• lapostetők
• lapostetők szigetelése

Szigetelések (szélszívás elleni) rögzítése lapostetőknél

Alapvető követelmény, hogy a tetőszerke­zet egésze és az egyes szerkezeti részek az előzetesen meghatározott mértékadó szélterhelésekkel szemben el­lenállóak, szélállóak legyenek. Lapostetőknél elsősorban a felületen nem egyenletes mértékben jelentkező szélszívás okozhat fokozott igénybevételt (a széleken és a sarkokban nagyobb a szélszívás). Megfigyelések és gyakorlati tapasz­talatok alapján a szélszívás különböző felületrészeken je­lentkező nagyságának ismeretében a tetőfelület szélső sáv­ra, belső és sarokmezőre osztható (2.8. ábra).

2.8. ábra. A tetőfelület általános felosztása a szélszívás mértékének függvényében

A szél szívó hatásával szemben nemcsak a vízszige­telést, hanem valamennyi réteget rögzíteni kell.

Ez tör­ténhet:

• leterheléssel;
• leragasztással;
• mechanikai rögzítéssel;
• ezek kombinációjával.

A szélterhelés várható nagyságát, illetve ennek ismere­tében a rögzítések módját és mértékét egyaránt a tervezés során határozzák meg.

Rögzítés leterheléssel

A leterhelő réteg készülhet:

• Ø16/32 mm kavicsból legalább 5 cm vastagságban le­terítve;
• min. 4 cm vastag kőzúzalék vagy kavicságyazatra (eset­leg közvetlenül a szigetelés felületére helyezett védő-el­választó rétegre) fektetett, legalább 40/40/4 cm méretű fagyálló betonlapokból.

A fokozott szélterhelés következtében a tetőfelület szélső sávjában és a sarokmezőkben többlet leterhelés szükséges (2.3. táblázat). Ezen felületrészeken minden esetben ajánlott betonlapokat alkalmazni. A leterhelő réteg jelentős többlet­terhet képez, melyet a födém méretezésénél figyelembe kell venni.

2.3 táblázat

Rögzítés ragasztással

A ragasztás alapvető feltétele a megfelelően előkészített, tapadóképes, tiszta és száraz aljzat (fogadófelület). Az al­kalmazott ragasztóanyag a ragasztott szerkezeti rétegtől és az aljzattól függ, általában forró bitumenes vagy hőre nem lágyuló műanyag (pl. poliuretán). Bitumenes ragasztás előtt minden esetben bitumenes alapozó (kellősítő) réteget kell felhordani a fogadó felületre.

A ragasztás lehet teljes felületű, sávos vagy pontszerű. A teljes felületen leragasztott csapadék elleni szigetelések (pl. bevonatszigetelések) fokozottan érzékenyek az aljzati mozgásokra, illetve a gőznyomás-változásból adódó fe­szültségekre, ezért adott helyeken tapadásgátló betétek el­helyezése szükséges. A bitumenes lemezszigetelések teljes felületen ragasztandó, első rétegét kizárólag perforált üveg­fátyol betétes lemezre szabad ragasztani. Egyéb aljzatokra csak pontszerűen vagy sávosan ragaszthatók.

Általános esetben a ragasztás felület arányos mértéke 20 m épületmagasságig:

• belső mezőben: 10%;
• szélső sávban:  20%;
• sarokmezőben: 40%.

Ásványgyapot anyagú hőszigetelő rétegre kerülő csapa­dék elleni szigetelést a szélső sávokban és a sarokmezőkben teljes felületen (100%) le kell ragasztani.

Műanyag keményhab hőszigeteléseknél nem alkal­mazható hőre lágyuló (forró bitumenes) ragasztás. Eb­ben az esetben a rétegek rögzítését mechanikai rögzítéssel vagy hőre nem lágyuló ragasztó (pl. műanyag) alkalmazásával kell megoldani.

Különböző rétegek ragasztással történő rögzítése esetén ügyelni kell arra, hogy az egyes rétegek tapadási értéke (közel) azonos legyen. Ha ez nem teljesül, akkor kiegé­szítő (mechanikai) rögzítés szükséges. (Nem megfelelő tapadóképességű fogadófelület esetén a ragasztáson kívül mechanikai rögzítést is alkalmazni kell.)

Mechanikai rögzítés

A lapostetők egyes rétegeinek mechanikai úton való rögzítését elsősorban a nem terhelhető, mozgásra hajlamos könnyűszerkezetes tetőknél (acél trapézlemezes födémnél) alkalmazzák, de a „hagyományos” (vasbeton, félmonolit stb.) födémes lapostetőknél is gyakran előfordulhat.

A mechanikai rögzítés lehet pontonkénti, vonalmenti vagy sávszerű. A rögzítések számát, sűrűségét, kiosztását és a rögzítőelemek típusát a várható szélterhelés, az összekapcsolódó szerkezeti rétegek, illetve a rögzítőelemek teherbírásának ismeretében a tervezés során kell megha­tározni. Általános esetben a rögzítési pontok minimálisan szükséges száma 20 m épületmagasságig (0,40 kN/db kihúzóerejű rögzítések esetén):

• belső mezőben: 3 db/m²;
• szélső sávban: 6 db/m²;
• sarokmezőben: 9 db/m².

A rögzítőelemek a szerkezeti rétegektől, anyagoktól, az alkalmazott technológiától és a követelményektől függő­en többfélék lehetnek. Beton- és vasbeton szerkezetekhez történő leerősítéshez elsősorban dűbeleket, faborításhoz és fémlemezekhez pedig önmetsző csavarokat alkalmaznak. Típustól függetlenül mindegyik rögzítőelem „fejrészét” gallérszerű rögzítőtárcsa képezi. Minden rögzítőelem kor­rózióálló. A teherbírásuk (kihúzóerő határértéke) előzetes minőségvizsgálatokon előre meghatározott, ennek ismere­tében végzik a tervezést és határozzák meg a szükséges rögzítőelemek számát.

A rögzítőelemeket minden esetben úgy kell elhelyezni és beépíteni, hogy a szigetelőréteg rendeltetésszerű működése (vízhatlanság) hosszú távon (tartósan) biztosítva legyen.

Egyenes rétegrend esetén a csapadék elleni szigetelés me­chanikai rögzítésével lényegében a teljes rétegrend leerősítésre kerül. Egyes esetekben a hőszigetelés külön rögzítésé­re is szükség lehet.

Kis szilárdságú hőszigetelő táblák (pl. ásványgyapot) me­chanikai leerősítése csak az erre a célra kifejlesztett speciá­lis elemekkel végezhető. (Ezek az esetleges koncentrált ter­helés esetén a hőszigetelés összenyomódásához igazodnak, így megelőzhető a csapadék elleni szigetelés átszakadása.)

A pontonkénti rögzítés kialakítását az alkalmazott rögzítőelem típusa határozza meg. Az egyes rögzítések közötti különbség a rögzítőelemek fejrészét képező rög­zítőtárcsa kiképzésében, illetve a leerősítés és vízhatlanná tétel módjában van. Beton-, vasbeton vagy pórusbeton szer­kezethez történő rögzítés esetén a dűbelek tervezett helyén furatot kell készíteni. Ezután helyezik el a rögzítőelemeket (2.9. ábra). A furat mélysége általában min. 30 mm, pórus­beton esetén min. 50 mm.

2.9. ábra. Rögzítődűbel

Minden mechanikai leerősítésnél gondoskodni kell a rögzítési pontok vízhatlanságáról. A vonalmenti rögzítés lényegében a pontszerű rögzíté­sek sorolása. Minden esetben a csapadék elleni szigetelés lemezeinek átfedései alatt alakítják ki. Az átfedés mértékét ennek ismeretében kell meghatározni.

A sávszerű rögzítést fémsínekkel, szalagokkal képezik. A leerősítési pontokat a szigetelés anyagával vízhatlanul kö­rülzárják (2.10. ábra).

2.10. ábra. Sávszerű rögzítés

Korábban említettük, hogy a kúszást megelőzendő, a mű­anyaghab hőszigetelő táblák mechanikai úton történő rögzí­tése a legkedvezőbb. Itt azonban mindenképpen figyelembe kell venni, hogy ha a hőszigetelés alatt párazáró réteget épí­tenek be, akkor annak átlyukasztása csökkenti a párazáró képességet.