• építés
• vakolás

Vakolási munka menete – Hogyan vakoljunk?

A vakolási munka főbb lépései:

• a vakolandó szerkezetek felületeinek ellenőrzése;
• a felületek előkészítése;
• a vakolat síkjának kitűzése;
• a habarcs felhordása;
• a felhordott habarcsréteg elegyengetése;
• a vakolat lesimítása (simítóréteg felhordása);
• a vakolat utókezelése.

Vakolási munka csak +5 °C feletti (felületi és lég-) hő­mérséklet esetén végezhető. Szükség esetén fűtésről kell gondoskodni, vagy adalékszerekkel kell meggyorsítani a va­kolat szilárdulását és száradását. Belső térben a vakolást mindig a mennyezeten kell kezdeni. Ezután következhet­nek az oldalfalak és a hozzájuk kapcsolódó kisebb felületek.

A homlokzatok vakolása előtt el kell készülni az összes épületasztalos és bádogos munkával és minden olyan tárgy elhelyezésével, amelyek beépítése a homlokzat megbontá­sával vagy vésésével jár. A homlokzatok vakolásához álta­lában létra-, cső-, keretes, mozgó- vagy függőállványokat használnak. Egyszerre legalább akkora homlokzatfelületet kell beállványozni, amekkora felületen megszakítás nélkül, folyamatosan lehet vakolni.

Első lépés

A vakolási munka minden esetben a vakolandó szerke­zet felületeinek ellenőrzésével és előkészítésével kezdődik. Minden építőipari munka (így a vakolás) megkezdése előtt is fontos a megelőző munkák (minőségének) ellenőrzése. Helytelenül elkészített, egyenetlen, tagolt felületű szerke­zetre nem lehet megfelelő minőségű vakolatot készíteni. (A falazat vagy a födém felületi egyenetlenségei olyan mér­tékűek is lehetnek, melyek a vakolatréteggel sem egyenlít­hetők ki.)

A megfelelő minőség alapfeltétele tehát a szaksze­rű szerkezetépítés (falazás, födémezés). A vakolt felületre vonatkozó minőségi előírások (4.1. táblázat) olyan egyenet­lenségeket engednek meg, amelyek szabad szemmel egyál­talán nem, vagy csak alig észrevehetőek.

4.1. táblázat:

Második lépés

A vakolandó felület előkészítése során el kell távolí­tani a különböző kitüremkedéseket (pl. kifolyt habarcsot, drótokat, be kell falazni, illetve ki kell tölteni az ideiglenes fal- és födémáttöréseket, különböző lyukakat. Téglafalazatoknál a vakolat jobb tapadása érde­kében a fugákat célszerű kb. 1 cm mélyen kikaparni. Ezt követően a felületet alaposan meg kell tisztítani (portalaní­tani), a szennyeződéseket el kell távolítani. Az előkészítés utolsó lépése a vakolandó felület kellősítése.

Ez lényegé­ben egy tapadásjavító alapozás (tapadóhíd), amely egyben előnedvesítésként is szolgál. Ehhez általában híg habarcsot (gúzréteget) vagy egyéb iszapszerű alapozót, különleges tapadásjavító habarcsot hordanak (fröcskölnek) fel a felület­re (kanállal, serpenyővel, esetleg festőkoronggal). Az előkészítő munka részének tekinthető a különböző vakolattartó elemek, segédszerkezetek beépítése is.

Harmadik lépés

A vakolandó felület ellenőrzéséhez és előkészítéséhez közvetlenül kapcsolódik a vakolat síkjának kitűzése. A fe­lületek függőlegességének, illetve vízszintességének ellen­őrzése eleve összefügg a készítendő vakolat szintjének, sík­jának meghatározásával. A különböző vakolattartó elemek (profilok) elhelyezése, pontos beépítése pedig részben meg­adja a vakolat síkját is.

A pontos síkot kitűzési munkával, gondos vízszintbeállítással és függőzéssel határozzák meg. A sík megadása, jelölése többféle módon történhet. Először minden esetben több irányponttal jelölik meg a tervezett sí­kot. A mennyezetek vakolati síkjának meghatározásához zsi­nórt használnak (4.3. ábra). A négy sarokpont után, a négy­zethálónak megfelelő kiosztással újabb pontokat határoznak meg a mennyezet felületén, amelyeket összekötnek.

4.3. ábra. Vakolat síkjának kitűzése a) mennyezeten; b) oldalfalon;

Az oldalfalak felületén az iránypontok megadását köve­tően, egymástól -1,50 m távolságra 15-20 cm szélességben habarcs vezetősávokat készítenek (4.4/a. ábra). Később ezekhez igazodva hordják fel a vakolóhabarcsot a teljes fe­lületre. A vezetősávok az iránypontokkal azonos vastagság­ban készülnek el. Fontos, hogy a vezetősávokban a habarcs megfelelően el legyen dolgozva, mert csak így képezhetnek szilárd, egyenletes alapot a közöttük bevakolandó falsza­kaszra később felhordandó habarcs helyes elegyengetéséhez.

4.4. ábra. Vakolat síkjának megadása a) vezetősávval; b) vakolósínnel

Napjainkban a vakolás síkjának pontos megadását segítik a különböző vakolattartó, -szegélyező elemek (vakolóprofi­lok) is. A habarcs vezetősávok felvakolása helyett lényege­sen kedvezőbb a vakolósínek alkalmazása. Ezeket a vezető­sávok elvének megfelelően a tervezett vakolatvastagságnak megfelelő profilmagassággal adott távolságban építik be (4.4/b. ábra).

Fontos, hogy a sín éle pontosan illeszkedjen a vakolási síkhoz. A vezetősávokhoz hasonlóan szintén meg­adják a vakolat síkját a pontosan beállított, különböző sze­gélyező vakolóprofilok. A beépítés során ebben az eset­ben is arra kell ügyelni, hogy a profilok felső (külső) éle mindig pontosan illeszkedjen a tervezett vakolási síkhoz.

A beépítés során a profilok elhelyezési sorrendje a követ­kező:

• 1. sarokprofilok;
• 2. lábazati profilok, mezőprofilok;
• 3. ívek profiljai;
• 4. káva és egyéb élek profiljai.

Negyedik lépés

Az alapozóréteg (kellősítés) száradása és a vakolat ki­tűzését követően kezdődhet a vakolóhabarcs felhordása (alapvakolat). Habarcs vezetősávok készítése esetén ez lé­nyegében már a kitűzés során megkezdődik. Az alapvakolat felhordását (grundolást) megelőzi a megfelelő habarcs keve­rése. Régebben ezt a különböző összetevők építési helyszí­nen történő összekeverése jelentette. Napjainkban a száraz­habarcsok alkalmazásával ez a művelet is felgyorsult.

Korábban említettük, hogy a vakolást mindig a mennyezeten kell kezdeni. A munkákhoz vakolóállványt kell építeni. A vakolómunka haladási irányát belső térben (he­lyiségben) a természetes fényforrás helyzete határozza meg. Mindig a helyiség világosabb részétől a sötétebb felé haladva kell vakolni, mert így a felületek elkerülhetetlen egyenetlenségei a helyiség használata során kevésbé lesznek észrevehetőek. Az oldalfalakat mindig felülről lefelé ha­ladva kell vakolni.

A vakolóhabarcs felhordása történhet hagyományos mó­don kézzel vagy vakológéppel.

Kézi vakolás

A kézi vakolást felcsapással vagy felkenéssel végezhe­tik. Előbbinél serpenyővel vagy kőműveskanállal felcsapják a habarcsot a felületre, melyet ezután egyenletesre dolgoz­nak. Felkenésnél fogantyús léccel vagy nagy simítóval több szakaszban egyenletesen felkenik a habarcsot a felületre (4.5. ábra).

4.5. ábra. Vakolószerszámok

Gépi vakolás

Gépi vakolás esetén szórópisztoly segítségével hordják fel a vakolóhabarcsot. A kész keverék habarcsszivattyú se­gítségével, nagy nyomással áthalad a szórófejen, miközben sűrített levegő hatására apró szemcsék a vakolandó felület­re szóródnak. Vakolás közben a szórófejet a felületre közel merőlegesen kell tartani (kb. 70-80°), attól 10-50 cm tá­volságra. Gépi vakoláskor egyszerre 4-8 mm vastag réte­get hordanak fel.

Gépi vakolás esetén különösen fontos az előírt keverési arány pontos betartása és a folyamatosan egyenletes minőségű habarcs biztosítása. A nem megfelelő összetételű (konzisztenciájú) habarcs dugulást, vagy akár a gépek tönkremenetelét is okozhatja. Szintén ügyelni kell a munka folyamatosságára, amely csak előre megtervezett szervezéssel biztosítható. Az esetleges leállásoknál vigyáz­ni kell arra, hogy a megszakítási idő ne legyen hosszabb 5-10 percnél. Ilyenkor ugyanis fennáll a veszélye annak, hogy a csövekben, illetve a habarcsszivattyúban leülepe­dik a habarcs. Túl hosszú várakozási idő esetén célszerű az egész rendszert kitisztítani.

Ötödik lépés

Az alapvakolat felhordása után annak egyengetése, el-dolgozása következik. Ehhez vakolólécet, fogantyús lécet használhatnak (4.6. ábra). A vakolat egyengetése közben a vakolat síkját folyamatosan ellenőrizni kell. Az egyenge­tés során kell kialakítani a különböző síkokat, hajlatokat, éleket, a nyílászárók körüli felületeket, kávákat stb.

4.6. ábra. Vakolat egyengetése

Hatodik lépés

Belső térben az alapvakolatra már csak a végleges felületi simaságot megadó, vékony simítóréteg kerül. Ezt a munkát általában az alapvakolat „meghúzása” után kez­dik. A simítóhabarcs felhordása után az új réteget fa simító­val vagy simítógéppel, körkörös mozdulatokkal véglegesen lesimítják (4.7. ábra). Ekkor kerül sor a hajlatok, zugok és élek végleges kiképzésére is. Ehhez zug- és hajlatsimítók vagy sablonok használatosak. A vakolat száradását követő­en (ha szükséges) a kisebb felületi hibákat gletteléssel kor­rigálják.

4.7. ábra. Vakolat simítása 

Külső térben az alapvakolatot követően az adott igények­nek megfelelő fedővakolat készül. Az alapvakolat felhordá­sának befejezése és a fedővakolás felhordásának kezdete között legalább 3 hétnek kell eltelnie. Rossz időjárási viszo­nyok esetén ennél is több várakozási idő szükséges. A fe­lületképző vakolatokat csak tökéletesen előkészített alapfe­lületekre szabad felhordani.

Vékonyabb fedővakolatoknál, illetve durvább alapvakolatok esetén gyakran szükség lehet külön kiegyenlítő (alapozó-) rétegre. A különböző fedő- (felületképző) vakolatokat minden esetben a gyártói utasításoknak és előírásoknak megfelelően kell elkészíteni. A színvakolat felhordásánál ügyelni kell arra, hogy a vakolómunka lehetőleg folyamatos legyen. A megszakított munka nyomán a felületen színeltérések vagy foltok kelet­kezhetnek.

Homlokzatvakolás készítésénél külön figyelembe kell venni az időjárási tényezőket. Szélsőséges hőmérsékleti vi­szonyok a vakolat tönkremenetelét (megfagy, megég) okoz­hatják. Külső vakolási munkákat tavaszi, kora nyári, illetve kora őszi, esetleg őszi időszakban ajánlott végezni.

Hetedik lépés

Átlagos időjárási viszonyok esetén a belső vakolatok nem igényelnek utókezelést. Á nyári nagy meleg vagy a téli hideg azonban befolyásolhatja a vakolatok kötését, száradá­sát. Nagy melegben – a gyors kiszáradást megelőzendő – a va­kolt felületek permetszerű nedvesítésére lehet szükség. Téli hideg időben a fagyás ellen a szabad nyílások letakarásával és fűtéssel kell védekezni.