• erkély
• terasz
• teraszok burkolatai

Térburkolatok, erkélyek, teraszok burkolatai

Az épülethez kapcsolódó külső járófelületek (kültéri pad­lók) burkolatait az elhelyezkedésük alapján az alábbi két fő csoportba sorolhatjuk.

Ezek:

• térburkolatok;
• erkélyek és teraszok burkolatai.

A térburkolatok rendszerint a terepszinttel megegyező síkban képzett (talajra épített) szilárd járófelületek. A tér­burkolatok közé tartoznak az épület körüli járófelületek, úgymint járdák, gépkocsi behajtók, parkolófelületek stb. burkolatai.

Ezzel szemben az erkélyek és teraszok burkolatai min­den esetben valamilyen szilárd fogadószerkezet fölé épített burkolatok. (Egyes esetekben a teraszok a terepszinten is el­helyezkedhetnek.) A teraszok és erkélyek rendszerint vala­mely belső térhez közvetlenül kapcsolódó kültéri felületek, így ezek kültéri padlóburkolatoknak tekinthetők, kialakítá­suk sok tekintetben hasonlít is a beltéri hideg padlóburko­latokhoz.

A kültéri burkolatokkal szembeni általános követelmé­nyek megegyeznek a belső padlóburkolatoknál ismertetett követelményekkel, két lényeges ponttal – a fagyállósággal és a megfelelő vízelvezetéssel – kiegészülve. Minden külső térben felhasznált burkolat csak fagyálló anyagból készíthe­tő. Ez elengedhetetlen ahhoz, hogy tartós, időtálló burkolat jöjjön létre. Hasonlóan fontos a megfelelő csapadékvíz-el­vezetés. A kültéri burkolatokon (különösen az erkélyek és teraszok esetében) nem keletkezhetnek lefolyástalan részek.

Térburkolatok

A térburkolatok különböző méretű és alakú, nagy szi­lárdságú, fagyálló kerámia-, beton-, esetleg kőelemekből készülnek. Az alkalmazott elemek anyaga, vastagsági mé­rete a várható terheléstől, igénybevételtől és az esztétikai igényektől függ.

A klinkertégla térburkoló elemek téglány (200×100; 240×118; 245×120 mm stb.) vagy négyzetes alakban kerül­nek forgalomba, magasságuk (vastagságuk) 40-70 mm. A beton térburkoló elemek sokféle alakban (téglány, négyzetes, szabályos sokszög, rombusz stb.) és méretben kerül­nek forgalomba (5.95. ábra).

5.95. ábra. Beton térburkoló elemek

Léteznek ún. nyitott betonele­mek is, melyek elhelyezését követően rácsszerű térburkolat jön létre szabályos üregekkel. Az üregeket rendszerint fü­vesítik, így a zöldfelület aránya csak kis mértékben csök­ken. Ilyen betonelemes térburkolatokból általában kevésbé igénybevett parkolófelületeket képeznek. A térburkolatok viszonylag egyszerűen és gyorsan ki­alakíthatók: rendszerint kavics- és homokágyazatra rakva, szárazon fektetve készülnek. Ennek köszönhetően a kész burkolatok utólag könnyen megbonthatok, javíthatók.

Klinker térburkolatok

Klinker térburkolatok többnyire a kis forgalmú és a na­gyobb esztétikai igényű felületeken fordulnak elő. A betonelemes térburkolatokat általában nagy forgalmú és jelentős igénybevételű felületeknél alkalmazzák. Közterületi járdák, parkolók, kerékpárutak, terek, sétálóutcák gyakori burko­latai. Közterületi alkalmazásuk egyik legnagyobb előnye, hogy mivel a térburkolat könnyen bontható, javítható, az esetleges közműjavítási, felújítási stb. munkák után a bur­kolat lényegében tökéletesen helyreállítható (az aszfaltbur­kolatokkal ellentétben), nem marad látható nyoma a bontás­nak.

A térburkolatok rétegfelépítését a várható terhelés mér­téke határozza meg. Általános esetben a burkolat aljzatát tömörített zúzottkő-feltöltés, valamint homokterítés (vagy finomkavics terítés) képezi. A térburkolat alá általában nem készül szilárd aljzat, csak nagyobb terhelés esetén (5.96. ábra).

5.96. ábra. Térburkolat rétegfelépítése

Utóbbi esetben a tömörített zúzottkő feltöltés felett 5-10 cm beton- (esetleg vasbeton) aljzatot készítenek. A térburkolatoknál – bár lejtésben alakítják ki őket – álta­lában nem készül külön vízelvezetés: a csapadék a fugák között (a kavicsfeltöltésen keresztül) elszivárog a talajba.

A burkolat készítése során (5.97. ábra) először az adott területen eltávolítják a humuszréteget, majd pontosan ki-szintezet, sík talaj felületet (tükröt) képeznek.

5.97. ábra. Térburkolat fektetése

Ezután a vár­ható terhelésnek megfelelő, általában 15-30 cm rétegvastag­ságban szerves szennyeződésektől mentes, jó vízáteresztő képességű, tömörített zúzottkő aljzatot készítenek. A gépi tömörítést általában lapvibrátorral végzik, kézi tömörítést (döngölést) csak egészen kis felületen ajánlott alkalmaz­ni. A tömörített kavicsaljzat kialakításával egy időben a szélek mentén elhelyezik a szegélyelemeket. A tömörített kavicsrétegre 1-2cm vastag homok- vagy 3-4cm vastag finom kavicsterítés kerül.

Ez a burkolat közvetlen aljzata, ennek megfelelően a síkját pontosan beállítják. A homok, illetve finomkavics felület szintmagasságát úgy kell beál­lítani (vezető- és simítólécek segítségével), hogy a végleges burkolat megfelelő lejtéssel rendelkezzen. A kész, sima homokágyra a lehúzást követően már nem szabad rálépni. (Mindig csak akkora területet simítanak le, amely a bur­kolómunka során könnyen elérhető.) A burkolóelemek le­rakása a korábban ismert elveknek megfelelően történik. A burkolást mindig a szélső és (nagy felületeknél) a veze­tősorok pontos kialakításával kezdik.

Az elemek közötti fugahézagok szélessége 0-4 mm (a burkolattól függően). A vezetősorok egyenességet és a fugahézagok állandóságát biztosítandó, célszerű az elemeket kifeszített zsinór men­tén haladva lerakni. Az elemek méretre vágását (darabo­lását) gyémántkorongos gyorsdarabolóval, illetve nagyobb mennyiség esetén asztali vizesvágóval végzik. A hézago­kat homokkal (ritkán habarcssal) fugázzák ki.

Ennek során a felületen homokot terítenek szét, amit besöpörnek a fugák­ba, esetleg vízzel iszapolják (tömörítik). Ezt a munkafolya­matot többször megismételik, egészen addig, amíg a fugák teljesen telítettek lesznek. A felesleges homokot lesöprik. Ezután a kész burkolatot gumitalpas vibrolappal tömörítik, végezetül a felületet megtisztítják.

Erkélyek, teraszok burkolatai

Az erkélyek és teraszok burkolatai a legtöbb esetben ra­gasztott, vagy cementhabarcsba ágyazott (és gyakran szi­várgó rétegre fektetett) fagyálló kerámia-, kő-, vagy beton­lapokból készülnek. Egyedi esetekben előfordul fa anyagú teraszburkolat is. A burkolólapok mérete, kialakítása, illetve a lapok elhelyezése lényegében megegyezik a beltéri hideg padlóburkolatoknál ismertetettekkel.

A forgalomban lévő különböző korszerű (flexibilis) ra­gasztóanyagok alkalmazása bizonyítottan kedvezőbb, mint a cementhabarcs ágyazat, ezért az erkély és teraszburkola­tok többségét ma már így készítik. (A téli-nyári hőingado-zásból származó mozgásokat a cementhabarcs kevésbé ké­pes felvenni, ezért néhány év után elválik az aljzattól.)

Az erkély- és teraszburkolatokat jellemzően szilárd be­tonaljzatra vagy esztrichre fektetik, de lerakhatok meglévő burkolatra is. Alapvető követelmény az aljzattal szemben, hogy egyenletes, sima felületű, tiszta, pormentes és száraz legyen. Természetesen a burkolat alatti szerkezetek meg­felelő védelmét biztosítandó, még a burkolási munka elő­készítését megelőzően kialakítják a vízszigetelést a beton­aljzat vagy közvetlenül a burkolat alatt. A legtöbb esetben a kent vagy lemezes vízszigetelés a burkolat aljzata alatt helyezkedik el. Napjainkban azonban egyre gyakrabban alkalmaznak olyan korszerű műanyaglemez vízszigetelést, amely közvetlenül a burkolat alatt található (5.98. ábra).

5.98. ábra. Kerámialap erkélyburkolat

Ilyen esetekben a burkolólapok rögzítéséhez csak a gyártó által ajánlott, a műanyag szigetelőlemezzel és burkolattal nem összeférhetetlen ragasztóanyag alkalmazható.

Az erkély- és teraszburkolatok tervezése és készítése so­rán külön figyelmet kell fordítani a csapadékvíz-elvezetés megfelelő kialakítására. Ezt a tetőteraszoknál megismert elveknek megfelelően fal és teraszajtó menti folyókákkal, belső összefolyókkal, valamint ereszszegély menti csator­nákkal biztosítják. A burkolat teljes felületét lejtésben kell kialakítani, lefolyástalan részek nem keletkezhetnek.

Az erkély- és teraszburkolatokat a beltéri padlóburkola­toknál megismert elveknek megfelelően készítik. A lapokat ebben az esetben is előre elkészített burkolat-kiosztási terv alapján rakják le. A lapok közötti fugahézagok széles­sége 2-6 mm. Az alkalmazott hézagszélesség a burkolóla­pok méretétől és minőségétől függ. A burkolást megelőzi a szintek kitűzése, ellenőrzése.

A ragasztóréteg vastagsága mindössze 2-3 mm, ezért különösen fontos az egyenletes lejtésű, sima alapfelület megléte. A burkolólapok lerakása előtt építik be a szükséges folyókákat, összefolyóelemeket, szegélyelemeket stb. Ezeket pontosan a burkolat tervezett síkjához igazítva kell beállítani. A ragasztóanyag felhor­dása során a gyártói ajánlásnak megfelelő kész ragasztót az aljzat felületére öntik és fogas simítóval egyenletesen elsimítják.

A korábban megismert elveknek megfelelően először vezetősorokat készítenek, majd ezután kerül sor a köztes mezők burkolására. Egyes burkolólap-típusoknál az aljzat felülete mellett a lapok hátoldalát is be kell kenni ra­gasztóhabarccsal. A lapok pontos síkját óvatos ütögetéssel állítják be. Ügyelni kell arra, hogy a lapok ne érintkezzenek a szilárd aljzattal. A lábazati lapok felrakása során a ragasz­tóhabarcsot a lapok hátoldalára hordják fel. A burkolatok ereszvonal menti szegélyezését a burkolathoz illeszkedő – azzal megegyező anyagú – szegélyelemekkel vagy fém szegélyprofilokkal képezhetik (5.99 ábra).

5.99. ábra. Ereszszegély kialakítása

Az erkély- és teraszburkolatok hézagolását szintén a ko­rábban megismert elveknek megfelelően végzik. A burkolólapok hézagainak kitöltéséhez (hézagolás) cementtejet, cementhabarcsot vagy egyéb fagyálló, gyorsan kötő, illetve műgyanta anyagú fugázó anyagot használnak. A hézagolás előtt a felületet portalanítják, majd a fugákat előnedvesítik. Az előkevert pépszerű fugázó anyagot a hézagolási felület­re öntik, majd nyeles gumilappal bedolgozzák a fugákba. A hézagolás szakaszosan készül, egy-egy szakasz végezté­vel a felületet gondosan meg kell tisztítani.