• páradiffúzió
• páralecsapódás

Páravédelem, páralecsapódás

A levegő csak véges mennyiségű vízgőzt tartalmazhat. Ha növeljük a vízgőz mennyiségét, a levegő telítetté válik, majd a vízgőz cseppfolyós formában kicsapódik (13.10. ábra). A levegő a hőmérséklet növelésével több vízgőz befogadására képes.

13.10. ábra. A vízgőz telítési nyomása a hőmérséklet függvényében

A levegő páratartalmát kétféleképpen adhatjuk meg:

• abszolút nedvességtartalom (g/kg): az 1 kg száraz le­vegő vízgőz tartalmának tömege,
• relatív légnedvességtartalom φ (%): az adott hőmér­sékletű levegő telített állapothoz viszonyított nedvességtartalma %-ban kifejezve (a levegő hőmérsékleté­nek változtatásával a relatív páratartalom is változik).

Az épületzerkezetekben a nedvesség továbbítódhat:

• vezetéssel: ha a vizsgált szerkezet közvetlenül vízzel érintkezik, a nedvesség folyékony állapotban haladhat át a szerkezeten;
• páradiffúzióval: ha a vizsgált szerkezet két oldalán különböző páranyomású levegő van, a szerkezeten keresztül megindul a pára vándorlása;
• szorpcióval: a szerkezet természetes nedvességtartalma a környező levegő nedvességtartalmával egyensúlyban van (a levegő nedvességtartalom-változása következté­ben az anyag nedvességet tud leadni és felvenni), magas relatív nedvességtartalom esetén az egyensúlyi nedves­ségtartalom károsíthatja az anyagot.

A páradiffúzió és a páradiffúziós tényező

A fűtött teret határoló szerkezetekben létrejövő páradif­fúzió oka lehet a két tér hőmérsékletének és páranyomásá­nak a különbsége. (Ha a külső térben a hőmérséklet 0 °C, a belső térben pedig +20 °C, és mindkét oldalon a levegő telített állapotú, a kétoldali páranyomás között négyszeres különbség van). A kialakult különbségek hatására a határoló szerkezeten keresztül a páradiffúziós ellenállástól függően megindul a páravándorlás a külső tér felé. A magas relatív páratartalom csökkenthető a helyiség szellőztetésével, illet­ve automatikus szellőzők falba építésével.

A különböző anyagokat páratechnikai szempontból a hozzájuk tartozó páradiffúziós tényező jellemzi. A páradiffúziós tényező megmutatja az egységnyi vastagságú és egységnyi felületű szerkezeten egységnyi nyomáskülönbség hatására létrejövő páraáramlás mennyiségét. (Jele: δ.)

Értéke az anyag szerkezete, pórusossága alapján változik (üveggyapot: 0,065, üveg: 0,0). Minden szerkezet valamilyen mértékben akadályozza a pára áramlását. Egy szerkezet pá­radiffúziós ellenállása a páradiffúziós tényezővel egyene­sen, míg a szerkezet vastagságával fordítottan arányos.

Páralecsapódás

A levegő páratartalma kicsapódik, ha annak hőmérsék­lete eléri a harmatponti értéket. Ekkor a levegő párával telí­tett lesz és a felesleges pára vízgőz formájában kicsapódik. Páralecsapódás következik be, ha a felületek (falfelület) hő­mérséklete eléri a harmatponti hőmérsékletet.

Különösen érzékeny hely a hőhidas keresztmetszet, hi­szen itt a felületi hőmérséklet az általános felületi hőmérsékletnél is alacsonyabb. Komolyabb problémát okoz, ha a pára a szerkezet belse­jében csapódik le. A fűtött térben a hőmérséklet és a levegő páratartalmának nyomása is nagyobb, mint az ellenkező oldalon.

A szerkezet belsejében az alacsonyabb értékű ol­dalról a magasabb felé fokozatosan nő a hőmérséklet és a vízgőz nyomása is. A réteges szerkezeten belül a különböző anyagok eltérően vezetik a hőt és a páranyomást. Abban az esetben, ha a szerkezet egy pontjában kialakult hőmérsék­let és vízgőznyomás együtt az adott hőmérsékletű levegő telítési értékét teljesítik, akkor páralecsapódás következik be.