezet az üres fedélszék (1.10. ábra), amely a tető hajlásszögétől függően 5-7 m épületszélesség esetén alkalmazott legegy­szerűbb fedélszéktípus.

 Fedélszerkezetek alaptípusai, elemei

1.10. ábra Fedélszerkezetek alaptípusai, elemei
Szarusos fedélszékek: a) üres fedélszék; b) torokgerendás fedélszék;
Szelemenes fedélszékek: c) egyállószékes fedélszék; d) kétállószékes fedélszék; e) háromállószékes fedélszék

Az üres és a torokgerendás fedélszerkezeteknél minden szaruállás egyforma kialakítású. Ebből adódik ezek régebbi gyűjtőneve is: szarusoros fedélszékek.

Szeleme­nes fedélszerkezetek

10-11 m-t meghaladó épületszélesség esetén szeleme­nes fedélszerkezetek re van szükség (1.10. és 1.11. ábra). Ilyenkor a szarufákat szelemenek támasztják meg. A sze­lemenek a tető teljes hosszában végigfutó, a tető hossz­tengelyével párhuzamos vízszintes gerendák. Helyzetétől függően megkülönböztetünk talp-, közép- (derék-) és taréjszelement. A szarufák közvetlenül ezekre támaszkod­nak. (A taréj szelement gyakran helyettesítik taréj deszkával (taréjpallóval).) A (közép- és ritkán a taréj-) szelemenek terheit székoszlopok, dúcok továbbítják az alsó teherhor­dó szerkezetek (kötőgerenda, zárófödém) felé.

 Hagyományos kétállószékes fedélszék részei

1.11. ábra. Hagyományos kétállószékes fedélszék részei

A székosz­lopok a szelemenekre merőleges, függőleges vagy ferde helyzetű nyomott rudak. A dúcok általában a szarufákkal párhuzamosan beépített, a székoszlopok terheit csökken­tő, azokat megtámasztó nyomott rudak. Ezek együttesen, a függőleges erőket hatékonyan továbbító, megfelelően rögzített, „fix” alátámasztásokat alkotnak. A szelemeneket nem kell minden szaruállásban alátámasztani, elegendő 3-4 szaruállásonként székoszlopokat, dúcokat beépíteni. Ebből adódóan (ellentétben a szarusoros fedélszékekkel) a szelemenes fedélszerkezeteknél nem minden szaruállás egy­forma: megkülönböztetünk fő- és mellékszaruállásokat. A mellékszaruállásokban középszelemenekre jutó terheket a főszaruállásokban lévő székoszlopok továbbítják az alsó teherhordó szerkezetek felé.

Szelemenes fedélszékeknél (a torokgerendáshoz hason­lóan) szintén létesítenek kapcsolatot az egy szaruálláson belüli két szarufa között. Ezt a főszaruállásokban beépí­tett fogópárok (fogófák) biztosítják. Fogópárokat a gerinc magasságában is alkalmaznak (taréjfogók). Ezek a kétol­dali szarufákat, valamint a taréj szelement fogják össze. A mellékszaruállásokban általában nincsenek kötőgeren­dák: a szarufák alsó végei rövid (kötő)gerendacsonkokhoz, fiókgerendákhoz csatlakoznak (1.11. ábra). Ezek közvetle­nül a sárgerendákra, valamint fiókváltó gerendákon ke­resztül a főszaruállásokban lévő kötőgerendákra adják át a terheiket.

A szelemenes fedélszerkezetek térbeli merevségét el­sősorban a szelemenek biztosítják. Ezen kívül a hosszirányú merevítésben jelentős szerepe van a könyökfáknak is. A könyökfa a szelement és székoszlopot összekapcsoló, fer­de helyzetű rövid rúd. Beépítésével olyan merev három­szögek jönnek létre, amelyek a székoszlopokra jutó terhek egyenletesebb eloszlását, valamint az egymásra merőleges faelemek merevebb kapcsolatát biztosítják.

A szelemenes fedélszékeknek a főszaruállásokban kiala­kított alátámasztások (székoszlopok) számát és helyzetét tekintve többféle típusát különböztetjük meg. Ezek alkal­mazása az épületszélesség függvényében változik:

Egyállószékes fedélszék

Egyállószékes fedélszéket (1.10/c. ábra) 6-8 m épület­szélesség vagy nagyobb (45°) tetőhajlásszög esetén készíte­nek. Középszelemenek nincsenek, a taréj szelement főszaru-állásonként egy székoszlop támasztja alá.

Kétállószékes fedélszék

Kétállószékes fedélszéket (1.10/d. ábra) 10-12 m épü­letszélesség esetén készítenek. A kétoldali középszeleme­neket főszaruállásonként két székoszloppal támasztják alá.

Háromállószékes fedélszék

Háromállószékes fedélszéket (1.10/e. ábra) 11-13 m épületszélesség esetén készítenek. A kétoldali középszele­menek (az előzőhöz hasonlóan) a főszaruállásonkénti két székoszlopra támaszkodnak. A taréj szelement egy, a dúcok segítségével felfüggesztett és fogópár által közrefogott szék­oszlop támasztja meg.

Dűltszékes fedélszék

Dűltszékes fedélszéket (1.12/a. ábra) 10-12 m épület­szélességnél készítenek. A kétoldali középszelemeneket főszaruállásonként két ferde helyzetű székoszloppal (dűlt-székkel) támasztják alá. A dűltszékek alsó támaszkodási pontja közelebb van az alsó teherhordó szerkezetekhez, így koncentráltabb a teherátadás.

Bakdúcos fedélszék

Bakdúcos fedélszéket (1.12/b. ábra) 10-12 m épületszé­lesség esetén készítenek. A tengelyüknél elforgatva beépí­tett középszelemenek főszaruállásonként szintén két ferde (a szarufákra közel merőleges) helyzetű székoszloppal (bak­dúccal) vannak alátámasztva. Elsősorban közép-hosszfőfalas épületeknél előnyös a kialakításuk, mivel a bakdúcok alsó támaszkodási pontja az épület középtengelyéhez közeli.

Fedélszerkezetek alaptípusai, elemei

1.12. ábra Fedélszerkezetek alaptípusai, elemei
a) dűltszékes fedélszék; b) bakdúcos fedélszék

Természetesen 13 m-nél nagyobb épületszélesség esetén is építettek hagyományos fedélszékeket (gondoljunk csak a régi középületekre). Ilyenkor a szarufák alátámasztási pontjainak a számát növelték, vagyis több középszelemen és így több székoszlop lett beépítve (négy- és ötállószékes fedélszerkezetek).

Szarusoros és a szelemenes fedélszékek

Szerkezeti kialakítását tekintve a hagyományos fa fedél­szerkezeteknek tehát két fő csoportját különböztetik meg: a szarusoros és a szelemenes fedélszékeket. Ez azonban csak a hagyományos fedélszerkezeteknél alkalmazott megkülön­böztetési mód (volt). A mai építési gyakorlatban az üres és torokgerendás (szarusoros) fedélszékeknél – a gerinc és a koszorú vonalában – szintén szelemenekkel biztosítják a szarufák alátámasztását. így ez a megkülönböztetés a nap­jainkban épített fedélszékeknél már nem helytálló.

A fedélszerkezet kialakítását alapvetően meghatározó szempont a fedélszék és a zárófödém kapcsolata (ami szin­tén a csoportosítás egy módja). Ez alapján megkülönböz­tetünk födémmel szerkezetileg összefüggő és födémtől független fedélszerkezeteket.

A födémmel szerkezetileg összefüggő fedélszékek lehetnek:

  • födémmel egybeépítettek,
  • közvetlenül födémre ráültetettek.

A födémtől független fedélszerkezetek lehetnek:

  • födém fölé építettek;
  • zárófödém nélküli térlezáró szerkezetek.

Ez a csoportosítás összefüggésbe hozható a födémszerkeze­tek történeti fejlődésével. Régebben jellemzően fafödémeket készítettek. A fa fö­démgerendáknál és szaruállásoknál alkalmazandó tengely­távolságok közel megegyeznek, ami lehetővé tette a két szerkezeti elem összeépítését. Ez azt jelenti, hogy minden szaruállásban a szarufákat egyszerűen az alsó vízszintes fagerendákhoz, a kötőgerendákhoz csatlakoztatták.

A kötő­gerenda összeköti az egy szaruállásban lévő két szarufát, felveszi a vízszintes irányú erőket (ferde rúderő vízszintes komponensét), ennek következtében pedig minden szaru­állás megfelelően merev keretszerkezetet alkot. (A kötő­gerenda szerepe tehát kettős: része a fedélszerkezetnek és a zárófödémnek is.) Az így létrejött szerkezetek a födémmel egybeépített fedélszerkezetek (más néven gerendasoros fe­délszékek) (1.13/a. ábra). Ez a kialakítás a szarusoros és sze­lemenes fedélszékeknél egyaránt alkalmazható volt. Szelemenes fedélszékeknél, a főszaruállásokban a székoszlopok a kötőgerendákra támaszkodtak (1.10. ábra).

Kötőgerendák

A kötőgerendák rendszerint a fedélszerkezetek legnagyobb kereszt­metszetű faelemei. A nagy támaszköz és az összetett igénybevé­telek megkövetelik az átlagnál nagyobb keresztmetszetű elemek alkalmazását (húzás mellett gyakran hajlításra is igénybe vannak véve (pl. székoszlopok alatt)).

Fedélszerkezet födémhez viszonyított helyzete

1.13. ábra. Fedélszerkezet födémhez viszonyított helyzete
a) födémmel egybeépített fedélszék; b) födém fölé épített fedélszék; c) közvetlenül födémre ráültetett fedélszék; d) zárófödém nélküli fedélszék

Az acélgerendás födémek megjelenésével és elterjedé­sével a fedélszék és födém összeépítésére (az előzőhöz ha­sonló módon) már nem volt lehetőség. A szaruállásokban keletkező alsó vízszintes irányú húzóerő felvételére a vége­iknél befalazott acélgerendák nem voltak alkalmasak. Ezt továbbra is kötőgerendákkal lehetett biztosítani. A három­szög keretszerkezetet tehát ugyanúgy kialakították, azzal a különbséggel, hogy a kötőgerendákat a födém síkja fölé fa­lazott falakon végigfutó sárgerendákra támasztották. így a fedélszerkezetet a födémtől teljesen függetlenül alakították ki.

Az ilyen szerkezeteket födém főlé épített (födémtől füg­getlen) fedélszerkezeteknek (vagy kötőgerendás fedélszé­keknek) nevezzük (L13/b. ábra). Ez szarusoros és szeleme­nes fedélszékeknél egyaránt alkalmazható volt. Szelemenes fedélszékeknél csak főszaruállásokban alakítottak ki kötő­gerendákat. A mellékszaruállásokban a szarufák alsó végei ún. fiókgerendákhoz csatlakoztak, amelyek a sárgerendára és fiókváltó gerendákon keresztül a szomszédos kötőgeren­dákra továbbították a terheiket (1.11. ábra).

Közvetlenül födémre ráültetett fedélszerke­zetek

A vasbeton megjelenésével és elterjedésével a födémszer­kezetek teherbírása, terhelhetősége megváltozott. A vasbe­ton födémek ugyanis a várható terheléseknek és igénybevé­teleknek megfelelően előre megtervezhetők, méretezhetők, alakíthatók, húzóerők felvételére alkalmasak. A vasbeton koszorúk keretbe foglalják a födémszerkezetet, térbeli me­revséget biztosítanak, a födémet érő terheléseket és igény­bevételeket egyenletesen elosztva, csak függőleges erőket továbbítanak a falszerkezetek felé. Ezen tulajdonságok lehe­tővé teszik a fedélszerkezet (kötőgerenda nélküli) födémre építését. Nincs szükség kötőgerendákra, mivel az ilyen fö­démszerkezetek képesek a vízszintes irányú húzóerők fel­vételére.

Csak szelemenes fedélszékeknél van szükség a fö­démbe horgonyzott rövid gerendacsonkokra, amelyek szék­oszlopok és dúcok alsó rögzítését és az általuk közvetített terhek egyenletes eloszlását biztosítják. Az így kialakítható szerkezeteket közvetlenül födémre ráültetett fedélszerke­zeteknek nevezzük (1.13/c. ábra). (Gyakori megnevezésük még a kötőgerenda nélküli vagy csonka kötőgerendás fedél­szerkezetek.) Az ilyen fedélszékeknél, elsősorban a vízszin­tes irányú erők födém (koszorú) felé történő továbbítása mi­att különösen fontos a szarufák és a födémszerkezet (koszo­rú) megfelelő összekapcsolása.

Ennek módja függ az eresz-, illetve a koszorú kialakításától is. Régebben a kedvezőbb tehereloszlás biztosítása érdekében többféle koszorúkiala­kítással „kísérleteztek”. Ezek legtöbbje a jelentős anyag- és munkaigénye (zsaluzási igénye) miatt azonban nem terjedt el. Általános esetben a szarufák az alsó részeiken, a koszo­rú felső síkján végigvezetett, tőcsavarokkal lehorgonyzott talpszelemeneken keresztül továbbítják terheiket az alsó te­herhordó szerkezetek felé.

Kötőgerendasoros fedélszékeket manapság már nem (vagy csak egyedi igények esetén) építenek. Ennek elsődleges oka, hogy túlzottan anyag- és munkaigényes a kialakításuk, va­lamint hogy a jelen kor födéméi mellett szükségtelenné vált a vízszintes gerendasorok (kötőgerendák) alkalmazása. A napjainkban épített fa fedélszerkezetek többsége köz­vetlenül födémre ráültetett fedélszék. A szarufák alsó ré­sze általában talpcsavarokkal a vasbeton koszorúba hor­gonyzott talpszelemenekhez kapcsolódik.

A mai fedélszerkezetek

A korábban bemutatott fedélszéktípusok mindegyikét kötőgeren­dás (gerendasoros) fedélszékként ismertettük. A szarufák hosszára vonatkozó méretek is ennek megfelelően lettek megadva. Az ilyen fedélszerkezeteknél a szarufák hossza megegyezik a két szélső támaszkodási pont távolságával (nincs szarufatúlnyúlás).

A napja­inkban épülő fedélszékek többségénél azonban – ereszkialakítástól függően – a szarufák az alsó támaszkodási pont (talpszelemen) alá nyúlnak. Ettől függetlenül a fent megadott mértek természetesen a mai fedélszerkezetek esetében is érvényesek, azzal a különbség­gel, hogy alattuk nem a szarufák tényleges hosszát értjük, hanem az alsó és felső támaszkodási pontok közötti távolságot.

Elsősorban a belsőépítészeti szempontok előtérbe he­lyezésekor fordul elő az ún. zárófödém nélküli térlezáró fedélszékek építése (1.13/d. ábra). A látható fedélszerkezet ugyanis (típusától, kialakításától függetlenül) rendszerint az általánostól (síkfödémtől) eltérő, egyedi belső térhatást eredményez. Mivel az ilyen szerkezeti megoldásoknál nincs födémszerkezet, mindenképpen gondoskodni kell a vízszintes irányú erők felvételéről. Ez a fedélszék típusától, az épület szélességétől, a tetőt érő terhelésektől, valamint az esztétikai igényektől függően többféle lehet.

A vízszintes irányú erők felvételét biztosító szerkezeti kialakítás hagyo­mányos módja a kötőgerendák alkalmazása. (Lényegében egy födém nélküli korszerű kötőgerendás fedélszék készül.) Minden szaruállásba kerül kötőgerenda. Az így látható víz­szintes gerendasor egyedi belső térhatást eredményez, de sűrűbb kiosztás esetén zavaró is lehet. A kötőgerendákon kívül számos más különleges, egyedi szerkezeti megoldás (pl. rácsos tartók, vonórudas kapcsolat) is alkalmazható. Az ilyen fedélszerkezetekkel és ezek kialakításával a későb­biekben részletesen is foglalkozunk.